Au-pair vagyok Angliában

Egy kis pihentető alvás után 9 körül keltem...újra azzal az érzéssel, mint a „depi-hetem” előtti időszakban mindig: „de jó, hogy így döntöttem anno, és itt vagyok!” :) Ez azért nem rossz dolog, így 10 hónap után főleg :) Zenét hallgattam, élveztem, mosolyogtam magamban (vagy ez már a megőrülés jele? :) Szerintem csak kellett egy kis pihi már, nyugisabb hétköznapok...

Összeszedtem magam és elsétáltam Ash Vale-re. Szerintem csak a „kutyasétáltatók” közlekednek gyalogosan ilyenkor az utakon-járdákon... és még egy-két ember, akik előszeretettel mosolyognak és köszönnek. Egy óra alatt simán odaértem, még vártam is negyed órát a vonatra. Wokingban pedig már várt rám Hajni. Elsétáltunk a plazába, és tulajdonképpen ki sem jöttünk onnan :) Sok dolgot nem vettünk végül: egy-egy csizmát (barna lapos bőrcsizma, nagyon szép, 20%-kal le volt értékelve...), vettem egy bőrkesztyűt a TK Maxx-ben a sárga táskámhoz, meg harisnyát. Ennyi :) Ja, meg 2 körül megebédeltünk: a Pizza Hutból vettünk pizza-dealt :) Kb. azóta nem ettem Pizza Hutos pizzát, mióta Szegeden a Kárász utcán bezárt... és az... öööö... 7-8-os voltam... ami nem most volt... emlékszem, hogy 99 Ft egy szelet sajtos pizza :)))

Na de vissza: fél 5 előtt vonatra szálltunk, majd ismét egy jó kis séta várt rám. Az elején lassan „kellett” mennem, mert nem akartam megelőzni a fiút, aki előttem sétált (és a vonaton is együtt utaztunk). Helyes volt, de aztán láttam, hogy cigizik, és az már nem tetszett annyira... :)

Háromnegyed 6 körül azért hazaértem. Lényegében csak skype-oltam, neteztem (már amikor volt net), és X-factort néztem. Tusiztam, most pedig 11 van, alvásidő :)

Nos, az internet úgy látszik egyik este sem akar megtisztelni jelenlétével, így lehet, hogy szokássá válik majd, hogy a bejegyzéseket reggel teszem fel. Majd látom, hogy alakul a kapcsolatunk :)

Ma Natalie és én voltunk az adminon, és hasonlóan a múlt héthez, ma sem volt sok tennivaló. Így néhány jegy kiküldése után lényegében egész nap járatmódosításról e-maileztem és transzfereket módosítottam, vagy e-maileztem az illetékeseknek, hogy módosítsák. Elég uncsi volt, dehát nem is azért azért vagyok ott, hogy szórakozzak :)

Képzeljétek volt egy tök kedves nő, aki csak azért telefonált, hogy megköszönje élete legjobban szervezett nyaralását, és megkérdezte, hogy hol adhat ennek „hangot”, milyen weboldalon hagyhat véleményt? :)

Még egy dolog:  Natalie egy kicsit hamarabb, fél 6-kor ment haza (én majdnem háromnegyed 6-ig voltam, mert végezni akartam, bár azt hiszem a mai nap után sosem akarok az EZY8806-os járattal Paphos-ra utazni :), és mint mindig, beszéltük, hogy mikor találkozunk legközelebb... namármost arra jutottunk, hogy lehet, hogy csak jövőre :) Erre azt mondja, hogy akkor majd facebookon beszéljünk... Mondtam: „ok, persze”; és gondoltam, amit ő is: „minek?” :) Kb. ugyanannyira érdekel bennünket, hogy mi történik a másikkal... na mindegy, még ennyi jelentőséget sem kellene ennek tulajdonítanom, csak nem értem miért mond ilyet...

