Mától újra suli van a gyerkőcöknek, és Yasmini szerencsére úszott reggel, úgyhogy fél 8-kor már fel volt öltözve. Ahogy végiggondoltam tegnap este, már több, mint 6 hete nem volt ilyen, hogy mindkét gyerek ment suliba. Sebastian szegény nem repesett a boldogságtól. Induláskor mondtam nekik, hogy legyen jó első napjuk, erre visszanézett, és sajnálkozó arccal ezt mondta: "I'm trying my best!" :) olyan aranyos volt :)

Rögtön korán reggel volt egy kis kavar a kukákkal, ugyanis szentül hittem, hogy a zöldet kell kivinni... mondjuk kicsit elbizonytalanodtam, amikor megláttam, hogy milyen kevés szemét van, de gondoltam azért kiviszem... hát hozhattam is vissza, mert ma nem az a nap volt... :)

Amúgy Yasmini most nagyon önállósodik, mondta is, hogy "Viki, mutatok valamit!": a földről egyedül ült fel egy alacsony ülőkére. Aztán szó nélkül kimászott a konyhába, és a járókeret miatt sem szólt egy szót sem. Reggeliztünk, mellé kellett ülnöm. Mondta, hogy aludjak az ágyában, ha ők kint lesznek Amerikában, hogy Thula ne legyen olyan magányos.

Elmentek, én pedig elkezdtem felszámolni a katasztrófahelyzetet. Bár szerencsére Karenék elindították a mosogatógépet tegnap, úgyhogy a konyhai kupi nagyrészét eltüntették, de volt mit tenni a ház többi részében. Mire végeztem a pakolással, fürdőszobákkal, porszívózással, felmosással, majdnem dél volt. És persze mostam is, sokat. Karen végig otthon volt szinte, csak elvitte Thulat sétálni egy 20 percre, aki annyira mérges volt, amiért Karen visszajött egy borítékért a kapuból, hogy bosszúból a szőnyegre pisilt... tőle még nem láttam ilyet... szerencsére még mindig nem nekem kell feltakarítanom ezeket a baleseteket.

Közben azért dumáltunk Karennel. Nem tudják még, hogy hogy lesznek a dolgok pontosan a műtét után. Augusztus 31-én lesz, ez már biztos. Ma is e-mailezett az orvosnak, még mindig van azért egy-két megválaszolatlan kérdés,  bár már főleg technikai, műtét utáni dolgok. És mivel kiderült, hogy a lábait már az SDR után egy hónappal meg lehet műteni (a csípőjét nem!) - és nem talált senkit, aki a kinti kíméletesebb és gyorsabb felépüléssel járó eljárást alkalmazza itthon - már az is megfordult a fejében, hogy mivel 4 hetet kell kint maradni az SDR után, és amúgy sincs közvetlen repülő St. Louis-ból Londonba, "beugorhatnának" New Yorkba megműttetni a lábait. A csípőjét pedig a sebészük csinálná meg később itthon.

Aztán délután kapott egy e-mailt az SDR-dokitól, illetve a kapcsolattartótól, hogy ugyanabban a kórházban van egy orvos, akit nagyon jó szívvel mer ajánlani, ugyanezt az eljárást alkalmazza, és el tudná vállalni Yasmint. Szóval valószínűleg ez lesz. Vagy Németország, ahol csinálják még ugyanezt. Karen nem akarja tudni mennyibe kerül... De amiért ez jó, ami a lényeg, hogy nem dönti le hetekre a lábáról, sőt, nem is kell befeküdnie, bemegy, és még aznap el is engedik. Ezt mind vacsi közben beszéltük meg a kertben. Annyira jó idő volt, és annyira szép, a nárciszok mellé már nyílnak Matt tulipánjai is. A vacsiról majd később...

