Au-pair vagyok Angliában

Hanna elég korán felébredt, már 8 előtt, és mondta, hogy már nem fog tudni visszaaludni, úgyhogy én sem aludtam ekkortól. Kicsit dumálgattunk, aztán elkezdtünk Grey’s Anatomy-t nézte, megörült, amikor felfedezte, hogy megvan az összes új rész. Én sem láttam még őket, úgyhogy nem kellett győzködnie, hogy nézzük :)

Fél 12 körül mentek el végül a lányok, anyuval találkoztam, pizsiben nyomultam az udvaron. Miután elmentek, még egyeztettük a terveket Karennel, de Pauline-nal is beszélnem kell majd Thula-ügyben. Elpakoltam, elmosogattam, ebédeltem, adtam anyuséknak életjelet magamról, blogot írtam, aztán egy kicsit ledőltem 4 óra fele, úgy fél 7-ig :) Amikor is megvacsiztam, blogot írtam újra, megnéztem a maradék két Grace klinikát, most pedig alváshoz készülődök. A cím arra utal, hogy úgy voltam vele délben, hogy egy frissítő tusolás után visszabújok a pizsamámba, de aztán megembereltem magam :D

Jaj, és majd’ elfelejtettem Yasmin legújabb videoját: https://www.youtube.com/watch?v=Ofn49I3gO0o&feature=youtube_gdata Habár még mindig nem nyerte vissza a műtét előtti erejét, de jól látható a fejlődés. Soha a műtét előtt nem láttam ennyit sétálni a járókerettel, merthogy annyira kötött volt és annyira fájt neki, hogy egyszerűen képtelen volt rá. Most pedig nézzétek meg – milyen magas a „pókban”, milyen sokat sétál!!! Hihetetlen hosszú út áll előtte, de eddig mindenképpen nagyon biztatóak az eredmények, egyértelműen jó döntés volt kitenni ennek a hatalmas műtétnek, és ezt ő is így gondolja. Nem tudom, hogy erről írtam-e korábban, de Dr. Park felajánlotta a segítségét, hogy itt a UK-ben is elérhető legyen ez a műtét... de azt mondták, köszönik nem kérnek belőle. Mondjuk Karenék pletyka-szinten hallották, hogy két orvos most kint van, megfigyelik mit-hogy, ki tudja...

Ehhez kapcsolódóan itt egy másik link: http://www.oxfordmail.co.uk/news/8464688.Mum_to_tackle_NY_marathon_after_near_death_scare/ - egy 42 éves nő, aki pár éve nagyon közel állt a halálhoz, elhatározta, hogy támogatja a Footstepset (Yasmin oxfordi fiziosai)... most a New York maratonra készül, két hét múlva lesz. Megjelent egy cikk a helyi lapban, és Yasmint választotta ki egy közös képre, tehát már arrafelé is híres lett Yasmini :) Olvassátok el a nem mindennapi történetét!!!

Na mostmár tényleg megyek aludni. Nem sűrűn teszem fel a bejegyzést éjfél előtt...

Az irodában sima nap volt, akár még azt a kijelentést is megkockáztatom, hogy up-to-date-ek vagyunk, tehát behozták/behoztuk a lemaradást mindenből, legalábbis ami a fontosabbját illeti. Mostanában nem írtam vicces/megdöbbentő vezetéknevekről, illetve nem emlékszem már, hogy mit osztottam meg veletek és mit nem. De ma volt egy nagyon durva: egy nőnek XXXX a keresztneve. Nem brit, ő is „bloody foreigner”, mint én :))) Kay már mesélt róla, mert a file ellenőrzésekor már találkozott vele, és mondta, hogy ő is azt hitte először, hogy hiba csúszott a rendszerbe, de nem... Tényleg ez a neve basszus, a repjegy meg minden erre a névre van foglalva!!!! Nem tudom, hogy ez hátrány vagy előny, könnyen megjegyezhető, az biztos. De hogy becézik?