Végeztem, elindultam a hidegben, szerencsére a reggellel ellentétben nem esett, csak hideg volt. Megálltam a kisboltnál, mert szükségem volt még több tejre a tejbegrízhez (akkor nem is gondoltam rá, hogy nincs cukrom). A bolt előtt tényleg nagyon illedelmesen megkért két csaj, hogy lennék-e olyan kedves, és vennék-e nekik cigit? És mivel jófej vagyok, persze, hogy vettem. Na meg egy kis bort is magamnak... nem is rosszat, le volt „félárazva”... egész nap azt terveztem, hogy borozgatva nézem az X-Factort, ami meg is történt :)))) És szerintem Hajni is ezt tette, mert – bár volt szó róla, hogy esetleg ellátogat hozzám ma este – inkább otthon maradt. Neki is volt bora :)

Itthon főztem tejbegrízt, ami igencsak diétás lett, mert 1.: ugyebár nem volt cukrom; 2.: kakaóm sem, úgyhogy a Yasmintól kapott kalóriaszegény Cadburry’s-es forrócsokiporral ízesítettem :)) Gondolkodtam az édesítőn is, hátha feloldódik benne, de inkább hanyagoltam... lehet, hogy mézzel is megpróbálhattam volna :D Vacsi közben Yasmin rögtön elkezdett írogatni facebookon, meg skype-olni akart, de mondtam, hogy nem érek rá. Szeretjük egymást, de azért kell ez a két nap szünet :))))

Hajnival aztán később megállapodtunk skype-on, hogy holnap elmegyünk Wokingba. Lemérem majd legalább, hogy Ash Vale-re mennyi idő alatt érek oda gyalog. Kb. annyinak kell lennie, mint North Camp. Remélem nem késem le a vonatot :) A holnap is jó kis sétálós napnak ígérkezik. Ami rám is fér, mert ma este a bor mellé Pringles-t fogyasztottam sajnos, akciós volt, mi mást mondhatnék? :)

A skype-olás és az X-Factor között egyébként pont annyi időm volt, hogy meg tudtam nézni a Grace klinika legújabb részét... nagyon jó volt!!! :) Nem tudom otthon hol tart, vagy adják-e éppen most, de a 7. évad nagyon jó lesz (ez a 9. rész volt). Nem mintha a 6. évad nem lett volna izgi...

Az X-Factor után letusiztam, aztán költségvetést készítettem az elkövetkezendő hetekre... ugyanis most nem keresek valami sokat, be kell osztani azt a pénzt... közben pedig Fókusz-portré-szerűséget néztem Kelly Osbourne-ról, Kelly Osbourne-nal. Nem igazán ismertem a sztoriját, azt sem tudtam például, hogy már szinte tini volt, amikor az USA-ba költöztek... Hihetetlen változáson ment keresztül, az tuti. Utolsó mondata: „I’m not gonna’ fuck this up again.” (a negyedik rehab után)...

Most fél 12 van, netem kb. 2 órája nincs... megyek is aludni, reggel hosszú séta vár rám :)

Ahogy majd a bejegyzés végén láthatjátok, én kis butus a blog.hu karbantartása miatt aggódtam tegnap este, és meg is feledkeztem az állandó nagy ellenségemről: a netről... ezért most, reggel 8-kor kerül fel a bejegyzés.

Tegnap este ugyebár írtam, hogy korán fekszem... amit negyed 11-kor meg is kíséreltem, ám még éjfél után sem tudtam aludni. Egyszerűen nem tudom miért... ásítoztam, minden porcikám el volt fáradva, ám aludni mégsem tudtam, csak forgolódtam. Régen szenvedtem ennyire...

Ma csak fél 8-ra mentem. Nem is tudom már követni... tegnap negyed 8, valamelyik nap 7 óra volt... Sebastiannak csomagoltam uzsit (tegnap azt mondta anyunak, hogy jobbat csinálok, mint ő:)), és egy kicsit „mérgelődtem”, mert reggel rögtön el akartam indítani egy fehér mosást, hogy még délelőtt ki tudjam vasalni a gyerekek sulis cuccait, ám apu még mindig nem érezte jól magát, tegnap hányt is... tehát aludt-feküdt a szobában, és nem akartam bemenni. Aztán mondjuk mégis bementem, miután egyszer kidugta az orrát, így összeszedtem a szennyest :)

Ha nem is a megszokott sorrendben, de mindent megcsináltam, amit péntekenként szoktam. Egyszercsak apu is feléledt, mint általában, most is csinált nekem fincsi gépes kávét, és képzeljétek: még az ágyukat is bevetette. Nem arról van szó, hogy beleszakadtam volna, merthogy minden nap én csinálom... de olyan jól esik, amikor bemész egy szobába, és ilyen kellemes meglepetés ér :) Apu pont jókor ment el: 11-kor, amikor mindennel végeztem. Így nyugodtan „evezhettem” egy kicsit, majd belevetettem magam a medencébe. Nagyon jó idő volt ma!!! Persze, egy kicsit hideg, de felhőtlen, napos, és ami a legfontosabb: barátságos :) – persze csak egy darabig, de a lényeg, hogy utána sem esett. A jóleső pancsi után pedig vettem egy jó meleg állófürdőt a tusolóban :)