Az is biztos egyébként, hogy Sebastian apuval jön majd haza egy hét után. Karen anyukája szeretne segíteni nekik kint a maradék 3 vagy több hétben, de nem tudják, hogy megéri-e, mert a szállás nagyon drága lenne, ezen még gondolkodnak. Apukája pedig lehet, hogy ide jön majd, Sebastian lelkét ápolni. Merthogy az is biztossá vált, hogy Karenék nem mennek haza Dél-Afrikába karácsonykor. Nem egyszerű a helyzet, annyi szent... Ja, és Yasmini szülinapja szeptember 13-án van... és ő egy igazi "birthday-girl", akinek minden évben a legfontosabb esemény a szülinapja, kiválasztani a tortát, a díszítést, nagy parti, stb... ez idén valószínűleg elmarad, vagy előrehozzák augusztusra...

Karen azt is mondta amúgy, hogy Yasminival semmi gond nem volt Cornwallban sem, nem válogatott, nem nyavalygott, ahogy szokott. Elég nagy már ahhoz, hogy felfogja, hogy mi történik, és, hogy neki is keményen kell dolgozni, ha el akarja érni a célját. De természetesen fél, hogyne félne... És Matt ettől fél, hogy nehogy az legyen, hogy túlságosan bizonygatni akarja, hogy ő milyen ügyes, milyen jól viselkedik, stb... és ez "rámenjen" a kis lelkére... hát, reméljük nem lesz baj, okos lány ő, de persze mindenki számára rémisztő ez a herce-hurca, neki pedig főleg... Aztán Matt déélután nekem is kifejtette az aggodalmát: ő érez valamit a hangjában is, én azt azért még nem. mindenesetre tényleg egy kisangyal. Állítólag reggel a medencében Sebastian véletlen az arcába rúgott egy kicsit, ami miatt normál esetben hisztizik, most meg elintézte ennyivel, hogy "Semmi baj, tudom, hogy nem direkt volt." És nekem sem kellett órákat könyörögni tusoláskor meg utána sem.

Tehát dél körül hazajöttem, megírtam a bejegyzés egy részét, skype-chateltem egy kicsit Orsikával, aztán felhívott Gina, akinek felvetettem, hogy akár skype-olhatnánk is, mert egy kicsit olcsóbb, úgyhogy skype-oltunk :) Megbeszéltük, hogy pénteken valószínűleg elmegyünk moziba.

Ezután 3-kor visszajöttem, elpakolásztam a ruhákat. Hazajöttek, szinte rögtön vacsiztunk is, mert Yasminnak fél 5-re mennie kellett színházas próbára. A tegnapi salik és husi volt a menü. Hát, az oliva- és kapribogyótól eltekintve jó volt. Sebastian sem szereti őket :) Karen hozott ki egy pohár bort, szerinte a napfényhez jár :D Tök vicces volt, mikor még csak hárman voltunk és Seb szokás szerint hamarabb befejezte, és elkezdett kutyázni, Yasmin megszólalt, hogy "Ez borzalmas!". Kérdeztem, hogy mi: "Hát Sebastian a kutyákkal." "Észreveszed egyáltalán, hogy mi még itt vagyunk és eszünk??" Ez most így önmagában nem túl vicces, látni kellett volna hozzá Yasmint: úgy csóválta a fejét mellé, mint egy zsémbes öregasszony :)

Mikor Karen kijött és szóba került a műtét, Yasmin megint elkezdett aggódni a pénz miatt. De aztán ő maga mondta, hogy "Apa mondta, hogy ne aggódjak a pénz miatt, ő csak azt akarja, hogy később boldoguljak az életben."

Vacsi után bejöttünk, elpakoltam, elmosogattam az uzsis cuccaikat, Karen elvitte Yasmint. Még kicseréltem a vízszűrőben a szűrőt, elindítottam egy újabb mosást, aztán leültem. Még reggel mondták, hogy ma este itthon van rám szükségük, úgyhogy az irodai munkám holnapra tolódik. Dave Lisajának van szülinapja, oda mentek. Kaptam 3 következő időpontot is, amikor sittelni kell majd, ebből kettő szombat este, az egyik most szombat.

