Au-pair vagyok Angliában

Bár még éppen éjfél előtt lefeküdtem este, kb. negyed 1-kor hívott Gina :) Nem gondolta, hogy alszom már :) Annyira emlékszem, hogy a csöngéskor arra gondoltam, hogy „Nem lehet már reggel!” :) Egy kicsit azért beszéltünk, aztán pedig nehezen, de visszaaludtam :D

Fél 9-kor felkeltem, letusoltam, elkészültem, aztán jött értem Hajni. Elugrottunk hozzájuk, aztán mentünk az állomásra, pont jött is a vonat. Readingi átszállással jutottunk el Oxfordba, kicsit több, mint egy óra alatt. Odaérve ittunk egy lattét be- és felmelegítésképpen, mert elég hüvi volt. Közben pedig Hajni tanácsára azt döntöttük, hogy felülünk egy ilyen városnéző buszra. Később beigazolódott, hogy jól határoztunk :)

Ráadásul a pasi tök jófej volt, diák nélkül is adott diákjegyet. Azért jó ez a busz, mert van egy csomó megálló, és bármikor leszállhatsz, ha érdekeset látsz. Aztán 10-15 perc múlva jön a következő, amire csak felugrasz, és valahol megint leszállsz. Így szinte mindent láttunk Oxfordból, amit kell. Gyönyörű régi egyetemi épületek... öröm lehet ilyenekben tanulni. Templomok, kertek hihetetlen züld fűvel... Mondjuk jó képeket nem nagyon lehet a mozgó buszból csinálni, még így sem, hogy nyitott volt a teteje... ahol nagyon érdemes volt, ott leszálltunk és fényképeztünk. Képek majd később, most csak egy csodával örvendeztetlek meg benneteket: kicsit szeles volt az idő, ennél több magyarázatot nem igényel a fotó... 

Voltunk a kastélyban is, de drága lett volna a belépő, így csak a kertben sétálgattunk. Rengeteget lehetett kóstolni: kaját-piát; vettünk is közösen egy üveg karamellás vodkát :) ...természetesen a jövőbeni közösen töltendő ünnepi alkalmakra :D meg tej- és fehércsokiba mártott SÓS perecet is vásároltiunk. Mi azt hittük, hogy itt mindig ilyen banzáj van, aztán kifelé menet kiderült, hogy ezen a hétvégén fesztivál van, azért volt ekkora kipakolás.

Hajni tök aranyos volt: csinált szendvicseket, valamikor délután ettünk is, majd este elfeleztünk egy pizzát egy tök jó kis olasz étteremben (ahol magyar volt a pincércsaj, akkor derült ki, amikor elkérte a személyinket). Ezután ettünk egy kisadagot a kedvenc Ben&Jerry-fagyimból, majd a 6 utáni vonattal hazazötykölődtünk.

Farnborough-ban még elmentünk tankolni, aztán Hajni hazahozott. Még kicsit dumálgattunk, 9 fele ment el. Blogoltam, majd skype-oltam anyuskámékkal, aztán Ginuskával. Most fél 2 van, mindjárt tusolok és alszom.

:) Szerintem el tudjátok képzelni mennyire volt kedvem felkelni fél 8-kor... háromnegyedkor... Tusolás után már egy kicsit éberebb voltam, a biciklizéstől meg egyenesen fel kellett volna pörögnöm... de sajnos nem így volt.

Egész nap foglalásvisszaigazolókat küldözgettem... igazából bármit csinálhattam volna, mert minden annyira fel van halmozódva... persze ha itt lettem volna az elmúlt hetekben, akkor is így lenne, de így azért durvább. Szerintem még sosem voltam ilyen lassú, mint a nap elején... De aztán újra belejöttem, és a fáradtságon kívül semmi bajom nem volt.

Kay sokat panaszkodott apura, hogy milyen morgós mostanában. És fél, mert kedden lesz egy kis „meetingje” apunak Sammel, főként az adminos hibák által okozott anyagi veszteségről... és ebben neki nagy része van... és állítólag Matt kártyás rendszert akar bevezetni, mert sokat késnek egyesek, és sokszor...

Ja, a töltő: tegnap ugye nem írtam semmit róla, mert az újat csak ma kaptam meg. Todd váratlanul beállított pénteken dolgozni, így kellett neki egy töltő, így apu odaadta neki az újamat (ami teljesen ugyanolyan, mint a régi volt, csak szerencsére hosszabb a vezeték, pont annyival, amennyivel kell:)) Ma pedig cseréltünk :D

5-ig dolgoztam, aztán hazabringáztam. Enyhén elszoktam a kis zöld barátomtól, ami fáradtsággal ötvözve megnehezítette a hazajutást :) Itthon vacsiztam, blogoltam, Hajnival megbeszéltük a holnapot, aztán skype-oltam anyusékkal (egy pár őszhajszállal azért gazdagabb lettem, mire összejött:))) Megnéztem néhány megasztáros videót, lassan pedig alvás...

