Seb már karate-cuccban fogadott, sok gond nem volt vele, már indultak is. Szeretem, ha senki nincs otthon és tudok haladni a dolgommal :) Megreggeliztem, közben pakolásztam. (az első pirítóst Thula ette meg, nem kellett volna egy percre se a tányéron hagynom felügyelet nélkül...bár először elgondolkodtam, hogy nem én ettem-e meg, de haározottan nem :) Kimostam Yasmin ágyneműjét, majd Karenékét is lecseréltem. Miután végeztem a szokásossal, elpakoltam Karenék "ágyneműs-lepedős" szekrényében...most legalább tudom, mi hol van. Matt hazaugrott Shakaért, elvitte az állatorvoshoz, ott is tartották egy pár órára. Aztán letakarítottam a konyhaszekrényeket kívülről, végül kitakarítottam, majd elpakoltam a nagy kajás-konzerves-fűszeres-mindenes szekrényben... Yasmin ágyneműje időközben megszáradt, azt még felhúztam. Fél 12 fele végeztem, aztán gyorsan elkészültem, és elindultam Camberley-be.

Gyorsabban odaértem, mint gondoltam, beültem a Starbucksba, nemsokára megjött Caro is. Ő Pelin meg Anna után a leganyarosabb külföldi. Volt Írországban is kb. 1 hónapot, de rossz volt a család, így 3 hete áttette a székhelyét a nagyobb szigetre :) Lattet ittam, beszélgettünk, tényleg jobb fej, egy kicsit komolyabb, mint a finn meg a másik német lány.

2-kor már mondjuk indultam is, mert haza akartam érni, mire Karen megy Sebért. De senki nem volt otthon :) Aztán egyszercsak befutott Yas és anya, de kb. fél óráig voltak otthon, mert háromnegyed 4-re mentek fogorvoshoz. Matt is elment valahova, úgyhogy Sebbel ketten maradtunk, de csak játszott ezzel a pingvines játékkal...

Hazaértek, vacsiztunk, aztán oda akartam adni Shakanak a gyógyszert, sajtban, mint mindig...de ki se nyitotta a száját, és a szemét se nagyon tudja nyitva tartani, csak fekszik... felhívták az állatorvost, hogy adott-e neki valamit, amitől ez lehet, de nem. Még nincs meg minden eredmény, de az agyával van baj valószínűleg. Tényleg nagyon rosszul néz ki szerencsétlen. Matten már tegnap reggel is lehetett látni, hogy rosszkedvű, ma pedig még rosszabb hangulatban volt/van. Nem is nagyon beszél, csak üldögél Shaka mellett, ölelgeti, simogatja. Ja, és 2-szer is beszélt a bankkal, tényleg felhívták, és nagyon sajnálják a kellemetlenségeket, minden rendben van/lesz...csak úgy legyen! :)

Yasmin pedig...pénteken kellene leadni az űr-projektet, de Karen mondta, hogy mivel ő mindig kaphat haladékot, ezért ők hétfőn adják le, így hétvégén ráérnek befejezni. Merthogy rengeteget sírt ma is, többet, mint eddig bármikor. Hogy Shaka olyan, mintha az öccse lenne, amióta az eszét tudja, itt van vele, stb...És ő ezt nem éli túl, ha meghal, el kell altatni. Puszilgatott, ölelgetett, orrot fújt, ez ment kb. 5-től fél 7-ig, aztán megnyugodott egy kicsit. Közben sikerült beékelni a tusolást is, aztán kint kellett felöltöztetni, hogy láthassa Shakat. De közben is kétpercenként a nyakamba borult. Annyira sajnáltam szegényt. Matt pedig mondta neki, hogy felnőttként kell viselkednie, nem tudunk semmi konkrétat, ne idegesítse fel magát meg mindenki mást, engem, amíg nem muszáj. Ha majd elalszik/elaltatják, mindenki sírhat, de addig próbáljunk meg nem gondolni rá. (Azért Matt szeme is könnyes volt ám!) Szegény meg csak szipogott, hogy ő próbál nem sírni, és nem akarja, hogy én egy nagyon sírós kislánynak gondoljam, csak...és mindig előjött valamivel Shakaról. Egyszer magukra hagytam őket apuval meg a kutyákkal a nappaliban, és pár perc múva kimászott hozzám a konyhába, hogy velem akar lenni, üljünk le. Mondtam, hogy inkább akkor az ágyába menjünk, "Nekem mindegy, csak te is ott legyél." Úgyhogy leültem mellé, egy kicsit még sírdogált, aztán megnyugodott. Hallgattunk klasszikus zenét, mert Shaka szereti, de nem mindegy, hogy mit, mert van, amitől megijed, úgyhogy azt gyorsan továbbnyomta Yasmin. Tényleg borzasztó egyébként szegény Shakat szenvedni látni...mikor idejöttem (pedig nem volt olyan rég) még jóval életerősebb volt, de az utóbbi egy hétben...

Hazaért Karen (elvitte Sebet teniszre), aztán el is jöttem. Yasminnak már határozottan jobb kedve volt. Karen mondta, hogy mehetek később holnap, de inkább megyek fél 8-ra. Egyrészt suli, másrészt már mondtam Karennek is, hogy jobban szeretek korábban menni, így délután több szabadidőm van.

Ez még tegnap volt, de olyan jól esett:  mikor először jöttem el (a sittelés előtti pihenőmre), Yas kérte (már szinte alvásra készen volt), hogy a vizüket tegyem be a hűtőbe. Mondta, hogy már régen le van rendezve, erre odafordult Karenhez, és mondta, hogy: "She's amazing." kb.=bámulatos :)

Most skype-olok anyáékkal, aztán tusi és alvás.