Kicsikét skype-oltam Orsikával, aki nem volt túl boldog... fel a fejjel, sajna az ilyet nem tudod visszacsinálni... nekem is voltak ilyenek a jó öreg ZSKF-en :) Apropó skype: a mikrofonom haldoklik. Elég súlyos az állapota... tegnap kezdte Hajnival, és ma is egy csomót szenvedtem, mire sikerült beüzemelni. Úgy látszik Bert pár hónappal ezelőtt ennyivel tudta meghosszabbítani az életét... a vezeték a „hasznos élettartamának végére ért” – na mostanában nem írja már ki ezt a laptopom az akksira vonatkozóan, illetve a héten szerintem csak egyszer-kétszer „mondta”. Ma kiírt ellenben mást, egy jól ismert szöveget a nem meghatározható adaptertípusról, amit remélem, hogy csak egy rossz viccnek szánt. Remélem, hogy csak emlékeztetni akar Amerikára... nem lenne most annyira jó, ha tényleg akksit kellene cserélni vagy megint új töltőt kellene venni... A jelek egyelőre nem túl biztatóak. Na de csak egyszer írta ki, amikor rádugtam a töltőt... remélem többet nem fordul elő :)

Mikor fél 4-kor hallottam, hogy Yasmin megjött apuval a suliból, átmentem. Tulajdonképpen nem csináltam semmit a gyerekek uzsiscuccainak elmosásán, ruhaszortírozáson és kutyaetetésen kívül. Beszélgettünk, iszogattunk, vacsiztunk, ennyi :) Bertben ma tudatosult, hogy hazamegyek karácsonyra... mondta, hogy hiányozni fogok, és hogy nem tudom, hogy mit hagyok ki :)))) – célozva ezzel a kis „vitára” a karácsonyi családi program körül :) Ja, az még vicces volt délután, mert én épp akkor végeztem a WC-n, amikor Karen és Bert jöttek „felmérni” papírokkal ahogy szokták (megint változtatniuk kell valamin, nevetséges az itteni rendszer is...most márciust mond a council, hogy akkorra lehet kész leghamarabb a fürdőszoba... és nem a fizikai megvalósítás tart sokáig...). Ja, és vissza hozzánk: Karen mondta, hogy „Mondtam, hogy valaki bent van.”... Bert meg csak nézett meg vigyorgott, ahogy szokott... még jó, hogy nem jöttek hamarabb :DDD

Ma megint jacket potatot vacsiztunk, és mivel egy maradt, mondtam, hogy én azt elhozom, holnap jó lesz ebédre. Yasmin erre: „Hát ez gusztustalan!”... mondtam, hogy ha Magyarországon élne, akkor megenné másnap is a kaját :) Matt is mondta, hogy gyerekkorukban sem ők, sem Karenék nem pazaroltak, de most ő is tisztában van vele, hogy milyen sok kaját kidobnak. Tegnap is például kimaradt egy kis carbonara, amit beletettem egy tányérba, lefóliáztam, csak még nem tettem be a hűtőbe, mert langyos volt. Gondoltam majd ma megeszem ebédre... hát reggel már a kajás kukában találtam rá...

Vacsi után még elpakoltam, aztán 7 körül eljöttem. A fizio második két hete is ugyanebben az időpontban lesz, amit én igencsak élvezek... mármint így gyorsabban végzek, ha reggelente nem töltök egy órát Yasminnal. Karennek pont ezért nehezebbek ezek a hetek... ma is kiakasztotta anyut délután... nem csodálom, hogy fogy Karen türelme...

Tehát megint beszéltük, hogy akkor hogy lesz a hétfő, de nem jutottunk előrébb, még nem tudom, hogy hánykor lesz jelenésem. Anyu mondta, hogy mesélte anyukájának, hogy mit mondtam múlt héten: amikor mondta, hogy gondoskodjak Seb uzsijáról, én meg azt válaszoltam, hogy ő meg arról, hogy legyen mit az uzsis táskába tenni :))))) Az anyukája viccesnek találta, és megállapította, hogy nagyon is kiismertem a lányát :) Mert anyu tényleg nem egy bevásárló-királynő... és persze –bár most csak arról beszélek, amikor nekem vásárol – ez általában elmondható róla :) mindig a tej az egyetlen dolog, amit tuti kérek :) Erre ma is hazajön egy csomó zöldséggel, levessel meg mindennel, hogy az mind az enyém, de „a tejet elfelejtettem”. „Köszi, az egyetlen dolog, amit mindig kérek.” :)))) De elhoztam az övékét, mert így legalább este hazafelé nem felejt el venni. Remélem legalábbis. Én mondtam, hogy várok holnapig, de szerinte ez a jó taktika, így legalább emlékszik...