Ja, és tök jó, mert Kay-nek van új munkája, több pénzért és kevesebb szombati műszakkal, tehát apu tett neki egy szívességet. Az új főnökét is Mattnek hívják egyébként :) És így már nem érzem magam rosszul amiatt, hogy pár dolgot átveszek tőle. És ő sem :D Tervezgeti a leaving-partyt, már csak két hete van. Lehet, hogy kettőt tart :D Ja, Leah pedig meghívott az eljegyzési bulijukra, tök jól esett, de sajna pont azon az estén van, amikor itthon is bulit rendezünk Bonfire Night alkalmából, de erről majd később.

Negyed 6 fele jöttem el, viszonylag jó idő volt, ami alatt azt értem, hogy nem fagytam meg hazafelé, és még a nap is sütött egy kicsit... pedig Gordon rámijesztett reggel: kérdezte, hogy meddig dolgozom, és hogy nem néztem-e előrejelzést, mert nagy esőt mondanak. Ő az egyetlen, aki rajtam kívül biciklivel jár dolgozni, így mindig megosztjuk a tapasztalatainkat :) Tegnap amúgy úgy nézett ki, mint Neo a Mátrixból: kb. talpig érő fekete bőrkabát, napszemüveg, és még pózolt is :D Ja, és megdicsérte a csizmámat, ami önmagában nem nagy szám, mert természetesen nem írom le minden alkalommal, amikor valaki megdicsér valamit rajtam... de! ez a csizma valószínűleg a világ legtöbbet ragasztott, varrogatott, javítgatott csizmája. És egyben a világ egyik legjobban szeretett csizmája is :) Egyszerűen nem tudok tőle megválni!!!

Hazaértem, elvégeztem az utolsó simításokat annak érdekében, hogy a lányokat normális állapotok fogadják. Vacsiztam, letusoltam és már meg is jöttek. A lányok alatt Hajnit és Hannat, a svéd lányt értem. Kb. 10-ig itthon voltunk, megkóstoltuk és kivégeztük az anyusék által hozott szilvapálinkát, és egy kis bort is ittunk. Innen elmentünk pubozni, amiről nem írnék sokat (személyiségi jogokra való tekintettel:) Az angol pasik nem lettek szebbek errefelé; a pult mögött állók közül megint nem ismertem senkit, meg is kérdeztem az egyik csajt, hogy hogy-hogy nincs senki a régiek közül? Mondta, hogy nagyon sűrűn cserélődnek, ő is máshol dolgozik a jövő héttől már...

Zárás után eltaxiztunk Camberley-be, ahol közölték, hogy mivel másfél óra múlva zár a hely, már nem lehet bemenni... hurrá. Nem sokkal később haza is jöttünk. Negyed 3 bőven elmúlt már, még dumáltunk, és én végül 4-kor feküdtem le.

Jó este volt, sokat nevettünk, bohóckodtunk. Illetve leginkább Hanna. Aranyos lány, 19 éves, kis dili... tanított nekünk egy svéd dalt, jobban mondva pár sort egy dalból. Egy kicsit legalább feléleszti az „öregeket”: Hajnit a maga 27 évével, és szerény személyemet – annak aki nem tudná – a magam 23 évével :D Elég keveset keres (mondjuk nem is annyi órában dolgozik, mint én, és nem is takarít annyit), de előszeretettel használja a svéd bankkártyáját, hiszen az elvált szülei mindketten gondoskodnak róla, hogy itt se szenvedjen semmiben hiányt. Amivel nincs semmi baj, csak vicces volt, amikor kifejtette, hogy most azért jó neki itt, mert végre nem vehet meg bármit, amit meglát és megtetszik neki, mert mostmár csak a saját pénzét költi.

No de elég is ennyi, most vasárnap délután van, elég álmos vagyok. A rendkívül eseménydús mai napomról este vagy holnap olvashattok majd :)

A mai napról szerettem volna sokat írni, kifejteni néhány dolgot (lehet, hogy inkább meg sem említem őket), de annyira gyorsan telik az idő, máris késő van...

