Tegnap este nem jött össze a Londonos tervezgetés, mert kb. félóránként volt egy percre netem...aztán alig bírtam elaludni egykor, úgy verte a tetőt az eső. Reggel 9-kor keltem, Bert szórakozott a garázsajtókkal. De nem baj, amúgy is ekkorra volt beállítva a telefonom, nem akartam a fél napot ellustizni. 10 körül lementem müzliért, és pont ott volt Bert (az én garázsom is nyitva volt), és kérdezte, hogy milyen volt tegnap a munka. Aztán Pauline is megjelent, ő nem is tudott róla, hogy megyek, azt mondta, bátor vagyok... De mondtam, hogy mindenki kedves volt, és igazából élveztem. Erre Bert benyomja, hogy mostmár akkor gazdag leszek, sok pénzt kereshetek... Ő mindig ezzel jön, mikor idejöttem januárban, akkor is mondta, hogy szedjek össze valami gazdag angol pasit... (És Matt is ugyanezt mondja Yasminnak :)) Mondjuk így, hogy nekik van, már lehet feltétel... Múltkor kérdezte Matt tőlem, hogy nekem anya mondta-e, hogy csak pénzes fiúkkal álljak szóba?) Na mindegy, nem tartott sokáig az egész, el is búcsúztam és felvonultam a reggelimmel.

11-ig netezgettem, feltöltöttem a telefon-egyenlegemet, pakolásztam, aztán átjöttem a sonkámmal :) Felrakatam főni, aztán megláttam Pauline-t a kertben (kutyakakit szedegetett:), és kértem tőle tojást, Karennel korábban megbeszéltük. Bementünk a tyúkokhoz, de éppen üldögélt a kis drága, úgyhogy Pauline hozott tőlük bentről, azt mondta így is van egy csomó. Aztán elkezdtünk kint beszélgetni, hogy ki mit csinál a hétvégén, meg mondta, hogy ha bármire szükségem van, menjek át nyugodtan hozzá. Merthogy ők csak ma este mennek el egy fél órára Guildfordba, mert ("a tegnapi") Hayley a 19. szülinapját ünnepli ma 23 barátnőjével. És mennek fotózni, mert 4-en jelmezbe öltöznek: Hayley valami szívecskés ruhába, egy másik lány meg nyuszinak....és meg kell őket örökíteni a buli előtt. Aztán innen valahogy Hayley alkoholista anyukájára terelte a témát, és mivel sajnos nekem is vannak tapasztalataim a témában (nem, nem anyusról beszélek, !!!, még mielőtt valaki arra gondolna :), egészen jól elbeszélgettünk róla.

Előtte már elindítottam egy mosást, mert azt akarom, hogy kedden minden vasalásra váró ruha száraz legyen...aztán még egyet, még egyet, és még egyet...Yasmin ágyneműjét is kimostam, van ideje megszáradni keddig :) Mikor megfőtt a sonka, letettem a földre, hogy hűljön egy kicsit, én pedig elvonultam a porszívóval a hajlékomba, és tisztességesen kitakarítottam, lent is a hűtőt meg a rezsót. Végül fél 3 fele ettem a sonkából, addigra teljesen kiengedett a héten lefagyasztott kenyerem (szeletekre vágtam, és külön zacsikba tettem három szeletenként). Olyan volt, mintha ma vettem volna, úgyhogy minden készen állt a lakomához. Le kellett volna fényképeznem :) Szerintem nem ettem még ennyit egyszerre, amióta itt vagyok :D De a majonézes tormával, meg ezzel a puha kenyérrel szinte olyan volt, mint az otthoni :))

