Au-pair vagyok Angliában

Mivel tegnap szabadnapot vettem ki, a pénzemtől viszont nem akartam elesni, ma mentem be az irodába. Gondoltam, hogy előtte beugrom a Waitrose-ba, úgyhogy hamarabb, már fél 9-kor elindultam itthonról. Rosszul gondoltam, mert csak 10-kor nyit vasárnaponként... és félig meglepetésemre még az iroda sem volt nyitva. Leültem a bicikli mellé, éppen sms-t akartam írni Mattnek, hogy vasárnap 9-től vagy 10-től vannak, amikor az út túloldaláról odakiabált Louanne, hogy mit csinálok? Ő éppen egy londoni buliból tartott hazafelé egy barátnőjével, ugyanis az irodától egy köpésre lakik. Egy kicsit dumáltunk, aztán megjött Jim, és beengedett :)

Ahogy várható volt, egyedül voltam az adminon, de elfoglaltam magam. Mindenki jól érezte magát pénteken, az már biztos, van, aki még tegnap is :) 5-ig voltam, hazatekertem, válaszolgattam néhány e-mailre, blogoltam, megnéztem néhány How I met your mothert, tusoltam, most pedig alváshoz készülődök.

Reggel felkeltem 8-kor, de szakadt az eső, és amúgy is úgy éreztem, hogy sokkal hatékonyabban tudnék dolgozni holnap a ma helyett, úgyhogy átszaladtam Karenékhez, hogy megbeszéljem apuval. Nem volt kifogása, szerinte amúgy se ment be ma szinte senki :) Jól elnevetgéltünk, anyu sztorizgatott, aztán háromnegyed 9 fele átkísértem Yasminit Pauline-ékhoz a szokásos szombati reggelire, majd hazajöttem, lepihentem, és a nap további részét is ezzel töltöttem. Na meg hallgattam az eső kopogását a tetőn...

Az eső zaját egyszercsak felváltotta a gyerekzsivaly (Lisa gyerekei jöttek ittalvós bulira, és fél 10-kor is kint rohangáltak még). Pakolásztam, skype-oltam anyusékkal, tusoltam, majd megnéztem az Éjjel a parton című filmet, és 10-kor lefeküdtem aludni. Ezzel zárom is az általam valaha írt legrövidebb bejegyzés sorait :)

Ja, és képzeljétek, Sebastian a mai győzelmével bejutott a döntőbe, ami azt hiszem szeptember első hétvégéjén lesz, úgyhogy most nagy az öröm :)

Fél 8-kor indult a nap. Apu elment dolgozni, én pedig tettem a dolgom, már amennyire Yasmin hagyta, ugyanis 5 percenként kellett neki valami. Így telt a délelőttünk, aztán fél 12 fele meg is jött Matt. Dél körül eljöttem, és csak délután jutott eszembe, hogy elfelejtettem felporszívózni, mert nem akartam 9 körül, nehogy ne halljam meg a Sainsbury’s-es pasi csengetését, aztán pedig elmaradt...

Elmentem a bankba és végre az Outfitbe és a TK Maxx-be is eljutottam. Az Outfitben vettem egy pár cipőt és egy farmert, tök jó fej volt az eladó lány. Megint felajánlották a törzsvásárlói kártyát, már ki tudja hanyadszorra, de már rutinosan csak annyit mondok, hogy nekem nem lehet, mert nem vagyok még itt egy éve... ez már kiderült pár hónapja, amikor először kérdeztek. A csaj amúgy Jamaicaból jött, egy kicsit dumáltunk a családról, stb.

A TK Maxx-ben vettem köntöst, 3 melltartót (2 DKNY és egy Calvin Klein). Igaz, hogy darabja 10 font volt, de ha a Triumphokat nézem, akkor nem is sok. Tudjátok, hogy amióta kint vagyok, bőrdzsekire vadászom. Hát tegnap majdnem meglett, de sajna csak S-es volt. Feljött, meg minden, de azért nem az én méretem... Volt ott egy másik vásárló, egy kb. 40-es nő, aki mondta, hogy úszni jár, és kitárgyaltuk, hogy milyen nehéz néha a vállakra vásárolni :) Megfogta az enyémet, mondta, hogy nekem legalább szép formájú, nem úgy, mint neki :))) Meg is kérdeztem egy eladót, de sajna nem volt nekik...