Reggel negyed 9 után mentem át, azért, hogy lényegében semmit ne csináljak kb. 11-ig. 9 előtt megjött Lisa a lányokkal, aztán befutott Sally, aki Karennel jövőre nekivág a Himalájának (pont mához egy évre egyébként, és pont akkor szünet lesz a suliban, de erről majd egy másik bejegyzésben), és még egy nő, Juju testvére. „Betettem” a lányokat a medencébe, és szerencsére nem kellett kint álldogállnom, mert apu a kertben tüsténkedett. Amit tudtam elpakoltam bent, majd Sebastiannal „harcoltunk”, hogy mi számít reggelinek és mi nem... a doboz keksz a földön landolt végül :))) Aztán mondta, hogy álljunk kézen és fejen... hát egy pár éve már nem fordítottam át magam ilyen módon... és hát, elszomorító az állapotom... mármint meg tudtam csinálni, de azért régen ez lényegesen könnyebben ment :D Mondjuk mentségemre legyen mondva: Yasmin széke miatt speckó kemény padlójuk van szőnyeggel, és azért ezen nem olyan, mint a sporis matracon anno :D

Úszás után aztán tus, hajmosás, és minden, ami ezzel jár. Nem sokkal ezután „kiürült” a ház, mindenki elment, Yasmin is elindult, hogy nekivágjon a háromhetes fizio tábor utolsó napjának. Anyu Sebastiannal maradt, és én is elkezdhettem az érdemi munkát. A vasalással meg mindennel 1 óra után végeztem csak...

De nem volt baj, mert nem is kellett visszajönnöm délután. Itthon beszéltem egy kicsit anyuskámmal, aztán 2 felé elindultam az Outfit-TK Maxx utamra. 5 körül egyszercsak hívott Karen, és az volt az első szava, hogy „Oh, OK, jól vagy.” Mondom miért ne lennék jól? Mondta, hogy apuék akkor értek haza és újságolták, hogy valami nagy baleset volt a OneStopnál, megnézte, hogy itthon vagyok-e már, de még nem voltam, és aggódott... Azért mondta, hogy óvatosan biciklizzek haza :) Ja, egyébként ma egész jó idő volt szerencsére, egyáltalán nem fáztam a kiskabátban. Ki érti ezt? :)

Háromnegyed 6-ig el is voltam, főleg zoknit, harisnyát, bugyit vettem, melegítőfelsőt, kardigánt. Ja, meg az Outfitben egy fekete gatyát is. Már azóta nézegettem mindenhol, mióta itt vagyok. Ami mióta is van? Óóóó, már 9 hónapja, jézusom. És az angolom kb. leragadt a májusi szintemen... de komolyan... de erről is külön posztot lehetne írni. Nem én érzem egyedül, hogy túl hamar „álltam le”... Elena is ugyanezzel küzd, a spanyol nő a suliból...

Na de vissza a mérhetetlenül izgi napomhoz: hazaértem, átmentem Karenékhez, mert megbeszéltük, hogy bár ők nem lesznek itthon, menjek át és vegyek magamhoz egy kis eledelt. Na meg nem bánták, hogy ránéztem Thulara, akit egyébként ignorálunk újbban. Marhára idegesít, és nehezemre esik nem rászólni és nem reagálni, amikor koslat utánam, de tény, hogy ez a „nem veszek rólad tudomást”-taktika egy kicsit jobban működik. Remélem beválik. Mondjuk ettől még nem hiszem, hogy jó éjszakám lesz hétfőn, ugyanis vele alszom... Pauline szerint dupla bért kellene kérnem az éjszakai műszakért :DDDD

Ne kérdezzétek, hogy hogy telt el az idő... skype-olgattam anyusékkal, hallgattam a megasztárt :) pakolásztam a szekrényemben, fiókokban, ettem, közben megnéztem egy How I Met Your Mothert. Aztán blogoltam, chatelgettem, és basszus, már háromnegyed 1 is elmúlt. Pedig tényleg „nagy” terveim voltak, leginkább szépítkezős tervek :) Füstbe mentek, sebaj, nem hiszem, hogy fenyeget a veszély, hogy találkozom a herceggel fehér lovon :) Bár lehet pont ezért kellene mindig a topon lennem... dehát a biciklin leizzadáshoz igazán kár szép ruhát ölteni... no de megint eltértem a tárgytól, úgyhogy be is fejezem mára. Sajnos a korán fekvős tervem is dugába dőlt...

