Au-pair vagyok Angliában

Kb. 1-kor feküdtem le este, és háromnegyed 8-kor már keltem is. Elkészültem, majd időben sikerült kiérnem Ash Vale-re, az állomásra. Valamilyen oknál fogva vasárnap is nyitva volt a pénztár, és tök vicces volt, mert a pasinak tele volt a szája. Én mondtam mit kérek, de akkora falatot kapott be, hogy végig rágott, és az összeget is a táblára mutatva tudatta velem :) Mondtam, hogy sorry, aztán mondta, hogy ő sorry, és legyen jó napom Londonban :) Nem nagy szám, de az ilyen apróságoktól olyan jó kedvem tud lenni :)

Hamarabb beért a vonatom, már fél 11-kor Waterloon voltam, és pár perc múlva Gabi is befutott. Elmentünk WC-re, majd megkezdtük a londoni körünket. A nagy kört, ma több mindent láttam, mint eddigi két látogatásom alatt :) Tök jó, mert ő már sokszor volt, most elbúcsúzott mindentől, tudta, hogy merre megyünk, jó kis idegenvezetőm voltál, köszi! :)

A Tower Bridge-nél kezdtünk, aztán jött a Globe Színház mása, a Millenniumi híd, a St. Paul katedrális, Trafalgar tér, Piccadilly, ami most is fel van állványozva, úgyhogy ott nem fényképezkedtünk. Annál több időt töltöttünk viszont az ajándékboltban, és nem csak időt... Csak annyit mondok, hogy nem kicsi táskával távoztam.

Innen folytattuk utunkat a Buckingham palota felé, majd sorra vettük a Westminster apátságot, majd a Big Bent és a parlamentet, végül a London Eye mellett visszasétáltunk Waterloora. Fárasztó, de iszonyú jó nap volt, és az idő is kegyes volt hozzánk. Sajnálom, hogy elmegy, és azt is, hogy nem laktunk egymáshoz közelebb... De megváltás lesz elhagyni ezt a gáz családot, és jó nyara lesz Franciaországban egy ezerszer normálisabb családdal, megérdemli! :)

Ja, és az egyik legjobb majdnem kimaradt: utaztunk igazi double-deckerrel, annyira jó volt. És tök nagy szigor van ám, mindenkit leültetett a pasi :)

Épp készültem leszállni a vonatról háromnegyed 6-kor, amikor hívott Gina, hogy eljöhetne-e majd. Hát persze :) Hatkor hazaértem, és mivel kint ült mindenki Pauline-éknál, odamentem, és egy kicsit dumáltam velük. Bert kínált borral, de nem kértem :) Megcsodáltam a kertben felállított sátrat, amiben aludni is akarnak majd a gyerekek. Seb mutatott egy-két bűvésztrükköt, de mindenekelőtt Yasmin bocsánatot kért a tegnap estéért. Én nem nagyon szidtam Karenéknek tegnap, úgyhogy lehet, hogy magától mesélt róla, hogy fárasztó volt. Azt nem is írtam tegnap, hogy mikor alvópózba helyeztem, a rövidgatyám gombja rendesen belemélyedt a combjába szegénynek, úgyhogy van egy kis kékség most ott... De igazából ezen is csak röhögött, úgyhogy túléli...

Ezután feljöttem, majd nemsokára megjött Gina. Hozott garlic breadet, meg is vacsiztunk, aztán pedig beszélgettünk, youtube-oztunk jó sokáig, 11 után ment el valamikor, de lehet, hogy már fél 12 is volt.

A lényeg, hogy nagyon fárasztó, ugyanakkor élménydús napom volt. Gabival sajnos egy darabig most nem látjuk egymást, dehát ez az élet rendje...

