Reggel minden a szokásos rutin szerint zajlott, és ma nem volt semmiféle kiabálás és veszekedés. Ennek oka az is szerintem, hogy croissant volt reggelire, amit Yasmin nagyon szeret :) Volt egy vicces az asztalnál: valahogy szóba került a szexuális felvilágosítás, mert júniusban lesz Sebastianéknak (9 évesek!), és Yasminnak is volt tavaly. Azt tudni kell, hogy tusolás után Karen azt mondja Yasminnak, hogy "Dry your crucials!" - kb. annyit tesz, hogy törölje meg a fontos részeket. Yasmini pedig tavaly azzal jött haza a felvilágosításról, hogy "Anya, az nem is "crucials", hanem vagina!" :)) Még továbbment a téma, de azt már nem részletezem.

Elmentek, én pakoltam, kimostam Seb ágyneműjét, meg egy adag ruhát, porszívóztam, aztán pedig vasaltam, közben telefonáltam Ginával. Tegnap este is felhívott az irodában, legalább járhatott a szám egy kicsit magyarul is, úgyse érti senki, hogy mit beszélek.

Ma Karen is sokmindent csinált: pl. kirakta az ágyneműt száradni (a többi ruhát nem vitte ki:), és kimosta a kádban kézzel Seb paplanját, nem akarjátok tudni, hogy nézett ki... Aztán ketten kivittük, szerinte megszárad estig, szerintem esetleg holnap estig...

Írt ma a francia csaj, hogy reméli, hogy tudnak jönni csütörtökön, mert ma lezárták a repterüket Franciaországban... Kérdeztem, hogy milyen gyakran találkoznak, mondta, hogy minden évben szinte, de most is pl. vagy fél éve nem is váltottak e-mailt se... Mondja Karen, hogy "Dehát tudják, hogy milyen vagyok az ilyen dolgokban..." :)

Fél 12-kor eljöttem, elkészültem, majd délben elindultunk Wokingba. Tök hamar odaértünk, úgyhogy még elszaladtunk a postára :) Igen, a postára, úgyhogy mostmár egy hangot sem akarok hallani, drága hugicám! :) Szépen visszabattyogtunk a Job Centre-be, ahova egyre volt időpontom, de már hamarabb behívtak. Mikor megláttuk a nőt, kicsit megijedtünk, elég morcinak tűnt, de aztán nem kérdezett szinte semmit. Se munkaórákat, se fizetést, semmit... valószínűleg Karen miatt is volt, mármint hogy ott volt velem az, akinél lakom, és végig jártatta a száját :) A néni is viccelődött, dicsérte az angolomat, mondta, hogy tudja, hogy mennyi felesleges dolog van a listán, de igazából csak az útlevelemre van szüksége (tényleg nem kért el semmi mást, a személyimet se). Karen már eljátszotta ezt pár lánnyal, de ez volt eddig a leggyorsabb, azt mondta. Mondjuk a bank is nekem ment a legkönnyebben...eleinte legalábbis úgy tűnt...:) És tényleg gyanúsan könnyen ment... Szóval elvileg 2-4 héten belül megkapom az örök életre szóló NI-számomat, a kártya viszont fél évbe is beletelhet...

Alig 1 után már végeztünk is, rögtön hazafele vettük az irányt. A kocsiban dumáltunk a fizioról is, hogy milyen nehéz itt a környéken jót találni. Karen nem akarja, hogy "soft" angolok foglalkozzanak Yasminnal, mondta, hogy észrevette már, hogy általában jellemző a "tág környékünkről" jövőkre (magyarokra, lengyelekre, stb.), hogy keményen dolgozunk, komolyan vesszük a dolgokat, és ha csinálunk valamit, azt normálisan csináljuk.  És ez ugyanúgy megvan a fizioban is. Vannak ötleteik, nagyon hosszú távra... de addig is kell valami megoldást találni, szeptembertől reggelente is akarja Karen valahova hordani.

