Au-pair vagyok Angliában

Tegnap bolondok háza volt, de nem érdekelt, hiszen végre ehettem :) Nagyon-nagyon jól esett a Yasmini által olyannyira utált bran flakes reggelire :)))) Megdicsértek, hogy milyen ügyi voltam, hogy kibírtam :)

Megpróbáltunk rendet tenni káoszföldön, le kellett volna fényképeznem a terepet szőnyegezés előtt... gyors fürdőtakarítás, aztán fél 10-kor már mentem is dolgozni, de csak egyig, hogy 2-kor át tudjak jönni. Persze nem végeztek még akkorra, így anyuval a konyhában ragadtunk, ráadásul teljesen elbarikádozva, hogy a kutyák ne zavarják a szorgos szőnyeges-kezeket. A ház semelyik részébe sem lehetett eljutni, mindenhova a nappalin át vezet az út :) Karen így egész nap a konyhában meg a kertben volt. Ezért nem is mosott, azt mondta... mondtam, hogy amúgy sincs mit, mivel minden nap mosok, mint a hülye, full adagokat... péntek reggelre csak egy jutott, amit csak meg kellett szárítania. Mivel nem volt mást tenni, büszkén mutogatta, hogy kisikálta a mosogatókat... a jövőben majd én is mindig felhívom rá a figyelmet :D

Egyszercsak aztán kimondták a varázsszót: végeztünk! Birtokba vehettük az új nappalit. Porszívóztam, majd bútorokat tologattunk, pakoltunk, pakoltunk és pakoltunk. Közben apuéknak is segítettünk, aztán hazaért Yasmin... tusolni akart... ez tudjátok mit jelent. Mostanában állandóan... elege van már mindenkinek belőle...

Én rendbehoztam a konyhát, ott is voltak állapotok. Miután bent minden a helyére került, kint is rendet tettünk... a ragasztószagtól megfájdult fejemnek jót tett a friss levegő, bár lehetett volna kevésbé hideg is :) Apu mondjuk pólóban, és zokni nélkül felvett cipőben menősködött... mondtam, hogy meg fog fázni :) Ezután bent tettünk-vettünk újra, pezsgőt bontottunk, majd megjött a vacsoravendég, a dél-afrikai jóbarát... sok érdekes dologról szó volt: jótékonykodásról, Dél-Afrikáról, stb... közben persze vacsiztunk is, a gyerekek kicikizték a cuccait, aztán elmentek aludni. Kérdezgetett megint a „srácról a repülőről”, meg egyéb pasiügyekről, pasiideálról... anyuék jót nevettek, mikor közöltem, hogy fontos az önbizalom, de annyi azért nem szükséges, mint amennyi neki van :))) Ment a csipkelődés azért egész este, cappuccino-gyerekek és egyebek (nem tőle, ő teljesen fehér, csak Yasmin még pont ébren volt, amikor a srác kérdezett a pasikról, és Yasmin közölte, hogy „Viki cappuccino-gyereket akar”... nem akarok, csak nem lennék ellene) Vannak ennek azért nem publikus okai... mármint annak, hogy „ennyire szereti magát”... de apu is mondta ma, hogy tegnap tényleg sok volt, szerintük az is benne van, hogy fel akart előttem vágni. Minden korban szóba jöhető nőneművel szemben így viselkedik valószínűleg, mióta szétmentek a görög lánnyal. Múltkor a pubban anyuék még ajánlgatták is nekem, de csak fun-célokral :D

Fél 11-kor mentem haza, tusiztam és lefeküdtem.

Ma elég uncsi, eseménytelen napunk volt Louanne-nal... 5-kor hazagurultam apu egykor menő bringáján világosban!!! (amikor jöttek ágyat cserélni hozzám, ránézett, és sajnálkozva kijelentette, hogy „It used to be a cool bike, Viki...” :))) Tusoltam, és jöttem is át sittelni. A gyerekek viszonylag jók voltak, bár Yasmin ma is mindenáron arcpakolást akart, egy nagyon kicsit össze kellett vele veszni... még az apját is felhívta (tudta, hogy anyu úgyis nemet mondana), aztán állította, hogy apa megengedte... ami elképzelhető, sőt valószínű, de én akkor sem... hogy én ne hozzak döntéseket, „apa megengedte”... én akkor sem. Pont. Érdekes módon gyorsan túltette magát rajta :) Aztán persze bocsánatot is kért, mint mindig, mindenért. Folyamatosan kérlel, hogy maradjak jövőre is, legalább még fél évet... de három év, vagy akár két és fél is... egyszer el kell szakadni :)

Egy rövid vitát leszámítva nem volt baj velük, negyed 10 után ágyban voltak mindketten, én pedig nekikezdtem blogot írni, és közben persze mostam, mint mindig. Ugyanis az a fehér adag, amit még tegnap délután-este mostam ki, és nyilván csak egy részét tettem a szárítóba... mondanom sem kell minden érintetlen maradt... tehát legalább 24 órája vizesen ültek a mosógépben a ruhák. Engem már nem zavar. Oké, biztos dili nap volt ez is, de azért na...

Blogot írtam, borozgattam, aztán fél 12 előtt valamikor megjöttek. Ismét egy kicsit beszédesek voltak :) Kérdezte is Karen a minap, hogy ugye nem voltak nagyon becsiccsentve a múltkori buli után? Mondtam, hogy de, mert amikor be vannak, mindig csomót akarnak beszélgetni velem, amikor meg fáradtan hazesnek, nem :) És szombaton beszélgettünk :D Mint ahogy ma is... a tegnap estéről, okokról, benyomásokról, Yasminról, szerepekről... és búcsúzóul a rettegett jövő hétről... reggeli fizio 3 hétig = sírás már holnap estétől...