Még blogoltam, tusoltam, majd feltettem a mai képeket. Az egyik album ismét Gabié, egy az egyben átvettem. Én nem sokat használtam ma a kis gépemet, ezúttal Gabinak valószínűleg több képe van rólam, mint magáról szerintem :) És basszus itthon vettem észre, hogy nem vettem le a nyakláncot, amikor reggel felvettem a másikat, úgyhogy egész nap kettővel rohangáltam... de annyira nem volt gáz szerencsére :) Ezt csak zárójelben jegyeztem meg :) Még lehet amúgy, hogy nyúlok majd tőle több régi Londonos képet, jók vannak neki :))

Most 1 óra van, ideje aludnom. Ma sem jött össze a 10-kor lefekvés... És azért nem írtam sokat a mai napról, mert mindjárt lecsukódnak a szemeim, "beszéljenek a képek!" :)

Reggel viszonylag könnyen ébredtem, egy párszor hamarabb is, mint kellett volna. De ez mostanában így van, és Karenékkel is. Matt is például tegnap reggel már 4-től fent volt, locsolt a kertben, meg kertészkedett :)

Mivel a bringát tegnap nem hozták el az irodától, Karen reggel elvitt dolgozni. Úgyhogy duplán jól jártam: csütörtök este és ma reggel is :) Elmeséltem az estét a kocsiban, mondta, hogy jól tettem, hogy elfogadtam :) Mondjuk ő aztán a világ nem kicsit veszélyesebb részein szállt be teljesen ismeretlen emberek kocsijába anno...

Odaértem még 9 előtt, Sarah, Kay és Charis voltak a társaim, bár Charis csak egy darabig. Szegénynek maghalt a nagymamája, dél körül kapta a hívást. Pont előtte volt kiakadva, hogy lehet, hogy ma nem tud bemenni hozzá a kórházba, mert túl sokan vannak már így is... beszélt kisebb családi konfliktusokról, erre... Szegényt nagyon sajnáltam, dehát ilyenkor nemigen tud jót mondani az ember... Na meg pillanatok alatt el is rohant...

Volt azért vicces is bent korábban: mostmár velem is kezdenek viccelődni a lányok, csütörtökön például Natalie akarta elhitetni velem, hogy 2 pasi az irodából egymást szereti. Mondtam, hogy képtelenség, bár az egyikőjük tényleg egy kicsit feminin, de nem mondanám rá, hogy a fiúkat szereti. Hát ma azzal fogadtak, hogy "Nem vagyunk ám melegek.", Gordon, a kicsit feminin pedig mondta, hogy rosszul esett neki, hogy én  azt mondtam, hogy róla el tudnám képzelni, Jamie-ről viszont egyáltalán nem... Hát, kicsit gáz volt azért, bár mindenki jól szórakozott rajta. Egymással is egyébként hihetetlen idióta dolgokkal viccelődnek, örülök, hogy eddig kimaradtam ebből a részéből a dolgoknak...

Egyébként jegyeket csináltam, visszaigazoló e-maileket küldözgettem, majd az új foglalások tranzakcióit és a befizetéseket vittem be a rendszerbe. Annyira azért nem telt gyorsan a nap, de nem volt vészes. Ja, és nagyon jó vagyok már mások hibáinak a kiszúrásában, remélem, hogy én nem sokat hibázom közben, nyilván mindenkinél vannak figyelmetlenségek. De ma nagyon sokat találtam, mivel olyanokat is ellenőrzök, amiket nem kellene, és hát nem alaptalanul, ez már többször beigazolódott... Ma például azt is észrevettem, hogy Louanne csütörtökön egy pasi kártyájáról 365 helyett 865 fontot vett le (az egész utazás 600 font amúgy:), mert gondolom nem tudta kiolvasni a saját írását. A pasi még nem panaszkodott egyébként, nyilván feltűnt volna neki előbb-utóbb, de hétfőn lerendezik majd.

Hazajöttem, Karenék indulásra készen álltak a kapuban (lagziba mentek a szomszédba, kb. 100 méterre), megkaptam az utasításokat. Seb ottalvós bulira ment, Yasmin pedig Pauline-éknál volt. Kint ültek, odamentem, Pauline mondta, hogy betömködött ma kívülről minden lyukat, amit látott, a saját házukkal is ezt csinálta, és nem jöttek vissza az egerek. Úgyhogy ha a tömködés előtt bent volt, akkor elkapom a kis mocskot, és remélem nem tér(nek) vissza.