:) Reggel igencsak meglepődtem: az ajtóm tárva-nyitva volt egész éjszaka. Nem csak nem volt bezárva, teljesen nyitva volt. És mostmár emlékszem is: sok cuccom volt, és vissza akartam menni bezárni... akartam...

Yasy még aludt, amikor átmentem, Seb készülődött, aztán leckét írt, anyu pedig épp elejtett egy joghurtot, aztán én is több dolgot. de! semmi nem tört össze. Mondták is, hogy „Viki vajon ma mit fog még elejteni, összetörni?” :)

Yasminival ketten maradtunk (nem ment isibe), amíg anyu suliba vitte Sebet, és megint átment hisztisbe meg „anya tolna” és társaiba... az egész sztorit nem írom le, a lényeg, hogy mondtam neki, hogy eddig olyan jó volt, mert amikor a többi au-pair csak panaszkodott a gyerekekről, én mindig csak jót tudtam mondani róluk. Kérdezte, hogy „és most panaszkodsz facebookon meg skype-on?” Mondtam, hogy még nem, de ha így folytatja, akkor fogok. Mert az egy dolog, hogy Amerikában néhányszor ilyen volt, amikor anyu kitette a lábát (fájdalmak, haza akart jönni, stb...) de mostmár itthon vagyunk és ennyi jó hónap után ne rontsuk már el... azt is mondtam, hogy nincs szükségem erre, és ha nem áll meg még most az elején... Mondta, hogy igazam van, sajnálja, szeret, megölelt, és érdekes módon minden addig kifogásként felsorolt fájdalom és egyéb érzet elmúlt... Próbálgat-próbálgat... Mondtam, hogy anyut is tájékoztatom, nehogy azt gondolja Yasminiről, hogy mindig kisangyalként viselkedik velem.

Anyu aztán mondta is neki, hogy jobban teszi, ha normális lesz... gondoltam majd szóvá teszi nekem később, hogy „árulkodtam”, de nem. Beszéltünk róla később is, de szerencsére elég nagy már ahhoz, hogy felfogja, hogy miért fontos nekem az ilyeneket anyuval megbeszélni.

A délelőtt folyamán takarítottam, fürdőt is, és kivasaltam a második adag ruhát, közben megnéztem a 11-i otthoni X-Faktort is. Zizi-Janicsák lányának iszonyat jó hangja van, és volt egy 16 éves lány is, aki nagyon ott volt. Anyuék eközben úsztak és vizitornáztak kint vagy fél órát.

Letusoltam Yasminit, hajat mostunk, és elkészültünk. Fél 12 felé el is mentek bevásárolni, kávézni, stb. És én is elvonulhattam. Kicsit pakolásztam itthon, majd elkerekeztem a postára és a kisboltba egy kis rágcsáért estére.

Háromnegyed 3 körül átmentem, anyu elment Sebért, apu a kertben volt, én pedig bent Yasminnal. Anyu épp elkezdte elmosni a mosógép mosópor- és öblítőtartályát. Azt mondta, hogy szerinte az annál tisztább már nem lehet... hát azért én még tudtam vele mit kezdeni :) Hazaértek a suliból, nagyjából rendet raktam. Újra. De minek? :D Megvártam, hogy kész legyen a padlizsános-paradicsomos-fokhagymás-sajtos csodám, amit apu még előtte nap dobott össze, és azt szántam vacsira.

Szerintem kb. 4-kor jöttem el. Skype-olgattam, és egyszercsak elkezdtem készülődni. 6 után valamikor megjött Hajni, beszélgettünk, iszogattunk, csipegettünk, én készülődtem. Sajnos arra a felismerésre jutottam, hogy anyuhoz hasonlóan nekem is 7-es farmereket kellett volna vennem a 9-esek helyett... Karen egész héten ezt fújta, hogy hogy bánja... én meg hogy az enyémek biztos jók... ja, mert nem volt rajtam egyik sem még... mindegy, azért eldobni nem fogom őket :) Karen be is tette a szárítógépbe magas hőfokon, hátha összemegy egy kicsit, de nem...

