:) Reggel igencsak meglepődtem: az ajtóm tárva-nyitva volt egész éjszaka. Nem csak nem volt bezárva, teljesen nyitva volt. És mostmár emlékszem is: sok cuccom volt, és vissza akartam menni bezárni... akartam...
Yasy még aludt, amikor átmentem, Seb készülődött, aztán leckét írt, anyu pedig épp elejtett egy joghurtot, aztán én is több dolgot. de! semmi nem tört össze. Mondták is, hogy „Viki vajon ma mit fog még elejteni, összetörni?” :)
Yasminival ketten maradtunk (nem ment isibe), amíg anyu suliba vitte Sebet, és megint átment hisztisbe meg „anya tolna” és társaiba... az egész sztorit nem írom le, a lényeg, hogy mondtam neki, hogy eddig olyan jó volt, mert amikor a többi au-pair csak panaszkodott a gyerekekről, én mindig csak jót tudtam mondani róluk. Kérdezte, hogy „és most panaszkodsz facebookon meg skype-on?” Mondtam, hogy még nem, de ha így folytatja, akkor fogok. Mert az egy dolog, hogy Amerikában néhányszor ilyen volt, amikor anyu kitette a lábát (fájdalmak, haza akart jönni, stb...) de mostmár itthon vagyunk és ennyi jó hónap után ne rontsuk már el... azt is mondtam, hogy nincs szükségem erre, és ha nem áll meg még most az elején... Mondta, hogy igazam van, sajnálja, szeret, megölelt, és érdekes módon minden addig kifogásként felsorolt fájdalom és egyéb érzet elmúlt... Próbálgat-próbálgat... Mondtam, hogy anyut is tájékoztatom, nehogy azt gondolja Yasminiről, hogy mindig kisangyalként viselkedik velem.
Anyu aztán mondta is neki, hogy jobban teszi, ha normális lesz... gondoltam majd szóvá teszi nekem később, hogy „árulkodtam”, de nem. Beszéltünk róla később is, de szerencsére elég nagy már ahhoz, hogy felfogja, hogy miért fontos nekem az ilyeneket anyuval megbeszélni.
A délelőtt folyamán takarítottam, fürdőt is, és kivasaltam a második adag ruhát, közben megnéztem a 11-i otthoni X-Faktort is. Zizi-Janicsák lányának iszonyat jó hangja van, és volt egy 16 éves lány is, aki nagyon ott volt. Anyuék eközben úsztak és vizitornáztak kint vagy fél órát.
Letusoltam Yasminit, hajat mostunk, és elkészültünk. Fél 12 felé el is mentek bevásárolni, kávézni, stb. És én is elvonulhattam. Kicsit pakolásztam itthon, majd elkerekeztem a postára és a kisboltba egy kis rágcsáért estére.
Háromnegyed 3 körül átmentem, anyu elment Sebért, apu a kertben volt, én pedig bent Yasminnal. Anyu épp elkezdte elmosni a mosógép mosópor- és öblítőtartályát. Azt mondta, hogy szerinte az annál tisztább már nem lehet... hát azért én még tudtam vele mit kezdeni :) Hazaértek a suliból, nagyjából rendet raktam. Újra. De minek? :D Megvártam, hogy kész legyen a padlizsános-paradicsomos-fokhagymás-sajtos csodám, amit apu még előtte nap dobott össze, és azt szántam vacsira.
Szerintem kb. 4-kor jöttem el. Skype-olgattam, és egyszercsak elkezdtem készülődni. 6 után valamikor megjött Hajni, beszélgettünk, iszogattunk, csipegettünk, én készülődtem. Sajnos arra a felismerésre jutottam, hogy anyuhoz hasonlóan nekem is 7-es farmereket kellett volna vennem a 9-esek helyett... Karen egész héten ezt fújta, hogy hogy bánja... én meg hogy az enyémek biztos jók... ja, mert nem volt rajtam egyik sem még... mindegy, azért eldobni nem fogom őket :) Karen be is tette a szárítógépbe magas hőfokon, hátha összemegy egy kicsit, de nem...
Valamikor 10 körül elsétáltunk a pubba. Mivel a bácsi mondta, hogy szabadok a kanapék a sarokban, a pub legcsendesebb, legeldugottabb részén, be is vettük magunkat oda, és kb. fel sem álltunk:) A következő körnél már közelebb mentünk, bár addigra szinte kiürült a pub... a meleg pultosfiúval váltottam néhány szót, mondta, hogy a mai volt az utolsó műszakja, egyetemre megy.
1 után valamikor indultunk haza, borzasztó hidegben... Itthon még dumálgattunk, aztán Hajni úgy döntött, inkább hazamegy, nem alszik itt. Én végül 4 előtt feküdtem le...
Nem tudom Hajni mit gondol, de szerintem jó kis esténk volt! Csendes-beszélgetős, de én jól éreztem magam! :) Ahhoz képest, hogy Karen azt mondta délután, hogy valami pirate-buli lesz a Rose-ban... semmi nyomát nem láttam bulinak :)
Utolsó kommentek