Letusoltam és átjöttem. A lasagne a sütőben volt, 6 körül kész lett. Yasmin negyed 7-kor jött haza, addig volt időm egy kicsit pakolászni, és Thulát is megetettem. Megvacsiztunk, beszélgettünk, Britain's Got Talent-döntőt néztünk, és közben vagy 20-szor mentünk pisilni. Nem bánom, csak szóljon időben. Próbáltam blogolni, dehát mindig volt valami. Aztán mikor 10-kor vége lett, gondoltam, majd ágyba teszem. Ment is minden, csak az a baj, hogy most is a szokásos tempóban. Aztán megint szenvedett a vízzel, hülyéskedett, úgyhogy rendesen kihozott a sodromból a végére, merthogy háromnegyed 11-kor sikerült lefektetni...

Kicsit e-maileztem, majd fél 12-kor hazajöttek Karenék. Beszéltek, hülyéskedtek egy fél órát, ilyet még ők sem láttak, azt mondták... a sátrak, az asztalok, a tűz, a dekoráció... De megszöktek :) Megtudtam, hogy a pincér pasi volt a legjobb képű, és hogy a szép nők ragadtak Mattre. Aztán eljöttem, befejeztem a bejegyzést, beszéltem Gabival a holnapról, letusoltam, és aludtam.

Éjszaka valamiért többször felkeltem, úgyhogy nem volt zavartalan az alvás, de kétségtelenül jól esett 8-ig ágyban lenni. Átjöttem, a gyerekek készítették a saját reggelijüket, anyu éppen tusolt. Pakoltam, ettem, aztán megint számítógép-zseniskedtem: először Yasmininak, majd Sebnek segítettem egy-két dologban.

Karen 11-kor elment fodrászhoz, de előtte még össze kellett vesznie Yasminnal. Módosították a qwerty-s, céges e-mail címét, és nem tudott belépni, amin úgy felhúzta magát, hogy teljesen kezelhetetlenné vált. Anyu elment, úgyhogy én maradtam morcival meg Sebbel. Karen elindította nekik a tegnap esti Britain's Got Talentet, de Yasmin inkább Sebet piszkálta. Én takarítottam volna a fürdőszobákat, úgyhogy rövid úton véget vetettem a vitának. Igaz Yasmin szerint minden "unfair" vele szemben, sosem ő a hibás...

A kedélyek lenyugodtak, úgyhogy folytattam, amit elkezdtem, majd vasaltam. Közben volt egy kis jégkrém-vita, de nem súlyos, mert rögtön azzal kezdtem, hogy ha vita van, senki sem eszik semmit. Még felporszívóztam, majd skype-oltunk Orsival. A gyerekeim meg voltak őrülve, hülyéskedtek végig.

Karen hazajött, megcsodáltuk a haját. Mindenki fürdőruhát öltött, majd ki-ki napozott, úszkált. Közben megjött Tom, Seb barátja, úgyhogy volt kivel játszania. Mi csak feküdtünk a napon és beszélgettünk. Dumáltunk arról, hogy milyen jó, hogy ilyen jól kijövünk. Mivel ő ilyen közvetlen, nyilván könnyű dolgom volt/van. Azért megkérdeztem, hogy nem vagyok-e néha sok, mert más au-pairek tapasztalatai alapján nem mindennapos az ilyen viszony, de azt mondta egyáltalán nem, örül, hogy ilyen vagyok :) Aztán eszébe jutott, hogy még nem tudja mit vegyen fel holnap, úgyhogy tartott egy rögtönzött divatbemutatót és választottunk :)

Apu hazajött, elmentek Yasminnal vásárolgatni egy kertészetbe. Előtte még "elkészítettük" Yasminit, és tök aranyos volt közben. Szóba került, hogy hogy rohan az idő, stb., és hogy a január is mindjárt itt van, a "szerződés" vége. Erre Yasmin mondja, hogy "Én nem akarom, hogy Viki elmenjen!", majd Karen, hogy "Én sem akarom, hogy Viki elmenjen!" :) Aztán hozzám fordult Yasmini, és megint elmondta, amit naponta többször megkapok, hogy "Te vagy a legjobb au-pair az egész világon, mindenkinek elmondom, nagyon szeretlek!". Azért jól tud esni az ilyen az ember szivecskéjének :) Megbeszéltük, hogy majd beszélünk a január közeledtével, hogy hogy érzem...

