Na jó, ez csak egy pár hét kihagyás volt :) A reggeli kapkodás után Pauline-nal már indultunk is Camberley-be. Örültem, hogy el tudott vinni, elég fos idő volt. Ekkor kezdett esni, ha jól emlékszem...
A suliba kicsit késve érkeztem, és jól meglepődtem, mert a tanárnő szinte letepert az ajtóban újévi üdvözlés gyanánt... Van két új növendék, illetve három, de csak kettő volt. Az egyik egy pasi. Lehet, hogy ugyanaz, aki egy órára már eljött szeptemberben is. Egyébként semmi nem változott...
Óra után a bankba mentem először, ahol közölték velem, hogy nagyon sajnálják, de mivel nem tudok felmutatni semmilyen – a nevemet mutató – közüzemi számlát, vagy esetleg kocsi-biztosítást, így csak a legeslegalapabb „csomagra” válthatok náluk az egy év lejárta után. Hozzáteszem én barom most is 8 fontot fizetek havonta, csak azért, mert van... Aki már az elejétől olvas, az tudja, hogy mennyi baj volt velük eleinte, de aztán úgy megörültem, amikor egyszercsak megszűntek a problámák, hogy gondoltam kivárom az egy évet, nem kell nekem ez a herce-hurca egy másik bankkal. Persze lehet, hogy nem lett volna semmi gond, de ezt semmiképpen nem akartam még egyszer eljátszani... Mert egy év után már több mindenre jogosult az ember lánya... mondták ezt tavaly. Ehhez képest nem... Amit nyújtani tudnak: egy kártya, amivel tudok pénzt felvenni (fizetni nem lehet vele boltokban), és talán netbank. Mondtam, hogy ha nem fogadják el a Qwerty-s céges papírjaimat, amin szerepel a címem, akkor sajnos valószínűleg január végén búcsút mondunk egymásnak... Azt sajnos nem fogadhatják el „bizonyítékként”. Hát jó, akkor megszüntetjük a számlát...
Voltam optikában is, egy kicsit állíttattam a szemüvegemen, aztán még benéztem egy-két üzletbe, vettem nagyon akciós, nagyon szép laptop-táskát, majd hazabuszoztam, és hazasétáltam a legnagyobb esőben. Pont felértem a lépcsőn, amikor Pauline hívott, hogy mikor jövök, mert eljön értem a buszmegállóba, nagyon esik :) Mondtam tudom, saját bőrömön tapasztaltam :)) Az volt, hogy csak kettő fele jövök, és egyenesen megyek Sebastiant „átvenni”, de hamarabb jöttem végül...
A portörlés és ablaktisztítás délutánra maradt. Még mindig ezt utálom a legjobban... Porszívóztam, majd ismét vasalni kezdtem. Volt mit, annak ellenére, hogy nem tudok/tudunk annyit mosni, mert nem vagyunk otthon egész nap. Nem tudok mostmár egésznapos-mosós napokat tartani... Meg mondjuk most hely sincs, ahol megszáradhatnak...
A lányok 5 fele értek haza, carbonarat főztem vacsira, de csak mi ettünk Yasminnal. Sebastian nagyon-nagyon rosszul volt, és rosszul is nézett ki, én még sosem láttam így. Ő sosem panaszkodik vagy sír, de most... mondjuk most sem nyavalygott vagy ilyesmi, ahhoz sem volt ereje szegénynek. Enni sem bírt, lázas volt, össze volt/van esve, rossz volt ránézni, komolyan... Akarták orvoshoz vinni, de már nem tudták őt beszorítani...
Este Bumerángot hallgattam itthon: szó volt az ügyetlenségről és a németeknél létező általános felelősségbiztosításról... már nem emlékszem, hogy konkrétan mi volt, csak hogy arra jutottam, hogy nekem is kellene biztosítást kötnöm magamra: hogy bárhol, bármilyen általtam okozott kárra legyen fedezet:)))) Hiszen ismertek... elefánt a porcelánboltban :) Valamelyik nap is, mikor apu csinált nekünk vodkanarancsot, „felszolgáláskor” észrevett valamit az egyik poháron. Karen mondta, hogy „Repedés? Kenjük Vikire!” :))) Mindaddig őszintén jót derülünk ezeken, amíg össze nem török valami igazán fontos és értékes dolgot.... Reméljük erre nem kerül sor...
Utolsó kommentek