El is felejtettem mondani, hogy a héten megjelent az a cikk, amiről azt hittük, hogy nem fog. Nem tudom, hogy emlékeztek-e, szerintem már írtam korábban az újságírónőről, aki azt gondolta, hogy Yasmin a műtét másnapján már táncikál... na most megjelent a cikk, „A legyzőzhetetlenek” címmel a „Take a break” című, Anglia egyik legnépszerűbb női magazinában. Yasmin mellett több brit gyerkőc rövid történetét is megismerhetik az emberek, több-kevesebb pontatlansággal... Yasmini viszont nagyon örült neki, pénteken, a megjelenés másnapján már vitte is az iskolába mutogatni. Két kép is van róla, az egyik, amin Dr. Parkkal vigyorog... ő az egyetlen, akiről Dr. Parkos kép is bekerült az újságba, úgyhogy emiatt külön boldogság van :)

Huncutkacérna, köszönöm a kommentedet. Hidd el, én is így látom a helyzetet... és tisztában vagyok vele, hogy iszonyatos szerencsém van velük :))) Maradnék is meg nem is kint... de inkább igen. Muszáj lesz erőt vennem magamon, és elkezdenem itteni barátokat szerezni... Hajni is hazamegy egyszer... van egy-két tervem, de egyelőre nem szeretném őket világgá kürtölni. Bízom a tavaszban :)

Hazaértek, megvacsiztak. Én annyira nem akartam őket nézni, ahogy esznek, úgyhogy elfoglaltam magam. Tökéletes program például az anyu által minden áldott nap tárva-nyitva (értsd: MINDEN ajtó és a csomagtartó is nyitva) hagyott kocsiból való kipakolás (az egy dolog, hogy Yasmin nem tudja behozni a táskáját, de Sebastian már 10 éves... igazán nem halna bele úgy gondolom...), Yasmin leengedett befordulós székének visszasegítése a kocsiba (ez sem egy szekundum alatt történik), és az ajtók becsukdosása, összekötve egy kis szemétkivitellel. Jobb, mint nyálcsorgatva nézni, ahogy mindenféle ízletes csodákat falatoznak. Ugyanis Matt ma is nagyot alkotott – ránézésre legalábbis. Kérdeztem is, hogy direkt csinálja-e, hogy azon az egy héten, amikor nem eszem, egyszer „főz” csak Karen, a többi napon ő készít finomabbnál finomabbakat. Nem igazság. Bár lehet, hogy már érzékenyebb vagyok az illatokra :D Később aztán megígérte egyébként, hogy a jövő héten süt/főz nekem valami finomságot :))

Apja és lánya aztán elmentek egy fizetett sétára/bringázásra a kutyákkal... Anyuval közben elkezdtünk az évi szabadságaimról beszélni, kérdeztem, hogy augusztusban mikor lenne nekik jó? Aztán szóba került a jövő év, az év vége, hogy majd lehet, hogy szeretnék, hogy „betanítsam” a következő au-pairt, aki után már nyár elején elkezdene keresgélni Karen, mert nagyon-nagyon válogatós :))) Rám is sokat „várt”, a tökéletesre :)))))) És fontos neki, hogy viszonylag jól tudjon angolul a lány, a Yasminnal való jó kapcsolathoz szerinte ez elengedhetetlen... elbűvölő személyiségemen kívül ennek is köszönhetem azt, hogy nem pörgetett a kisujja körül az elejétől kezdve... és lehet, hogy idősebb lányt keres majd, hogy olcsóbb legyen a biztosítás, mert szeptembertől két különböző suliba kell hordani a gyerkőcöket.... na de vissza az eredeti témához:

Közben hazaért a többség, apu kérdezte, hogy nem gondoltam-e arra, hogy jövőre is maradjak náluk? (még így is, hogy már ugyanolyan gonosz vagyok a szemében, mint Karen: mindig kicsukjuk Hollyt :)))) De mondtam, hogy nem igazán... nagyon jó itt persze, de két év szerintem mindkét félnek elég. Erről is sokat beszéltünk már, hogy mik a nehézségek... mondtam is pár dolgot újra, ami nem fog hiányozni: tulajdonképpen a semmi közepén élek, állandó biciklizés, hogy nem tudom a normális ruháimat hordani (még ha ez hülyén is hangzik, de tényleg frusztrál, hogy a „szép” ruháimat, amiket egyébként hordanék, ha busszal, kocsival járnék, nem tudom felvenni a biciklizés miatt... illetve nem akarom tönkretenni őket), stb... Persze megértik :) Yasmin aztán még próbált tusolás közben győzködni, hogy legalább csak plusz fél évre maradjak még :) De nem hiszem, hogy fogok. Aztán mondta, hogy legalább ígérjem meg, hogy Angliában maradok, és az apjánál dolgozom... egyelőre ezt sem tudom megígérni. Apu azt mondta, hogy hacsak nem áll az üzlet nagyon csehül, számíthatok egy teljes munkaidős állásra nála (amit akár kezdhetnék január közepén, februárban is, ha úgy alakul, hogy visszajövök, mert akkor mindenképpen szeretnék több időt otthon tölteni karácsony után; és ahol Yasmin rendszeresen meg szeretne látogatni engem:), de ez még mindig kevés. Ahhoz, hogy az utóbbi évben megszokott színvonalon tudjak élni, találnom kellene egy másodállást. Na meg valakit, akivel lakhatok, és nem mellesleg egy lakást, amire nem megy rá a fél fizetésem havonta. Apu mondta Yasminnak, hogy ha mázlija van, jó nagy szobában lakom majd, ahova jöhet „sleepoverre” :))) Egyelőre erről ennyi, rengeteg dolgot végig kell gondolnom... folyamatosan azt csinálom...

