Elég gyorsan kiugrottam az ágyból, még tornáztam is kicsit. Átmentem, kivittem a kukákat - először a rosszat persze, de így legalább találkoztam a "milkmannel":) Karen csodálkozott, hogy nincs semmi bajom, és a nap folyamán kiderült, hogy senkinek nincs semmi baja :)
Hát, a mosatlan akkora halmokban állt, mint talán még soha. Még így is, hogy Karen még tegnap este telepakolta a mosogatógépet egyszer... És ez természetesen mind rám maradt, jól elvoltam vele :) Közben persze ment a szokásos is: öltöztetés, reggeli, wc, kicuccolás a kocsiba... Mielőtt elmentek, Carolie lejött pizsiben elköszönni a gyerekektől. Nekem olyan furi volt: egy szolíd puszi és ennyi, Sebastiantól még annyi se. Pedig nagyon szeretik. Mondjuk Seb szerintem engem sem puszilna meg még egy pár évig, most még "embarrassing" :) Talán majd 10 év múlva :) Vagy talán azért van, mert egyikőjük sem emlékezhet igazából azokra időkre, amikor náluk lakott, azóta évente egyszer találkoztak, az azért nem túl sok... Na mindegy is, csak nekem furi volt. Majd megnézem, hogy Saniat hogy fogadják, ő 2 éve volt, nem olyan régen...
Elmentek, én folytattam a romok eltakarítását, mostam (megint egész nap), fürdőszobát takarítottam. Pont elkezdtem porszívózni, mikor lejött Carolie. Csináltam neki teát, aztán folytattam a dolgomat. Utána felmostam, rendezgettem a ruhákat, majd hazaért Karen (megint Lisat vitte orvoshoz), és dumáltunk még egy kicsit négyen, merthogy addigra Carolie barátja is feléledt. Hoztak ajándékba nagy tefalos elektromos crepes-sütőt (olyan, mint a palacsinta, csak vastagabb), Karen keverte ki a tésztáját. Ki is nevettem, hogy le kellene fényképezni, ahogy ilyet csinál, 4 hónap alatt ez volt az első alkalom, hogy ilyen tevékenység közben láthattam :)
Én elvonultam, ők pedig elmentek sétálni. Orsival skype-oltam végig... 3-kor visszamentem, és már nem voltak ott, pedig el akartam azért köszönni tőlük... De Matt hamarabb vitte ki őket az újabb hamufelhős balhé miatt. Reggel még az sem volt biztos, hogy mehetnek ma, mert le voltak zárva a repterek.
Hazaértek a suliból, Yasmini bugyija nedves volt megint, lassan már megszokott dolog. Mondtuk, hogy gyors tusoljon le még vacsi előtt, de nem akart. Kb. ez volt a legdurvább hiszti, amit eddig tőle láttam... szegény Karent szidja állandóan, nem tudom neki hogy van ennyi türelme hozzá, bár sokszor elfogy, ahogy most is...állítólag egész hétvégén ilyen volt Yasmini. Végül anyu győzött, így megvolt a nyugtató tusi, bocsánatkéréssel a végén. A vacsi a tegnapi stroganoff-ragu volt krumplival. Desszertnek pedig crepes :) Karent a gyerkőcök is kiröhögték, mert már előre mentegetőzött, hogy ez az első alkalom, és nem garantálja, hogy sikerülni fog :) De végül többé-kevésbé jó lett :)
(Azt elfelejtettem tegnap írni, hogy volt ám előétel is: szardínia és sonkás-paprikás-sajtos omlett, háromszögre vágva.)
Pauline áthozta a postát: megkaptam az NI-számomat, elég gyors volt. Kíváncsi vagyok, hogy a kártyát mikor kapom meg, bár az nem olyan fontos már ezek után. És kaptam anyustól is egy kis levélkét, köszus! :)
Yasmini megint felhozta a következő sleepovert... mostmár nem az SDR után, hanem a következő szünetben akar jönni, ami mindjárt itt van :)
Még elpakoltam, felhúztam Karenék meg Yasmini ágyneműjét, segítettem egy-két dologban Sebnek a háziírás közben, majd fél 6 előtt nem sokkal eljöttem, így 6-ra már be is értem az irodába. Sarah meg Charis voltak bent. E-maileket küldözgettem (új rendszer van, és elfelejtették mondani, hogy máshogy kell küldeni, de szerencsére az ötödik után feltűnt, hogy valami nem stimmel... aztán Sarah is ugyanezzel küzdött, csak ő rosszabbul járt...neki többet kellett újraküldeni), aztán jegyeket csináltam és API-ztam. Mindig ugyanaz szinte :)
Charis vicces volt, halál komolyan gondolta, hogy kérnem kellene egy autót Mattéktől. Merthogy minden au-pairnek jár autó, és itt Angliában ha valaki 17 éves, rögtön csinálja a jogsit és kap egy autót a feneke alá. Aki nem azzal jár, azt lenézik és kinevetik. Ezt ő mondta így... (De mondtam, hogy így legalább mozgok, ha szinte naponta kénytelen vagyok biciklizni:) Aztán szóba került, hogy Louanne nyaralni van. Kérdeztem, hogy hol? Most leírom, ahogy ejtették, csúnya lesz, de máshogy nem tudom érzékeltetni: ájbi'f'á. Ha hatszor nem kérdeztem vissza, akkor egyszer sem... Gondoltam, hogy nem egy eldugott szigetre ment, csak ismerem már :) Mikor megkértem, hogy mostmár betűzzék el, kiderült, hogy Ibizáról van szó... De hogy miért nem tudják úgy mondani, ha egyszer ugyanúgy írják, mint mindenki más? :) Aztán elmondtam nekik, hogy van egy pár dolog, márkanév, ami valószínűleg csak náluk büszkélkedhet más névvel, és Európa/a világ szinte minden más országában egységes neve van, pl. az Opel, ami náluk Vauxhall; az Elséve, ami náluk Elvive; az Axe, ami náluk Lynx. És még biztos van, de most ennyi jut eszembe. Az Elvive-ről tudtak, de a többiről nem. Ezután mondtam egy pár dolgot, hogy milyen sztereotípiák élnek az angolokról, érdekesnek találták őket, kíváncsiak voltak, hogy mi van még :)) Ők ugye a franciákról szeretnek leginkább "beszélni" :)
8-kor ma is magamra maradtam, aztán 10-kor letettem a tollat. Hazatekertem, blogoltam, tusoltam, most pedig alszom, már megint majdnem egy óra lett rám.
A vasárnapról valamikor még fogok írni, ha lesz időm, de az nem ma van...
Utolsó kommentek