Yasminiék nem voltak sokáig, már itthon voltak, mikor fél 5 fele elvitték Tomot. Aztán 4-en elmentek pubozni, én pedig egy frissítő söröcske társaságában élveztem a napsütést... illetve élveztem volna, ha nem bújt volna el a nap. Úgyhogy úszkáltam egy kicsit, aztán letusiztam, hajat mostam, majd megvártam náluk, hogy hazaérjenek, persze akkorra előjött a nap :) Kicsit még dumáltunk, aztán hazamentem hat-fél 7 fele. Elkezdtem készülődni, közben majdnem két órát skype-oltam Anikóékkal. Nagyon durva a belvíz-helyzet otthon Domaszéken, nem is gondoltam volna... Majd csak vége lesz már...

Egyszercsak megérkeztek Gináék, ittunk egy kis bort, elvégeztem magamon az utolsó simításokat, aztán kigyalogoltunk a pubba. Annyira jó idő volt :)) Iszogattunk, beszélgettünk. A kicsi pincérfiú mondta, hogy máshol fog dolgozni mostmár, és hogy hiányozni fogunk neki :) Kérte a számomat, de pont mentünk kajálni, így nem adtam meg neki...

A pizza után visszamentünk a pubba, ahol találkoztunk a múltkori fiúkkal. Kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk haza. Gináék taxival, én pedig gyalog. És itt jön a történet érdekes része. A pizzéria előtt még megálltam dumálni, mert egy nő odajött hozzám. Kiderült, hogy a fiúkkal volt, hívott, hogy menjek velük, mert milyen szimpi vagyok. Na persze... Elindultam haza, aztán észrevettem, hogy a kulcsom Ginánál maradt... ők persze meg már rég hazaértek Nikiékhez Deepcutba. Nem akartam 20-30 fontot eltaxizni, és a srácok közül ketten arra jöttek, amerre én, úgyhogy felajánlották, hogy elvisznek. Közben kiderült róluk, hogy 18 és 19 évesek... na nem mintha én olyan öreg lennék, csak azért na... Párszor már beszéltünk velük ugye, ártalmatlannak tűntek, és tényleg nem akartam egy csomó pénzt taxira költeni, úgyhogy elfogadtam. Nagynehezen odataláltunk, szegény Gináék már aludtak volna, ehelyett a kulcsommal kellett rohangálnia... A lényeg, hogy meglett és épségben hazaértem. Mondta is a srác, hogy na látod, ezért nem bíztál bennünk... Hát erre egyáltalán nem vagyok büszke, gondolkodtam is, hogy leírjam-e, de aztán végülis úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a kalandomat.

Otthon még elmosogattam, elpakoltam, majd negyed 3 fele aztán végre lefeküdtem.

Fél 8-kor kezdődött a napom Karenéknél. Fél óra alatt felöltöztettem Yasminit, megint nagyon szeretett, hiányoztam, ölelések, puszik... Segítettem neki a WC-n, aztán mi Sebbel elvittük Thulat sétálni, ők pedig mentek fizios megbeszélésre. Bemutatkoztak egymásnak az új pasival, aki elvileg mobilfiziot is csinál, ami nagyon is hasznos lenne a műtét után.

A séta jó volt, Seb pedig imádnivaló. Folyamatosan járt a szája, mesélt-kérdezett, mindenkivel szóba elegyedett szinte, akivel összetalálkoztunk, pedig ugyanannyira smeri őket, mint én :) Jó sokat mentünk, de legalább lenyugtattok Thulát. Hazaérve megreggeliztünk, én mostam, pakoltam, port töröltem, ablakot takarítottam. Seb közben tv-zett és hajtogatott (puskát akart, de nem jött össze).

Ebédre főztem egy kis paprikáskrumplit (tényleg keveset, egy krumpli volt csak :), és tejbegrízt is. Aranyos volt, mert ő ugye mindig éhes, és egyszer mondtam neki, hogy még 10 perc. Mondta, hogy "Visszajövök!", és így is tett. Közölte, hogy pontosan 10 perc telt el, mostmár tényleg éhezik, és olyan aranyosan nézett hozzá :) Ízlett neki a paprikáskrumpli (még úgy is, hogy jól elsóztam), a tejbegríztől viszont nem volt elájulva, de sebaj, nekem jól esett :)

