Először is szeretnék mindenkinek nagyon-nagyon boldog, sikerekben és örömökben, mindenféle földi jóban gazdag, és álmokat valóra váltó 2011-et kívánni!!!

Egy kicsit még írnék otthonról, ha nem bánjátok :) Szerencsére csak az az egy lázas napom volt, így karácsonyra már viszonylag jól voltam (értsd: lázam már nem volt, az orrfolyás-köhögés viszont rosszabb lett...) Bár annyira azért sajnos nem voltam jól, hogy igyak a fincsi karamellás vodkából, amit a családi ebédre vittem. Vittem egyébként christmas-crackert is mindenkinek, így kicsik-nagyok papírkoronában díszelegtek :D

Másnap kisétáltunk mamához... soha nem látott méreteket öltött a belvíz... hihetetlen... járhatatlan utak a tanyavilágban főleg. Összefüggő víz a földeken... borzasztó látvány. És borzasztó volt rajta közlekedni, még gyalog is... de ez a legkevesebb...  

Karácsonyra egyébként sok szépet és főleg hasznosat hozott a Jézuska, köszönöm még egyszer mindenkinek! :) Könyvet, elektromos fogkefét, nyakláncot, parfümöt, papucskát!!!, derékmelegítőt, ágyneműt, szőrös papucsot... Icuka saját kezűleg készített/festett nekem egy gyönyörűséges medált, aztán később a két korábbi próbálkozását is elkaptam, nekem azok is nagyon tetszenek! Sőt, Dobó Ilona-gyűrűm is van már! :) Egyszer még sokat fog érni!!! :) Névnapomra pedig Orsikától kaptam egy képet, egy képet rólunk. Sajnos nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor megláttam... ugyanis én is ugyanazt a közös képet hívattam elő és tettem egy szép keretbe, a karácsonyi ajándék egy része gyanánt :))) 

Oh, és a secret santa ajándékbontás is megtörtént skype-on, vicces volt. Tényleg voltak idióta ajándékok. Lehetett tippelni, hogy kit ki húzott. Apu arra tippelt, hogy a banán formájú stresszoldó gumieszköz az én ötletem volt. Mondtam bárcsak az lett volna :) Engem Sebastian ajándékozott meg, jól kihúztuk egymást. Levendulás fürdő-testápoló szettet kaptam, azt hiszem egy ideig nem lesz szükségem semmi ilyesmire :) Mondta Pauline, hogy várnak, hiányzom, szükség van rám... anyu pedig helyeselt, de mondta, hogy kézben tartja a dolgokat, kutyakaja is van, stb... Sebastian pedig rázta a fejét és mondta, hogy ez azért nem teljesen így van :)))))

A karácsony tehát gyorsan eltelt, jött is egy újabb hétfő. A második hetemen is egy csomót rohangáltam, szinte minden nap Szegedre akkor is, pedig nem akartam. Valahova mindig menni kellett, vagy valakivel találkozni „kellett”... otthon nem sokat voltam. Volt nap, amikor anyuskámmal nem is láttuk egymást... amikor a hétfő esti kis találkozóm hajnali 4-ig nyúlt a lányokkal :) Kedden is fél 11-kor értem haza, Icu széppé varázsolta a körmeimet :) Szerdán aztán bulizni mentem a csajokkal, negyed 6-kor értünk haza... a csütörtök is látogatásokkal telt, be voltam táblázva rendesen egész héten... Pénteken még meglátogattam mamáékat, majd készülődtünk a szilveszteri mulatságra...

... ami iszonyat jó volt. Köszönet érte testvérkémnek és kedves barátjának :))) Igaz, hogy a konfetti-harcból én kerültem ki vesztesen, még a számba is jutott, mindenhova :) Ja, és képzeljétek: nyertem a tombolán!!! Én, Németh Viktória :))) Én, aki szinte mindig veszek, de sose nyerek. Nem csak ritkán, soha!! És most ÉN voltam az első nyertes!!! Pedig csak kettőt vettem :)) Remélem az egész évem ilyen „nyerő” lesz!!! Az este ezután is jó volt persze, negyed 6-kor sikerült ismét hazakeverednem... 2011 első napján viszonylag korán feléledtem, aztán újra útnak indultam... Pakolni este kezdtem, szegény lányoknak alig jutott hely a szobában, eljöttek egy utolsó búcsúra.

