Au-pair vagyok Angliában

Fél 9-kor keltem, egy ideig csak netezgettem, tettem-vettem, élveztem, hogy szombat van és itthon vagyok :) Mivel a vonatok még mindig nem jártak rendesen, írt Karen, hogy fél 11-re menjek reggelizni, aztán indulunk is. A reggeli sült baconos zsemle volt... Yasmini egész héten ezt várta, és az eredeti terv az volt, hogy 9 körül hoz át nekem (eredetileg dél-fél 1 körült indultunk volna)... vagyis ő 8 órát mondott még péntek este, de mondtam, hogy 8-kor nekem semmit ne hozzon :))))

Tehát átballagtam, anyu még készülődött, csukott ajtók mögött. Ez fontos. Ugyanis mikor végre előbukkant (indulásra készen), rögtön nagy nevetés tört ki, amikor megláttuk egymást. Sikerült ugyanazt a ruhát felvennünk, illetve a színe különböző, de azon kívül teljesen ugyanolyan. Emlékeztek, amikor anno megkért, hogy neki is vegyek olyan rucit az ESPRIT-ben, mint az enyém? :) Na ez volt az :) Mondta, hogy még majdnem fel is hívott... Sebaj, visszavette azt, amit először vett fel, így mondjuk harisnyacsere és egyebek is szükségesek voltak... Matt szerint maradhatott volna abban is, az egyenkabátunkkal tényleg egyformák lettünk volna :)

A fél 12-es vonattal mentünk Wokingból. Amire sosem gondoltam: Yasmin esetében nézni kell, hogy melyik az az állomás, ahol fel tud szállni, ha megy valahova, és melyik az, ahova érkezni tud... a kisebb állomásokon csak lépcsőn lehet feljutni az átjáróra a másik vágányhoz. Ez azért rossz, mert például ha napi retúr jegyet (ami ugye csak pár penny-vel drágább a „csak oda”-nál) szeretne venni Londonba mondjuk egy Farnborough-ban élő kerekesszékes,  akkor nem tudna, mert Farnborough-ba csak érkezni tud, mert nem tud átjutni a másik vágányra, hogy felszállhasson. Máshonnan kell mennie. Általában olyan helyről, ahol csak felszállni tud, érkezni nem... így duplán fizet. Na mindegy, ez csak érdekességképpen... amíg nem kerül az ember közel ezekhez a dolgokhoz, addig nem is gondol ilyenekre. Mint ahogy én sem tettem eddig. Szóval Woking (nagyobb állomás, van lift), vonat... végig álltunk, de nem volt hosszú, délre már a Waterloon voltunk. Anyu is megfigyelte már, és ma is megtapasztaltuk, hogy itt Angliában mennyire nem segítenek az emberek... Yasmint úgy szenvedtük fel a tömött vonatra a székkel, közben csukódtak az ajtók...

Első utunk egy étterem-bárba vezetett a Temze-parton. Mivel már dél elmúlt, anyu úgy gondolta, hogy megérdemlünk egy kis koktélt. Vagy kettőt :) Egy kicsit üldögéltünk, majd belevetettük magunkat a karácsonyi forgatagba. Ez furán hat, de egy kicsit „otthon éreztem magam” a karácsonyi vásáron: sapkás-kesztyűs, kajás, kézműves standok, tisztára, mint Szegeden :D csak mindez a Temze-parton. Persze azért idén sem marad ki az életemből a Dóm tér és a Széchenyi tér, na meg a Dugonics :) csak kicsit későbbre tolódik.