Nemsokára hazaértek Karenék, összeszedtük magunkat (Yasminnak a harmadik garnitúra ruha már megfelelt, hozzátenném, hogy a korábbi kettőt is ő választotta... Ilyenkor azért nem bírom ki szó nélkül általában... De ő még így is szeret - mondta, hogy milyen jó, hogy csak 2,5 hetet leszünk egymás nélkül augusztusban...). Hú, ez most jókora kitérő volt. Szóval elkészültünk és elmentünk Seb teniszversenyére. Házibajnokság-szerűség volt, egy-két másik kisgyerekkel kiegészítve. Az első meccsét megnyerte, ügyeseket szervált, de aztán kikapott, kis "bambula' volt sajna, de nagyon nem volt elkenődve. Ha lenne időm és kedvem, írnék még erről...

Hazajöttünk 4 felem jégkrémeztünk, pakoltam egy kicsit, majd nem csináltam semmit. Gondolkodtam, hogy megmártózzak-e Karennel meg a gyerekekkel, de végül a korábbi munkakezdés mellett döntöttem. Tehát fél 6-kor már az irodában voltam, ahol aztán jegyeket csináltam, rengeteg volt. Louanne és Natalie voltak még ott, aki volt olyan kedves, és 8-kor hazahozott. Mondjuk még szerda este mondta, hogy 8-ig van és utána szívesen elhoz, úgyhogy mikor Karen mondta, hogy mehetek hamarabb, és inkább jöjjek haza korábban, megörültem. Igaz így csak 2,5 órát dolgoztam tegnap, de nem baj :)

A kocsiban is jót dumáltunk, mondta, hogy ha vasárnap gondolom, csak csörögjek rá, és elmehetünk valahova. Louanne-ékkal pedig jövő héten megyek elvileg Londonba szombat este. Szóval tényleg nem tudom, hogy belül mit gondolnak, de sokkal normálisabbak, mint gondoltam. Utálni nem utálnak, az biztos, dehát sosem tudhatod ezeknél az angoloknál, hogy mi rejlik a fene nagy udvariasság mögött... Egyébként ma nagy szám volt az irodában, hogy velük mentem tegnap, állítólag sokan  kérdezgették Mattet, hogy mikor értem haza, nem féltett-e, stb... :)

Hazaértem, skype-oltam anyuskámmal, akinek sikerült a közigazgatási szakvizsája, és még dicséretet is kapott!!!! Gratula, okos lány vagy te!!! :)))) Aztán Gabival is beszéltem, szegénynek napról-napra rosszabb a helyzete, de már csak egy pár napot kell kihúznia, mert jövő vasárnap repül haza. Kitartás!!! Aztán Ginával is beszéltem is kicsit, majd újra Gabival, és megtárgyaltuk a vasárnapot, csapunk egy kettesben-London-napot.

Még tusoltam, szöszöltem, válaszolni akartam a e-mailekre is, de már a bejegyés megírása közben lecsukódtak a szemeim, úgyhogy az későbbre marad... Végül szerintem fél 1 körül feküdtem le.

Reggel negyed 9 fele mentem át, megetettem Thulat, mostam, felmostam, vasaltam. Lehet, hogy azt eddig nem igazán írtam, hogy most szünet van a suliban, azért mentek le a nyaralóba Karenék. Itt mindig szünet van, "half-term" :) Vasalás közben hallom, hogy valaki "hallo"-zik, és épp be akart nézni az ablakon, amikor én is odamentem, úgyhogy jól megijedt :) Mint kiderült, ő Nick, az ablakmosó. Úgyhogy most visszaadtam a múltkorit, amikor megijedtem a létrától :) Kb. 40-es pasi lehet, nagyon beszédes, barátságos, talán túlságosan is... Menjek vele pubozni, stb... Hát köszi, azt azért nem :) De tényleg normális volt amúgy, Pauline-nel hármasban is jól eldumáltunk.

Mikor a huszadik adag tiszta ruhát és ágyneműt is kiterítettem, elbicikliztem Camberley-be, hogy megszabadítsam magam egy kis pénztől. Voltam bankban, vettem pár dolgot a Boots-ban, egy felsőt a New Lookban, és szert tettem a világon létező legegyszerűbb ezüst karika fülbevalójára is, 9 fontért.