Szóval hazajöttem, egyeztettem fodrász-időpontot (köszi Esztinek!), alakul az első pár napom... aztán skype-oltam... volna, de a mikrofonom végleg meghalt sajnos. Visszamentem és elkértem az övékét, így most van, amíg nem veszek újat.

Oh, és átutaltam a pénzt a jegyekre... ja, hogy milyen jegyekre? :) : Fábry jön 12-én Londonba :DD Bár Hajni még nem döntötte el, hogy jön-e, én vettem két jegyet. Ha úgy is dönt, hogy nem jön, tuti, hogy tudok valakit szerezni, vagy el tudom adni a jegyet. Csak nem akartam várni, miután szeptemberben lecsúsztam Kiss Ádámról, nem bízom magamban! :D Ja, és neten akartam megvenni, de több, mint 5 font bankkártya-költséget akart felszámítani+a postaköltség, úgyhogy maradtam a múltkori módszernél: felhívtam Ágit (a lány, aki a múltkoriakat is kipostázta), átutaltam neki a pénzt, ő pedig majd küldi szépen őket.

Este még kicsit rendbeszedtem magam, most megyek tusolni, aztán aludni akarok, nem szeretnék sokáig fent maradni. Bár tegnap sem tudtam aludni... Azért teszem fel most a blogot, mert a kedves blog.hu értesített, hogy karbantartás miatt később nem lesz elérhető...

Oh, és képzeljétek!, nem is írtam eddig: Dr. Park írt Karennek a hétvégén, hogy mennyire meg van elégedve Yasmin fejlődésével, és még tanácsokat is adott a járókeret „beállításaira” vonatkozóan!!! Nyilván ő is csekkolja néha a facebookos SDR-csoport üzenőfalát, anyu ugyanis oda tette ki Yasmin legújabb videojának a linkjét. Tényleg „arany” ez az ember! :)

Negyed 8-kor indult a könnyű reggelem Sebastiannal, fél 9 után végeztem is mindennel. Pauline elvitt suliba, ahol gyakoroltunk a vizsgára. Azt mondta a tanárnő, hogy „hülyének” nézik, amiért már most vizsgázni küld bennünket, de ne aggódjunk, júliusig ráérünk, tapasztalatnak, gyakorlásnak mindenképpen jó lesz... Hát, nem tudom mennyire szigorúak :) Izgulni meg idegeskedni nem hiszem, hogy fogok (két hét múlva lesz)... inkább csak olyan zavart vagyok ilyen helyzetekben... amikor beszélni kell, és meg van szabva, hogy miről és pontosan mennyi ideig... ma is olyan hülyeségeket mondtam, és olyanokat rontok ilyenkor, amikről már ezer éve tudom, hogy hogy helyes... Minden a kapott témáktól függ majd :)

Suli után Hajnival elintéztünk egy-két dolgot, aztán beültünk a Chiquitoba churrost enni :) Múltkor meséltem neki róla, hogy mennyire fincsi volt, és ma ő is meggyőződhetett róla :) Jól is laktunk. pedig csak desszertet ettünk ugyebár. Kicsit dumálgattunk, aztán volt olyan kedves, és hazadobott. Szakadt az eső...

Délután Issy, Lisa lánya eljött játszani.  Apu is hazaért elég korán, de nem érezte jól magát (és nagyon rosszul is nézett ki...), így lefeküdt aludni. Bár azt nem tudom mennyire tudott szundikálni... ugyanis most csak egyetlen WC működik a házban, és az is az ő fürdőjükben... tehát keresztül kellett mennem a szobán. Mondtam anyunak, hogy hazajövök, de mondta, hogy ne foglalkozzak vele, csak mondjam, hogy „én vagyok, csak pisilni jövök” :))))  Ezt tettem :)))

Vacsi után megjött Lisa a másik gyerkőccel, a lányok pedig csobbantak egyet. Egy jó hosszút... boroztunk egy kicsit, majd anyu elvitte Sebet teniszre, Lisa is elment, én pedig felügyeltem a két rosszaságra. Anyu megjött, medencéből kiemelés, gyors tusolás, öltözés, majd anyu vissza Sebért. Aztán Lisa is visszaért, majd anyu is újra hazaért, és innen már nem csináltam semmit. Kicsit még dumáltunk... Yasmin ma sokkal normálisabban viselkedett Issy jelenlétében velünk, de Karen mondta neki, hogy próbálkozzon jobban, Nyilván elbeszélgettek vele erről a minap... már nem először.