Valamikor 10 körül elsétáltunk a pubba. Mivel a bácsi mondta, hogy szabadok a kanapék a sarokban, a pub legcsendesebb, legeldugottabb részén, be is vettük magunkat oda, és kb. fel sem álltunk:) A következő körnél már közelebb mentünk, bár addigra szinte kiürült a pub... a meleg pultosfiúval váltottam néhány szót, mondta, hogy a mai volt az utolsó műszakja, egyetemre megy.

1 után valamikor indultunk haza, borzasztó hidegben... Itthon még dumálgattunk, aztán Hajni úgy döntött, inkább hazamegy, nem alszik itt. Én végül 4 előtt feküdtem le...

Nem tudom Hajni mit gondol, de szerintem jó kis esténk volt! Csendes-beszélgetős, de én jól éreztem magam! :) Ahhoz képest, hogy Karen azt mondta délután, hogy valami pirate-buli lesz a Rose-ban... semmi nyomát nem láttam bulinak :)

Annak következményeként, hogy 3 után feküdtem le (mert ugyebár nem voltam álmos korábban), nagyon-nagyon keservesen keltem reggel. Karen meg is jegyezte egy párszor, hogy borzasztóan nézek ki. Kiderült, hogy Yasmini nem megy suliba 11-ig, mert tesi a második óra, és arra igazán nem érdemes bemennie... így nem kellett sietni semmivel szerencsére. A kutya jobban van, csak pórázon kell vezetgetni, ha ki kell mennie... Szerencsére tegnap megcsináltam a portörlést, így ma csak gyorsan letisztogattam az ablakokat, tükröket, és háromnegyed 10-kor anyu el is bocsátott :)

Ledőltem, és pihengettem egészen délutánig. Habár rendesen aludni nem tudtam: világos, zajok meg minden. De jól esett. Háromnegyed 3-kor visszajöttem, de a tervek változtak, Yasmini mégis végig maradt a suliban. Így anyu hazadobta Sebastiant, Yasminival pedig rögtön ment Annahoz. A reggel kihagyott porszívózás után vasaltam, és a 4-i X-Faktort néztem, apu meg a konyhában főzőcskézett.

Ezután volt egy kis pihenőidőm, amíg haza nem értek a csajok. Mondjuk nem sokáig üldögéltem, inkább megkérdeztem aput, hogy befejezte-e már a rendetlenség-gyártást a konyhában? :))) És mivel igen, elpakoltam, aztán hívott Hajni, hogy őt is elengednék jövő hétre, így jönne velem dumaszínházra. Csakhogy eddigre már ki volt írva a hivatalos oldalon, hogy csak 30 jegy van, az is csak egy londoni tetováló üzletben vehető meg/át, a netes eladást be is szüntették. Azért tettem egy próbát és felhívtam a srácot, aki végtelenül kedves volt, de komolyan. Mondta, hogy még 20 van de csak holnapig tudja félre tenni. Mondtam, hogy én meg nem tudok bemenni ezért. Megadta a főszervező srác elérhetőségét, hogy írjak neki, ha ő igent mond, akkor ő hajlandó nekem kipostázni a jegyeket. Írtam is rögtön a főszervezőnek, de nem jártam sikerrel. Nyilván pillanatok alatt elkapkodják a maradékot – személyesen... Nem baj, azért a főszervező is rendes volt: írta, hogy ne aggódjak, november 7-én újra lesznek, akkor Hadházi és Kovács András Péter jönnek. Ők ketten a kedvenceim Kiss Ádám mellett, úgyhogy nem vagyok letörve. Csak mérges vagyok egy kicsit magamra, mert még augusztusban kitaláltam, hogy menni akarok, de ezzel a felfordulással teljesen megfeledkeztem róla...

6 körül aztán hazaértek a lányok, hulla fáradt volt Yasmini. Töklevest vacsiztunk, aztán elpakoltam és 7 felé el is jöttem. Itthon végre tudtam beszélni Gabival skype-on, aki megkezdte új életét, sok szerencsét hozzá!!! :) Megint majd 2 órát sikerült csacsognunk. Közben töltögettem fel képeket a Picasara: http://picasaweb.google.com/nemethviki13/StLouisElottUtanKozben#, közel sem teljes, és időrendben is csak nagyon nagyjából van...

:) Most mondta a pasi az időjárásjelentésben, hogy mindenki húzzon magára egy másik takarót, aki fázik éjjel, olcsóbb, mint bekapcsolni a fűtést :)) Én tuti fogok, kezd igazán lehűlni a levegő a napokban...