Na meg bármi történhet idén is: lehet, hogy Yasminnal megromlik a kapcsolatunk, bármi... Bár a múltkori dráma óta tényleg egy szavam nem lehet rá. Sőt. Ennek pedig már jó pár hete. Egy-két gyerekes apróságtól eltekintve ő is egy angyal :)))

A beszélgetés közben megjött újra a fizios nő, hozott egy másik járókeretet. Nekünk új. Ezután tusoltunk, hajat mostunk, nevetgéltünk, majd háromnegyed 7 felé elvonultam, de előtte még újra figyelmeztettem anyut, hogy ne felejtsen el tejet venni :) Ez máskor nem nagy dolog, de most már elmondhatatlanul ki vagyok éhezve valami szilárd (félig szilárd) táplálékra... és holnap regggelre gabonypelyhet tervezek fogyasztani. Tej pedig már alig volt, és a gyerekeknek is kell amúgy is. Anyunak már a kezére volt írva második figyelmeztetésemkor, de mondta, hogy ha mégis elfelejtené, reggel elszalad a kisboltba, csak hogy biztosan ehessek gabonapelyhet :)))))

Hazajöttem, felpattantam az új ágyamra, amin mellesleg tök jó volt aludni. Kicsit azért tartottam tőle, hogy a matrac esetleg nem lesz olyan kényelmes, mint a régi volt, de az első éjszaka után megnyugodtam :) Ja, erről jut eszembe: ugye tegnap írtam, hogy van egy „lyuk” a szobám padlóján/garázs mennyezetén – ahogy tetszik :) Szóval tegnap poénkodtak, hogy ha nem tetszik, vagy csúnyán viselkedik a pasi, akit felhozok, csak odaállítom a szoba közepére, és a fürdőszobából távirányítással eltüntetem a süllyesztőben :))))) A svéd lányt múltkor szívesen „leejtettem” volna véletlenül... Oh, és ha már új bútor: szekrény... anyu ma poénkodott, hogy mostmár tényleg fogok kapni... „év végéig biztos...csak vicceltem”. Hááááát...

Na már megint sokat írtam. Ideje tusolni és aludni... mondjuk még csak negyed 10, és valamiért nem vagyok fáradt... Kedden is le akartam feküdni fél 9-kor, hogy kialudjam magam, és nehogy gyenge legyek szerdán, de nem tudtam elaludni 11-ig... Hiába nem ettem vasárnap óta, sem éhségérzetet sem extrafáradtságot nem érzek már... csak hiányzik az ÉTEL!!! :D

Ma reggel nem voltam túl jól, majd később leírom miért. Pont nem jött jól ez a nagy felfordulás meg az óriási por, amit anyuval együtt számoltunk fel. Ő is egész délelőtt porszívózott, sürgölődött, aztán fent port is törölt, miután én elmentem dolgozni. Nem akarnátok látni, hogy néz ki most a földszint...

Az irodában semmi extra nem volt, felelevenítettük a szombati „magyar leckéket” :)) A sulinál aztán találkoztam a többséggel, így onnantól hazahoztak. Volt egy kis pihim, aztán 4-kor átjöttem. Yasmini és anyu nem sokkal később biciklizni/kutyákat sétáltatni indultak, én pedig maradtam Sebastiannal és egy rakat poros, piszkos tükörrel és ablakkal, ajtóüveggel. Valamennyit sikerült is megcsinálnom belőlük mielőtt visszajöttek. Ja, ezt még nem is mondtam: Yasminnak fizetnek a biciklizésért... nem feltétlenül tartom ezt helyesnek, dehát nem az én gyerekem. És ha ez legalább motiválja...

Amíg a gyerekek vacsiztak, mi hárman átvonultunk hozzám, hogy kicseréljük az ágyamat. Gondoltuk egyszerű lesz, pikk-pakk leszaladunk vele a lépcsőn, és már meg is van. Dehát miért is lenne egyszerű? :) A matracot még úgy-ahogy le tudtuk vinni anyuval... de az alja (i - hiába két részből áll ugyanis) pont nem fért ki az ajtón, illetve annyira szűk a hely ott lent az ajtónál, hogy nem tudtuk sehogy beforgatni... kérdeztem én, hogy hogy vitték fel??? Apu elkezdte feltekerni a szőnyegeimet... kérdeztem, hogy most mi történik? :) Ja, hát van egy része a padlónak, amit fel lehet szedni. Tök jó, nem is tudtam, hogy már több, mint egy éve egy „lyukas” helyen élek :) Mondjuk ez sem ment könnyen: apu lentről bökdöste ezt az amúgy – padlásfeljáró-szerű – részt, mi pedig megpróbáltuk anyuval megkaparintani és megtartani a négy sarkát, majd leemelni... Elég érdekes látvány volt a nagy tátongó űr. ÉS félelmetes is... Leadogattunk apunak mindent, aztán ő feladta a másik matracot meg az ágykeretet.

A pakolás után tehát visszajöttünk, majd én folytattam a takarítást, aztán anyuék elmentek fél 7 körül... mostam, konyhaszekrényeket takarítottam (tisztára megérte múlt héten megcsinálni...), mosogattam, stb. Vasalni is akartam, de az már nyilván holnapra marad. Elég volt mára ennyi. A gyerekekkel egyébként nem volt semmi gond, simán lefeküdtek 8 után :)

Viszonylag hamar, már fél 10-kor itthon voltak, így én is elszabadulhattam. Le akartam fényképezni az állapotokat a szobámban, de elfelejtettem. Gyorsan letakarítottam az új ágyamat, elpakoltam, és birtokba vettem :DMost 10 óra múlt, megyek tusizni, aztán alszom. Holnap is hosszú nap lesz. Az utolsó napom kaja nélkül :) Ugyanis a héten méregtelenítek... Vasárnap este óta egy falatot sem ettem, csak egy-két kanál mézet, rengeteg ásványvizet és gyógyteát. Ma reggel facsartam magamnak narancs- és grapefruit-levet, és anyu ma vett utánpótlást, úgyhogy holnap is ez lesz a reggelim :) És mivel a dobozos 100%-os narancslé és társai sem jók ilyenkor, vett ma valami speckó szőlőlevet meg ananászlevet, csak hogy valami finomat is igyak, ne csak teát és vizet. Kedves tőle, hogy gondolt rám :) Egyébként nem gondolták volna, hogy tényleg kibírom evés nélkül... Yasmini nem is segített ebben: állandóan kérdezget, hogy éhes vagyok-e már?, milyen érzés nézni, ahogy esznek?... és ehhez hasonló kedves, támogató kérdések/megjegyzések hagyták el a száját az elmúlt három napban és fogják is holnap. Sebastian be is szólt neki tegnap, hogy milyen bunkó :D Azért nem írtam erről korábban, mert őszintén szólva nem tudtam, hogy mennyire fogom bírni. Apu 2 napot adott nekem, Karen 3-at. Én még adok magamnak egy negyediket. Tök büszke vagyok magamra :) Eredetileg 5 napot akartam, de pénteken nagy pakolás lesz itthon, kell az energia, na meg a biciklizés is sokat kivesz... nem tudtam felbiciklizni a dombon... de nem fogom csak erre, nyilván jó lenne már enni valamit :) Amúgy meglepő módon nem korog a gyomrom, nincs „éhen-halok”-érzésem, de persze tudnék enni... inkább a rágás és az ízek hiányoznak, de azok nagyon. Ma volt a legrosszabb, kíváncsi vagyok a holnapi napra. Az irodában „letámadott” apu titkárnője: azt mondta, nem engedi, hogy ilyen hülyeségeket csináljak :) Arra azért rájöttem, hogy ezt tuti nem tudnám egy-két hétig csinálni... Hajnikával határoztuk el magunkat egyébként még a múlt héten :D

