Ha jól emlékszem, semmi különös nem történt reggel. Fáradtak voltunk :) Reggeli, öltözés, indulás. Pakolás, kutyasétáltatás, mosás, portörlés... kinek mi jutott :D Mivel nem kellett sehova sietnem, kényelmesre vettem, egy csomót beszélgettünk a konyhában. Dr. Park, aki műteni fogja Yasmint is, a napokban végezte a 2000. SDR-műtétjét, tehát már rengeteg gyereket (és néhány felnőttet) segített közelebb az „álomhoz”: a járáshoz. Egy szülő készített egy elég rossz minőségű videót a hála jeléül, ezt is megmutatta anyu.
Megbeszéltük, hogy mivel Seb apuval megy teniszversenyre délután, mehetnék napközben dolgozni. Egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor leszakadt az ég. De nagyon durván ám. Először becsapós volt, mert a szikrázó napsütésben elkezdett cseperegni, aztán esegetni, aztán beborult, elsötétült, és nem is nagyon akart elállni. Szerencsére aztán fél 12 felé elállt, én 40-kor indultam :)
Az irodában ma sokmindent csináltam: befizetések, jegyek, Samnek írtam jegyzeteket a különböző foglalásokhoz, aztán pedig a hatalmas halmokban álló foglalásokat rendszereztem, sorba tettem, és elpakoltam őket a helyükre. Ezzel szinte 5 óra is lett... Nem akarták elhinni, hogy olyan gyorsan végeztem a filing-gal, mondták, hogy „hero”=”hős” vagyok, és még valamit mondtak, de az most nem jut eszembe. Hát, azt tényleg nem lehet rám mondani, hogy lassú vagyok... Sokkal jobb ilyenkor napközben menni amúgy, sokan vannak, és Gordon úgy látszik, nem neheztel a múltkori meleg-dolog miatt, mert a „Hello, how are you?”-n kívül mást is mondott :)) Szóval jó napom volt ma bent. Igaz hibáztam egyet, ugyanazt, amit Kay is elkövetett, de nem volt semmi gáz belőle.
Hazasiettem, Karenék előttem nem sokkal értek haza. A lasagne sült, én kikavartam a palacstésztát addig, és átöltöztettem Yasmint. Volt is egy kis vitánk, mert minden áron segíteni akart, én pedig annyira nem szerettem volna. Végül nem engedtem, megbékélt. Na meg mire kiért a konyhába, addigra kész voltam vele :) Pakoltam, dumálgattunk, aztán elkészült a kaja. Bor, lasagne... a héten egyébként megint minden nap ittunk egy kicsit, egy pohár bor, egy kis üveg sör...
Mikor végeztünk, Seb is megjött apuval a meccsről. Nagyon örült, mert végre le tudta győzni az egyik legnagyobb ellenfelét, és azt mondta, hogy most először úgy érezte magát, mint Nadal :) Szeptember elején lesz majd valami teniszverseny a klubban, ahol tagok, és a mai meccs már annak a része volt... (mert nem lesznek itthon augusztus 14-től, így hamarabb kell lejátszania néhány meccset).
Apu elment, és anyu is elszaladt a Sainsbury’s-be. Mi tusoltunk Yasminival, közben harcoltunk Sebastiannal egy kicsit, aztán oltári röhögcsélés közepette felöltöztettem. Nem tudom már hogy került szóba, de elmeséltem a bevásárlókosarakhoz fűződő különös vonzalmam és ragadós kezem történetét... most arra célzok, hogy ugyebár háromszor előfordult velem anno, hogy kisétáltam az utcára a boltból a kosárral a karomon... mindegy volt, hogy Pest vagy Szeged, mindig elég messze a kosár hazájától ahhoz, hogy jó égő legyen a saját hülyeségemen hangosan röhögve végigvonulni vele ugyanazon az útvonalon, amin mit sem sejtve mentem végig addig, amíg rá nem jöttem, hogy valami felesleges dolog lóg a karomon...
Ezután anyu hazaért, és 8 körül eljöttem. Blogot írtam, aztán feleségeket néztem, így, hogy napközben letudtam a munkát.
Utolsó kommentek