Ahogy majd a bejegyzés végén láthatjátok, én kis butus a blog.hu karbantartása miatt aggódtam tegnap este, és meg is feledkeztem az állandó nagy ellenségemről: a netről... ezért most, reggel 8-kor kerül fel a bejegyzés.

Tegnap este ugyebár írtam, hogy korán fekszem... amit negyed 11-kor meg is kíséreltem, ám még éjfél után sem tudtam aludni. Egyszerűen nem tudom miért... ásítoztam, minden porcikám el volt fáradva, ám aludni mégsem tudtam, csak forgolódtam. Régen szenvedtem ennyire...

Ma csak fél 8-ra mentem. Nem is tudom már követni... tegnap negyed 8, valamelyik nap 7 óra volt... Sebastiannak csomagoltam uzsit (tegnap azt mondta anyunak, hogy jobbat csinálok, mint ő:)), és egy kicsit „mérgelődtem”, mert reggel rögtön el akartam indítani egy fehér mosást, hogy még délelőtt ki tudjam vasalni a gyerekek sulis cuccait, ám apu még mindig nem érezte jól magát, tegnap hányt is... tehát aludt-feküdt a szobában, és nem akartam bemenni. Aztán mondjuk mégis bementem, miután egyszer kidugta az orrát, így összeszedtem a szennyest :)

Ha nem is a megszokott sorrendben, de mindent megcsináltam, amit péntekenként szoktam. Egyszercsak apu is feléledt, mint általában, most is csinált nekem fincsi gépes kávét, és képzeljétek: még az ágyukat is bevetette. Nem arról van szó, hogy beleszakadtam volna, merthogy minden nap én csinálom... de olyan jól esik, amikor bemész egy szobába, és ilyen kellemes meglepetés ér :) Apu pont jókor ment el: 11-kor, amikor mindennel végeztem. Így nyugodtan „evezhettem” egy kicsit, majd belevetettem magam a medencébe. Nagyon jó idő volt ma!!! Persze, egy kicsit hideg, de felhőtlen, napos, és ami a legfontosabb: barátságos :) – persze csak egy darabig, de a lényeg, hogy utána sem esett. A jóleső pancsi után pedig vettem egy jó meleg állófürdőt a tusolóban :)

Kicsikét skype-oltam Orsikával, aki nem volt túl boldog... fel a fejjel, sajna az ilyet nem tudod visszacsinálni... nekem is voltak ilyenek a jó öreg ZSKF-en :) Apropó skype: a mikrofonom haldoklik. Elég súlyos az állapota... tegnap kezdte Hajnival, és ma is egy csomót szenvedtem, mire sikerült beüzemelni. Úgy látszik Bert pár hónappal ezelőtt ennyivel tudta meghosszabbítani az életét... a vezeték a „hasznos élettartamának végére ért” – na mostanában nem írja már ki ezt a laptopom az akksira vonatkozóan, illetve a héten szerintem csak egyszer-kétszer „mondta”. Ma kiírt ellenben mást, egy jól ismert szöveget a nem meghatározható adaptertípusról, amit remélem, hogy csak egy rossz viccnek szánt. Remélem, hogy csak emlékeztetni akar Amerikára... nem lenne most annyira jó, ha tényleg akksit kellene cserélni vagy megint új töltőt kellene venni... A jelek egyelőre nem túl biztatóak. Na de csak egyszer írta ki, amikor rádugtam a töltőt... remélem többet nem fordul elő :)

Mikor fél 4-kor hallottam, hogy Yasmin megjött apuval a suliból, átmentem. Tulajdonképpen nem csináltam semmit a gyerekek uzsiscuccainak elmosásán, ruhaszortírozáson és kutyaetetésen kívül. Beszélgettünk, iszogattunk, vacsiztunk, ennyi :) Bertben ma tudatosult, hogy hazamegyek karácsonyra... mondta, hogy hiányozni fogok, és hogy nem tudom, hogy mit hagyok ki :)))) – célozva ezzel a kis „vitára” a karácsonyi családi program körül :) Ja, az még vicces volt délután, mert én épp akkor végeztem a WC-n, amikor Karen és Bert jöttek „felmérni” papírokkal ahogy szokták (megint változtatniuk kell valamin, nevetséges az itteni rendszer is...most márciust mond a council, hogy akkorra lehet kész leghamarabb a fürdőszoba... és nem a fizikai megvalósítás tart sokáig...). Ja, és vissza hozzánk: Karen mondta, hogy „Mondtam, hogy valaki bent van.”... Bert meg csak nézett meg vigyorgott, ahogy szokott... még jó, hogy nem jöttek hamarabb :DDD