Csak egy kis kitérő: itt nemcsak karácsony táján, hanem mindig vannak mindenfélének beöltözött emberkék, akikkel egy kis pénzért lehet fényképezkedni. Tegnap volt szerencsénk megcsodálni Donald kacsát fej nélkül... ez még OK, nyilván néha szüksége van egy kis friss levegőre... gondolná az ember... Tudom, hogy itt én is kisebbség vagyok, de ez a nő még inkább, ha értitek... nem vagyok rasszista, általában semmi bajom a barnább bőrűekkel, otthon sem, és most persze nem a feketékről beszélek, mert velük aztán végképp semmi gondom nincs (és otthon alig vannak). Szóval a fejetlen Donald kacsa friss levegő helyett nagyban bagózott a szaladgáló gyerekek között, közben telefonon – a hangsúlyból télve – vitatkozott valakivel... Elég érdekes látvány volt. Aztán mikor másodszorra sétáltunk el mellette, jött oda, és intett Yasminnak, hogy menjen felé... na persze... fujj.

Vissza a karácsonyi vásárra: ettünk sajtos palacsintát, sült gesztenyét, jót sétálgattunk, majd elhajóztunk az O2-hoz. Vizitaxi pontosabban, kényelmes ülésekkel, kávézóval. Egy cseppet könnyebb volt ezzel, mint metrózni Yasminnal... gondolhatjátok, még ha itt lenne is rá lehetőség, nem úgy, mint Pesten... na de majd a 4-es metró :))) Egyébként pár megállónál talán már van lift, nem tudom... Na de mindegy is.

Odaértünk, felmértük a terepet, aztán megvacsiztunk egy étteremben az ezer közül, és ittunk egy újabb koktélt. Ja, de előtte még csináltunk egy saját videoklipet. Tök ingyen volt, beálltál egy félgömb-szerűségbe, kiválasztottál a 4 dal közül egyet, azt csináltál, amit akartál kb. fél percig, rögzítették, és 20 percen belül elküldték e-mailben. A rossz csak az volt, hogy nagyon keskeny volt a „kép”, és hárman nem nagyon fértünk. Én többször „kisétáltam”, állandóan vagy anyut vagy a kijelzőt néztem, hogy éppen benne vagyok-e... lényegében elröhögtük az egészet. Ezt vacsi előtt és után is eljátszottuk. Karennek megvan, de szerintem nem is kérem meg, hogy küldje el nekem :))) Nem akarom látni :)

Miután kiszórakoztuk magunkat, átmentünk az első ellenőrző kapun, ahol Karent megkérte a pasi, hogy majd adja le a nagy fényképezőjét (csak kicsiket lehetett elvileg használni), majd a buli után visszakapja. Mivel a következő pasi nem kérte, anyu elrejtette Yasmin kabátja alá, így később nem kérte senki :) Még volt időnk a kezdésig, és Yasmin mozgáskorlátozott jegyei a színpad mellé szóltak, ahova a VIP bár-részlegen keresztül vezetett az út. Gondolom általában ez a VIP, most nyilván mindenkit beengedtek, akiknek ezen keresztül kellett menni. Itt még ittunk egy kis vodka-narancsot, vagyis én azt ittam. Egyébként gyönyörű volt ez a bár, ízléses volt berendezés. Fél 6 körül aztán bepróbálkoztunk Yasminék szektorában... no luck... a pasi mondta, hogy biztonsági okokból nem engedhetnek több embert a szektorba... anyu mindent megpróbált. A pasi azért javasolta, hogy próbáljuk meg a Customer Service-es lányoknál is. Ott is ugyanezt fújta, hogy minden jegy elkelt, és nem engedhetnek be több embert, bla-bla-bla. És hogy majd kérdezze meg anyu a „beengedő” pasit... mondtuk, hogy ő küldött bennünket. Hát Karen tényleg minden kártyát előhúzott, millió okot sorolt, hogy miért kellek én oda, és hogy tavaly is a felénél csomóan csak úgy bementek, stb... de nem sikerült, úgyhogy elváltak útjaink. Ők egyébként a színpad bal oldalán (szemből nézve) ültek, közvetlenül mellette szinte, iszonyat jó helyen, így lesznek majd jó képeim is :)))