Aztán mostam-szárítottam, és mivel iszonyatosan zavart a kosz a földön, felporszívóztam a konyhában, a nappaliban és a bejáratnál. Thula ténykedésének nyomai is láthatóak voltak még, most sokkal jobb :) és ami a legjobb az egészben, hogy ilyen is marad egy darabig! Tegnap mondtam Karennek, hogy Gabi is mondta, hogy mennyire élvezi, hogy feltakarít és senki nem csinál kupit és koszt, így, hogy a család nincs otthon. És mondtam, hogy valószínűleg én is felporszívózok majd, annak ellenére, hogy mondta, hogy nem kell, és élvezem a tisztaságot...és Karen hozzátette, hogy azt is élvezhetem, hogy Yasmin nem kér meg 5 percenként valamire :)

Amíg vártam az utolsó mosásra, a tv-ben rátaláltam az egyik legaranyosabb filmre, a My girl-re :) És egyszercsak kopogtatott Matt, mégse ment inni a haverjával, inkább hazajött a rugby-meccs után. Ez volt kb. fél 6-kor, hozott egy-egy sört, és aztán végül 8-ig beszélgettünk a konyhában. Mesélt még a munkáról, a lányokról, valószínűleg hétfő este, csütörtök este és szombat lesznek a munkanapjaim. De a főnök sittelés-igényei miatt ez változhat :) Ja, és kiderült, hogy a korábbi au-pair, akit egyszer odavitt, az a litván lány volt, akiről Karen is mesélt valamelyik nap, merthogy a honvágy miatt 3 hét volt az egész angliai tartózkodása...és azért vitte be már az elején, hogy hátha megismerkedik ott a lányokkal, lesznek barátai, és jobban lesz...de nem lett...

És most megint gondban vagyok azzal, hogy mennyit írjak le, mert nem akarom  kiteregetni a családi "tiszta szennyest", így is sokmindent leírok mindig, és sokmindent nem :) Volt szó önbizalomról (ő sem szeret sok ember előtt szerepelni:), a hosszútávú terveimről, a lehetőségeimről, akár az ő cégénél is. Mesélt vicces és megdöbbentő családi sztorikat, beszélt Karenről és magáról; mondta, hogy akar kutyát, valószínűleg dobermannt, hurrá :D Kérdezgetett engem is az otthoni dolgaimról, összehasonlítgattuk a magyarországi és az angliai viszonyokat és lehetőségeket életszínvonal, időjárás, étkezési szokások:) tekintetében... Megbeszéltük, hogy ki mit akar az élettől, illetve főleg én, mert neki már nem sok van, amit még nem ért el :D Meg hogy mennyire "jó" csak a megélhetésért dolgozni...és semennyit nem szórakozni (a szórakozás tágan értendő)...

Az önbizalomra visszatérve, azt mondta, hogy ő nem látja, hogy én önbizalomhiányos lennék (persze azt sem mondja, hogy több van a kelleténél:), szerinte egyáltalán nem olyan könnyű ez az egész, és ő úgy gondolja, hogy nagyon jól megállom a helyem. Mondtam, hogy persze, ezért jöttem, elhatároztam, hogy magabiztosabb leszek! :) és mikor a lehetőségeimről beszéltünk, mondta, hogy "bármi lehet Viki, te egyáltalán nem vagy buta/hülye (kinek hogy tetszik), nagyon is okos vagy." Tényleg jó itt, majdnem minden nap kapok valami jólesőt :)

Egy pár dolgot azért leírok, ami vicces volt. Az egyik, ahogy előadta, hogy Bert mondogatta neki anno, hogy gazdag nőt válasszon (már megint itt vagyunk!:)...és ő meg hazaállított Karennel, akinek, idézem :"semmije nem volt, talán 2 pólója és 1 pár zoknija" ... :)) És hogy Karent ma már valószínűleg jobban szeretik Pauline-ék, mint őt :) Meg hogy Karen egy sátorban is boldog lenne, ő már nem annyira :)