No mára bezár a bazár, illetve még annyi, hogy tegnap megjött az erkölcsim, Karené pedig még nem. Ami érdekes, mert elvileg az enyémnek kellett volna tovább tartanom, mive nem vagyok brit állampolgár... Mondtam, hogy biztos elkövetett valami rosszaságot korábban, és most ráleltek sötét titkára :D

Ja, és piszkosul hideg volt ma is!!! De legalább a hó nem esik, mint otthon kicsiny falumban...

Ma egy rövid bejegyzéssel örvendeztetlek meg Benneteket, mert ráérek :)

Reggel negyed 8-ra mentem, bár még mindig nem sok értelmét látom annak, hogy fél 8 helyett hamarabb jövök, mert ugyanúgy rohanás van, mivel fél 8-ig, vagy még tovább, csak üldögél meg olvasgat a kisasszony. Na mindegy is, nem halok bele ebbe a 15 percbe.

Suliba is mentem ma, szokás szerint el is késtem. Képzeljétek, a srác, akivel mindig összetalálkozunk biciklizés közben, ma nemcsak köszönt, hanem odalökött egy „jól vagy?”-ot is :) Óra közben egyszercsak előkapta a vizsgaeredményeket a helyettesítő tanár: meglett. Nem a legjobb eredményekkel, nem vagyok kiváló, de megvan. Az a lényeg.

Óra után iroda következett. Aztán hazatekertem, de majd lefagytam a bicikliről. Max 5 fok volt ma, a múlt heti 15-höz képest elég gyalázatos... de ez van, ezt kell szeretni... Itthon csak fizios volt, aztán vacsi, tusolás, színházba készítés, és háromnegyed 6-kor már el is vonulhattam. Oh, és zaj és por, az is volt ám, nem is kicsi. Valahonnan szerváltak egy újabb, hangosabb, jobban poroló gépet, amivel felszedik a malteros cuccot... remélhetőleg este végeznek vele, és holnap tudok port törölni... annyira hangos, hogy még most is hallom, itt a saját lakásomban :) Ja, és ma délutánra teljesen felszedték a szőnyeget, így ismét óriási a felfordulás... de ha minden jól megy, pénteken jönnek a szőnyegesek, és még aznap elpakolhatunk. Anyu ma már mondta, hogy variáljuk majd meg a péntekemet, mert elvileg 2-re végeznek, és akkor gyorsan el tudjuk rendezni a nappalit. Remélem, mert nem bánnám már én sem, ha minden a helyére kerülne végre. Mondjuk Zulu ma új szokásba kezdett: menet közben, csíkot húzva pisil. Bent is, kint is. Isteni. Van két napja, hogy olyan gyorsan leszokjon róla, amilyen gyorsan rászokott... Karen fél, hogy fertőzése van, mert Thulanak is voltak hasonló bajai... Remélem nem tart sokáig...

Holnap reggel fél 8-ra megyek, mert apu viszi a gyerkőcöket, szerda van. Mivel holnap akarják elvinni a nagy szeméttárolót (hogy hívjuk azt magyarul?), és rá akarják dobni a régi matracomat, így, hogy megkapom a másik ágyat, kérésemnek megfelelően :) Mondtam anyunak is a múlt héten, amikor rákérdeztem, hogy mi hogy áll az ügyemben, hogy ezek a kis dolgok, amik engem nagyon-nagyon boldoggá tudnak tenni :D A szekrény azért még hiányzik, mert jelenleg össze-vissza van mindenem...

Mára be is fejezem, lehet, hogy holnap is jelentkezem. Ja, még egy dolog: hallottátok/láttátok, hogy a Bumerángban ma kishíján kigyulladt a stúdió? Mostmár vicces :)

Este 10 múlt. Ülök. Végre...

Ezt még csütörtök este írtam, amikor azt hittem, hogy lesz bejegyzés. Aztán nem lett. Aztán szombaton is azt hittem, de akkor sem lett... csak egy kicsit hozzáírtam... ma végre sikerült nagyjából összehozni :) Február utolsó napján. Holnap már március!!! Még ha az idő nem is mondható tavasziasnak... vagy a fene se tudja. Múlt héten volt két igazán gyönyörű napunk, azokat leszámítva végig szakadt az eső. Dehát ez  Anglia...

Volt itt minden hétfő óta: nevetgélés-jókedv-móka-kacagás, na meg sírás, vita, hiszti...

Kedden reggel azt hiszem csak 9-ig voltam náluk, aztán fél 10-re már tűztem is az irodába. Nem kicsit áztam el... Fél 2-ig voltam, mert kellettem itthon. Ahhoz képest, hogy múlt héten megbeszéltük anyuval, hogy kedden mehetek korábban, mintha suliba mennék, és maradhatok ugyanaddig... így elvileg 2 órával többet dolgozhattam volna. Volna. Aztán hétfőn mondja, amikor kérdeztem a másnapi terveiről, hogy „Akkor te 2-re itthon vagy, ugye?” Visszakérdeztem, hogy „igen?”. „Miért, nem?”. „Hát nem...” Aztán persze mégis itthon voltam... Na mindegy is...