Az én helyem a színpaddal majdnem szemben volt, jó messze, de legalább beláttam szinte az egész arénát. A negyedik szinten voltam, de annak az alján, lehetett volna sokkal rosszabb is :))) Nagyon élveztem az egészet egyébként, iszonyatosan jó karácsonyos hangulata volt az estének. A fellépők: Taio Cruz, Alexandra Burke, Jason Derulo, McFly, Duffy, Nicole Scherzinger, Olly Murs (annyira cuki!!:), The Script (annyira jók!!!), The Wanted (annyira szép az egyik srác!!:), ééééééééééés a The Black Eyed Peas, akik a legeslegjobbak voltak!! És most úgy érzem, el kell mennem egy BEP-koncertre jövőre! :) Azt hiszem mindenkit felsoroltam... Cee-Lo Green nem ért oda, ugyanis a hó miatt Amszterdamban ragadt... nem baj, úgyis csak egy számát ismerem azt hiszem. Nicole Scherzingertől pedig csak az utolsó dalt, a „Poison”-t láttam, mert kimentem WC-re meg sorban álltam egy kis frissítőért :) De nem is igazán szeretem a csajt... bár Karen szerint nagyon jó volt, és vagy három Pussycat Dolls-számot is énekelt a sajátja előtt.

Az egésznek olyan fél 11 fele lett vége, viszonylag gyorsan megtaláltuk egymást és Nobbyt, a magántaxist (nem tudom, hogy hivatalosan mi, de nincs taxis igazolványa, nem parkol a taxidroszton, csak ilyen apu-féléket fuvaroz már hosszú évek óta... Yasmin kérdezte, hogy honnan tudják az emberek, hogy taxi, ha nincs neki táblája/lámpája/jelzése? Hát, nem kell tudniuk, mert nem igazából nem is taxi, inkább sofőrszolgálat-félének nevezném. Kérdezte amúgy tőlem, hogy megyek-e a céges karácsonyi bulira? :) Mondtam, hogy nyugodjon meg, nem :))) (20-án lesz, amikor én már túl leszek a mórahalmi vásáron és sok-sok finomságon OTTHON:)))))

Elég sokáig tartott az O2 környékéről kikeveredni, így negyed egy körül értünk haza. Yasmini jót aludt hátul mellettem, még horkolt is :) Amúgy egész nap nem volt igazi hideg, plusz 6 fok volt még hazafelé is. El is olvadt majdnem az összes hó... na ezt azért nem bánom, ennyi elég volt. Csak most pont az undorító, átmeneti latyakos stádiumban vagyunk...

Én végül fél 2-kor feküdtem le, nem kellett altatni. Fárasztó nap volt. Ja, egyébként nagyon elégedett vagyok a pár hete vásárolt TK Maxx-es csizmámmal, kiállta a próbát: 12 óra mindenféle fájdalom nélkül :)))

8-ra mentem át, és ahogy az valószínű volt: nem mentek fiziora. Ehelyett éppen ment a vita: Yasmin mindenképpen szeretett volna suliba menni, míg Sebastian azt mondta, hogy ő nem kockáztatja az életét :)) Karen úgy döntött, hogy senki nem megy sehova... hurrá! Mivel tegnap már mindent megcsináltam, ma csak az általános takarítás volt a dolgom, na meg a porszívózás után plusz felmosás, újra... és úra csak fél óráig látszott meg. Hiába, ha a sós trutyi megszárad, undorítóan mutat a fekete padlón... és az sem javítana sokat a helyzeten, ha mindenki levenné a cipőjét, mert hogy a drága kutyus állandóan ki-be járkál, na meg Yasmin székével sem tudunk mit kezdeni, szépen húzza a csíkokat maga után. Ezért különösen szívás nálunk a hó, Yasminnal ilyenkor sokkal nehezebb. Mármint a kocsihoz jutás, kocsiba be-kocsiból ki... na meg fáj a szíve szegénykémnek, hogy igazán nem tudja élvezni a havat, amellett, hogy amúgy is szenved: hideg a kerék, vizes-saras-mocskos lesz a ruhája egy pillanat alatt...