Még este írt anyu, hogy csak 8-ra menjek. Ugyanis ma megkezdődött a szünet. Yasmini még aludt, a többiek már ébren voltak. Karen mondta, hogy majdnem szólt, hogy ne is menjek egyáltalán, merthogy sok mit nem tudtam csinálni. Beszélgettünk, felvázolták a jövő hét eddig hiányzó pontjait is :) legalább a konyhát azért rendberáztam... gondoltam én :) merthogy mikor a suliból visszaértem, már semmi sem látszott belőle...

Pauline vitt a suliba, mondta, mikor megállni készült a suli előtt, hogy ne is beszéljek hozzá, mert ezúttal szeretné, ha ki tudnék szállni :) A suliban nem volt semmi extra, szervezünk-tervezünk egy közös ebédet december elejére, az utolsó előtti órán, abban az étteremben, ahol az olasz lány és mostmár a spanyol nő is dolgoznak. Ja, és megkaptam a diákomat, szóval mostmár hivatalosan is igénybe vehetek diákkedvezményt bizonyos helyeken.

Suli után még megdumáltuk a hétvégét Hannaval és Hajnival, aztán elmentem a bankba, majd hazajöttünk Pauline-nal. Szinte rögtön át is jöttem, gondoltam, hogy sok munka vár rám... és milyen jól éreztem. Minden szétdobálva, kb. 220 fok, lámpák égve hagyva... Ma egyébként Sebastiant és Thulat is magukkal vitték a lányok fiziora, így anélkül tudtam végezni a dolgomat, hogy a kutya a sarkamban vagy az utamban lett volna. És senki nem „támadott le”, amikor bejöttem. Milyen jó érzés is ez, el is felejtettem már :)

Kb. fél 2-ig itt voltam, port töröltem, mostam, stb. Hazamentem, skype-oltam Orsikával, akinek még egyszer nagyon boldogságos névnapot kívánok!!!! Ezután egy kicsit takarítottam magamnál is, voltak állapotok sajnos. Negyed 5-kor aztán átjöttem betenni a lasagnet a sütőbe, hogy kész legyen, mire hazaérnek. Éppen visszaértem magamhoz, amikor Yasmin hívott, hogy később sikerült elindulniuk, vegyem ki :) Ekkor ijesztettem meg aput, aki békésen kertészkedett... de járt már neki, mert mostanában sokszor megijesztett :DD

Voltak még bonyodalmak, dugó, stb., végül háromnegyed 6 körül értek haza. Gyorsan megvacsiztunk, aztán elpakoltam, majd anyu elkészült és elment. Addigra kiderült, hogy apu nem marad sokáig, úgyhogy Karen hazadobta, így csak 8-ig voltam. Nem tudom ma mi volt a gyerekekkel, de mondtam is nekik, hogy szeretném, ha mindig ilyen jók lennének :) Nem volt hangos szó, semmi, szépen csendben elvolt mindenki, Yasminnak sem volt semmi gondja. Anyura egyébként ráfért egy kis kikapcs, szegénynek nem volt valami jó kedve, nem sűrűn látom így, az biztos. Yasmin ma nem éppen a legjobb formáját hozta fizion...

Itthon blogot írtam, majd megnéztem egy pár How I Met Your Mothert, lassan pedig alvás következik.

Oh, és képzeljétek ma megkaptam a Dumaszínház-jegyeket!!!! November 7., London, megyünk!!! Tehát róluk már nem csúszunk le, így már nem bánom, hogy Kiss Ádámot ki kellett hagynom a múltkor, mert Hadházit és KAP-ot is legalább annyira kedvelem!!!! Mozgalmas hétvége lesz, mert előtte nap itthon nagy partit adnak Karenék, kb. 50-en leszünk, ha mindenki eljön. Erről majd írok, ha aktuális lesz. Sőt, mozgalmas hét, mert elvileg az Kay utolsó hete az irodában, és akar valami búcsúvacsit. Már mondta, hogy menjek... de lehet, hogy ha megtudja, hogy én csinálom majd a munkája egy részét, már nem fog annyira szeretni, és meg sem hív...