Nem sok dolgot hagytam otthon szerencsére, elég gyorsan pakoltam :) Éjfél körül lefeküdtem, de sokat sajnos nem pihizhettem, mert fél 3-kor már kelnem kellett.

3-kor útnak indultunk, a cél Ferihegy volt. Most azért egy kicsit rosszabb volt eljönni otthonról, mint nyáron. Vagy a karácsony miatt, vagy "sok volt" a két hét.  Vagy csak szimplán azért, mert visszagondoltam, hogy tavaly ilyenkor milyen izgatott voltam, amikor életemben először mondhatni hirtelen repülőre szálltam és jöttem. Az ismeretlenbe, ismeretlenekhez... mekkora változás jött az életembe, ami most nem jön. Pedig a változás jó, néha kell. Idén egy kisebb változás jött: az új rendszer. Jövőre pedig tuti ismét nagy... innen biztos elmegyek, de hogy hova???

Az autópályán volt egy kis köd, de semmi gáz nem volt szerencsére. Kipattantam a kocsiból, beálltam a sorba (most nem volt külön sor az online check-ineseknek), majd jött a biztonsági ellenőrzés. Csak egy csaj volt előttem a sorban, és a pasi olyan gyorsan feldobta a cuccaimat a szalagra mialatt levettem a csizmámat, hogy hiába szóltam, hogy laptop van benne, meg folyadék... azt mondta, mostmár mindegy. A csomagommal nem is volt semmi, ellenben jelentem túl vagyok életem első motozásán... nem tudjuk mi csipogott, talán a farmerom gombja... Azt mondta a nő: „Hölgyem, mostmár nem menekül.” Mondtam nem is akarok :)

Volt még elég sok időm, így ittam egy cappuccinot, aztán összefutottam azzal a szegedi csajjal, akivel hazafelé is együtt jöttünk. A gép most csak 20 perc késéssel indult. Egy pasi ült mellettem, akivel néha beszélgettünk, így nem aludtam egy szemet sem.

Gatwickre kijött értem Matt, csak nem tudtam, hogy tudja-e, hogy melyik terminálra érkezem. Felhívtam „vakon tárcsázva”, ugyanis anyu régi telefonjának a kijelzője elromlott, nyilván valami érintkezési hiba... senkinek nem volt otthon kártyafüggetlen telója, és mivel ez még működik, ezt használtam (bár sms-írásra és –fogadásra alkalmatlan, stb..., tulajdonképpen csak hívni tudsz, ha tudod a számot, és fel tudod venni, ha hívnak, csak nem látod, hogy ki hív :)))

Apu jó sokat mesélt a kocsiban az elmúlt két hétről, hogy hogy is volt a nagy találkozás és beszélgetés a brit X-Factor első két helyezettjével :)) Majd „büszkén” beszámolt arról, hogy ő is csinált olyan dolgokat, amikkel már anyura hajaz :) Például síoktatás-időpontot foglalt egy bizonyos helyen, aztán egy másik helyre mentek... és csodálkozott, hogy nem volt rögzítve sehol a foglalása... persze ő 1000%-ig biztos volt benne, hogy jó helyen vannak :))) Beszéltünk a „Majd hétfőtől...” kezdetű minifogadalmak formájában hetente újra és újra megszülető újévi fogadalmainkról is. Szerintem tudjátok miről van szó :)))