Azután blogot írtam, majd tusiztam, most pedig alszom... abban a reményben, hogy holnap végre normális emberként, normális erőben ébredhetek :D

Alig bírtam felkelni ma reggel, pedig csak 9-re mentem. Délelőtt pakolásztunk anyuval, még mindig... gördeszkán kanapét szállítottunk az udvarra, stb :) Port töröltem, porszívóztam, videot csináltunk-töltöttünk fel a youtube-ra: https://www.youtube.com/watch?v=6zLtpSOdgRo . Egy előtt elment Yasminért, hazadobta, és robogott is vissza a suliba, én pedig elrendeztem a kiscsajt. Volt mit. Ráadásul nem tudtuk a saját WC-nket használni ma, mert dolgoztak a munkások a fürdőben, így Pauline-hoz kellett átvinnem, ami külön mutatvány...

Apu hazaért, volt nagy vita, sírás-rívás, majd anyu is hazaért, és elmentek fiziora. Mivel apu elment Sebastianért, és utána is ráért, nekem nem kellett maradnom. Addigra már mindenemet kimostam, úgyhogy el is vonultam egy kicsit, úgy háromnegyed 3 körül. Skype-oltam anyuskámékkal, majd megjött Bert, megnézni a tusolómat. A rendes, forró vízre megtaláltuk a megoldást, de a nagyobb nyomáshoz szerinte ki kellene cserélni az egész kis mini vízmelegítőt (csak egy kis szerkezet a falon, legalábbis a látható része)... majd beszélünk még róla, de mondtam, hogy ez azért nem olyan dolog, amivel nem tudok együtt élni, csak jobb volna, ha kicsit erősebben jönne a víz, főleg hajmosásnál. Mondta, hogy sajnos egy darabig még tovább kell állnom a tus alatt :))) Aztán a korlátomon száradó farmerjaimat látva felajánlotta a szárítógépüket, de mondtam, hogy köszi, én csak nagyon kevés féle ruhát teszek a „masinába”, a farmer nincs ezek között :D

Fél 5 felé aztán visszajöttem, apu és kicsi fia éppen a családi használatra vásárolt  evezőgépet rakták össze. Matt poénkodott velem is, használjam én is egészséggel, azt mondta :) 5 fele anyu hazadobta Yasmint, megvacsiztunk, majd hazahozta Thulat az állatorvostól, ugyanis csodálatos dolog történt ma: kedvenc ebem túlesett A műtéten, így nincs többé háromhetes „mindent-összevérezek”...

Így, hogy a kanapé helyére délelőtt bekerült a „korlát”, és most az evezőgép... a nappali (már ami az átalakítás miatt rendelkezésre áll belőle) kezd egy fitness-teremre hasonlítani. Mondták is, hogy biztos sok kis balesetet fog okozni a helyszűke... persze engem külön is figyelmeztettek, hogy vigyázzak, most is tele vagyok foltokkal... apu is mondta, hogy nem csoda, hogy már az első héten elvágtam az ujjam... azóta látja, hogy milyen vagyok :)

Vacsi után kisangyalomnak tenisz volt a program, Yasmini pedig minden ellenkezés nélkül nekiült házit írni. Nagyon lelkes volt. Aztán nagy sokára elmentünk tusolni, majd anyuval ágyba tettük, és megkaphatta a laptopját. 8 után Seb is hazaért, anyuék pedig leléptek, én maradtam. Thulara nagyon figyelni kell, hogy ne ugráljon fel sehova, nehogy felszakadjon a seb... persze ő azért fel akar menni az ágyakra... úgyhogy most ő a „legbajosabb” gyerekem, bár Yasmini se kutya... hahaha, ez olyan vikis hülye poén volt...

Yasminire anyu szépen feladta a merevítőket, lefektettem, negyed óra múlva persze pisilnie kellett. Minden le, elcipelni WC-re... Aztán minden vissza... Ajtókat csukni, hogy a kutya ne menjen be, ne akarjon ugrálni. De Yasminét nem csukhatom be, mert fél a sötétben. Sebastian meg kinyitotta az övét, és egyszercsak kiabált, hogy Thula fel akar menni az ágyára... aztán Yasmin kezdett el ordítani, hogy valami van a sebével a lábán... kibontani még egyszer mindent... visszacsomagolni... dehát ez a dolgom, és szerencsére nem volt hisztis ma velem :) Aztán Sebastiannak segítettem beüzemelni a zenét...