Mivel elskype-oltam az időt, megpróbálom rövidre fogni a mai kis összefoglalómat. Késő-reggelem volt: fél 9-re mentem csak. Fél 11-ig pakolásztam egy kicsit, de lényegében anyuval beszélgettünk. Elment, bevitte a kutyát az irodába Matthez, hogy „szocializálódjon” egy kicsit az emberek között, próbálják nevelni... mert így nem csak velem nem lesz jóban :) Mostam, pakoltam, hűtőt takarítottam. Én itthon, apu pedig az irodában: egy előzetes e-mail figyelmeztetés után ma reggel mindent kidobált, és kitakarította a benti hűtőt... azt hiszem már én is írtam néhányszor, hogy gusztustalan volt...

Kb. délben eljöttem, itthon is pakoltam (tudom: hogy lehet, hogy mindig van mit? de basszus hihetetlen, hogy mekkora kupit tudok egyedül is csinálni...) Közben visszamentem intézni a mosást, kivenni a medencéből a takarító cuccot, stb...

3 felé visszamentem, felporszívóztam, majd miután megjöttek a fiúk, megvacsiztunk Sebbel. Tortillat főztem, bonyolult volt :) 4 előtt már el is jöttem, mert ma suli disco volt a gyerkőcöknek, így Yasmin már nem is jött haza fizio után. Azért még vissza kellett szaladnom: megkerestem a kívánt szájfényt és szemhéjpúdert, amit Sebastian „szállított” Yasminnak.

Negyed 5-re beértem az irodába, ahol Sam mondta, hogy majd szombaton kérjem meg Kay-t, hogy e-mailezzen el nekem egy pár dolgot, amik csak az ő gépén vannak meg... merthogy Kay a leépítés egyik áldozata... nem hiszem, hogy repes az örömtől, hogy én leszek az egyik, aki átveszi a feladatai egy részét... és bár tényleg sokat hibázott, azt mindenki belátja, hogy az ő munkájában van a legnagyobb hibalehetőség...

No mindegy. Negyed 10-ig terveztem dolgozni, de végül már negyed 9-kor eljöttem. És itt jön a mai napi sokk, amire a cím utal: annak ellenére, hogy már reggel lehetett érezni, hogy ez a nap hidegebb, mint eddig bármelyik mostanában... a fene nem gondolta volna, hogy hazafelé, 8 után ennyire HIDEG lesz!!!!!! Ma éreztem először, hogy lefagy az arcom és jéggé dermednek a kezeim!!!!! El kell kezdenem kesztyűt hordani!!! És sapkát!!! És kell egy kabát is: egy vízálló, hosszú „pufikabát”, amit nem sajnálok összesarazni, ha arról van szó.

Itthon aztán anyáékkal és Ginával skype-oltam egy csomót, így telt el az idő... Ismét fél 1 lett rám, tehát már boldog névnapot kívánhatnék egyetlen hugicámnak, de inkább majd holnap rendesen :)))))

Reggel nem  sokat csináltam: letusoltam Yasmint és elpakoltam a szobákban. Ettem vele croissant-t – ami már-már szertartásszerű, amikor néha engedélyezett az ilyesfajta eledel reggelire :) Kaptam egy gyors kávét, aztán rohantam is a suliba, ahol semmi említésre méltó nem történt. Suli után egy kicsit plázáztam Hannaval, de csak a Boots-ban vettem pár dolgot, ja, meg a papír-írószerben is bevásároltam, hogy végre tudjam rendszerezni a papírjaimat (sulis, bankos, stb...). Még kis lyukasztót is vettem, na meg celluxot, hogy ne kelljen „ellopnom” Karenékét... múlt héten is későn jutott eszembe, apuék pedig csomagolták volna anyu ajándékát csütörtök este :) De találtak valami mást :D

