Reggel szinte kipattantam az ágyból, elkészültem, átmentem. Yasmin a WC-n morgolódott, velem is, semmi nem volt jó, de közben azért haladjunk, hogy ne késsünk el a kiránydulásról (fél órával hamarabb kellett a suliba érniük). Jó kis bunkó volt megint, ott is hagytam, aztán nem győzött bocsánatot kérni mindenkitől reggeli közben, meg később is utána. Sebastian megint cuki volt: mikor találkoztunk, jó reggelt-jó reggelt, majd mondja, hogy "Tudom, a hajam." :) pedig mostanában nem is mondtam neki, hogy fésülködjön, és most sem akartam semmit mondani, de tény, hogy reggelente ráfér így suli előtt :)

Még egyszer WC-ztünk, majd elindultak. Én pakoltam, porszívóztam, mostam, majd vasaltam. Közben skype-oltam Ginukámmal és dumáltam Karennel. Fél 11 fele végeztem, gyors ettem, összeszedtem magam, és Gina már jött is értem 11-kor. Nagyon jó idő volt, úgyhogy fel tudtam venni az otthonról hozott szoknyámat :) Kicsit nézelődtünk, voltunk bankban, vettem fa fésűt, hajlakkot, aztán mentünk suliba.

Egész jó óra volt, interjúkat kellett egymással készíteni, majd egy repülő-lezuhanós csapatépítő tréningeken szokványos feladatot kaptunk. Hát, ez annyira nem volt jó... Aztán Ginának meg nekem még ott kellett maradnunk: írnunk kellett egy pár szót arról, hogy hogy ítéljük meg saját fejlődésünket (csütörtökön nem voltunk ott, amikor kellett volna, de egyébként postán is kiküldtek egy kérdőívet, amit péntekig kell visszaüldeni, és ami azzal kezdődik, hogy "Mivel nem vett részt a csütörtöki órán...").

Suli után Gina hazahozott, kicsit még beszélgettünk a napon, tváltottunk pár szót Pauline-nal (mondta, hogy ha Gina elmegy, jön velem bulizni:), aztán bementem Karenékhez. Mivel még nem voltak itthon, hazajöttem átöltözni, miután felhúztam Yasy ágyneműjét.Visszamentem, hazajött Karen Yasminival, aki tiszta vörös volt és hulla fáradt, látszott rajta. A hosszú vonatozás és egész napos városnézés azért fárasztó tud lenni, pláne melegben... Megegyeztünk, hogy úszunk egyet, dehát a 10 fürdőruha közül pont az kellett neki, amit nem találtunk, és már kezdett megint parancsolgatós kis undok lenni... de anyu még időben leállította...

Apu megtalálta, kint hagytuk, mert tegnap is az volt rajta. A lényeg, hogy meglett, és mehettünk úszni. Karen aztán elvitte Sebet wakeboardozni, Mattet pedig az állomásra, mi meg úszkáltunk tovább és jégkrémeztünk. Volt egy kis vita, hogy kimenjünk-e már vagy ne, de aztán megegyeztünk. Letusoltam bent, aztán volt egy kis vita az öltöztetéskor is... Letusoltam, hajat mostam én is, aztán beszéltem pár szót Orsival skype-on, majd hazaért anyu és Seb. Hazaugrottam felöltözni, majd megvacsiztunk: omlett saját uborkával, borsóval és saját brokkolival.  Na meg egy kis fehérborral a nagyoknak :)

Vacsi után még beszélgettünk, örömködtünk, hogy Dél-Afrika legyőzte Franciaországot (bár a továbbjutáshoz ez is kevés volt), gyors elpakoltam, a gyerekek neteztek a konyhában, Karen pedig medencét takarított kint. Kimentem hozzá, és leültem a medence szélére, amíg ő a jacuzzi-részt takarította (talán a héten mostmár jön a szerelő). Már éppen ott tartottunk, hogy holnap hányra menjek, amikor Sebastian jött, és majdnem belelökött ruhástól. Aztán úgy látszott, hogy feladta, egy pillanatra elfordultam, és már meg is volt a baj... Karen úgy röhögött... ő is így járt valamelyik nap :)

Kicsit még maradtam, összeszedtem a cuccomat, aztán mikor indultam, Karen is beledobta Sebastiant ruhástól, aztán Sebastian akarta Karent, de nem jött össze neki... legalábbis addig, amíg ott voltam, nem :) Ami viszont ezután jött, az nem volt vicces: ugye csöpögött belőlem a víz, és amikor jöttem fel a lépcsőn itthon, (szerencsére már a legtetején), megcsúsztam. Nem tudom, hogy csináltam, hogy a laptopot kb. 10 cm magasságból engedtem csak el... de a bal lábamon fáj a térdem, a bokám és a lábfejem is. Először nagyon megijedtem, tényleg nem sokon múlt, hogy nem gurulok le mindenestől ezen a keskeny lépcsőn... De nem tűnik vészesnek a helyzet, fáj, de nem kékül meg semmi... Még jól néztem volna ki, ha a hazaútra összetöröm magam :)

A "baleset" után letusoltam még egyszer, blogoltam, egy kicsit skype-oltam Ginával, aztán éppen aludni készültem 9előtt, amikor hívtak anyusék... Most fél 10 múlt, azt hiszem még ez is rekordnak számít :)