Sebastianhoz kellettem, amíg a lányok fizion voltak. Aztán amikor hazaértek, rögtön mentünk hozzám, mert már hetek óta csak ígérgetem, és valóban... szóval átjött egy forrócsokira :) fel kellett hívnom Orsikáékat skype-on, addig ő levelet írt nekem, és néha beleszólt :) A levélben közli, hogy én vagyok a legjobb, és 4 pontban meg is magyarázza, hogy miért. Nagyon édes volt. Még borítékot is hajtogatott, különböző színű  szövegkiemelőkkel mintákat rajzolt rá, összeragasztotta, nagyon profi volt :)

Hazadobtam, gyors átöltöztem, és sörrel a kezünkben elindultunk anyuékkal pubozni, fél 6 fele. Pauline vacsiztatta meg a gyerkőcöket, na meg volt velük, amíg haza nem jöttünk, olyan háromnegyed 10 körül. Tök jó volt :) Rengeteg dologról beszélgettünk, mily meglepő :) Yasmin korábban kérdezte, hogy „Miért mész te anyáékkal pubozni? Van valami különleges oka?” Mondtam, hogy remélem nincs :))) Yasmin szerint az anyja már unja, hogy mindig csak apuval beszélget, ha elmennek kettesben, és változatosságra vágyik :))) Aztán Mattnek is mondtam ezt, és mondta, hogy ő is gondolta, hogy reméli, hogy nem gondolom, hogy valami „rosszra” készülnek, azért hívtak :D

Egy pár vodka-ez-az, és jager-bomba mellett gyorsan eltelt az idő... Beszéltünk a lehetőségeimről... minden téren, a másik nemmel kapcsolatban is... hogy hova kellene elutaznom, mit kellene még látnom, apu szerint Barcelona az egyik legdrágább hely Európában, mehetnénk máshova is :D Tudjuk, hogy drága, de én szeretnék oda eljutni, és ha most megtehetem, miért ne? A francia osztálykirándulásról is volt szó, mondtam, hogy csak amiatt aggódom, hogy nehogy bunkózzon... tudjátok, hogy anyját-apját-engem, mindenkit hajlamos lekezelni a barátok jelenlétében. Anyu már befenyítette egy párszor, be is fogja még, én is mondogatom neki, amúgy meg annyira rám lesz utalva, hogy Karenék szerint nem fogja megengedni magának azt a hangnemet velem szemben. Hát remélem. Pletyiztek is egy csomót megint, néha azt gondolom túl sokat tudok már mindenkiről a környezetükben :D

Megkérdeztem őket, hogy lenne-e au-pairjük, ha Yasminnak nem lenne CP-je? Apu válaszolt először, mert anyu WC-n volt: valószínűleg nem, de tuti lenne valaki, aki vasal, és valószínűleg a takarítást sem anyu végezné... Anyu visszatérve ugyanezt mondta, de „nehéznek” találták a kérdést. Szerintük nem tudnák, hogy mit mulasztanak el... nézik a gyerekes ismerőseiket, akik alig jutnak el valahova, mert nem nagyon találnak babysittert... Na meg persze ez nekik nagyon kényelmes, hogy mindent megcsinálok... erről már azért írtam, hogy – bár az átlaghoz képest jól keresek itt (mondjuk már egyre többen kapnak annyit, mint én, kevesebb munkáért is)... szóval bár jól keresek, azért meg is dolgozok érte. Maga a mindennapos általános takarítás is sok: minden nap felporszívózni mindenhol, mindenki ágyát bevetni, a ház minden zugában elpakolni a rumlit (sok helyen tényleg csak a gyerekek dolgaival kell foglalkozni, és a mindennapos rendrakás sem a munka része mindenhol (értsd: minden kis apróság elrendezgetése a gyerekek szobájában is)), a bazinagy konyhát folyamatosan rendben tartani (anyu az egy év alatt egyszer pakolt ki a mosogatógépből, nem is olyan régen történt ez, meg is kérdeztem akkor, hogy ugyan mi ütött belé?:) a hétvégéket leszámítva persze, de ha már mondjuk vasárnap este van, akkor az megmarad nekem hétfőre)... felmosás, mosás-vasalás állandóan (a kutyák miatt az ágyneműt is sűrűbben kell mosni, na meg egy csomó kis szőnyeget, ezt-azt...), ablakok, tükrök, portörlés hetente, konyhaszekrények, kukák (amikor úgy telerakják, hogynem képtelenség kivinni... de ezt is tudjátok már:). Ja, és természetesen a 3 fürdőszoba, takaríthatatlan elemekkel, és a 4 WC sem maradhat ki a felsorolásból... nagyjából ennyi, és mindezek mellett ugyebár meg kell küzdenem azzal a dühvel, amit akkor érzek, amikor még a végére sem érek a napi porszívózásnak, és a kutyák már behoztak valami fadarabot, vagy akármit, bármit, amit darabokra lehet harapdálni, és csodásan mutat az éppen hogy 2 perce tisztára „szívott” szőnyegen/padlón... vagy amikor felhúzom a frissen mosott ágyneműt, és 12 órán belül tiszta mocsok... újra... vagy már akkor összepiszkolják az ajtóüveget kívülről, amikor még tovább sem léptem a másikra, hanem ugyanannak a belsejét tisztogatom...grrrr... és még sorolhatnám. Tehát a kutyák elég sok bosszúságot okoznak... alapból sokszor úgy érzi az ember, hogy hiába csinálta, amit csinált, a kutyák pedig nem segítenek ezen... Na jól van, nem bántom őket, mert ha olyan kedvem van, akkor nagyon jól elvagyok velük, alapvetően szeretem őket :))) És ők is engem :D Pedig mostanában nem is nagyon etetem őket, mióta Zulu megérkezett „családunkba”.

