Reggel 8-ig aludtam, igencsak jól esett. )9-kor átmentem, Karen épp Pauline-nal beszélgetett a konyhában Yasminiról (a szenvedélyei, a hirtelen haragja, gond lehet belőle...), és én is bekapcsolódtam. Nem részletezem, mert akár reggelig is írhatnám. Mikor Karen mondta, hogy amúgy nem panaszkodhat, mert rengeteg embernek sokkal rosszabb élete van, itt a ház, autó... akkor Pauline mondta, hogy "és egy nagyon kedves au-pair is, aki segít neked" :) Tényleg bírom, annyira jófej mindig, a múltkori vasárnapi vacsinál például mondta, hogy szóljak, ha már úgy látom, hogy sokat ivott és gáz :))) De persze erre nem volt szükség :D Még mindig nem írtam arról az estéről, de szerintem már nem is fogok, sokáig tartana... Majd néha csepegtetek, ha valami eszembe jut :) Pauline akkor is mondta, hogy mennyire kedves vagyok, és örül, hogy idekerültem, igazi felfrissülés voltam a román lány után, aki sose beszélgetett vele, sőt még a szülinapi ajándékot sem köszönte meg... Erre mondta akkor Yasmin, hogy Alinát sose hívta volna el Karen egy vasárnapi vacsira... Karen pedig helyeselt, és még meséltek egy-két furcsaságot a lányról, pl. hogy nem akarta elfogadni a kis karácsonyi csomagot Karentől, mondván, hogy már megvette a saját ennivalóját...

Na mindegy, most jól elkanyarodtam. Karen mondta erre, hogy Ronaldoék is dicsértek engem tegnap, pedig nem mindenkit szoktak. Mindig, amikor új au-pairjük van, Ronaldo mondja, hogy "Na mutass egy képet, kitek van épp most!"... Azt is mondta, hogy túl jó vagyok au-pairnek... És Pauline is mondta, hogy a barátaik is mondták, hogy milyen aranyos vagyok. Na ennyi elég is az önfényezésből azt hiszem...

Karennel még csomót dumáltunk Yasminról, hogy mit hogy kellene csinálni, hogy mindenkinek jobb legyen. Karen bepakolt egy pár tányért, poharat, teát, stb. egy polcra, amit Yasmin is elér. Betettünk egy kisasztalt a konyhába, rárakott egy másik vízforralót, és a kenyérpirítót, így már lesz pár dolog, amit nem kell kérnie... út az önállósodáshoz, ez a jelszó mostantól.

Mostam is, de csak a saját ruháimat, mert egy fehér adagot már kimosott Karen, mire odaértem, és mondta is, hogy nem tudja hogy, de nincs több szennyes. Hát azért nem volt, mert mindig én szedem össze Seb cuccait a szobájából vagy Karenék fürdőjéből, Yasmin cuccait pedig a gyerekek fürdőjéből... és azok még ugye nem voltak a szennyeskosárban... maguktól nyilván nem vándoroltak bele :)

Amúgy Karen ma nagyon dolgos volt: reggel megcsinálta Yasy "minikonyháját", délután elpakolt Yasmin szekrényében, és hirtelen felindulásból a műanyagos fiókban is. Mondta is, hogy nem is tudja miért csinálja, a terhes nők szoktak ilyet, de biztosra állíthatja, hogy nem az :))

Egyszercsak elment, én pedig pakoltam, pollent törölgettem, port töröltem (törtem is a változatosság kedvéért, de csak egy kifestett csempét a rengeteg közül, ha nem szólok, észre sem veszik :) Majd fent is portalanítottam és az ágyneműt is felhúztam Franny anyukájának, pénteken jönnek. Már 1 óra is elmúlt, mire végeztem. Hazajöttem, skype-oltam Orsival, és már mentem is vissza 3-ra.

Beszedtem a ruhákat, majd elkezdtem rántott husit gyártani. Most sült krumpli volt hozzá. Megvacsiztunk, desszertnek a tegnapi maradék sajttorta és banános valami volt. Még dumálgattunk, majd Yasmin és Karen tornáztak, én pedig pakoltam. Közben hazajött Matt, megbeszéltük, hogy csekkel fizet. Még egyszer megköszöntem, hogy dolgozhatok nála, csak emiatt tudok menni kirándulni, ruhákat venni... Mondta, hogy nem kell köszönni, egyáltalán nem nagy szívesség, és még jó is neki, mert a lányoktól nagyon keveset tud meg a dolgokról... És milyen jó volt, hogy hétfőn is elmondtam az észrevételeimet, mert csak úgy tud változtatni, ha tudja, hogy mi működik rosszul. Ennek köszönhetően mától nem csinálnak API-t, csak egy légitársaságnak, ami hetente pár utast jelent csak. Mert  hétfőn kérdezte, hogy mit csináltam szombaton, én mondtam, hogy válasz e-maileket írogattam, és hogy március 31-től voltak olvasatlanok... Ma pedig megoldotta a kérdést...

Yasmini ezután kiborult anyunak, tudom, hogy ezt már párszor írtam, de még soha nem hallottam/láttam így sírni. Ez most nem mérges sírás volt, inkább keserves. Nem sokáig hallgattam, mert pont végeztem a konyhában, úgyhogy csak vittem neki zsepit, egy pohár vizet és jobbnak láttam eljönni. Mondta, hogy "miért én?", "nem az én hibám, hogy ilyen vagyok", "én csak járni szeretnék". Komolyan a sírás kerülgetett engem is... mi nem tudjuk, hogy min mehet keresztül szegény lelkem... teljesen jogosak a kérdései/kérései...

Itthon netezgettem, nem tudom, hogy hogy kerültem Sebestyén Mártához, de az ő videóit nézegettem youtube-on, blogot írtam, aztán skype-oltam, e-mailezgettem.

Határozottan állíthatom, hogy valamilyen élőlény(ek) garázdálkodnak a lakásomban. Délután beraktam az oldalsó tárolómba egy falat sajtot, és estére eltűnt... és most is hallom, hogy valami(k) szaladgál(nak), nagyon fürgén... a pókokra már rá sem hederítek, megszoktam, hogy a legkisebb is több centis, de ez már kezd zavarni...

Jaj, még volt egy vicces: ma sikerült rájönnöm, hogy nálam is van működő füstjelző. Ugyanis pirítóst csináltam a fagyasztóból kivett kenyérből, és mivel túl vastag vot, a tetejére tettem, és egy sávban egy nagyon kicsit odakozmált... Egyszercsak elkezdett sípolni, először azt sem tudtam, hogy mi az. Aztán megláttam a falon egy dobozkát, de hiába nyomogattam, csak az egyik hang szűnt meg,...majd megláttam egy másikat, amit az egyik kezemmel elfordítottam, mert a másikkal be kellett fognom a fülemet, annyira elviselhetetlen volt a zaj... Hát, mostmár ezt is tudom :)

És mára itt a vége azt hiszem... ma elgondolkodtam, hogy lehet, hogy nem is írom tovább a blogot, mert annyira sokáig tart esténként, és nagyon nehezen veszem rá magam... viszont sok érv szól a folytatás mellett is, nem tudom még...