A mai reggel is ugyanolyan volt, mint a többi. 7-re mentem, Matt el, Seb fél 8-ra már fel volt öltözve és megreggelizett, volt majdnem egy órája a fogmosásra :) Annyira könnyű így, hogy csak ő van itthon, délután mondtam is Karennek...tök gyorsan haladok, megcsinálom a toastját meg csomagolok neki uzsit, és kész, csinálhatom a dolgomat. A portörléssel, mindennel végeztem már negyed 10 fele, azt hiszem ez eddig a "rekord".
Szegény Shaka nagyon rosszul nézett ki reggel, most este pedig még rosszabbul. A rossz szeme már teljesen ki van dülledve, annyira nagy már a nyomás, tele van vérrel, nagyon csúnya szegényke. És alig tud járni, délelőtt Pauline-nal ketten alig tudtuk "behozni", nagy nehezen belépkedett, aztán lefeküdt a konyhában, közvetlenül az ajtó mellé. Aztán később sikerült becsalogatnom, de nagyon nehéz volt.
Szóval mivel ilyen korán végeztem, gondoltam megpróbálom ma elintézni a bankot, meg rákérdezek, hogy mi van a kártyámmal. És milyen jól tettem... A nő először nem akarta elhinni, hogy tényleg nem zárták le a számlámat, annyiszor hallottam ma ezt: "Let me just double-check, please", ez már nem dupla, hanem vagy tízszeres ellenőrzés volt...csomószor telefonált, elment a papírokkal, visszajött, elment...na mindegy, a helyzet az, hogy minden OK állítólag. Tényleg nem zárolták, fizethetek be, vehetek ki pénzt. Aztán megkérdeztem, hogy lehet-e valamit tudni a kártyámról: hát, azt elvileg Magyarországra küldik...Mondtam, hogy a csaj múltkor megígérte, hogy nem oda küldik...pedig ez oda megy majd...de akkor azt törli. Mondtam, hogy lehetne-e esetleg, hogy az itteni címemre küldjék: hát nem tudja módosítani, max úgy lehet, ha bejövök érte. Mondtam OK, ekkor mondta, hogy most látja, hogy már el is küldték haza, nem szóltak-e az otthoniak, hogy megérkezett? Mondtam, hogy nem, de akkor most mi van? Hát, azt ő érvénytelenítette már, ami úton van, de az újat (ami így a 3.) már kedden vagy szerdán átvehetem. Hurrá! Aztán megkérdeztem, hogy mi a helyzet a PIN-kódommal. Háát, azt is hazaküldték ugyebár, de az új kártyához való PIN-kódot nem tudják nekem odaadni a bankban a kártyával együtt, csak kiküldeni tudják, és csak Magyarországra. Kérdeztem, miért, de nem tudja...Annyira okosak ezek az emberek ott. Kedvesek, de nem tudják mit csinálnak... Szóval kérdeztem, hogy most mi a teendő: elvileg a Magyarország felé úton lévő PIN passzol a 3. kártyámhoz is, úgyhogy ha nem akarom megváltoztatni, nem kell még 10 napot várnom arra is...Azért megint elmondtam, hogy tök jó, hogy 2 hónapja van meg a számlám, és ebből 3 hétig volt kártyám...nem beszélve a csomó utánajárásról, várakozásról, stb...mindezt havi 8 fontért...tudja, megérti, sajnálja... Végül be tudtam fizetni a csekkemet, és ki is vettem egy csomó pénzt.
Ezután a megint kb háromnegyedórás bankos kaland után nézelődtem és vásárolgattam egy kicsit. Mindig is akartam világosbarna csizmát, láttam is egy jót már párszor, de múltkor még leértékelve is 30 font volt...most pedig már annyira szabadulni akartak tőle, hogy 15 font volt, kicsi sarokkal, nagyon szép, pont nekem való, nem véletlen volt egy 39-es megbújva ott :) Vettem még pár dolgot a Bootsban (mint nálunk a dm meg a Rossmann), a Primarkban pedig egy kardigánt, egy sálat és egy papucsot. Mert a benti szőrös mamuszszerűségem két hét alatt teljesen szétment (Karen mondta múlt héten, hogy Sania minden héten elfogyasztott egyet), és először úgy volt, hogy veszek egy majdnem ugyanolyat, csak kicsit tartósabbnak látszót 6 fontért a Nextben, de inkább vettem 4 fontért egy papucs-papucsot, ez jobban megéri.