...9 előtt aztán végre sikerült végleg ágyba tennem őket. Aztán kivezettem pórázon a kutyát pisilni... és közben próbáltam kb. kiszámolni anyáék költségeit... mivel nincs autóm, kénytelenek leszünk buszozni/vonatozni/taxizni... apropó anyusék látogatása. Kiderült, hogy azon a szombaton, amikor itt lesznek, anyuék szülinapi buliba hivatalosak. Gondolták majd a mami vigyáz a gyerkőcökre... de ők is mennek valahova akkor... úgyhogy most majd megpróbál Lisaval egyezkedni. Mondtam, hogy bocsi, de te mondtad, hogy ekkor jöhetnek :) és nincs is ezzel semmi baj, mondta, hogy tudja, megoldja, ne aggódjak :D

Uu, már régen is hallottam, hogy jövő csütörtökön lesz Kiss Ádám és Kőhalmi Londonban, de elfelejtettem, ma pedig megláttam a hirdetést. Karen elengedett, már ha találok társat :) Valaki??? 18 font elővételben, 22 a helyszínen a jegy, már ha van még. Gondolom nem fogytak még el. Persze az is lehet, hogy senki nem akar velem jönni, amennyi magyar (vagy akármilyen nemzetiségű) barátom mostanában van :)

Anyuék negyed 12 felé jöttek haza, kicsit dumáltunk, aztán végleg elvonultam. Ne kérdezzétek, hogy a blogíráson kívül mivel ment el az idő, de most fél 3 van, és még csak most fogok tusolni... Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy ez valószínűleg az időeltolódás miatt lehet, ilyenkor azért ennél jóval álmosabb lennék normál esetben... Ja, tudom: csomó ideig olvasgattam kis falum polgármester- és képviselőjelöltjeinek bemutatkozóját :) nem mintha szavaznék októberben :D

Elég keservesen keltem reggel, de sikerült :) Átmentem, Seb és anyu matek házit írtak, nekem is be kellett szállnom. Itt aztán nem stresszelnek rajta. Anyu szerint napi fél órát kell rászánni, amennyit sikerül, annyi lesz kész... Alapvetően leginkább nem ért egyet a házival, mint olyannal, szerinte csak a suliban kellene tanulni. Na de kicsit eltértem a témától...

Yasmini még aludt. Ekkor még nem tudtuk, hogy fél 11-ig húzza majd a lóbőrt :) A porszívózáson kívül mindennel (vasalással is) kész voltam már háromnegyed 10-kor. Anyuval dumálgattunk, elrendeztük a pénzügyeket, csekkeket, aztán eljöttem, és kicsinosítottam magam az „interjúra”. Hajni tök aranyos volt, felajánlotta, hogy elvisz. Először beugrottunk az irodába, gyorsan konzultáltam Simonnal, hogy mit gondol a gépemről, és vittem be pár csavarhúzót, hogy szét tudja szedni Yasmin gépét. Sammel is gyors megbeszéltem, hogy szombaton megyek csak. Azt mondta, hiányzom - gondolom felhalmozódott a meló...

Egy icipicit késve érkeztem a suliba, de nem volt gond, a nő is akkorra készült el. Nagyon barátságos volt, vagy háromnegyed óráig eldumálgattunk, ebből a végén kb. 5 perc volt a teszt. Mondta, hogy majdnem visszahívott ma, mert ma hallgatta meg az üzenetemet a rögzítőn :) Kérdezgetett mindenféléről, aztán felolvastatott velem egy cikket, majd még dumáltunk, aztán kitöltöttem a tesztet (azt mondta semmi baj nincs a nyelvtanommal, kettőt rontottam az 50-ből), aztán írnom kellett magamról. Kérdezte, hogy lehetne-e, hogy 15 perc helyett csak 5 percet ad rá? Hát, kb. 3 mondat után elvette, azt mondta jó lesz... a következő kisdiák már várakozott... a legjobb csoportba tett, itt egyben van az L1 és L2, mondta, hogy ha majd vizsgára kerül a sor, meglátjuk, hogy melyikre küld... de a felkészülés egyben megy. Ő lesz a tanárom, aminek ő nagyon örült, mert szimpi voltam neki. Az óráim pedig: kedd és csütörtök, 9:30-11. Be is fizettem, kifelé menet (majdnem elfelejtettük) azért kitöltöttem a beiratkozási lapot is :)

Szegény Hajni egy csomót várt rám... Elsétáltunk a központba: postára akartunk menni, de zárva volt. A bankban elintéztem, amit kellett, aztán vettem egy keresztpántos kis barna táskát, amit már régóta nézegettem. Beugrottunk a Sainsbury’s-be, vettem egy bégelt ebédre, aztán hazajöttünk, és végre megmutattam Hajninak a kis lakásomat. 1 körül már mennie kellett, én pedig szépen elcsomagoltam a nyári lábbeliket...