Ma megint jacket potatot vacsiztunk, és mivel egy maradt, mondtam, hogy én azt elhozom, holnap jó lesz ebédre. Yasmin erre: „Hát ez gusztustalan!”... mondtam, hogy ha Magyarországon élne, akkor megenné másnap is a kaját :) Matt is mondta, hogy gyerekkorukban sem ők, sem Karenék nem pazaroltak, de most ő is tisztában van vele, hogy milyen sok kaját kidobnak. Tegnap is például kimaradt egy kis carbonara, amit beletettem egy tányérba, lefóliáztam, csak még nem tettem be a hűtőbe, mert langyos volt. Gondoltam majd ma megeszem ebédre... hát reggel már a kajás kukában találtam rá...

Vacsi után még elpakoltam, aztán 7 körül eljöttem. A fizio második két hete is ugyanebben az időpontban lesz, amit én igencsak élvezek... mármint így gyorsabban végzek, ha reggelente nem töltök egy órát Yasminnal. Karennek pont ezért nehezebbek ezek a hetek... ma is kiakasztotta anyut délután... nem csodálom, hogy fogy Karen türelme...

Tehát megint beszéltük, hogy akkor hogy lesz a hétfő, de nem jutottunk előrébb, még nem tudom, hogy hánykor lesz jelenésem. Anyu mondta, hogy mesélte anyukájának, hogy mit mondtam múlt héten: amikor mondta, hogy gondoskodjak Seb uzsijáról, én meg azt válaszoltam, hogy ő meg arról, hogy legyen mit az uzsis táskába tenni :))))) Az anyukája viccesnek találta, és megállapította, hogy nagyon is kiismertem a lányát :) Mert anyu tényleg nem egy bevásárló-királynő... és persze –bár most csak arról beszélek, amikor nekem vásárol – ez általában elmondható róla :) mindig a tej az egyetlen dolog, amit tuti kérek :) Erre ma is hazajön egy csomó zöldséggel, levessel meg mindennel, hogy az mind az enyém, de „a tejet elfelejtettem”. „Köszi, az egyetlen dolog, amit mindig kérek.” :)))) De elhoztam az övékét, mert így legalább este hazafelé nem felejt el venni. Remélem legalábbis. Én mondtam, hogy várok holnapig, de szerinte ez a jó taktika, így legalább emlékszik...

Szóval hazajöttem, egyeztettem fodrász-időpontot (köszi Esztinek!), alakul az első pár napom... aztán skype-oltam... volna, de a mikrofonom végleg meghalt sajnos. Visszamentem és elkértem az övékét, így most van, amíg nem veszek újat.

Oh, és átutaltam a pénzt a jegyekre... ja, hogy milyen jegyekre? :) : Fábry jön 12-én Londonba :DD Bár Hajni még nem döntötte el, hogy jön-e, én vettem két jegyet. Ha úgy is dönt, hogy nem jön, tuti, hogy tudok valakit szerezni, vagy el tudom adni a jegyet. Csak nem akartam várni, miután szeptemberben lecsúsztam Kiss Ádámról, nem bízom magamban! :D Ja, és neten akartam megvenni, de több, mint 5 font bankkártya-költséget akart felszámítani+a postaköltség, úgyhogy maradtam a múltkori módszernél: felhívtam Ágit (a lány, aki a múltkoriakat is kipostázta), átutaltam neki a pénzt, ő pedig majd küldi szépen őket.

Este még kicsit rendbeszedtem magam, most megyek tusolni, aztán aludni akarok, nem szeretnék sokáig fent maradni. Bár tegnap sem tudtam aludni... Azért teszem fel most a blogot, mert a kedves blog.hu értesített, hogy karbantartás miatt később nem lesz elérhető...

Oh, és képzeljétek!, nem is írtam eddig: Dr. Park írt Karennek a hétvégén, hogy mennyire meg van elégedve Yasmin fejlődésével, és még tanácsokat is adott a járókeret „beállításaira” vonatkozóan!!! Nyilván ő is csekkolja néha a facebookos SDR-csoport üzenőfalát, anyu ugyanis oda tette ki Yasmin legújabb videojának a linkjét. Tényleg „arany” ez az ember! :)