1 körül hazaértem, egy fél órát „pihentem”, aztán átmentem, és ott folytattam, ahol reggel abbahagytam. Thula egyre rosszabbul viseli az „elzárást” – már másfél órára sem lehet magára hagyni... ennyi kellett ugyanis ahhoz, hogy összerágjon egy fogkrémes tubust, és hogy lepisilje a konyhaajtónál lévő szőnyeget...  Ez volt az első, hogy kutyapisit takarítottam, és remélem, hogy az utolsó is... nem azért, nem esik le a nem létező karikagyűrű az ujjamról... csak azért na... komolyan kezdem nem szeretni, a szokásosnál is idegesítőbb mostanság... és már nem csak számomra!!! Matt pont akkor ért haza, mondtam, hogy ezt általában Karen csinálja (a pisit meg ha kiöklendezik valamit), nekem nincs ilyen a szerződésemben :))))) de persze nem halok bele... apu mondta, hogy anyu jó ezekben :)

Vasalás közben hazaértek a fiúk, addigra pedig már a Sainsbury’s-es szállítmány is megjött. Hülye szabály: hétfőtől kezdve nem hajthatnak be senki udvarába a kocsival... mondtam, hogy múlt héten még bejött :) Így derült ki, hogy ez „vadiúj” szabály... Szerencsétlen pasinak jó messze kellett hordani a cuccot, de végig vigyorgott. Azt mondta, nem zavarják az új szabályok, amíg rendesen fizetik érte. És mivel haladni akartam, kérdezte, hogy miért sietek ennyire? :D Amúgy tényleg sokszor sietek és kapkodok.

Fél 5-kor hozzáláttam a carbonarahoz, ez volt a kívánság. Hajni közben telefonált, hogy az anyukája áttenné holnapról mára a vacsit, ha tudok menni. (Egy ideje már próbálunk összehozni egy napot...) Felhívtam Samet, hogy van-e extra sürgős dolog holnapra, de mivel nem volt, elcseréltem a napokat, így holnap megyek dolgozni, ma  pedig vacsizni voltam. Persze miután Yasminit letusoltam, megmostam-megszárítottam a haját, és elkészítettem színházba. A témánk adott volt: ugyanis még telefonon újságolta délután, hogy jövő csütörtökön nálam alszik. Anyu a háttérből pedig mondta, hogy talán illene előbb megkérdezni, hogy lehet-e? :) Mikor hazajött, izgatottan előadta újra, ezúttal sokkal illedelmesebben, és meg is kérdezte, hogy jó-e nekem így. Merthogy Seb is megy valahova... és amúgy is sittelés volt megbeszélve akkorra, úgyhogy nekem igazából édes mindegy. A most csütörtöki sitteléskor akarja eldönteni, hogy honnan és mit rendeljünk majd vacsira :) Ja, és úgy néz ki, hogy hétfőn elmennek Londonba, és kedden jönnek csak haza :)

6 után jöttem el tőlük, épp szakadt az eső... mily meglepő!!! Villámgyorsan letusoltam, összekaptam magam, majd jött is értem  Hajni. A host-anyukája, April, pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, talán egy kicsit kevésbé harsány, de ez a fáradtságnak is betudható. A gyerekek viszont tündériek, Layla 3, Reese pedig 5 éves, és szerintem szimpi voltam nekik. Még Reese is az ölembe huppant, olvastunk nekik Hajnival, stb. Nekem ugye nagyon fura ilyen kicsiket látni-hallani, de tényleg cukipofák :) Nem sokkal később megjött April munkatársa is, így vacsiztunk négyesben. A menü risotto volt, a szokásos sótlanságot és kevésbé erőteljes fűszerezést, jobban mondva a fűszerezés hiányát :) leszámítva finom volt! Mondjuk ehhez már annyira hozzászoktam itt, hogy majdhogynem egyáltalán nem tud zavarni... és éppen mondtam Hajninak hazafelé, hogy amúgy is egészségesebb, ha nem fogyasztunk annyi sót :D Vacsi után még beszélgettünk egy kicsit, majd háromnegyed 10 körül hazahozott Hajni, tök aranyos volt :)

Itthon blogoltam, most pedig ágynak dőlök. Sokat kivett ez a nap belőlem, és a jobb lábam is fáj már egy pár napja. De jobban érzem, ha többet biciklizem...