3 előtt átmentem, Yasmini már túl volt a délutáni tornán anyuval, és készen állt Annara 4-től. Letusoltunk, hajat mostunk, felöltöztünk, aztán megmutatta Bertnek, hogy tud sétálni :) Elmentek fiziora, Sebastian pedig játszani ment az egyik haverjához, úgyhogy nem volt rám szükségük. Felporszívóztam, mert reggel nem akartam felébreszteni Yasminit... aztán átmásolgattam a képeket a gépemről Yasminéra... el is telt egy csomó idő vele. Ja, mert az újságot még nem mondtam: kicsit zavaros volt a helyzet a töltőkkel (az én töltőm nem tölti az én gépemet, de töltötte Simonét; Karen töltője nem tölti a gépemet... így azt hittük, hogy – mint sokaknak – nekem is ki kell cserélni az akksit is). Mivel ma bevittem a gépet, ki tudtuk próbálni, hogy valóban van-e baja az akksinak... és nincs!!!! Úgyhogy apu hazahozta Todd töltőjét (ami tölti, és Toddnak nem kell szombatig, mert szabadságon van), amivel tudom tölteni, ő pedig rendelt nekem egy újat, ami elvileg pénteken megjön. Kérdeztem, hogy garancia alatt megy-e ez, de mondta, hogy a Dellt inkább kihagyták, mert valószínűleg nem néznék jó szemmel a láthatóan egyszer már szétkapott töltőt... így rendeltek nekem máshonnan, ne aggódjak, fizeti, húsz font. Remélem működni fog, mert ilyen olcsón sehol sem láttam, bár Simon nyilván tudja, hogy mit csinál :) A lényeg, hogy újra van gépem! És Yasminijét is megcsinálta, úgyhogy ma Simon a nap sztárja :)

6 felé hazaértek, megvacsiztunk, elpakoltam, átöltöztettem, ágyba tettem a kishölgyet, aztán fél 8 felé eljöttem. Nem tudom, hogy meddig tart, de Yasmini tényleg más, ahogy ígérte. Persze kiborult már párszor, de a „Tudod, az a...” kezdetű mondatok helyett „Bármelyiket.” a válasz, ha a hajgumiról, bugyiról, leggingsről, stb. kérdezem. Ma is mondta, amikor hajgumit vittem, hogy ne is nézzem, amelyik először a kezembe akad... Örülnék, ha így maradna, de sajnos nehéz elhinni, hogy az a Yasmini, akinek soha semmi nem volt mindegy, egy csapásra eltűnt :) Mondtam is, hogy hozzá kell szoknom az „any” szóhoz a szájából :))

Tehát ez volt a mai napom. Akartam egy Amerika-értékelést, de mivel örülök, hogy sikerült behoznom a három napot, szerintem későbbre hagyom... vagy csak hagyom... Bár érdekes dolgokat tapasztaltam, amiket érdekes lenne később újraolvasni... például, hogy mennyi meleg ember van kint... valószínűleg százalékban ugyanannyian vannak, csak ott egy cseppet elfogadottabb a dolog... na jó, ebbe most nem megyek bele :) Összességében – persze egy hét alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni – de élhetőbb helynek tűnik... Karenék is ezt gondolják, 4 hét után. Persze nem dolgoztunk, fizettünk számlákat, stb., egyszerűen csak úgy tűnik...

aannaa: a videót nem tudom miért nem engedi megnézni, azt pont én tettem fel, és nem állítottam be semmi ilyesmit. Lecsekkoltam most az előbb, teljesen nyilvános, nem tudom, hogy ott miért nem engedi. Itt a link még egyszer: https://www.youtube.com/results?search_query=pinkcupcakes13&aq=f

És mindenkinek bocs, akinek nem válaszoltam, igyekszem behozni magam...

Az estét gondolom kitaláljátok, hogy blogírással töltöttem :) Elgondolkoztam, hogy lehet, hogy most kellene abbahagynom az egészet, de nem megy...

És a netem megint rosszalkodik... mondjuk erre számítottam az építkezés és az eső miatt. Merthogy tegnap és ma már megtisztelt bennünket a jó kis angol időjárás... Na megint egy óra lett rám basszus... nem baj, holnap csak 9-re megyek :) kb. este 9-ig vagy tovább, előreláthatólag szünet nélkül...