7 óra előtt valamivel jöttem el, és miután Karen rendesen utántöltötte az öblös poharamat, a több, mint fél üveg bortól (csak Lisa és én ittunk fehéret) még jobban beálmosodtam :)))) Tusoltam, skype-oltam, netezgettem, most pedig aludni készülök. Anyuval megbeszéltük, hogy ma valószínűleg mindketten extra korán térünk nyugovóra :D ... a Hajnival való skype-olást követően immáron extra nélkül, de még mindig korán megyek aludni :)))

Senki nem volt már a házban fél 8-kor, amikor átmentem. „Haladás” szempontjából ezt szeretem a legjobban :)) Anyuval nem beszéltük meg, hogy mit csináljak, de találtam tennivalót, és megcsináltam a holnapi munkámat is :)

Ebédre aztán főztem magamnak borsófőzeléket, mert a minap úgy megkívántam. Isteni volt... persze milyen az én formám?: sikerült kifuttatnom a tejet a frissen, alaposan letakarított gáztűzhelyre... Szerény ebédkém után hazajöhettem volna, de inkább maradtam, megtehettem, és nem akartam, hogy kedvenc ebem tönkrevágja a házat... mint tudjuk, mostmár akár pár perc is elég neki... rosszabb, mint volt...

1 után hazajöttek a lányok, mert Yasmin nem ment suliba. Pauline átjött teázni meg beszélgetni. Ezután apu is megjelent, majd a lányok elmentek Sebastianért, én pedig nekikezdtem a rántott husi készítésének, miközben apuval dumáltunk. Mostmár ő is nagyon aggódik a társasági életem miatt. Szerinte majd keresnem kellene jóga, pilates, vagy valami táncórát, vagy bármilyen külön programot, ahol tudok normális emberekkel találkozni, mert azt ő is tudja, hogy a lányok az irodában nem a legjobb fejek... Beszéltünk a jövő évről is: azt mondta, hogy mostmár tényleg hamarosan előállnak az „ajánlatukkal”. Elvileg majd eldönthetem, hogy mennyit akarok hetente dolgozni. Azt mondta, hogy ő annyi lehetőséget ad, amennyit akarok, akár heti 40 órát is dolgozhatok, ha akarok. Mondjuk azt nem tudom, hogy az itthoni mellett hogy lehetne kivitelezni :) A lényeg, hogy ezt mindenképpen eldöntjük, mielőtt hazautazom, hiszen januártól már az új rendszer szerint indul az „újév” elvileg... Ha nem lenne sulim, tök sima lenne a képlet, de ez a heti két délelőtt kicsit bezavar. Mondtam, hogy az óraszám attól függ, hogy Karennek mennyit kellek itthon, és mikor... No de erről már csak akkor írok legközelebb, ha aktuális lesz :) És azt is mondta megint, hogy számíthatok rá, hogy maradhatok teljes munkaidőben a cégnél akkor is, ha már nem leszek az au-pairjük, persze ha egyáltalán az országban akarok maradni a jövő évet követően... ki tudja ezt még? :)

A rántott husi, mint mindig, isteni lett, és a krumpli is :) Vacsi után Yasmin kiborult, van egy kis bizonytalanság a karácsonyi programmal kapcsolatban... szerencsére nekem fix terveim vannak akkorra :)))) Kapott egy nyugtató tusolást és hajmosást, majd már jókedvűen felöltöztünk, és el is vonultam egy időre.

Skype-oltam anyussal és Renivel, majd fél 9 után visszamentem, és folytattam a beszélgetést Renivel. Yasmin neki is dumált :) Mikor anya és fia hazaértek, véget ért a szolgálatom mára. Itthon blogoltam, tusiztam, Hajnival is beszéltem egy kicsit, majd megnéztem a legújabb szülifeliket és HIMYM-t :) Netem úgyse nagyon volt már most este, egy ideje már rendesen szakad az eső...

