Éjszaka valamiért többször felkeltem, úgyhogy nem volt zavartalan az alvás, de kétségtelenül jól esett 8-ig ágyban lenni. Átjöttem, a gyerekek készítették a saját reggelijüket, anyu éppen tusolt. Pakoltam, ettem, aztán megint számítógép-zseniskedtem: először Yasmininak, majd Sebnek segítettem egy-két dologban.
Karen 11-kor elment fodrászhoz, de előtte még össze kellett vesznie Yasminnal. Módosították a qwerty-s, céges e-mail címét, és nem tudott belépni, amin úgy felhúzta magát, hogy teljesen kezelhetetlenné vált. Anyu elment, úgyhogy én maradtam morcival meg Sebbel. Karen elindította nekik a tegnap esti Britain's Got Talentet, de Yasmin inkább Sebet piszkálta. Én takarítottam volna a fürdőszobákat, úgyhogy rövid úton véget vetettem a vitának. Igaz Yasmin szerint minden "unfair" vele szemben, sosem ő a hibás...
A kedélyek lenyugodtak, úgyhogy folytattam, amit elkezdtem, majd vasaltam. Közben volt egy kis jégkrém-vita, de nem súlyos, mert rögtön azzal kezdtem, hogy ha vita van, senki sem eszik semmit. Még felporszívóztam, majd skype-oltunk Orsival. A gyerekeim meg voltak őrülve, hülyéskedtek végig.
Karen hazajött, megcsodáltuk a haját. Mindenki fürdőruhát öltött, majd ki-ki napozott, úszkált. Közben megjött Tom, Seb barátja, úgyhogy volt kivel játszania. Mi csak feküdtünk a napon és beszélgettünk. Dumáltunk arról, hogy milyen jó, hogy ilyen jól kijövünk. Mivel ő ilyen közvetlen, nyilván könnyű dolgom volt/van. Azért megkérdeztem, hogy nem vagyok-e néha sok, mert más au-pairek tapasztalatai alapján nem mindennapos az ilyen viszony, de azt mondta egyáltalán nem, örül, hogy ilyen vagyok :) Aztán eszébe jutott, hogy még nem tudja mit vegyen fel holnap, úgyhogy tartott egy rögtönzött divatbemutatót és választottunk :)
Apu hazajött, elmentek Yasminnal vásárolgatni egy kertészetbe. Előtte még "elkészítettük" Yasminit, és tök aranyos volt közben. Szóba került, hogy hogy rohan az idő, stb., és hogy a január is mindjárt itt van, a "szerződés" vége. Erre Yasmin mondja, hogy "Én nem akarom, hogy Viki elmenjen!", majd Karen, hogy "Én sem akarom, hogy Viki elmenjen!" :) Aztán hozzám fordult Yasmini, és megint elmondta, amit naponta többször megkapok, hogy "Te vagy a legjobb au-pair az egész világon, mindenkinek elmondom, nagyon szeretlek!". Azért jól tud esni az ilyen az ember szivecskéjének :) Megbeszéltük, hogy majd beszélünk a január közeledtével, hogy hogy érzem...
Yasminiék nem voltak sokáig, már itthon voltak, mikor fél 5 fele elvitték Tomot. Aztán 4-en elmentek pubozni, én pedig egy frissítő söröcske társaságában élveztem a napsütést... illetve élveztem volna, ha nem bújt volna el a nap. Úgyhogy úszkáltam egy kicsit, aztán letusiztam, hajat mostam, majd megvártam náluk, hogy hazaérjenek, persze akkorra előjött a nap :) Kicsit még dumáltunk, aztán hazamentem hat-fél 7 fele. Elkezdtem készülődni, közben majdnem két órát skype-oltam Anikóékkal. Nagyon durva a belvíz-helyzet otthon Domaszéken, nem is gondoltam volna... Majd csak vége lesz már...
Egyszercsak megérkeztek Gináék, ittunk egy kis bort, elvégeztem magamon az utolsó simításokat, aztán kigyalogoltunk a pubba. Annyira jó idő volt :)) Iszogattunk, beszélgettünk. A kicsi pincérfiú mondta, hogy máshol fog dolgozni mostmár, és hogy hiányozni fogunk neki :) Kérte a számomat, de pont mentünk kajálni, így nem adtam meg neki...
A pizza után visszamentünk a pubba, ahol találkoztunk a múltkori fiúkkal. Kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk haza. Gináék taxival, én pedig gyalog. És itt jön a történet érdekes része. A pizzéria előtt még megálltam dumálni, mert egy nő odajött hozzám. Kiderült, hogy a fiúkkal volt, hívott, hogy menjek velük, mert milyen szimpi vagyok. Na persze... Elindultam haza, aztán észrevettem, hogy a kulcsom Ginánál maradt... ők persze meg már rég hazaértek Nikiékhez Deepcutba. Nem akartam 20-30 fontot eltaxizni, és a srácok közül ketten arra jöttek, amerre én, úgyhogy felajánlották, hogy elvisznek. Közben kiderült róluk, hogy 18 és 19 évesek... na nem mintha én olyan öreg lennék, csak azért na... Párszor már beszéltünk velük ugye, ártalmatlannak tűntek, és tényleg nem akartam egy csomó pénzt taxira költeni, úgyhogy elfogadtam. Nagynehezen odataláltunk, szegény Gináék már aludtak volna, ehelyett a kulcsommal kellett rohangálnia... A lényeg, hogy meglett és épségben hazaértem. Mondta is a srác, hogy na látod, ezért nem bíztál bennünk... Hát erre egyáltalán nem vagyok büszke, gondolkodtam is, hogy leírjam-e, de aztán végülis úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a kalandomat.
Otthon még elmosogattam, elpakoltam, majd negyed 3 fele aztán végre lefeküdtem.
Utolsó kommentek