Hazaértünk, a gyerekek éppen ettek, volt egy kis örömködés. Na nem olyan nagy, hiszen éppen ettek :)))) Megdicsérték a hajamat és a szemüvegemet, Yasmini szerint úgy nézek ki, mint Coralie, az első au-pairjük, a francia lány, aki volt is itt a barátjával. Bóknak vettem, mert Coralie szép lány :))) Yasmini rögtön megmutatta az új telefonját, amit karácsonyra kapott. Csodálkozott, hogy tudtam róla, hogy ezt fogja kapni: ugyanolyan HTC, mint apuéké. Imádja. Mint kiderült, el is küldte nekem egy párszor az új számát, de ugyebár nem tudtam megnézni. Egy pár sms szerintem örökre elveszik így, mert nem a SIM-re mentette őket a telefon... azért rákérdezek mennyiért javítanák meg. Bár most elkaptam Yasmin régi telefonját, elég megkímélt állapotban van, amennyit használta... Erősködött, hogy hadd adja meg rögtön az új számát, azonnal cseréljem ki a SIM-kártyát és üzemeljem be a rózsaszín csodát... Nem szakadt le a témáról egy óra után sem, így végül elfogadtam a javaslatát: leírta egy lapra, hogy majd itthon beírhassam :)

Ott voltam még egy kicsit, beszélgettünk, mindenki megmutatta az ajándékait... Karen Jézuskái jóvoltából mostmár több dologra kell vigyáznom portörlésnél... mondtam is, hogy mindent elkövetek majd, hogy az új jövevények is életben maradjanak :))) A ház pedig... vannak állapotok... a legdurvább a vasalás lesz. Bár valamelyik skype-olás alkalmával, vagy e-mailben mondta, hogy vasalt egyszer... de gondolom csak a legszükségesebbeket...

Elvonultam rég nem látott kis birodalmamba, egy kicsit pakoltam, tusoltam, beszéltem anyáékkal, megnéztem egy Grace klinikát, aztán 5-kor lefeküdtem aludni. Enni sem nagyon ettem, pedig kaptam kis kajacsomagot, mini milka-csokikkal és borral :)))) Tehát ott tartottam, hogy 5-kor lefeküdtem... gondoltam szunyókálok egy kicsit még az esti nagy alvás előtt. Aha :) Amikor egyszercsak felébredtem, gondoltam max. éjfél lehet... de már reggel 5 óra volt :)) Felkeltem, fent voltam egy kicsit, de mégis minek kelnék fel ilyen korán?-alapon fél 6-kor visszafeküdtem még egy kicsit... háromnegyed 9-ig, amikor is Bert hangos munkába kezdett lent. Ja, és azért aludhattam eddig, mert ma munkaszüneti nap van. Ez egy ilyen ország: munkaszüneti nap jár, mert január 1. szombatra esett. Ugyanez volt a helyzet a karácsonnyal... itt extra szabadnap járt, otthon pedig ledolgoztatnak mindent, amit lehet... Ez az igazi jóléti társadalom :)))

A mai napon nem tettem ki a lábam. Na jó, a garázsból éppen egy kicsit, miközben este anyuval beszéltem. Írtam sms-t, mert elment az áram. Világítás volt, de semmi más nem ment... Nem tudjuk mi történt, de megoldottuk. Yasmin szerint szerencse, hogy mostmár nálam van a működő régi telefonja, így tudtam szólni :) Ja, merthogy a garázsajtó is elektromos :D A mai fő programom a bőröndből való ki- és a fürdőszobapolcokon való elpakolás volt, egy kis varrással, evéssel, és jól megérdemelt szülifelikkel színesítve.

Holnap is csak 9-re megyek, mert a gyerekeknek még nem lesz suli (nekem sem). Bár Yasmin számára indul a fizio Oxfordban... 3 hét... mi pedig Sebastiannal elvileg dél-egy körül moziba megyünk, hogy valami izgi programja is legyen a szünet utolsó napján. Nem tudom hogy fogok végezni a házimunkával... szerintem sehogy.

És azt sem tudom, hogy mikor jelentkezem legközelebb. Szerintem vasárnap. Muszáj lesz egy napot kijelölnöm, mert különben attól félek, elmaradoznának az írások... amit miattatok és magam miatt sem szeretnék... Tehát reményeim szerint hétvégén beszámolhatok az új rendszer első tapasztalatairól, hogy milyen jól is működik.. bár ez egy ilyen hibrid-hét, igazából csak a szerda-csütörtök-péntek lesz rendes... No mindegy, vasárnap találkozunk :)

Kellemes első hetet, és zökkenőmentes visszarázódást kívánok Nektek a munkába és/vagy iskolába, kinek hova :) Ugyanezt magamnak is :D