3 körül hazaértem, pont  akkor ért haza anyu is a nyaralóból. Összeütött egy omlettet vacsira, aztán letusoltam Yasmint, és 5 körül eljöttem, hogy felkészüljek az esti összejövetelre.

Negyed 7-re el is készültem, Karen vitt el bennünket Farnborough-ba. Az elején alig voltunk, elég döcögősen indult, de aztán az elfogyasztott alkoholmennyiséggel arányosan oldódott a hangulat. Ezek az emberek nagyon hülyék, mármint viccesek. Igazuk volt, hogy a sales-esek jobb fejek, beszélgettem is néhányukkal. Heather is mondta, hogy menjek velük néha valahova, és szerinte nekem is sales-esnek kellene lennem... na persze :) a barátja meg... csomószor odajött, hogy szerinte milyen szép és jófej vagyok, és milyen jó, amikor néha beszélgetünk a konyhában az irodában, stb... Olyan emberek is hozzám szóltak, akik amúgy nem szoktak, úgyhogy ebből a szempontból tényleg jó este volt. És olyannak láttam őket, amilyennek eddig nem. Erre mondja anyuskám, hogy erkölcsi fertő... és tényleg :) Nem volt zártkörű, úgyhogy többek ismerősei is csatlakoztak, például Sarah barátai, akik között volt is egy viszonylag helyes, okos srác, egy kicsit beszélgettünk is a pultnál.

Kb. 1 körül taxiztunk haza apuval. Azt hiszem, hogy a tegnapi este után már nem okozhatok meglepetést Karenéknak :)

Ja, délelött egyébként megint megcsípett egy darázs, ezúttal a nyakamat, és ezúttal nagyon fájt, nem úgy, mint a tegnapi. Gyűlölöm azt a zümmögő hangot, a copfom mögé bújt, és már késő volt, amikor leütöttem. Yasmini teljesen kiakadt, jól vagyok-e, úristen, fújjuk le valamivel, hívja-e Pauline-t vagy Bertiet? :) Mondtam, hogy ne aggódjon, nem kell, erre mondja, hogy „Szeretnek téged! Biztos átjönnének.” :)

Reggel nagyjából gyorsan összepakoltunk anyuval, mert fél 10-re jött egy újabb fizios csaj, ezúttal házhoz. Amíg itt volt, Karen megmutatta még egyszer, hogy majd hogyan kell takarítanom a medencét, aztán feladogattam neki a létrán pár cuccot az emeletre :) Mondta, hogy fél. hogy leesek, nem bízik bennem :DD És persze csináltam a szokásosat mindeközben, amikor tudtam. Bele is térdeltem egy nagy darázsba ajtóüveg-pucolás közben... Sebastian pedig készített nekünk fincsi, falatnyi reggelit: vagdosott fel hagymát, paradicsomot és uborkát, megsózta, beborsozta, összekeverte balzsamecettel, és 2 ici-pici kenyérszelet közé tette. Olyan édi volt :)

Yasminit nagyon megdicsérte a csaj, és tényleg rengeteget ment a végén a kerettel, egészen az udvarig kisétált a szobájából. Ügyi volt, és persze jól el is fáradt. Kicsit még dumáltunk, kiegészítettük a rendelést, ami holnap jön... azt hiszem az én hűtőm se volt még ilyen üres az első hetet leszámítva :)

Fél 12 előtt eljöttem, és délben már az irodában ültem. Jegyek, apróságok Samnek, majd befizetések, ami most még tovább tart, mert még egy dolgot kell ellenőriznünk, amit eddig nem kellett, de nem bánom, így biztosabb a dolog :) 4-ig voltam, mert siettem haza vacsit csinálni a két éhező gyerkőcnek és persze az éhező magamnak.

Karen még itthon volt, de nem sokáig, mert ment a nyaralóba, egyedül, de előtte azért kitöltött nekem egy pohár bort, szerinte szükségem volt rá. Egész héten kavar volt amúgy, hogy ki megy vele (mindkét gyerek, egyik sem, csak valamelyik....), aztán ma délelőttre eldőlt: anyu megy egyedül. Gyorsan skype-oltam egyet Orsikával, elújságoltam neki a karácsonyi ajándékát: repjegy hozzám. Yasmin hívta fel amúgy, amikor meglátta, hogy online, be is zsongott, hogy majd találkozni fognak :) Az örömködés után folytattam a husit. A krumplival nem kellett foglalkoznom, mert Karen már alá is gyújtott, mire hazaértem.