Most azt hiszem elláttalak titeket olvasnivalóval :)

Háromnegyed 7-kor ébredtem, és tudtam volna még aludni... Fél 8-kor mindenki Yasmin szobájában volt, szülinapi ajándékokat nyitogatott az ünnepelt. Be is álltam a sorba a kistáskával és a manikűrkészlettel: hosszas sikítás volt a reakció :) Anyu jó tanácsot adott :) Este is azt mondogatta, hogy az enyém a legjobb ajándék. A lapra semmi extrát nem írtam, de Yasmin mondta anyunak, hogy „Viki már megint megsiratott a szövegével.” :)

Nagy nehezen összeszedtük Yasmint (tornáztak, jókedvű öltözés, reggeli a kocsiban:), még Sebastian is segített, nem akart elkésni. Nagy izgalomban, éppen időben aztán sikerült elindulniuk. Én pedig azt sem tudtam hol kezdjek és mihez...

Először is felhívtam a bankot (vasárnap hagytak nekem üzenetet). Ahogy sejtettem, csak meg akartak bizonyosodni róla, hogy én használtam St. Louis-ban a kártyámat. Egy dolog letudva. A következő a suli volt. Felhívtam a nőt, akinek megadták a számát és a nevét. Hát ő elég gyorsan lerázott, adott egy másik telefonszámot, amit senki nem vett fel. Másodszorra sem, ekkor már hagytam üzenetet. Aztán anyu mondta, hogy próbálgassam őket, egyszer csak felveszik, ne várjam, hogy visszahívjanak. Így tettem, végül sikerült egy elég kedves nővel beszélnem, aki minden kérdésemre válaszolt, és kaptam időpontot holnap 11-re. Ez is elintézve.

Ezután átjött Pauline egy kicsit beszélgetni, hiányoztam neki, meg is ölelgetett. Mindig mondogatja, hogy milyen jól rendben tartottam a házat, amíg egyedül voltam, hogy ragyogott minden, amikor hazaértek a fiúk (mostmár határozottan bánom, hogy nem fényképeztem le mindent:), és hogy hiányolt tegnap, de megérti, hogy kellett egy kis szabadidő :) Kérdezte, hogy nem voltam-e csalódott, amiért hamarabb haza kellett jönnünk. Mondtam, hogy először azt hittem az leszek, de végül legalább annyira örültem, mint ők :) Az egyetlen látványosságot láttam, az idő elromlott, a gépem nem működött (mondjuk itthon sem...), nagyon nehéz volt/lett volna tovább Yasminnal, stb... Persze összességében jó volt: sosem gondoltam volna, hogy tetszeni fog St. Louis, Amerika. Az emberek szuperbarátságosak voltak (nem csak akkor, amikor Yasminnal voltam); általában véve egy picit olcsóbb, mint Anglia; bírtam, hogy sok a fekete, annyira lazák, jó volt rájuk nézni, hallgatni az akcentusukat; otthoni ízeket idéző isteni péksütiket és csirkét ettem (és a burger.. nyami); na meg amíg sütött a nap, az időjárás is szuper volt, egy kicsit barnultam is :) De alig vártam, hogy 4 hét után visszakapjam a saját kis birodalmamat, ahol nem kell se kutyához, se másokhoz alkalmazkodni. Használni a saját cuccaimat, aludni a saját ágyamban, stb. És hogy – már amennyire ez így lehet – visszarázódni a rendes kerékvágásba... Ez a laptop-dolog nagyon frusztrált... tudom... örüljek, hogy ez a legnagyobb gondom jelenleg az életben... de akkor is :D És annak is örülök, hogy esténként nem kell tovább hallgatnom, ahogy anyu szinte szétveri a szerencsétlen billentyűzetet... bocsánat az idősebbektől, de ez nyilván valami életkorhoz köthető „képesség” vagy inkább „képtelenség” :), mert anyuskám, tudod, hogy te is úgy püfölöd, mintha az lenne a cél, hogy lent ragadjanak :))))))))

Azért a szám mellett a kezem is járt ám délelőtt, sőt még anyué is :) Dumálgattunk, hogy hogy lenne a legjobb Yasminnak, mikor menjen suliba, meddig maradjon. Normál időben járjon-e vagy csak később?, stb... Először a konyhát tettük rendbe, Karen még falat is sikált, ő kicsit intenzívebben érezhette a szagot, mint én, amiről nem tudjuk, hogy mi volt. Miután fertőtlenítettem a padlót is, én már nem éreztem... ő még igen, de akkor már csak behaluzta, megállapodtunk :) Én szokás szerint elpakoltam a gyerekek szobájában, anyuékéba nem lehetett belépni :) Fél egy fele eljöttem, Karen mondta, hogy majd ő letakarítja Holly szőrét a szőnyegről, úgyhogy le is léptem gyorsan. Annyira nem akartam ehhez asszisztálni, és megvolt a maga kis módszere, na meg rámfért a pihi. Vicces volt, mert mondta, hogy ezért porszívózik minden nap... remélem látjátok a számot és a személyt :) és hogy sokan kérdezik, hogy miért van erre szükség? hát ezért...