Oh, és ez „csak” a takarítás része volt. Sokszor úgy gondolom, hogy Yasminnal több gond van, mint egy négyévessel mondjuk. Erről persze nem ő tehet, de azért melós dolog állandóan öltöztetni, zoknit, mindent... egyedül a pólóját veszi fel, ha úgy tartja kedve. A lábfejei olyan érzékenyek, hogy sokszor 3-szor le-fel kell venni a cipőt, síneket, zoknit... mert valami nem jó... ott menni mögötte, amikor A-ból B-be megy, emelgetni folyamatosan, tusolásnál ott lenni, stb... és persze „kiszolgálni”... hiszen tudjátok, hogy minden percben kell neki valami... Ehhez jön Sebastian, de ő szerencsére legalább annyira könnyű eset, mint amilyen nehéz Yasmin...

Na de hogy ne csak arról írjak, hogy csúnyán fogalmazva „mire vagyok jó nekik”... mondták, hogy mennyire szeretik, hogy vagyok :) Mármint hogy van valaki, aki más országból jött, más kultúrából, és színt hoz a mindennapjaikba – nem mintha az ő életük nélkülem olyan egyhangú lenne :) Kérdeztem, hogy néha nem lenne-e jobb nekik, ha csak négyen lennének mondjuk egy hétköznap délután otthon? De mondta apu, hogy nem, tényleg szeretik, hogy van ott valaki, főleg most, hogy én vagyok az a valaki :D Hasonlított is valakihez, de az – bár nekem megtisztelő – nem lenne fair leírni :)

Ők is kérdezték egyébként, hogy nekem lenne-e au-pairem, takarítónőm, vasalónőm, ha tegyük fel hogy itt maradok és olyan színvonalon élek, hogy megtehetem. Mondtam, hogy most azt mondom, hogy nem szeretném, hogy más úgy rendezgesse a cuccaimat, ruháimat, mint én az övékét mondjuk... szóval most azt mondom, hogy szeretném ezeket megtartani magamnak... de aztán lehet, hogy nem így lesz, ki tudja. Matt nem értette, hogy miért nem vágtam rá rögtön, hogy „persze”?... Hát mert így nevelkedtem, azért. Anyu megérti :))) Bár nekik is mindig volt házvezetőnőjük, egy fekete nő, aki mindent megcsinált, kivéve a főzést... például fényesre pucolta a suliscipőjüket minden nap... pedig nem voltak gazdagok.. de most nem kezdek el anyu dél-afrikai történeteiről írni, talán majd máskor.

A pubból egyenesen a fish&chipseshez mentünk, még éppen nyitva volt :D A csaj megkérdezte, hogy honnan jöttünk, az akcentusok miatt :) Apu felsorolta, ki honnan, aztán a csaj megállapította, hogy elég vegyesek vagyunk :D Csak sült krumplit vettünk, ki-ki milyen szósszal, én curry-szósszal kértem. Hazasétálva pedig szépen elfogyasztottuk :) Jó kis este volt, fura volt velük gyerekek nélkül kimozdulni... jó fura :)

A többi nap már nem lesz ilyen részletes :)

A szerdáról most nem is jut semmi eszembe: reggel itthon, iroda, itthon, Becky jött fiziozni a babával :), és kb. ennyi szerintem. Csütörtökön reggel rendbetettem a házat, aztán Pauline-nal bementem Camberley-be. Találkoztam megint a barátnőjével, olyan aranyos mindig :D Megérkezett Hajni, megreggeliztünk-kávéztunk, aztán nézelődtünk egy kicsit. Aztán Hajninak mennie kellett, úgyhogy egyedül nézelődtem tovább, amíg össze nem futottam Hannaval, a svéd lánnyal. Kicsit sétálgattunk, aztán ő is ment, én pedig fél 2-kor jöttem haza Yasminnal és Karennel, na meg Lucy-val, aki Yasminnal volt vásárolni. Sebastiannál pedig ez idő alatt itt volt az egyik barátja játszani... mivel tök jó idő volt (csütörtökön meg pénteken, napos, szinte pólós), jókat játszottak kint. Rámpát építettek maguknak, hogy gördeszka”trükköket” gyakorolhassanak, aztán le is festették, aminek annyira nem örült anyu (Bert adta nekik a festéket)... minden a tisztabenzintől bűzlött aztán... és külön munka volt lemosni a „parkolónkat” is, nehogy apu kocsijának kerekeire ráragadjon és rászáradjon az egyébként szép kék festék :)

Vacsira rántott husi volt, Sebastian mostmár tényleg csak ilyen formában eszi meg a csirkét... de már ebből sem eszik annyit, mint régen. Pár éven belül tuti vega lesz... Vacsi után pakolás, aztán anyuék mentek vacsizni, rám pedig várt a beígért arcpakolás-este Yasminnal (Sebastian csak 8 után jött haza teniszről)... nem is volt velük semmi gond este, Karenék 11 körül jöttek haza azt hiszem, de ahogy írtam is a bejegyzés elején... 10-kor ültem le. Még vasaltam, pakoltam, mindig van mit basszus...

Pénteken reggel szokásos gyors pakolászás, takarítás... anyuval szenvedtünk nem keveset, mire sikerült felpumpálni a bicikli kerekeit... speckó szelepei vannak, így muszáj emberi erővel felfújni őket (azért persze nem tüdővel:)... nincs megfelelő csatlakozónk... Ezután maratoni-irodázni mentem 11-re, és 7-ig dolgozhattam, mert nem kellettem itthon este. Hazafelé volt egy majdnem-balesetem... egy pasi konkrétan kiugrott a bokrok közül, lényegében a semmiből... még jó, hogy „új” biciklim van, amin történetesen a fékek is működnek :) A pasi eleresztett egy „Jesus Christ”-t, én nem is tudom mit mondtam, de mindketten meglepődtünk. A fékezés következtében a bicikli valamelyik része egy kicsit megsértette a lábamat (nem esett el egyikünk sem), még jó, hogy nem mentem gyorsan... akkor este még csak két piros csík volt, másnap szép kék, most pedig már gyönyörű, a szivárvány minden színében pompázó vastag zúzódás díszíti a combomat, egészen „fentről” a térdemig. Gyönyörű, de tényleg. Majd lehet, hogy teszek fel képet róla picasara, majd ha képfeltöltögetős kedvemben leszek :) Nem is mentem sehova péntek este, csak Grace klinikáztam, és fél 12 fele lefeküdtem.