Alakul az otthoni programom első két napja... tudom, hogy azt írtam a blogban, hogy 18-án repülök, de igazából 17-én. Úgy terveztem, hogy meglepem anyusékat, és csak úgy beállítok péntek délután: simán haza tudok megint vonatozni Szegedre Pestről, onnan elvillamosozni a jó öreg Mars térre, majd hazabuszozni Domaszékre :D De aztán elkezdtük szervezni az oroszos talit, ami már tavaly is volt, pont ugyananezen a hétvégén. Eddig úgy volt, hogy 17-én lesz, és akkor szombat reggel/délelőtt vonatoztam volna haza.... de most úgy áll a dolog, hogy lehet, hogy szombaton lesz, és akkor csak szombat este mennék haza. Már ha mindenkinek jó a szombat kora délután. Csak 6-an vagyunk Anitával, drága tanárnőnkkel együtt, úgyhogy remélem meg tudjuk oldani, hogy mindenki el tudjon jönni :) A legjobb kis nyelvi csoport voltunk két évig :DDD

Reggel apu vitte Yasminit már 7-kor... akkor még nem tudták, mi vár rájuk: először is az, hogy apu rossz helyen ment fel az autópályára és dugóba kerültek... aztán mikor odaértek fiziora, kiderült, hogy megbetegedett a fizios... gondolom Matt mennyire volt boldog... és gondolhatjok, Yasmini mennyire volt boldog :)))) Az egyik felét felajánlották, másfél órát, mással... de inkább hazajöttek, így 10-től suliban volt Yasmin, nagyon boldogan jött haza  délután:)

Nekem könnyű dolgom volt, már háromnegyed 9 előtt végeztem mindennel (a vasaláson kívül persze:) Még egy újabb combbeütésre is volt időm: az új kerítés kifogott rajtam. Sikerült a pénteken az asztal segítségével szerzett foltom és horzsolásom közvetlen szomszédságába beszereznem még egy kék foltot... amik egyébként eléggé elszaporodtak rajtam a napokban, egy részükről fogalmam sincs, hogy mikor és milyen körülmények között keletkeztek... Még beszélgetni is volt időnk anyuval, annyira nyugis ilyenkor minden :) Mondta, hogy most úgy látja, hogy jót tesz majd nekem egy kis otthonlét, találkozni a rég nem látott ismerősökkel, stb... „nem mintha most szomorkás lennél”... mert nem is vagyok már :) Megállapodtunk, hogy nem könnyű itt barátokat találni, és abban is, hogy én nagyon válogatós vagyok. De ezt már többször kifejtettem szerintem, hogy nem akarok valakivel csak azért barátkozni, hogy legyen valaki... a cseh lánynak sem válaszoltam már a jó ég tudja mióta (bár lehet, hogy kellene), a svéd lánnyal annyira nem akarok többet bulizni... Most igazából Hajni van, akivel nagyon szívesen tölteném az időmet, csak ő meg nem régen kezdett el dolgozni abban az étteremben, ahol a csoportból már ketten dolgoznak, vele együtt hárman, és mindig be van osztva hétvégére. Legalábbis eddig be volt.

És azért én sosem voltam az az örökmozgó, emellett nagyon hangulatember vagyok, sokszor úgy érzem, hogy nincs kedvem kimozdulni sehova... főleg ebben a nyomorult időben.... és általában nem is bánom meg, ha maradok a fenekemen... de azért persze kellene emberek közé is mennem. Nagyon kellene. De az már pénz, pihiidő, és egyéb drága dolgok :DDDD Karen ezen még mindig jobban aggódik, mint én. Szerintem a két héttel ezelőtti mélypontom egy kicsit megijesztette őket :) Jól esik egyébként, hogy ennyire törődnek a kis lelkivilágommal.

Ma először teljesen időben beértem a suliba. És ha már az „előszöröknél” tartunk: most először bicikliztem igazi hidegben (február végén már nem volt ennyire nagyon ködös hideg, amikor elkezdtem biciklizni)... és olyan sűrű köd volt, hogy alig láttam az orromnál tovább. És ezt most értsétek úgy, ahogy írtam :) Egy kicsit félelmetes volt a falun kívüli részen bringázni, ugyebár itt volt a legdurvább a ködhelyzet... Karen féltett is! Egyébként mivel nem volt sár, nem volt olyan rossz... a hideget sokkal könnyebben viselem, mint a sarat-esőt... talán mert ez ellen tudok védekezni :D

A suli a szokásos volt (hideg volt a terem)... Utána elmentünk Hajni bankjába, majd vettem pár apróságot a Boots-ban, és nézelődtem egy kicsit. 1 előtt hazaindultam, ami azért fontos, mert így pont nem volt már nyitva a biciklis Frimley Greenben, amikor odaértem. Pont ma hamarabb zártak, takarítás, leltár és egyebek miatt. Fantasztikus... Mondjuk kitérőt nem kellett tennem, de akkor is. Végre lehetett volna sárvédőm!!