Mindeközben apu is megérkezett, elkezdett magának vacsit készíteni, már ahol tudott, mert ugye befoglaltam a konyha egy részét. Yasmin már kiakaszt, hogy minden nap megkérdezi, hogy jövő szombat hajnalban akkor biztosan felkelek-e elbúcsúzni tőle? :) Mondjuk most nem kérdezte, csak a semmiből újságolta apunak, dehát ő sem először hallotta... :D Na mindegy, csomót beszéltünk most is az érzéseiről, izgalomról, stb...

Matt kérdezte, hogy akkor mit szólok a feltételekhez, amiket elsoroltak kedden, megfelel-e, vagy van-e esetleg, amit máshogy szeretnék? Mondtam, hogy így is nagyon hálás vagyok, több, mint nagylelkű az ajánlatuk, úgyhogy persze, megfelel.

A vacsi egyébként ma nagyon fincsi lett. Komolyan, életem legjobb rántott husija :)))) Ezt van, aki érti :DDDDDDDDDD De tényleg nagyon jó lett, annyira puha és elválós-bundás, isteni, dicsérték is, beszéltük, hogy mitől lehet. A krumplipürém visszatért egykori önmagához, egyetlen baj a hőmérsékletével volt csak, az is csak Yasmininak :) De mivel neki egy étkezés alatt többször meg kell melegíteni a kaját, állítólag kiskora óta (ezt nap mint nap tapasztalom), erre nem adok :)

Amúgy mikor még fűszereztem a husit, átjött Bert, és megdicsérte a rakott krumplimat. Már nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott, amikor bejött, de benne volt, hogy a kis magyar szakács megint szorgoskodik :) Szóval ízlett neki.

Kaja után még elpakoltam, ruhákat rendezgettem, kiteregettem a délelőtt óta a gépben lévő ruhákat. Kérdeztem Mattet, hogy szerinte esni fog-e? Ez még fél 6 fele volt, azt mondta, hogy ő esetleg fél 8 fele beszedi őket, ha megszáradtak :) Mondtam, hogy az nem valószínű :))) Végül otthagytam őket, csak nem fog esni, nem mintha anyu nem hagyta volna kint a ruhákat már párszor az esőben, nem zavarja őket.

Azt hiszem fél 7 fele jöttem el. Itthon blogoltam, repjegyeket nézegettem, beszéltem még kicsit anyáékkal. Rendesen is kipróbáltam az új epilátort, aztán néztem egy kis How I met you mothert, tusoltam, és megint átcsúsztam a holnapba...

Fél 9-kor, amikor átmentem, Sebastian már kint kertészkedett Berttel, Yasmin pedig gépezett. Kényelmesen elpakolásztam, mostam, ágyneműt húztam, tusoltunk, hajat mostunk, öltöztünk, beszélgettünk. Aztán 11 óra fele bementünk Camberley-be. A mai az egyetlen nap, amikor suli-cuccokat tudtak venni, úgyhogy többek között az is meglett. Ezenkívül apu szülinapi ajándéka ügyében is történtek előrelépések, igaz a gravírozók kicsit „megtréfáltak” bennünket: először rosszul írták Yasy nevét... Kalandos volt, de végül sírás nélkül megúsztuk. Több boltban is voltunk, nézelődtünk, ettünk a Costaban, stb.

2 körül hazajöttünk, pont jókor, mert elkezdett szakadni az eső, és kint voltak a ruháim. Sebet kidobtuk apunál, mi pedig elmentünk a Waitrose-ba, vettünk egy pár sürgős cuccot, például chorizot a rakott krumplihoz (köszi a tippet, Gabi!:)

Hazaértünk, és innentől kezdődött a neheze. Yasmini ma különösen nehéz eset volt, nemcsak számomra, mert anyut is többször igazán kihozta a sodrából. Nem sűrűn látom Karenen, hogy majd felrobban, de ma ilyen volt. És tényleg fárasztó volt Yasmin, mindent húszmilliószor megkérdezett, mindent ugyanennyiszer elmondott, és próbált bennünket ugráltatni, minden percben. Például vagy tízszer megkérdezte 10 percen belül, hogy vághatja-e a kolbászt. És ugyanennyiszer elmondtam, hogy még nem csinálom, de majd igen, segíthet. Ilyenek és még ilyenebbek, és sok...

