Reggel apu vitte Yasminit már 7-kor... akkor még nem tudták, mi vár rájuk: először is az, hogy apu rossz helyen ment fel az autópályára és dugóba kerültek... aztán mikor odaértek fiziora, kiderült, hogy megbetegedett a fizios... gondolom Matt mennyire volt boldog... és gondolhatjok, Yasmini mennyire volt boldog :)))) Az egyik felét felajánlották, másfél órát, mással... de inkább hazajöttek, így 10-től suliban volt Yasmin, nagyon boldogan jött haza délután:)
Nekem könnyű dolgom volt, már háromnegyed 9 előtt végeztem mindennel (a vasaláson kívül persze:) Még egy újabb combbeütésre is volt időm: az új kerítés kifogott rajtam. Sikerült a pénteken az asztal segítségével szerzett foltom és horzsolásom közvetlen szomszédságába beszereznem még egy kék foltot... amik egyébként eléggé elszaporodtak rajtam a napokban, egy részükről fogalmam sincs, hogy mikor és milyen körülmények között keletkeztek... Még beszélgetni is volt időnk anyuval, annyira nyugis ilyenkor minden :) Mondta, hogy most úgy látja, hogy jót tesz majd nekem egy kis otthonlét, találkozni a rég nem látott ismerősökkel, stb... „nem mintha most szomorkás lennél”... mert nem is vagyok már :) Megállapodtunk, hogy nem könnyű itt barátokat találni, és abban is, hogy én nagyon válogatós vagyok. De ezt már többször kifejtettem szerintem, hogy nem akarok valakivel csak azért barátkozni, hogy legyen valaki... a cseh lánynak sem válaszoltam már a jó ég tudja mióta (bár lehet, hogy kellene), a svéd lánnyal annyira nem akarok többet bulizni... Most igazából Hajni van, akivel nagyon szívesen tölteném az időmet, csak ő meg nem régen kezdett el dolgozni abban az étteremben, ahol a csoportból már ketten dolgoznak, vele együtt hárman, és mindig be van osztva hétvégére. Legalábbis eddig be volt.
És azért én sosem voltam az az örökmozgó, emellett nagyon hangulatember vagyok, sokszor úgy érzem, hogy nincs kedvem kimozdulni sehova... főleg ebben a nyomorult időben.... és általában nem is bánom meg, ha maradok a fenekemen... de azért persze kellene emberek közé is mennem. Nagyon kellene. De az már pénz, pihiidő, és egyéb drága dolgok :DDDD Karen ezen még mindig jobban aggódik, mint én. Szerintem a két héttel ezelőtti mélypontom egy kicsit megijesztette őket :) Jól esik egyébként, hogy ennyire törődnek a kis lelkivilágommal.
Ma először teljesen időben beértem a suliba. És ha már az „előszöröknél” tartunk: most először bicikliztem igazi hidegben (február végén már nem volt ennyire nagyon ködös hideg, amikor elkezdtem biciklizni)... és olyan sűrű köd volt, hogy alig láttam az orromnál tovább. És ezt most értsétek úgy, ahogy írtam :) Egy kicsit félelmetes volt a falun kívüli részen bringázni, ugyebár itt volt a legdurvább a ködhelyzet... Karen féltett is! Egyébként mivel nem volt sár, nem volt olyan rossz... a hideget sokkal könnyebben viselem, mint a sarat-esőt... talán mert ez ellen tudok védekezni :D
A suli a szokásos volt (hideg volt a terem)... Utána elmentünk Hajni bankjába, majd vettem pár apróságot a Boots-ban, és nézelődtem egy kicsit. 1 előtt hazaindultam, ami azért fontos, mert így pont nem volt már nyitva a biciklis Frimley Greenben, amikor odaértem. Pont ma hamarabb zártak, takarítás, leltár és egyebek miatt. Fantasztikus... Mondjuk kitérőt nem kellett tennem, de akkor is. Végre lehetett volna sárvédőm!!
Itthon nem tudom mit csináltam háromnegyed 3-ig, amikor is átmentem, és ma is eveztem 10 percet. Apu aztán mondta délután, hogy segít nekem edzéstervet összeállítani :))) csak tanácsokat adott, hogy hogyan emeljem a napi céltávot :D
Rögtön tusoltunk is, ahogy hazaértek, aztán nemsokára megvacsiztunk. Yasmin nagyon kiakasztott mindenkit: nyavalygott minden miatt... anyunak pl. 20 milliószor elmondta, hogy nem igaz, hogy nem tud normális vacsival előrukkolni, itt volt az egész napja... ezt nem akarom-azt nem akarom... pedig ma nem is volt fizioja... velem még normális volt, az első félig poénosnak szánt beszólás után mondtam, ahogy szoktam, hogy tőlem akár itt ülhet meztelenül egész este... de Matt be is szólt a szobába, hogy nyugodtan hagyjam ott, ha beszól. Bár már tudják, hogy akkorra általában már túl vagyok a „fenyegetésen”, mire ők is „felhatalmazást” adnak :) De ma tényleg nagyon idegesítően nyafogott és hisztizett... anyut nagyon felhúzta.
Tehát vacsi és pakolás után elvonultam vasalni. Karen mondta, hogy hagyjam, de inkább megcsináltam. Így elmenekültem a celeb-vagyok-ments-ki-innentől... a hangerő, amin ebben a házban a fériak (és Yasmin:) nézik a TV-t... én próbáltam X-faktort nézni anyuék szobájában vasalás közben... bár arról az RTL Klub is tehet, hogy ez csak részben sikerült. Fél 6-kor már végeztem is, egy kicsit leültem. De aztán jött a felismerés, hogy igazából már semmi dolgom, és nem muszáj nekem szétszaggatnom a fejem az angol celebek hangos sikítozásával... szóval elbúcsúztam és elvonultam...
Skype-oltam anyusékkal... aztán egyszercsak 8 óra lett... skype-oltam Hajnival is, majd elkezdtem blogot írni. Ma is korán fekszem (8-kor már majdnem elszenderedtem:)...
Utolsó kommentek