Fél 7 után keltem, teljesen frissen, készen állva a hétre álltam munkába fél 8-kor. Yasminit letusoltuk, és mivel nem volt olyan jól, nem ment suliba. Ebből az következik, hogy én még lassabban tudtam csak haladni. Gondoltam amíg anyu kutyát sétáltat, felporszívózok. Így is cselekedtem, Yasmin csak egyszer-kétszer zavart meg... de kár volt, mert már múlt hét óta valami hülye termés száll mindenfelé, és ahogy Berték átjöttek párszor, tele lett az egész konyha meg a nappali egy része vele újra... de mivel a felmosás is a hétfői rutin része, újra felporszívóztam...

Szerintem már majdnem 11 volt, mikor elindultak, utána tudtam érdemben csinálni bármit is. Bert is átjött, hozott papírokat, azt mondta majd egyszer a jövőben leülünk és átbeszéljük az adózást meg mindent, mert nincsenek egy véleményen apuval azt a kérdést tekintve, hogy ha két munkáltatóm van, melyik munkaviszony alapján vonnak le mikor és mennyit...

Dél után elvonultam, Bertiet még „elkaptam”, hogy a kompresszorral juttassuk egy kis levegőhöz a lapos kerekeimet, aztán összepakoltam magamnál, mert borzalmas állapotok uralkodtak... ezután skype-olgattam, majd 3-kor átmentem.

Házit csináltunk, aztán apuval otthoni X-faktoros videókat hallgatva sürgölődtünk a konyhában. Viccelődött, hogy ő is jelentkezhetett volna nálunk :) Kérdeztem, hogy olyan jónak tartja-e magát? :D És hogy miért nem jelentkezett az angolba? :DD A munkáról is beszéltünk azért. Jó kis „besúgó” vagyok basszus... mármint nem konkrétan személyekről kérdez, hanem ma is pl. megérdeklődte, hogy milyen dátumnál tartanak kb. a foglalás-visszaigazoló e-mailek. „Nem akarod tudni.” volt a válasz először. Elvileg 10 napon belül kellene elküldenünk... van pár szeptemberi is (amiket én nem tudtam elküldeni, mert bár már sokszor kértem, hogy mutassák meg, hogy hogy kell azt a fajtát... de mivel mindig égnek a vonalak, csak mondják, hogy tegyem félre...) Szóval tegnap másodikánál hagytam abba, ma pedig negyedikénél... Az barátok közt is több, mint kellene...

Megvacsiztam Sebbel, aztán haza is értek a lányok. Kitalálták, hogy inkább csak reggel tusol Yasmin, úgyhogy negyed 6 előtt eljöhettem. Ledobtam a cuccom és már rohantam is az irodába, hogy fél 6-kor tudjak kezdeni. Fél 10-ig dolgoztam, nem voltunk sokan. Toddnak csináltam teát, bár mondtam, hogy nem tudok rendeset :) Azután azt mondta, hogy 6-7-es, de a próbálkozás és a kedvességem, meg ahogy előadtam, hogy Yasmin szerint ki milyen teát készít.... 10-est érdemel :D

10 előtt hazaértem, és jól eltelt az idő, igazából nem is tudom mivel :) Blogoltam, netezgettem. Valamiért nem vagyok olyan jó hangulatban (pedig mág csak hétfő van:), senkihez nem volt kedvem, úgyhogy skype-ra sem mentem fel. Bár ilyenkor este nekem 10 fele már nem sok ember van fent amúgy sem :) Most fél 1 lesz, ismét átnyúltam a holnapba...

Jaj, képzeljétek, a gyerekeknek már a héten megkezdődik az őszi szünet. Csütörtökön elvileg magukkal viszik fiziora Sebastiant a lányok, de pénteken én maradok itthon vele egész nap. Nem mintha sok baj lenne vele mondjuk, dehát akkor is ott kell lennem... Ami viszont jó (bár nem tudom hogy áll az ügy, még múlt pénteken beszéltek róla), hogy jövő héten el akarnak menni valahova 2 napra. Őszintén szólva örülnék neki, akkor be tudnék menni napközben dolgozni az irodába, talán tanulhatnék is valami újat...