Aztán jött a „standing frame”, a „kikötözős keret”, ott végképp elszakadt a cérna, mind anyunál, mind Yasmininál. Szerencsére én eközben a konyhában raktam össze az ínycsiklandozó rakott krumplit, és apuék is megjöttek. Mikor Yasmini lenyugodott, Sebastian kezdett mindenkit felhúzni, mert vett egy kis befőttes gumi-szerűségekből fűzött labdát, amit nem talált. Már mindenki azt kereste... végül estére előkerült: Pauline hozta át, hozzájuk pedig Holly szállította :) Na mindegy, anyu már ideges volt „a mindentől”... Mondta fél 6 után, hogy jöjjek el egy kicsit nyugodtan sittelés előtt, mert bizonyára túl sok volt ma nekem is a gyerekekből... Mondtam, hogy neki is jót tesz most majd pár óra egy jó kis étteremben, nélkülük...

Ja, egyébként tök finom lett a rakott krumpli, anyunak és Sebastiannak is ízlett. Kicsit furi így chorizoból, mert otthon mindig főzőkolbászból csináltam, de fincsi, nagyon jól esett. Még Yasmini is evett belőle, pedig azt hajtogatta egészen máig, hogy ő biztos nem eszik ilyet, gusztustalan... Végül ízlett neki, de azért hozzátette, hogy a chorizo és a krumpli is túl kemény. A krumpli szinte szétfőtt, a chorizo pedig chorizo... Ismerem már Yasminit, és nem adok a véleményére ilyen ügyekben :) Ja, és ma a szoknyám is öreges volt :))) De azért nagyon szeret persze, és nagyon fogok neki hiányozni...

Szóval az esti sittelés előtt egy órára hazaugrottam, aztán háromnegyed 7 fele visszajöttem, letusoltam Yasminit, majd skype-oltunk anyáékkal, Yasmini megint dumált az elején mindenféléket, aztán visszairányítottam a saját dolgához :) Apu a lelkére kötötte amúgy, hogy nagyon-nagyon jól kell viselkednie, nem elég csak jól, mert még nem döntöttem el, hogy maradok-e... És jó is volt, Sebasitan próbált még tv-zésért könyörögni, de mondtam, hogy fél évig olyan jó gyerek volt, ne rontsuk már el... és ő is lefeküdt :) Yasmnival egyébként beszélgettünk arról is, mondjuk már nem először, hogy anyu melyik stádiumban vonta be őket az au-pair-kiválasztás folyamatába, mi volt a véleményük, mi volt az én véleményem, stb... mondta, hogy eddig én beszélek a legjobban, és szerinte nem is kellene már suliba járnom... de mondta, hogy elhiszi, hogy rossz „elakadva” érezni magam... Amúgy tényleg szeretem a kiscsajt, annyira értelmesen lehet vele beszélni sokszor. Volt szó arról is, hogy mit szóltam, amikor megtudtam, hogy kerekesszékes, mert sokan ettől visszariadnak, stb...

Netezgettem, blogot írtam, e-mailezgettem, angol kurzus után nézelődtem, míg nem háromnegyed 12-kor megjöttek. Elég fáradtak voltunk mindannyian, úgyhogy az események gyors megtárgyalása után el is jöttem. Most van éjfél, még tusolok, aztán alszom.

A legelső közös éjszakánkkal ellentétben most nem kellett felkelnem hozzá éjszaka. Negyed 8-kor ébredtünk, teáztunk, elolvastuk Libby blogját, majd szépen lassan elkészültünk, és 9-kor hazamentünk. Én neki is kezdtem a dolgomnak (apuék egy baráttal tegnap kicsit felöntöttek a garatra, volt mit pakolni a kinti asztalról... viszont kellemes meglepi volt, hogy Karen elpakolta az összes ruhát a szárítóról tegnap). Anyu elment, és otthagyott az egymást öldöklő gyerekekkel. Komolyan, borzalmasak voltak... mondtam is nekik... meg aztán anyunak is, hogy őszintén szólva egyáltalán nem bánom, hogy csak 2 hét „sima” holiday van számunkra. Mondta, hogy mindig az első és az utolsó hét a legrosszabb... mondtam, hogy jaja, csak az a baj, hogy most van egy első és utolsó, közte pedig egy sem :)

Kicsit dumáltunk a konyhában, csinált nekem fincsi baguettes szendót, aztán elmentek Yasminnal fiziora, egy másik helyre (Luton környékére), ahova majd szeptembertől néha járni fog. Én vasaltam, porszívóztam, majd fél 1-re bementem az irodába, Sebastiant pedig Bertre hagytam.