Karen mondta vacsora után, hogy hazamahetek, ha akarok, fél 7-ig, de mivel már átcuccoltam, inkább itt maradtam. Aztán Matt is hazaért, ma neki is jutott a bolondok házából... mondta, hogy pl. New Yorkból jövő vasárnapnál hamarabb nem tud hazajutni az, aki most akarja ezt elintézni...

Karen elvitte Sebet teniszre, én pedig kiültem a kertbe netezni, e-mailezgettem egy kicsit. Matt hozott egy sört, tök rendes volt. Aztán bent még dumáltunk egy kicsit a munkáról meg Yasminról, és haza is jött az emlegetett szamár. Karen villámgyorsan elkészült, én pedig letusoltam Yasmint. Anyuék elmentek, mi pedig belevetettük magunkat a skype rejtelmeibe. Éppen Yasmin gépére töltöttem le a skype-ot, mikor anyáék hívtak. Yasmini mondta, hogy nyugodtan beszéljek velük. Beszéltünk így egy 20 percet, Yasmini is bemutatkozott, integetett, röhögött, hülyéskedett, szövegelt :) Közben elkészült az övé is, és ki akarta próbálni, mondta, hogy hívjuk fel Orsit, úgyhogy ezt tettük. Egy újabb fél óra következett :) A végére Sebastian is befutott. Tök viccesek voltak, Seb "cool"-nak nevezte magát, aranyos volt :) aztán elbúcsúztunk, mert már majdnem fél 9 volt. Gyors fogmosás, alvás... gondoltam én... mert megint humorheroldok voltak: Sebastian különböző neveket adott magának, hogy hogy hívjam, ha jó, és hogy, ha rossz... És egyébként nagyon szép a haja, mert végre rendesen kimossa a sampont és rendesen meg is fésülködik :) de egy kicsit kócosra szeretné azért, hogy menő legyen. Ezt azért írtam, mert nem örül neki, hogy megdicsértem, hogy még a nap végén is, tenisz után is milyen szép :)

Nagynehezen lefeküdtek, még a szobájában is alkudozott az angyal (nem szabad így hívnom, nem elég menő:) Yasminnal sem volt semmi, most először fordult elő, hogy magától vette elő a gyógyszereit. Megint volt "love you", "best au-pair", stb, és elaludt :) Matt mondta, hogy kóstoljam meg az összes sört a kinti hűtőből, mondtam, hogy egy is elég lesz, és azt is mondtam, hogy majd akkor, ha elaludtak. Yasmin aggódott, hogy el ne felejtsem, és tőle megihatom akkor is, amíg még ébren van, de már az ágyában :)

Leültem a kanapéra, írogattam és megittam a sört :) Elkezdtem nézni az yv-n a The Blind Side című filmet, de kb. negyed óra után jöttek Karenék, Dave-vel is Lisaval. Matt tök hangosan rakott be zenét, nevetgéltek, mutattak egy vicces képet Robról, az egyik pasiról az irodából. Meg poénkodtak össze-vissza, mindeközben gyorsan elmondtam mi volt. Aztán el is jöttem, és folytattam a filmet, ami persze a 80. percben megállt... mondjuk már éjfél volt, úgyhogy talán ez a jel, hogy ideje tusolni és aludni... úgyhogy azt fogom tenni.

Jaj, majd' elfelejtettem: a kedvenc pubunkba ma belehajtott egy busz. Nem láttam, de Karen szerint egyenesen bele sikerült kormányoznia... Elvileg senkinek nem lett baja.

És volt még egy vicces dolog is ma: konkrétan rácsuktam Pauline orrára az ajtót :) Sebastianhoz beszéltem a konyhában, a nappali fele fordulva, amikor hátranyúltam és becsuktam, egy másodperccel később pedig bejött Pauline, hogy szóljak, ha nem akarok már vele beszélgetni :))))