Egyszer mondta, hogy "bocsi, sms-t kell írnom az első barátnőmnek". Kérdeztem, hogy hány éves volt akkor? Mondta: "8-9, de még csak meg sem csókoltam" :) a lényeg, hogy a nő 15 éve az USA-ban él, de már kb. 20 éve nem találkoztak, és mellesleg az ikrek (akikkel Yas vásárolni szokott) nagynénje. Szóval volt szó róla, hogy ma este összefutnak többen egy étteremben, de írt neki, hogy nem megy. Kérdeztem, hogy miért nem megy el? Azt mondja röhögve: "Mert félénk vagyok, nincs önbizalmam!" - ha már előtte beszéltünk róla :) Aztán mondtam, hogy az most nem is kell, bár attól függ milyen szándékkal megy :)) nagyon tetszett neki. Látjátok, az angoloknak amúgy könnyű vicceset mondani, nekik még az enyémnél is rosszabb humoruk van :D

Karenen nevetett a kajával kapcsolatosan, hogy itt mérgez engem :) régen állítólag sokkal többet főzőcskézett Matt, és azt mondta, hogy nyáron talán többet fog. Ez azt hiszem abból jött, hogy milyen finom salátát ettem tegnap... legközelebb el kell mennem Yasminnal meg vele a Waitrose-ba, és mondta, hogy ott válasszak magamnak valami különleges szalámit, kolbászt, amit akarok, van rengeteg féle.

Na ennyi mára elég, legszívesebben tényleg leírnék mindent, dehát egyrészt 2,5 óra "anyagát" nem lehet lerövidíteni, másrészt nem is juthat minden eszembe :), harmadrészt pedig így is rengeteg dolog nem tartozik a nyilvánosságra abból, amit leírok. Ezen rengeteget gondolkozom egyébként, nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem. Mert szinte minden nap mondanak olyat, amit  - bár eszembe jut este - nem lenne illendő megosztani a nagyvilággal, így marad a buksimban. És tényleg így is sokszor átlépem ezt...csak az a baj, hogy nagyon sok dolog hatással van az érzéseimre, élményeimre, és elvégre azért született ez a blog, hogy ezeket megosszam veletek! És ezt nem akarom félig csinálni, viszont ahhoz meg nincs jogom, hogy egy tényleg fantasztikus mintacsalád dolgait a népes publikum elé tárjam. Nem igazán kértem tőlük engedélyt (azt mondjuk tudják, hogy írok blogot)...ááááááááá, ez egy ördögi kör!!! Ti mit gondoltok erről???

Amúgy nagyon szeretek velük beszélgetni, mamival, anyuval vagy apuval :) Egyáltalán nem lekezelőek, érdeklődőek, szóval egyszerűen KEDVESek! Annyira lazák, imádom, hogy lehet velük viccelődni, piszkálódni, én is jobban megtanulok nevetni a saját hibáimon :)

Oh, és még egy vicces eszembe jutott. Bert anyukája nagyon vagány nőci lehetett (kb. 20 éve meghalt már), teljesen képben volt minden sportággal kapcsolatban, és 10 éves korában cigit sodort Mattnek, és együtt pöfékeltek :))) Egyébként Pauline is meccs-eredményekkel jött ma :) Van még valami, ez már mondjuk egyáltalán nem vicces: Bert apukája a második világháborúban halt meg bombatámadásban, állítólag két órával tovább maradt bent a munkahelyén, mert nem jött a váltás, és már csak az egyik karjáról tudták azonosítani...

Hazaértem, skype-oltam anyusékkal, aztán blogot írtam...Még mindig nem tudom, hogy holnap megyek-e Londonba, erősen időjárásfüggő. Egyrészt jó lenne megnézni a nagykövetséget belülről :), meg sétálgatni a SZÉP időben, de esőben semmi értelme pénzt, időt és energiát pazarolni...és most is esik...Matt is azt mondta, hogy ha még évekig így romlik az idő, és tényleg mindig csak esik, akármennyire is imádja Angliát, képes lenne egy másik országba költözni, ha már a gyerekek befejezik a sulit.

Szóval a holnapom még rejtély :)