A szombat is irodázással telt, és képzeljétek: beszéltem magyarul egy utassal :)))Tök jó volt... Mondjuk teljesen véletlenül (a nagyon hanyag srácnak próbáltam kideríteni, hogy foglalt-e easyjetet valakinek vagy csak azt hitte...) találtam meg az e-mailek között egy easyjetes foglalás-visszaigazolót, amiben magyar nevekre lettem figyelmes. Aztán pedig arra, hogy Zsuzsa helyett Zsuzsuának van foglalva az egyik lány. Kérdeztem ki foglalt 4 magyar csajt? :) Gavin volt. Így írta fel alapból, mindenhol így szerepelt a csaj neve. Ezért a csekkolásnál ma ki sem derült volna... merthogy ők nem tudják, hogy nem helyes... Mondjuk a csaj az e-mailt olvasva biztos jelezte volna, de akkor már valószínűleg nem írták volna át ingyen az easyjetnél. Na mindegy is, mondtam, hogy billió százalék, hogy nem jó. Biztos? Biztos. Felhívod őket? Fel. Így történt, hogy felhívtam a csajt, és átmentünk a neveken még egyszer... Úgy hallgatták, hogy hogy beszélek, mintha értették volna :)) Tök jó volt :D Mindez Dylan hanyagsága miatt, néha jól jön :))) Gavin is hálás volt aztán, „köszönöm”-özött nagyon. Mostmár tudnak egy pár magyar kifejezést. Vagyis nem hiszem, hogy emlékeznek rá, de egy ideig mondogatták, a „hogy van ma?”-val együtt :) Rob múltkori magyar „nője”, akitől ezt kérdezte, foglalt :) Mindig bejön az ilyen a külföldieknél, azt mondja. Biztos nekem is rögtön szimpi lenne, ha ilyenekkel próbálkozna a vonal túlvégén :)

5-ig dolgoztam, hazakerekeztem, ezúttal nem ütöttem el senkit és engem sem ütött el senki :) Aztán 7-re mentem sittelni. Kicsit elnyúlt az estéjük, még vacsit is én csináltam a végén félig... Aztán pakolás, majd újabb „facepack” :) Mázlimra sikerült meggyőznöm, hogy jó lesz nekünk a kész pakolás is, nem feltétlenül kell a sajátunkat kevergetni. Legalábbis nem akkor este... nem lett volna türelmem avokádót darabolni, stb... Így is elég volt... Aranyos volt amúgy, nagyon jól viselkedtek, és még ajándékot is kaptam tőle. Becsomagolt nekem egy adag valentin napi csokit az általa készített szívecskés csomagolópapírba :) Mostanában nagyon szeret, mindenkit :) Mindeközben mostam két adagot, csakis magam miatt, hogy megkönnyítsem a mai napomat. Magam miatt a szemetet is kivittem :D És még vasaltam is, miközben a gyerekek valami filmet néztek... miután nagy viták árán megszületett a döntés, hogy annak ellenére, hogy háromnegyed 10 volt már, elkezdik nézni, mert szegény Sebastian már egy örökkévalóságot várt ránk akkorra... Háromnegyed 11-kor aztán végre én is leültem, negyed 12-kor vége lett a filmnek, Sebastian végignézte, Yasmin a felénél kb. elaludt. A végén aztán bevittem az ágyába, és leültem. Mostmár tényleg. Háromnegyed éjfélkor pedig hazajöttek anyuék, akik nagyon beszédesek voltak, még jobban, mint szoktak :) Negyed egy után valamikor jöttem haza.

Vasárnap reggel Hajni jött értem, és mentünk a gymbe. Mozogni. Bizony ám! Hajni beiratkozott, és van lehetőség arra, hogy egy barátja hét napig ingyen kipróbálhatja a lehetőségeket. Így aztán tegnap el is mentünk, jóga órán voltunk. Sosem jógáztam még, de nagyon élveztem. Tudom, teljesen más, mint a zumba, de mindkettő más miatt volt élvezetes. Aki azt mondja/hiszi, hogy ebben nem lehet megizzadni, az hülyeségeket beszél... igenis meg lehet :) Mivel egy icipicit elkéstünk, már csak legeslegelöl volt hely, a tanár „szájában”, de aztán végülis nem bántam. Legalább rendesen hallottam a zenét meg őt is, mondjuk volt mikrofonja is... A végén azt mondta, hogy azt hitte, hogy már máshol, máskor, korábban jógáztunk :) Nem bénáztunk :D Ezután pihiztünk egy kicsit, aztán ki kellett töltenem pár papírt. Bár már most tudom, hogy nem fogok beiratkozni... és ennek legfőképpen a távolság az oka... nem hiszem, hogy esténként képes lennék fél órát biciklizni, csak oda, aztán ott jól – még jobban – elfáradni, aztán hazabiciklizni. Este. Miután heti négyszer legalább így is biciklizem... Ezután egy csaj megmutogatta, hogy melyik gépet hogyan kell használni, adott tanácsokat, majd egy kicsit még edzettünk Hajnival. Egy körül eljöttünk, vettünk egy kis reggelit, aztán pedig pizzát ebédre, és nálunk jól belakmároztunk. Ja, a domino’s-ban, ahonnan a pizzát hoztuk, nem működött a kártyám... de előtte a Sainsbury’s-ben még semmi baja nem volt, meg aztán pénzt is vettem ki... kb. 5 perccel azelőtt, mielőtt a pizzásnál fizetni szerettem volna. A csaj azt mondta, hogy biztos nincs a számlámon elég pénz. Ja, biztos nincs rajta 10 font... amúgy is bunkó volt... mindegy is, elhoztam a bizonylatokat, kétszer próbálztuk... elvileg nem vette le a pénzt a számlámról...