Hazajöttem, megmostam a hajam, hogy szép legyek este, aztán 4 körül átmentem, merthogy az utolsó infóm az volt, hogy ekkortájt jön haza Karen a gyerekekkel. Felhúztam anyuék ágyneműjét is, összehajtogattam pár ruhát, aztán hívott Louanne, hogy egy óra múlva, fél 6 után itt vannak értem Natalie-val. Mondtam, hogy OK, de azért rákérdezek Mattnél, hog most akkor mi van. Mondja, hogy tőle mehetek nyugodtan, akár el is visz az irodába negyed óra múlva. Mondom jó, köszi, de Karenék? Hát ők nem jönnek kb. 7-ig, mert olyan jó idő volt. Hát nem tudom, hogy ha Louanne nem hív, akkor mikor derül ez ki számomra. Nyilván megkérdeztem volna akkor is aput, hogy hol van már a többség. Karen már tudhatná, hogy Matt sosem tudja, hogy ki mit tud, és kinek miről kell szólni...

Hazamentem, jöttek is a lányok. Először elmentünk Farnborough-ba Natalie-ékhoz. Az ikertesójával lakik, aki kiköpött mása Natalie-nak. Nagyon durva, a hangjuk, a gesztusaik, simán össze tudnám keverni őket. Natalie készülődött, mi pedig lent dumáltunk Louanne-nal. Amennyire nem volt szimpi a legelején, most annyira jófej.

Fél 8 fele Kim, Natalie tesója bevitt bennünket Camberley-be, ahol már várt ránk szipogós Nikita és Kay, merthogy időközben kiderült, hogy csak ennyien leszünk.  Én annyira nem bántam, így legalább elfértünk egy asztalnál. Mivel a Pizza Expressben egy órát kellett volna az asztalra, beültünk abba az étterembe, ahol múltkor rámborította a csaj a margheritát. Boroztunk, ettünk (én valami steakes tortilla-szerűséget), koktéloztunk, és néztük a csini pincérfiút, Bent :)

Innen 10 után távoztunk, Kay haza, mi pedig tovább. Nem tudom mi volt a hely neve, de a lányok vettek nekem valami cideres-fekete ribizlis cuccot... feledhető volt. Innen át is mentünk a Truba, ahol múltkor Gináékkal is voltunk. Hát, ez főleg feledhető volt. A lányok folyamatosan kérték a bocsánatot, hogy most milyen semmilyen a buli, és megígérik, hogy legközelebb jobb helyre megyünk. És hogy ilyenkor mindig rájönnek, hogy miért nem szeretnek Camberley-be járni bulizni. Nem sokat voltunk, éjfél előtt már el is jöttünk.

Kint még vártunk egy kicsit Louanne barátnőjére, aki volt olyan kedves, és eljött értünk, engem is hazahozott, tényleg tök rendes volt. Így fél egy fele már itthon voltam, 1 körül le is feküdtem.

Az estéről még nagyvonalakban: nyilván nem én voltam a társaság középpontja, de azért nem is egy "csendes ötödik" voltam. Kay olyan volt, mint mindig; Nikitaról kiderült, hogy durva asztmája volt, ami mostmár jobb egy kicsit, de még mindig van... egyéb bajaival együtt ez elég ok a szipogáshoz... tehát meg van bocsátva, de még mindig idegesítő...

Louanne és Natalie: ők végig nagyon kedvesek voltak. Natalie például mondta, hogy nem gondolta volna mikor először találkoztunk, hogy ennyire beszélek angolul. Erről már Gináékkal is beszéltem régen, hogy ki kivel szemben hogy érzi az angolját. A többség azt mondja, hogy a szülőkkel beszélgetve bénáznak. Hát nálam ez pont nem így van, de az elejétől kezdve. Én inkább akkor vagyok zavarban, ha magyarok előtt kell angolul beszélnem. Biztosan bennem vannak a régi sulis dolgok, és egyszerűen nem megy úgy...

Jaj, mindketten nagyon durván magassarkúban voltak, de csak Louanne tudott benne járni. Kérdeztem is Nataliet, hogy miért ezt vette fel? Hát, mert jól néz ki. Mondtam, hogy én ezt nem tudom megérteni :)) És továbbra sem tudom felfogni azt sem, hogy hogy tudnak így kinézni ezek az angol lányok!!!!!! Louanne-nak is előadtam finoman, azt mondta, hogy egyszer majd egy leszek közülük...