Nem mintha sokat pihentem volna: volt mit pakolni itthon is. Háromnegyed 3 körül visszamentem, mert úgy volt, hogy Yasy-val kell maradnom, amíg anyu elmegy Sebastianért (Yasmin csak egyig volt suliban, ez is sok neki egyszerre a székben...). Ám apu hamarabb hazajött, és elvitte a kishölgyet szülinapi ajándék-nézőbe, és vissza sem jöttek vagy 4-ig, úgy, ahogy anyuék sem, tehát én csak netezgettem, kitakarítottam a fürdőt és ennyi.

Az eredeti terv az volt, hogy étterembe megyünk, de még vasárnap eldöntötték, hogy annyit voltak/voltunk étteremben mostanában, hogy inkább apu főz valami hazait. Jól tette: isteni stroganoff-marhahusi volt a menü. Kaja után Yasminival és apuval maradtam, anyu elvitte Sebet teniszre (aki nem akart menni, azt mondta, már nem akar teniszezni, és persze nem azért, mert azon a szombaton kikapott...). Aztán befutott az unokatesó, aki otthon felejtett mindent :) Pauline csupa olyan ruhát vett, ami nem tetszik Yasy-nak, anyu elfelejtette odaadni az ő anyukája által adott pénzt... ez akkor derült ki, amikor a mami telefonon rákérdezett, hogy mitt vett belőle :) Úgyhogy történtek vicces dolgok felénk. Anyunak reggel például nem volt angol pénze :)

Na de vissza az estéhez. Bertiet megkértem, hogy valamikor nézzen rá a tusolómra, nagyon kicsi a nyomás és nincs forró vizem. Azt mondta, hogy együtt a legjobb, úgy kell kipróbálni :) Már múltkor is beszólt, amikor én is kint voltam és skype-oltunk, hogy szép pár lábakat lát a háttérben :) Vicceskedik :D

Egy kis info a hosszantartó élelmiszerek országában tortaként kikiáltott és árult mérgekről: tegnap anyu kocsijából előkerült egy uzsisdoboz, benne pár szelet csokitortával (Yasmin 5 héttel ezelőtti good luck-tortája)... úgy képzeljétek el, hogy az ég világon semmi nem látszott rajta... persze senki nem kóstolta meg, de penésznek bizony nyoma sem volt. Teljesen ugyanúgy nézett ki, mint „új korában”, még a kép is, minden... Mondtam, hogy nézzék csak, milyen természetes alapanyagokból készülhetett :)

Ezután még letusoltam Yasminit, jól elfáradt szegényke. Túl sokat volt a székben, aztán anyu kinyújtotta, tornáztatta, aztán szülinapozás... De nagyon elszánt, és olya aranyos volt, tusolás után a székben mozgatta, „rugdalt” a lábával, és mondta, hogy nézzem, mit tud, nagyon lelkes :) Aztán mondjuk volt sírás anyuval, meg veszekedés, el is jöttem fél 8 fele.

Itthonról felhívtam anyust, mivel nem volt gépem. Apu ma bevitte a töltőmet, szétszedték, elvileg nincs baja, azt mondta Simon, De ezt a sztorit ismeritek :)

Egyébként a kezdeti rossz érzés elmúltával mondhatni élveztem, hogy nem volt gépem és semmi kajám a házban. Nem nassoltam semmit, és mással foglaltam el magam: pakolásztam, olvasgattam. 11-kor akartam lefeküdni, de még 1-kor sem aludtam... nem tudtam, pedig fáradt voltam. De ha engem csak ennyire visel meg a visszaállás, akkor belefér :) Lehet, hogy igazából át sem álltam ennyi idő alatt, így most nincs hova visszaállni :D

Apu ma bevitte a toltomet, es azt mondta a szamitogepes pasi az irodaban, hogy semmi baja...szet is szedte, kiprobaltak mas gepevel. Utana olvastam egy kicsit, es ugy nez ki, ezzel a problemaval nem vagyok egyedul. Valoszinuleg ki kell cserelni az akksit es a toltot is. Es ha minden igaz, garancialisan megcsinaljak. Apu majd e-mailezik nekik, merthogy minden az o neven van...

Szoval egy darabig nem blogolok, vagy meglatom, hogy allok idovel, es talan anyuerol irok ekezetek nelkul. Jok legyetek, visszaterek :)