Húúúúúú... igen, egy nagy húúúúúúval kezdem, mert nem tudom, hogyan is kezdjem :) Nehezebb, mint gondoltam. Nem tudom, hogy napokra lebontva írjak, vagy csak úgy össze-vissza, ami eszembe jut, netán bontsam témakörökre Yasmin állapota, suli, iroda, itthoni munka, ház állapota...)? De akkor fennáll a veszélye, hogy az egész blog elveszti teleregény-jellegét (ahogy többen mondtátok:) MissMarple, most olvastam a kommentedet, igen, azon vagyok, hogy még ma felkerüljön a beszámoló, de csak most kezdem :) Jól esik, hogy vagytok, akik várjátok a „következő epizódot” :) Mert ugye más is várja??!! :) Igazából nekem is nagyon fura volt a héten... nem írni esténként... amikor valójában most több időm is lenne, így, hogy napközben dolgozom csak, este nem irodázom. Lehet függő lettem, egyfajta hiányérzetem volt. Még az is lehet, hogy visszatérek a napi bejegyzésekre... attól függ, milyen lesz most írni... vagy népszavazásra bocsátom :)

Még egy ok, amiért jobb volt a napi beszámoló: tudtam, hogy anyuskám tudja, hogy mi van velem. Akkor is, ha úgy alakult, hogy pár napig egyáltalán nem beszéltünk. Elvégre ez volt az eredeti oka a blogindításnak tavaly... Ha meg beszéltünk, nem kellett „feleslegesen jártatnom a számat”, mert a blogból egy csomó mindent tudtak :) Csak a publicitásra alkalmatlan részletekről számoltam be "személyesen" :))))))

Közben meg is van, hogy mivel kezdem: az új rend „ismertetésével”. Annyi a változás tehát, hogy napi 5-6 órát dolgozom itthon az eddigi napi 7 helyett – amit egyébként sosem számoltunk, ahogyan most sem tesszük :)) Szóval ez inkább csak valami alapot szolgáltat virágzó együttműködésünknek, jajj de hivatalos voltam :) Emellett hétfőn, szerdán és pénteken 11-től 4 órát, tehát 3-ig az irodában dolgozom, és kérésemre megmaradt a szombat is. (És csinálhatok plusz órákat még, de egyelőre ennyi elég.) Kedden és csütörtökön pedig (ahogy eddig), suliba járok. Egyébként annyira nem számítanak az órák, amiket e-mailben leírtak, hogy amikor szerda este megkérdeztem anyut, hogy akkor csütörtökön hétre megyek-e, merthogy sulis nap, mondta, hogy dehogyis :) Mondtam, hogy az e-mailben az van, de megbeszéltük, hogy csak speciális esetekben mentem korábban eddig is, és ezután is így lesz :) Tehát ez tényleg csak egy halvány iránymutató...

A házfelújtásról most csak annyit, hogy szépen halad fent minden, elvileg jövő hét péntekre ígérik, hogy lebontják a gipszkartonfalat, és visszakapjuk az alsó szint másik felét. Aztán végre megszabadulhatunk ettől az ótvar padlószőnyegtől, mert mostmár tényleg undorító, és komolyan szomorú leszek porszívózás közben, utálom nézni :)

Yasminról írtam a kis napi bejegyzésekben, de egy kicsit összefoglalnám, hogy hogy is áll, mert csak a viselkedéséről írtam... Tehát: több, mint két hét pihi után (beteg volt, karácsony...) keddtől megkezdődött a háromhetes oxfordi tábor. Ismét. Mintha csak most lett volna vége az előzőnek... Mindenkit lenyűgözött... nem tudjuk mi ez, és meddig tart, de nagyon-nagyon keményen dolgozik, és nem dumál vissza – ott legalábbis :) Jól meg is dicsérték, ami valószínűleg többet számít neki, mint gondolnánk... Emellett azzal fogadtak, hogy megállt támaszték és segítség nélkül 2 másodpercig!!! Ezt valószínűleg minden szülő átéli... csak nem a 11 éves gyerekével... Éééés: végre használja az evezőgépet, a terv az, hogy minden reggel suli előtt 6 percet nyom majd rajta. A Footsteps után, tehát két hét múlva kezdené... Karen ma mesélte, hogy most, hogy Sebastian ilyen beteg, olyanokat csinált, hogy magát áttranszferálta a székéből a WC-re, úgy, hogy le is húzta a nadrágját!! Egyedül befeküdt az ágyába, be is takarta magát!!! Tehát ismét: képes ő dolgokra, ha akarja, De legtöbbször nem akarja: meg sem törli magát, stb... lusta. Vagy a franc tudja, hogy ez lustaság-e. Néha egészen biztosan az. Néha pedig csak elfárad, belefárad ebbe az egészbe... és inkább azt gondolja, hogy mennyivel egyszerűbb Vikit, anyát, apát megkérni erre-arra, úgyis megcsinálják... és sokmindent megcsinálunk helyette... mert sokszor képtelenség nemet mondani, amikor például tudod, hogy kidolgozta a belét is fizion szegény, reggel óta nem volt otthon, és még akkor is „kínozzuk”, mert ugye nincs otthon kerekesszék... és sokszor csak hogy haladjon a lefekvési procedúra, segítünk neki olyanban, amit neki kellene... na de erről ennyit.

Nézzétek meg az új blogbejegyzését: http://yasminsomers.wordpress.com/ és az új videoját:

Magáért „beszél” azt hiszem... Ezek után mondja valaki, hogy ez a műtét nem jó dolog. (Ma skype-on keresztül hallottam az SDR-ről a Naplóban, remélem felteszik a riportot, majd beszámolok róla.)

Tehát mára, illetve a hétre ennyi. Amint látjátok, végül úgy döntöttem, hogy napi bontásban írom... úgyhogy azt javaslom ezután ugorjatok le a keddre, és onnan haladjatok visszafelé :) Már aki végig akarja olvasni.

Jó szórakozást! :) Még mindig nem tudom, hogy lesz jövő héttől, de lehet, hogy inkább írok minden nap egy kicsit mégis... rájöttem, hogy jólesik kiírni magamból a dolgokat, így legalább minden napomat végiggondolom. Persze nem mindent írok le, ami eszembe jut :)) De most is olyan jó, mert ha valamiről nem tudom, hogy mikor történt tavaly (van, hogy a hónapot sem tudom belőni), csak megkeresem. Jobb, mint a memóriám, az biztos :)))