Kicsit még borozgattunk, aztán fél 6 fele elment Hajni. Beszéltem anyáékkal, aztán nem is tudom. Este lett :)

Ma pedig visszatértünk a rendes kerékvágásba. Egy hétig tartani is fog. Jövő héttől ugyanis kezdődik a következő Oxford-fizio-tábor, három hét kín, sírás, hiszti. A ház egyébként szombat óta újra/még mindig fel van fordulva. A szőnyeget szerdáig fel akarják szedni, pénteken jönnek lerakni az újat. A baj nem is a szőnyeggel van, hanem ahogy az előtérben felszedték a járólapot, az összes malterszerű valami ott maradt, a szőnyegeseknek pedig sík terep kell. Anyu ma azzal szórakozott csomót, hogy egy Berttől kapott nehéz, hangos, meg-nem-mondom-mi-a-neve-szerkezettel szépen elkezdte eltávolítani azokat. A harmadát kb. már meg is csinálta...

Reggel egyébként semmi különös nem történt, 8-ra jött a fizios nő, így ismét két köre volt anyunak a suliba. Én pedig robotoltam, úgy délig. Negyed 8-tól. Tudjátok: 3 fürdő-4 WC, volt olyan része a szőnyegnek, amit háromszor porszívóztam fel, mert a kutyusok egy minutum alatt tettek róla, hogy meg se látszódjon, hogy csináltam valamit... néha annyira gyűlölöm őket... és a legrosszabb (amellett persze, hogy mocskot csinálnak), hogy hangosak... a fene se tudja, hogy játékból-e vagy valóban, de ölik egymást, egyfolytában morognak, ugatnak. Kiborít... Zulu pedig nagyon szereti a felmosófejet, olyannyira, hogy ma be is csuktam a ketrecébe. Képtelenség volt haladni... anyu jött, és mondta, hogy akkor kitessékeli. Mintha én nem próbáltam volna. Aztán rátette Sebastian ágyára, hogy hátha alszik. Ennyit arról ugye, hogy a „kiskutya majd nem mehet fel az ágyakra”... Zulu egyébként borzasztü rossz: múltkor teljesen átrágta Yasmin bedugott laptop-töltőjének a zsinórját... előtte valamelyik nap pedig a kis halastóból halászta ki Karen az előkertben... fujj, de büdi volt...

Na de a mai napnál tartottam: dél felé elvonultam, feltakarítottam magamnál. Ráfért már mindenre. 3-kor vissza, apja-lánya elmentek sétálni/biciklizni az esőben, mi pedig beszélgettünk, pakolásztunk anyuval. Mondták ma a suliban, hogy lesz egy egynapos londoni kirándulás (azt hiszem április 8.), ahova szeretnék, hogy elmenjek. Hurrá. Pénteki nap, Yasmin első szava a tanárnak az volt, hogy „dehát Viki dolgozik péntekenként” :) Nem bánom, ha mennem kell, de remélem, hogy megkapom azt a pénzt, amit az irodában keresnék aznap...

Fél 6 körül aztán hazajöttem, apuval, aki férfierőt és harapofogót szolgáltatott nekem, ahogy ígérte :) Tegnap ugyanis úgy berágtam, amikor sokadjára csak úgy magától elment a melegvizem (mint ahogy szokott), hogy földhöz vágtam a tusolófejet... és hát nem élte túl... persze azt nem mondtam ma, hogy a „mérgem” az oka, hogy új tusolófejre van szükségem :) Mondjuk tudják, hogy mennyire kiakaszt ez az állandó vízhőfok-ingadozás meg az alig-nyomás... de már megbeszéltük Berttel, hogy nemigen van mit tenni ez ügyben.

Oh, erről jut eszembe: http://hungarianbeauty.com/why-marry-a-hungarian-woman/ Angolul tudók, olvassátok el, nagyon jó! :) Múlt héten ez volt a sláger itt nálunk. Gondoltam, hogy Bert érdekesnek találja majd, de már túl volt rajta, amikor felhívtam a figyelmét a cikkre. Mondtam van valami olvasnivalóm a számára :) „Jaj, tudom, miért vegyünk el magyar nőt?” :) Azt mondta a meztelenül járkálós rész tetszett neki, ezt még később is felhozta valamelyik nap :D Aki a honlapot jobban szemügyre veszi, felfedezheti Benák Tündi képét, már ha ismeritek. Nem tudom, hogy Tündi tudja-e, hogy itt szerepel az arca, majd lehet, hogy megkérdezem tőle :)

Fél 7 körül aztán eljött értem Hajni, és elmentünk a gym-be, ha már ingyen van a héten nekem. Negyed 9 fele értem haza, tusiztam, blogoltam.

Még van egy-két dolog, amiről írni szerettem volna: mondtam anyunak valamelyik nap a múlt héten, jobban mondva kérdeztem, hogy mi a helyzet a szekrényemmel? Meg hogy a mostani ágyamat nem cserélhetném-e le arra, ami most a garázsomban – szép magyarosan – tárolódik? Egy kis cuki, alacsony, fakeretes ágy. Egyszerű, de szép. Nekem pont jó. Nem bánnám, ha alacsonyabban lennék :) Elvileg a héten megtörténik ez a csere. A szekrényen pedig rajta vannak... állítólag... apu poénkodott is, hogy az ágyat akkor a héten kicseréljük... haha... vagy majd amikor a szekrényt is megkapom... Mondtam Karennek múlt héten, hogy van egy olyan érzésem, hogy itt mindent majd csak a következő au-pair kap meg :)) A szőnyeget tavaly kb. február óta ígérik, aztán ahogy az építkezés kezdete csúszott (hiszen az is februárról indult, aztán lett augusztus...), csúszott a szőnyeg felszedésének ideje is... De mostmár itt van, csak le kellene rakni. Csak... csak nem olyan egyszerű. A szőnyegesek pedig múltkor nem értek rá. Mondjuk apu meg Bert szerint ők is meg tudják csinálni. Nekem igazából mindegy ki, csak valaki rakja le :D

Az egy-két dolog most ennyi :) Fáradt vagyok, ideje alukálnom. Remélem azért most nem hagylak Benneteket egy hétig olvasnivaló nélkül :D Most sem akartam, csak hát...