Fél 8-kor kezdődött a napom Karenéknél. Fél óra alatt felöltöztettem Yasminit, megint nagyon szeretett, hiányoztam, ölelések, puszik... Segítettem neki a WC-n, aztán mi Sebbel elvittük Thulat sétálni, ők pedig mentek fizios megbeszélésre. Bemutatkoztak egymásnak az új pasival, aki elvileg mobilfiziot is csinál, ami nagyon is hasznos lenne a műtét után.
A séta jó volt, Seb pedig imádnivaló. Folyamatosan járt a szája, mesélt-kérdezett, mindenkivel szóba elegyedett szinte, akivel összetalálkoztunk, pedig ugyanannyira smeri őket, mint én :) Jó sokat mentünk, de legalább lenyugtattok Thulát. Hazaérve megreggeliztünk, én mostam, pakoltam, port töröltem, ablakot takarítottam. Seb közben tv-zett és hajtogatott (puskát akart, de nem jött össze).
Ebédre főztem egy kis paprikáskrumplit (tényleg keveset, egy krumpli volt csak :), és tejbegrízt is. Aranyos volt, mert ő ugye mindig éhes, és egyszer mondtam neki, hogy még 10 perc. Mondta, hogy "Visszajövök!", és így is tett. Közölte, hogy pontosan 10 perc telt el, mostmár tényleg éhezik, és olyan aranyosan nézett hozzá :) Ízlett neki a paprikáskrumpli (még úgy is, hogy jól elsóztam), a tejbegríztől viszont nem volt elájulva, de sebaj, nekem jól esett :)
Nemsokára hazaértek Karenék, összeszedtük magunkat (Yasminnak a harmadik garnitúra ruha már megfelelt, hozzátenném, hogy a korábbi kettőt is ő választotta... Ilyenkor azért nem bírom ki szó nélkül általában... De ő még így is szeret - mondta, hogy milyen jó, hogy csak 2,5 hetet leszünk egymás nélkül augusztusban...). Hú, ez most jókora kitérő volt. Szóval elkészültünk és elmentünk Seb teniszversenyére. Házibajnokság-szerűség volt, egy-két másik kisgyerekkel kiegészítve. Az első meccsét megnyerte, ügyeseket szervált, de aztán kikapott, kis "bambula' volt sajna, de nagyon nem volt elkenődve. Ha lenne időm és kedvem, írnék még erről...
Hazajöttünk 4 felem jégkrémeztünk, pakoltam egy kicsit, majd nem csináltam semmit. Gondolkodtam, hogy megmártózzak-e Karennel meg a gyerekekkel, de végül a korábbi munkakezdés mellett döntöttem. Tehát fél 6-kor már az irodában voltam, ahol aztán jegyeket csináltam, rengeteg volt. Louanne és Natalie voltak még ott, aki volt olyan kedves, és 8-kor hazahozott. Mondjuk még szerda este mondta, hogy 8-ig van és utána szívesen elhoz, úgyhogy mikor Karen mondta, hogy mehetek hamarabb, és inkább jöjjek haza korábban, megörültem. Igaz így csak 2,5 órát dolgoztam tegnap, de nem baj :)
A kocsiban is jót dumáltunk, mondta, hogy ha vasárnap gondolom, csak csörögjek rá, és elmehetünk valahova. Louanne-ékkal pedig jövő héten megyek elvileg Londonba szombat este. Szóval tényleg nem tudom, hogy belül mit gondolnak, de sokkal normálisabbak, mint gondoltam. Utálni nem utálnak, az biztos, dehát sosem tudhatod ezeknél az angoloknál, hogy mi rejlik a fene nagy udvariasság mögött... Egyébként ma nagy szám volt az irodában, hogy velük mentem tegnap, állítólag sokan kérdezgették Mattet, hogy mikor értem haza, nem féltett-e, stb... :)
Hazaértem, skype-oltam anyuskámmal, akinek sikerült a közigazgatási szakvizsája, és még dicséretet is kapott!!!! Gratula, okos lány vagy te!!! :)))) Aztán Gabival is beszéltem, szegénynek napról-napra rosszabb a helyzete, de már csak egy pár napot kell kihúznia, mert jövő vasárnap repül haza. Kitartás!!! Aztán Ginával is beszéltem is kicsit, majd újra Gabival, és megtárgyaltuk a vasárnapot, csapunk egy kettesben-London-napot.
Még tusoltam, szöszöltem, válaszolni akartam a e-mailekre is, de már a bejegyés megírása közben lecsukódtak a szemeim, úgyhogy az későbbre marad... Végül szerintem fél 1 körül feküdtem le.
Utolsó kommentek