Aztán rohantam angolra, jó kis óra volt, tabuztunk a végén :) Felpattantam a bringára (annyira jó idő volt, nem is kellett felvennem Karen szakadt kabátját, csak a kis blézeremet:), a sulinál találkoztam Karennel, hazavittük Sebet, Yasmin közben Pauline-nal teázgatott. Látta, hogy Shaka rosszul van, és már kisírta magát addigra. Hazaértünk, megvacsiztunk (paradicsomszószos tészta), aztán Karen összeszedett mindent, hogy még ma fel tudja adni az orvosnak St Louis-ba Yasmin anyagát (a műtét ára 44000-50000 USD). Én elpakoltam, megfürdettem Yasmint, felöltöztettem. Karen közben elment a postára, illetve nem a postára, hanem valami maszek futárszolgálathoz, akik - ha Karen 3-ig odaért volna - holnapra is vállalták volna a kézbesítést, így csak hétfő reggelre - 60 fontért. Karen még korábban mondta, mikor a gyerekek nem voltak ott, hogy holnap elaltatják Shakát, de ma még nem mondja el nekik, mert Yasmin akkor nem menne fiziora holnap...A legjobb az lett volna, ha ma megtörténhet, de ugyanezen okból nem akarta, na meg az állatorvos sem dolgozik ma.
A gyerkőcök tv-ztek Seb szobájában, én meg pakoltam. Karen hazaért, Seb elment tusolni, mert fél 6-tól suli discojuk volt :) Közben megadtam Mattnek a tartozásom tetemes részét, már csak 100 fonttal tartozom neki :) Innentől nem sok mindent csináltam. Karen elvitte Sebet a partyra, aztán mikor hazajött, mondta, hogy Seb felvetette a kocsiban, hogy nem lenne-e jobb Shakanak, ha elaltatnák, akármennyire is rossz ez mindenkinek. Karen elmondta neki, hogy holnap jön az állatorvos és itthon beinjekciózza. De megkérte, hogy ne mondja el Yasnak. Matt meg ezen kiakadt egy kicsit, mert Yasmin úgy fogja érezni, hogy átvertük, ha megtudja, hogy mindenki tudott róla, csak ő nem... Na mindegy, ez már így lesz, Karen fizio közben/után mondja el neki, és 1-kor vagy 3-kor meg fog történni. Matt mondta, hogy a gyerekek valószínűleg hamarabb túllesznek rajta, mint ők...vagyis inkább ő, szerintem. Szegény Shaka...de jobb lesz neki, már alig tud járni szerencsétlen, nem lát, nem érez, mindene kezdi feladni...
Karen mondta, hogy Sebnek még van házija holnapra. Lehet, hogy majd reggel csináljuk meg, de inkább még ma este megcsináltatja vele. Támogattam az ötletet... És nem ma kapták meg... Aztán kérdezte, hogy mit szólok, álomvilágban él ez a gyerek...mondtam, hogy a magyarokhoz képest az összes angol gyerek álomvilágban él szerintem!
Még pontosítottuk a holnapot, mikor Yasmin már a kocsiban volt, készen a színházra. Ha délelőtt végzek, eljöhetek, és már vissza se kell mennem. Karen mondta, hogy nem akarok ott lenni...és tényleg nem...(még Pauline-éknak is mondták, hogy ne menjenek át holnap) Úgyhogy lesz egy szabad délutánom, legalább nem kell időre hazasietnem Camberley-ből, a találkámról Caroval, a német lánnyal. Szóval lehet, hogy csak szombat reggel látom Yast legközelebb, ha indulunk a sportnapra, jót tesz majd neki, ha leköti magát, még ha nem is lesz majd kedve menni. Mert már ma is mondta, hogy fél elmenni szombaton, nem akarja egyedül hagyni Shakat...nem mondhattam neki, hogy Shaka akkor már az örök vadászmezőkön kergeti a rókákat...
Kb. 6-kor jöttem el, blogoltam, skype-oltam egy csomót anyáékkal, aztán tusolás és alvás.
Utolsó kommentek