Bent semmi extra, jegyek tömkelege, voltam postán, majd befizetéseket csináltam. Fél 6-kor végeztem, hazatekertem, és már mentem is át. A gyerekek már félig túl voltak a vacsin. Rám és Sebastianra (mert Yasmin nem nyúl az ilyenekhez:) várt még egy nagyon fincsi dolog: Matt csinált tegnap valami padlizsános-paradicsomos-fokhagymás-sajtos cuccot, és még valami zöld salátaszerű is volt benne. Isteni volt, de komolyan :) Egy kis borral leöblítettük. Vacsi után pakolás, majd anyuval ruhákat hajtogattunk, aztán felvették Yasmini „interjújának” első részét. Aranyos volt, mert a „mi a kedvenc kajád?” kérdésre azt mondta, hogy „Viki csirkéje”. Aztán a „mi/ki fog a legjobban hiányozni?” kérdésre – természetesen csakis Thula után – én jöttem, aztán mikor anyu mutogatott Berték felé, akkor ők :) Nyilván ez így nem fog felkerülni sehova :D Azért jól esik, hogy  ennyire szeret, és tényleg naponta többször el is mondja. Tegnap is lefekvéskor is mondta, és reggel is az volt az első szava.

Ezt befejeztük, aztán apu megkédezte a konyhában, hogy mik a terveim a jövő évre vonatkozóan, beszélhetünk-e róla? Mondtam, hogy persze. Merthogy nekik van egy ajánlatuk, rajtam áll, hogy elfogadom-e, gondolkozzak rajta nyugodtan. Mondták, hogy tudják, hogy ennél azért többre vágyom, mint amit most csinálok, és nyilván nem akarok örök életemben au-pair maradni, éppen ezért az ajánlat a következő (most tömören írom csak le) januártól: napi 5 óra (reggel és este) munka itthon egy ici-picit több pénzért, mint most, és napi 4 óra + szombati munka az irodában, teljesen hivatalosan. Ugyanúgy nem kellene aggódnom a kaja és a szállás miatt még egy évig (persze ha egyikünk sem gondolja meg magát közben)... Beszéltünk bővebben az itthoni és az irodás oldaláról is a dolognak, és igazából hülye lennék nemet mondani. Ezenkívül tudják, hogy eléggé zavar engem, hogy nem nagyon feljődik az angolom, és hogy a suli nem éppen a legjobb volt (mondtam, hogy másoknak házi meg vizsga van; de persze hozzátettem, hogy a fő ok még mindig a lustaság), ezért felajánlották, hogy befizetnek egy másik suliba, válasszam ki és jelentkezzek még most, időben. Valószínűleg nem tudom elkezdeni, ha szeptember elején indul, de majd becsatlakozom.... A sulit azért is „várja” Karen, mert reméli, hogy ott találkozhatok normális emberekkel. Már nem tudom, hogy itt írtam, vagy csak Orsinak mondtam egyszer, hogy ő szerintem jobban aggódik, mint én, amiért az utóbbi 2-3 hétvégét itthon töltöttem. Neki is mondtam, és mondta, hogy így van, mert tudják, hogy ha nem megyek sehova, akkor boldogtalan leszek, és azt nem akarják. Mondta is, hogy múltkor is, amikor arról számoltam be, hogy az egész vasárnapot  a szobámban töltöttem, gondolta, hogy „Ez nem Viki, ő mindig ment valahova” :) Sokat is remél a pénteki céges bulitól, már ellátott mindenféle jótanáccsal :) Bár azt mondta Matt, és én is látom, hogy férj-alapanyag nemigen van az irodában, de említett egy-két embert, akik normálisak. Állítólag anyu idejében sokkal jobb volt a társaság, illetve most az is a „baj”, hogy az emberek egy része még mindig ott van... és mostmár „öregek”, legalábbis hozzám. Na erről ennyi elég is. Beszéltünk még esetleges nyaralásokról, akár egymással, vagy egymás nélkül, szabadságról, stb... Ezek lényegében Yasmini állapotától, a műtétektől függnek.