Na jó, ennyi elég is mára :)

Mivel este végül 2 után feküdtem le, és 7-kor keltem, elég nyomi voltam, és az idő sem segített abban, hogy feléledjek, ugyanis szitált-esett az eső, és borult volt az ég egész nap.

Átmentem fél 8-ra, Yasmini még aludt, Seb tv-zett a szobájában, Karen pedig épp indult kutyát sétáltatni. Én kivittem a kiskukát (a nagyért már megint tök korán jöttek), aztán elkezdtem pakolászni. Nem volt amúgy nagy kupi, meg is lepődtem. Bár Karen is felhívta rá a figyelmemet, hogy most nem vészes a helyzet :) A mosatlan sem állt halmokban, szóval tényleg nem volt gáz. Karen annál rosszabbul nézett ki, állítólag kb. 1-től este 11-ig ittak Lisaékkal tegnap...

Tehát én pakoltam, Karen hazajött, egy kicsit dumáltunk, majd felébredt Yasmin (akinek hasmenése volt vasárnap egész nap, és ugye nem volt bent tusolójuk...). Nyilván tényleg hiányozhatok neki, mert ennyiszer még sose mondta el, hogy mennyire szeret, ennyiszer még nem akart megölelgetni és megpuszilgatni. Egész reggel ez ment, aranyos volt :) Felöltöztettem, a wc-n is segítettem neki, aztán 9 körül már mentek is a másik Lisaért és a lányokért, és mentek a nyaralóba. Előtte még volt egy vicces: arról beszéltek a gyerekek, hogy majd ki-hol-kivel alszik. Mikor Yasmin mondta, hogy valamelyik lánnyal ő aludhatna az ő ágyában, akkor Seb mondta, hogy azt nem lehet, mert hallotta, hogy "Minden nőben és lányban van egy kis leszbikus" :)) Cuki volt, azt is megkétdezte, hogy én nem megyek-e velük. Hát, inkább duplán pénzt keresek :) Mondjuk nem mintha hívtak volna :))

Még pakoltam kicsit, elindítottam egy mosást, aztán villámgyorsan elkészültem és 10-re már az irodában voltam. Matt mondta a lányoknak, hogy tanítsanak nekem új dolgokat, úgyhogy tanítottak. Kezdem igazán hasznosnak érezni magam, mostmár a nagyrészét csinálom annak, amit ők. Telefonálni nyilván nem telefonálok, és még nem látom át úgy a dolgokat, mint ők, de ügyes vagyok, azt mondták :) Sarah mutatta a legtöbb újdonságot, de Natalie és Louanne is beavattak egy-két dologba. Megtanultam például manuálisan bevinni az új foglalásokat és a hozzájuk kapcsolódó befizetéseket; kezelni a postagépet (nagyon fontos:); kezelni azt a készüléket, amivel a bankkártya-adatokat és az összeget megadva le tudjuk hívni a pénzt az utasok számlájáról, nem tudom, hogy mi a neve; és amit Matt már régóta akart: a foglalásról minden részletet tartalmazó megerősítő e-mailt is tudok már küldeni. Szóval igazán jó kis napom volt ma bent, egyre barátságosabb velem mindenki, a nem adminosok is.

4-ig voltam csak, mert még várt rám egy kis takarítás itthon, jobban mondva Mattéknél. Ő már itthon volt, és itt volt a pakisztáni vízvezeték-szerelő, aki ideiglenesen megjavította a tusolót, amíg nem lesz új fürdőszoba. Én elrendezgettem a ruhákat, majd felporszívóztam és kitakarítottam a fürdőszobákat. Felmosni is akartam, de mivel kint esik, és Thula ki-be rohangál, mondtam Mattnek, hogy nem sok értelmét látom. Őt mondjuk az sem érdekelte volna, ha fel sem porszívózok, és egyáltalán nem csinálok semmit. Elvolt a gépével, elég fáradt ő is a tegnapi nap miatt... Úgyhogy olyan sokat nem is beszélgettünk, és a pizzám is kész lett, így 6 körül eljöttem.

Itthon blogot írtam, skype-oltam anyuskámékkal és Orsival. Netezgettem, most megyek tusolni, és alszom. Az egérrel most nem foglalkozom, majd holnap áthívom Pauline-t, hogy segítsen kideríteni, hogy hol jön be, merthogy reggelre megint eltűnt a sajt...