Itthon nem tudom mit csináltam háromnegyed 3-ig, amikor is átmentem, és ma is eveztem 10 percet. Apu aztán mondta délután, hogy segít nekem edzéstervet összeállítani :))) csak tanácsokat adott, hogy hogyan emeljem a napi céltávot :D

Rögtön tusoltunk is, ahogy hazaértek, aztán nemsokára megvacsiztunk. Yasmin nagyon kiakasztott mindenkit: nyavalygott minden miatt... anyunak pl. 20 milliószor elmondta, hogy nem igaz, hogy nem tud normális vacsival előrukkolni, itt volt az egész napja...  ezt nem akarom-azt nem akarom... pedig ma nem is volt fizioja... velem még normális volt, az első félig poénosnak szánt beszólás után mondtam, ahogy szoktam, hogy tőlem akár itt ülhet meztelenül egész este... de Matt be is szólt a szobába, hogy nyugodtan hagyjam ott, ha beszól. Bár már tudják, hogy akkorra általában már túl vagyok a „fenyegetésen”, mire ők is „felhatalmazást” adnak :) De ma tényleg nagyon idegesítően nyafogott és hisztizett... anyut nagyon felhúzta.

Tehát vacsi és pakolás után elvonultam vasalni. Karen mondta, hogy hagyjam, de inkább megcsináltam. Így elmenekültem a celeb-vagyok-ments-ki-innentől... a hangerő, amin ebben a házban a fériak (és Yasmin:) nézik a TV-t... én próbáltam X-faktort nézni anyuék szobájában vasalás közben... bár arról az RTL Klub is tehet, hogy ez csak részben sikerült. Fél 6-kor már végeztem is, egy kicsit leültem. De aztán jött a felismerés, hogy igazából már semmi dolgom, és nem muszáj nekem szétszaggatnom a fejem az angol celebek hangos sikítozásával... szóval elbúcsúztam és elvonultam...

Skype-oltam anyusékkal... aztán egyszercsak 8 óra lett... skype-oltam Hajnival is, majd elkezdtem blogot írni. Ma is korán fekszem (8-kor már majdnem elszenderedtem:)...

7-re mentem, és ahogy gondoltam: az udvaron találkoztam a lányokkal, Yasmini még a kocsiban is sírdogált... elintéztem a kukákat, aztán nekikezdtem a hétfő reggel már megszokott állapotok helyreállításához... na meg csomagoltam uzsit Sebastiannak :) Thula mellett Holly-t is megetettem. Oh, és extra feladatot is kaptam: elhagyta az udvaron a gördeszkája egyik csavarját... azt kerestük egy jódarabig, de végül megtaláltam :)

Aranyos volt amúgy, egyáltalán nem kellett noszogatni, hogy mosson fogat, fésülködjön, stb... sőt... túl hamar elkészült. Megint segíteni akart takarítani, illetve csak a CIF-et akarta fújogatni :) Ja, és mikor meséltem neki, hogy – ne kérdezzétek mi késztetett rá – a hétvégén csináltam egy cigánykereket, és majd szétszakadtam... akkor közölte, hogy ez már sajnos a felnőttlét velejárója, és hogy öreg vagyok... köszi :))

Fél 11 fele végeztem is mindennel (sikerült a legújabb, legkényelmesebb szabadidőgatyámat kihypozni, gratula magamnak!), aztán lenyomtam 10 percet az evezőn, és nem tudom, hogy hogy, de most jobb távot mentem, pedig úgy tűnt, hogy nem húztam meg annyira, mint először. Tényleg kezdenem kell valamit magammal mostmár... De amíg ilyeneket csinálok, mint múlt héten is, hogy megláttam a poundshopban, hogy 1 font a cadburrys digestive csokis keksz... és persze megvettem egy egész csomaggal... mondjuk aztán – miután 4-et megettem belőle akkor este – péntek reggel átvittem Karenékhez, aki azt mondta: „Mi ez? Nekem nem kell.” :)))) Mondom nekem sem, azért hoztam. „Na jó, tedd be a szekrénybe” :)))) És ma apu is mondta, hogy én vagyok az oka, hogy tegnap 5-öt megevett, és ma ezért többet kellett eveznie :)))) Na szóval a lényeg, hogy olyan formába kell(ene) hoznom magam az elkövetkezendő pár hét alatt, hogy a testem képes legyen befogadni a karácsonyi menüt (ami mint tudjuk több napon át tartó zabálást jelent), anélkül, hogy a visszaúton 2-án gurulnék... Tehát le kellene adnom egy kicsit, hogy az otthon töltött két hét alatt meghízhassak :)