Hazaértünk, itthon aztán fel akartam kapcsolni a villanyt, és levágta a biztosítékot, de nem igazán tudtam, hogy hol kell visszakapcsolni. Segítségül hívtam Karent, úgyhogy mostmár tudom, hogy Bert garázsába kell bemennem, ha ez legközelebb előfordul. Bert is kidugta az orrát, poénkodtak, hogy ebbe az országba már mindenkit ilyen könnyen "beengednek", csak úgy osztogatják az NI-számokat :) Ja, és megköszönte nagyapa, hogy tegnap este behoztam a kukájukat, fél 11-kor.

Itthon még pihentem kicsit, aztán 3-ra visszamentem. Skype-olgattam Orsival, pakolgattam a ruhákat. Hazajött Matt, megdicsért, hogy csini vagyok, és megállapodtunk, hogy akkor örüljünk, hogy ilyen könnyen ment az NI, ha már meglesz a szám:) Hazaértek,  megvacsiztunk (canellonit a tegnapi salival,  desszertnek megint eper volt tejszínhabbal), aztán elpakoltam, Karen pedig elvitte Yasmint fiziora. Yasmini amúgy ma is el volt keseredve, mert Shania azt mondta a suliban a tanároknak, hogy Yasmin tegnap "bad" e-mailt írt neki... Pedig Matt írta, és nem volt benne semmi bunkó vagy rossz, inkább az ő - valószínűleg a nővére által írt - üzeneteiről lehetne ezt mondani. Karen ki akarja nyomtatni őket és megmutatni a tanárnak... Yasmin pedig még most is azt mondta, hogy nem akarja Shaniat bajba keverni...

Kb. fél 5-től nem csináltam semmit, Sebastian ugyebár nem igazán igényli, hogy valaki vele legyen :) Úgyhogy volt időm skype-olgatni meg blogolni egy kicsit, amíg haza nem értek a lányok. És próbáltam infot keresni a Home Office regisztrációról, amit állítólag munkába állás után 30 napon belül meg kell tenni, 90 font+illeték befizetésével együtt. A 2004-ben csatlakozott országok lakói közül (Máltán meg Cipruson kívül) mindenkinek kell, és azt hiszem a svájciaknak is. Matt szerint ezzel nem kell majd foglalkozni, de majd rákérdez. Merthogy elvileg ha megjön a számom, felvesz...

Hazaértek, gyors tusolás, hajmosás, öltöztetés. A haját már Karen szárította meg. Közben dumáltunk, mondták, hogy jövő hét utáni hétvégén látogatóba jön Franny és az anyukája. Ennek kapcsán a mami is szóba került... Karen mondta, hogy szerinte elég süket volt, nem hiszi, hogy mindent értett, amit mondtunk... Mondtam, hogy szerintem inkább csak nagyon büdös volt, a hallása nekem jónak tűnt :) Aztán elkezdtek röhögni, meg Matt is kérdezgette, hogy milyen típusú szag volt?...Karen mondja, hogy biztos csak az az idős-illat, de mondtam, hogy nem... tovább nem részletezném... :)

Rohantam is az irodába, majd lefagytam a bicikliről, Karen nagykabátjában... Most először volt olyan szerintem, hogy már egy lélek sem volt az adminon, amikor odaértem. Jegyeket csináltam, aztán e-maileket küldözgettem, majd elpakoltam a szekrénybe a júniusi papírokat, amiket tegnap időrendi sorba rendeztem. Az a pasi, aki a gulyással poénkodott, amikor bemutatkozott a múltkor (nem tudom a nevét:), most is mondta, hogy megy majd Törökországba nyaralni, és fog enni gulyást. Elég furán néztem rá, de mondta, hogy tudja, hogy magyar, de már Törökországban is sok helyen lehet enni. Visszakérdeztem vagy kétszer, hogy Törökország??? És igen, Törökország :) Hát gondolom milyen gulyást adhatnak ott...

10-kor aztán eljöttem, itthon blogoltam, leveleztem, mindjárt tusolok, és alvás.