Szóval ez a nagy harci helyzet: úgy néz ki maradok. Ezt már egy ideje eldöntöttem, hogy valószínűleg leragadok még egy kicsit angolhonban, akármilyen formában is... most azt hiszem végleges formát öltött a dolog. Annak ellenére, hogy a szűkebb környezetemben sejthető volt a dolog, gondolom ez majd megosztja az otthoni „közvéleményt”, de önző módon csak magamra gondolok, és akárhogy csűröm-csavarom, számomra ez a legjobb...

Itthon amúgy skype-oltam anyussal, aztán Ginával, majd blogoltam egy csomót. Tusolás, és alvás után most mindjárt egy óra... hihetetlen, hogy mennyi ideig tart egy tusolás... bár nem is az a sok: utána a kenegetés... legközelebb lemérem :)

Viszonylag könnyű ébredés után fél 8-ra átjöttem. Apu reggelit készített Sebastiannak, Yasmini is kint tv-zett már. Elrendeztem a szemetet, a kukákat, aztán felöltöztünk, teáztunk-kávéztunk-reggeliztünk. És egész délelőtt próbáltam végezni a dolgomat, ami többé-kevésbé sikerült is. Yasmin mondta, hogy „mondta anyu, hogy nem feltétlenül kell foglalkoznod a takarítással” :) A felmosáson kívül mindent megcsináltam, mostam is egy pár adagot. Yasmininak még reggel megmondtam, hogy csinálok neki teát, kaját, de apróságokért nem ugrálok, példának a papírt említettem. Aztán persze csak kellett volna neki, és nagyon nem tetszett, amikor mondtam, hogy hozzon magának, mozogjon egy kicsit, meg kell tartani a fizioval elért erősséget... és ment.

Egyébként csomót nézegette ma is Libby blogját, képeket, videókat mindkét lányról (Franny-ről is). És mostanában minden nap elmondja, hogy mennyire fogok neki hiányozni, ugye átmegyek elbúcsúzni jövő szombat hajnalban, stb... Mondtam, hogy azt hiszem, lesz ott más, amivel foglalkozhat az itthoniak hiányán kívül... Aztán elkezdett szülinapos e-képeslapokat nézegetni apunak, és talált egy listát, amin mindenféle neves napok szerepelnek, úgy mint: limonádé nap, testvérnap, stb., ma például görögdinnye-nap van, olyan jókat kacagott :)))

Sebastian egyszercsak kijött a szobájából vérző szájjal: dobálta az ipodját, és nem sikerült elkapnia, rendesen felrepedt neki belülről, de szerencsére jót nevetett. Aztán Yasmin unszolására fürödtünk egyet, és közben anya is hazaért. Nagyon várom már, hogy elfogyjon ez a kis vízibomba-lufi... persze ezen is összevesztek... Aztán Karen letusolta Yasmint, addig Seb az időközben a  medencébe került slagból locsolta rám a hideg vizet. Ezután egy hosszú harc következett, ami csak akkor ért véget, amikor berohantam a házba.

Kicsit dumáltunk, aztán anyu 1-kor elvitte őket fogorvoshoz. Mivel 2 órára nem sok értelme van bemenni dolgozni, maradtam a fenekemen, és inkább rápihentem az estére. How I met your mothert néztem (köszi Gabi!:), aztán fél 5 fele megjött az alvótársam. Elöl-hátul táska :)

El kellett készítenünk a vacsit: Yasmini kívánságára carbonarat csináltam a rezsón. Élmény volt, de tényleg :) Nagyon finom lett egyébként. Megvacsiztunk, aztán mindenféle SDR-es cikket, videot nézegettünk, nevetgéltünk, körmöt festettünk, stb. Végül 11-kor feküdtünk le. Mondjuk kicsit mérges volt, amiért ekkor még hallottuk Sebastian hangját az udvarról... De megbékélt, mondtam, hogy mostmár biztos ő is aludni készül.... Ahhoz képest, hogy először tartottam tőle, hogy talán kikészít 11-ig, nem volt semmi, jól elvoltunk. Tehát 11-kor takarodó volt nekem is, de egyáltalán nem bántam :D