Az evezés után gondoltam jó leszek Thulahoz, és elvittem sétálni. Lehet, hogy utoljára... régen sose mászkált el messze az erdőben, de mostanában anyu is többször jött haza azzal, hogy 10-20-25 percig nem találta, és már kezdett ideges lenni... na most velem is ez történt, csakhogy nem az én kutyám, így azért nem ugyanaz a helyzet... több, mint 10 perc után aztán visszatért hozzám, megkönnyebbülés, póráz fel, séta haza... (apu mondta délután, hogy ne aggódjak, mindenkitől "elszökik", és nem az én hibám lett volna, ha nem jön vissza hozzám... na azért megnézném a gyerekek reakcióját, ha egyszer arra jönnének haza, hogy: "bocsi, ma az erdőben elvesztettem a kutyátokat, reméljük, hogy valaki megtalálta és hamarosan telefonál...")

Bezártam, majd elvonultam, közben Pauline-nal megtárgyaltam a hétvégéjüket: túl sokat ettek és ittak :))) Itthon a skype-pal foglalkoztam, feltöltöttem az egyenlegemet, és már fel is hívtam mamáékat vezetékesen.

3-ra visszamentem, nemsokára mindenki hazaért. Anyuék át akartak verni, hogy jövő héttől lesz két kiskutya a háznál. Matt odahívott magához, és a laptopján mutatott egy képet róluk (valami ismerősük próbálja őket elajándékozni). Ami először kicsúszott a számon: „Nem!” Ők mondták, hogy „De.”. Én meg, hogy „Ezt nem mondjátok komolyan...” És néztem Karenre, aki ekkor már ilyenekről beszélt, hogy vihetjük őket együtt sétálni, egy nekem, csak pórázon eleinte, stb....na ott már tuti volt, hogy nem igaz :)))

Úh, már megint belementem a részletekbe... pedig este még több mókában volt részünk, de azt már nincs időm/energiám leírni...

Csak annyit, hogy vacsiztunk, tusoltunk, aztán anyuval meginvitáltunk facebookon és e-mailen keresztül egy csomó embert egy decemberi szombatra, amikor is a nagy márkák másolatait áruló nő hozzánk pakol, és Karen összes „jutaléka” a Yasminnak gyűjtött charity-kasszába megy... Jókat kacagtunk közben, anyu szerint én is ugyanolyan vagyok, mint Matt (csak én türelmesebb vagyok vele:), mármint kijavítottam az általa gépelt szövegben a vesszőket meg ilyenek :))))) De hálás volt, hogy segítettem :)))

Yasmin közben megint írkált nekem skype-on, na meg felfedezte, hogy Orsi online, és mindenáron magyarul akart neki írni :)

Jaj, még egy valami: újévi fogadalmakról (hogy Yasmini lehetne kedvesebb mindenkivel néha, stb...), változásokról beszéltünk éppen, amikor én leejtettem a kutyakajás zsákot, ami felborította és kilökte a szekrényből (nem törte el!!) az éppen használaton kívüli vízszűrő-berendezést :) Mondtam, hogy ti pedig talán szeretnétek, ha kevesebbet törnék :) Anyu mondta, hogy ennyit engedélyez jövőre is, mert még semmi nagyon-nagyon fontosban nem tettem kárt :D:D

7-kor jöttem el azt hiszem, megint beszéltük, hogy hiányoztak már a nyugis, rohanásmentes esték. Amikor stresszmentesen letusolom Yasmint, szépen felöltözünk, nem kell néznem az órámat... anyuval computer-zseniskedünk :)))

Bár apu mondta, hogy megkérdezi Gemmát, hogy kell-e nekik esetleg segítség? Mondjuk már csak 4-5 hét van addig, amíg hazamegyek, lehet, hogy ez már túl kevés... ezt már én mondtam. Igazából nem bántam volna karácsonyra egy kicsivel több pénzt, de azt lehet, hogy még inkább nem bánom, hogy nem biciklizem a ködben, sárban, fagyban... Mondjuk Yasmin szerint vihetnék magammal egy újabb öltözet ruhát, az arcomról lemoshatom a sarat, stb. :))) és igaza is van, tehetném ezt is :)

Itthon skype-oltam, skype-oltam és skype-oltam... egészen szinte éjfélig. Hihetetlen micsoda időrabló ez a gép...