Még eszembe jutott, hogy tegnap ki akartam emelni két dolgot az irodai "történések" közül: az egyik, hogy hihetetlen, hogy emberek mennyire nem tudnak írni. Olyan súlyos "spelling"-hibás e-mailt kaptak tegnap a lányok, hogy kb. csak a szavak 10%-a volt jól írva... mindenki szakadt a röhögéstől... ma meg egy olyan panaszlevelet kaptak, ami két kis A6-osnál is kisebb tépett papíron volt, gem-kapoccsal egymáshoz kapcsolva... Ja, és a másik tegnapi: Charis mondta, hogy ő nem érti meg a külföldieket a telefonon, csak szóban. Merthogy akartak pizzát rendelni, és mondta Charis Natalie-nak, hogy ő beszéljen, mert nem érti meg az indiai pasit. Akkor mondta, hogy telefonon valamiért csak az angolokat érti meg. Szerintem csak lusta venni a fáradságot, hogy egy kicsit jobban figyeljen esetleg :)

Este sikerült még éjfél előtt ágyba kerülnöm, így háromnegyed 8-ig szinte kialudtam magam. Rögtön csekkoltam az egércsapdát, és basszus megint eltűnt a sajt, de most nem ébredtem fel a "kiszabadulás zajára"...

Elkészültem, bementem az irodába. Ott volt Yasmini és Matt is, kicsit dumáltam velük, aztán munkába álltam. 10 fele el is mentek egyébként. Szerintem ma volt a legjobb napom bent, Louanne-nal, Charis-szel és Natalie-val, meg azzal, aki néha odatévedt. Többször sírtunk a röhögéstől... most nem részletezem, de például nevettünk a listámon (amire a hasznosnak vélt, általuk modott kifejezéseket írom), azon, hogy Charis Cockney Rhiming Slanget tanít nekem rendes angol helyett :), nézegették a magyar betűket, szavakat,  egyre többet kérdeznek a magyar szokásokról, kajákról, meg úgy egyáltalán rólam. Megint mondták, hogy majd menjek velük pubozni vagy bulizni, főleg, ha tényleg "mindenkim" hazamegy. Na meg etetnek, "ú, ezt sem kóstoltad még?"... dilisek, de jófejek, és szerintem a maguk módján kedvelnek engem. Tudom, hogy ők nem könnyen fogadják be az "idegeneket", még ha kívülről úgy is tűnik, de ez is jobb, mintha nem bírnának...

Ma csak 3-ig voltam, mert Gina jóvoltából hivatalos voltam egy bbq-partyra. Éppen hazaértem, és már itt is volt értem Gina Nikivel, és egy Dóri nevű lánnyal, aki Londonban él. Elmentünk Gináékhoz, ugyanis az ő amerikai családjánál volt a buli. Katona az apa, úgyhogy az army-negyedben laknak, amerikai zászló, stb. Bemutatkoztunk, majd ettem egy hamburgert, beszélgettünk. Még ettünk egy kis isteni házi készítésű eperfagyit, aztán elmentünk sétálni. Van egy hatalmas füves terület közel hozzájuk, ott leültünk, tök jó volt :) Visszamentünk, a szobájában még dumáltunk. Nagyon pici szobája van amúgy, bár az egész ház nem nagy... Aztán fél 8 fele először elvittük Dórit az állomásra, majd hazahoztak engem.

Itthon az első dolgom az volt, hogy még az eddiginél is alaposabban átnéztem az egérlakot: még a felső részt is, ahova eddig nem néztem. Minden, hangsúlyozom, minden apró lyukat betömtem, ha még így is eltűnik a sajt reggelre, nem tudom mit csinálok...

Skype-oltam anyuskámmal egy kicsit, aztán blogot írtam, e-maileztem, majd Ginával is skype-oltam, pedig nem akartam már dumálással tölteni az időt :) Most ott tartok, hogy fél 1 van, még nem tusoltam, és háromnegyed 7-kor kelek...

De legalább töltöttem fel képeket, nem akarok elmaradni :) A hívatlan vendégemről is láthattok egyet :D www.picasaweb.google.com/nemethviki13