Na de térjünk vissza rám, mégiscsak az én blogom :) Egész jól tudtam haladni, mert Yasmin karácsonyi kártyákat gyártott a szobájában (a tegnappal ellentétben ma nem akart hozzám átjönni), Sebastian pedig tv-zett, szinte mintha itthon sem lettek volna. Szinte.10-kor elvonulhattam (ma nem törtem össze semmit... tegnap sikerült megrövidítenem a pohárkészletet...), összekaptam magam, aztán Matt hazajött, beugrottam a kocsiba, és visszavitt az irodába, majd hazajött, és maradt is :)

Louanne-nal voltam, aztán Sarah is befutott, és még tennivaló is volt. vicces, hogy a jó miatt alig voltak: hárman a sales-en, Gemma egyedül a könyelésen, meg mit ketten-hárman. Jaj, emlékeztek a múltkori macskás-fényképezőgép-elvevős-strandon-securitysek-által-üldözős sztorira?? :) haha... a nő most újabb panasszal élt: poszttraumatikus stresszben szenved, éjszakánként mindig török börtönnel és macskákkal álmodik :D Jó, ez konkrétan nem vicces, de maga a teljes történet igen :) Kb. ennyi érdekes történt, na meg Louanne-nal elég sokat beszélgettem ma is, de kettőkor aztán jött értem apu, igazán jól jártam :) Rendesek, hogy csak így elfuvaroztak, hogy kereshessek egy kis pénzt :)

Én maradtam Sebbel, a többség pedig elment orvoshoz: a csípő-dokihoz. Sebastiannal elmentünk az erdőbe, hogy kipróbáljuk a szánkószerűséget, amit tegnap alkotott. A baj csak az, hogy a csúszós része van fából, az ülős pedig fémből :) Persze nem nagyon mozdult, hiába a domb és a lejtő :) Ennek ellenére jól elszórakoztunk!

Kb. 5 fele hazaértek, nagyon jó hírekkel (és éppen megmentve engem Sebastian következő játékától :) Először ugye úgy volt, hogy február-március környékén kell majd a csípőjét műteni, aztán az, hogy nyáron, hadd erősödjön. Most pedig azt mondta a doktornő, hogy várhat, egy évet biztos (az SDR-től számítva), de akár kettőt is. Ami azért jó, mert az újra nagyon legyengíti majd, legalábbis egy jó darabig nem fog tudni utána csinálni semmit. Muszáj megerősödnie addig! Sok „standing frame” és sok séta... combizom kell legfőképpen...

Még ittunk egyet, dumáltunk, aztán fogtam a kis tejemet (amire Yasmin emlékezett ma is, hogy venni kell nekem, nagyon büszke volt magára :) és a chilli con carnemat, majd valamikor 6 előtt eljöttem, majdnem Karen is jött velem, Yasmin ma is lefárasztotta... Tegnap amúgy mondta, hogy ma könnyű vacsi lesz, mármint hogy nem főz semmit. Mondta, hogy lehet, hogy pizzát rendel, mert olyan kedves a gyerekekhez. Én meg mondtam, hogy „és lusta” :))) Aztán felvetette a fish&chipset, ami nem lett volna ellenemre, de egye fene, a chillis babbal is kibékülök :)

Ja, egyébként nem biztos, hogy holnap járni fognak a vonatok, úgyhogy nem tudjuk még, hogy vonatozunk vagy pedig odafelé is taxizunk-e. Ez majd holnap kiderül. Az itteni hó nem lehet akadály szerintem, nem tudom, hogy a vonal többi része hogy áll ez ügyben :)

Itthon ettem, skype-oltam egy kicsit anyusékkal, rendbeszedtem magam, tusiztam, stb. Már jóval 10 után kezdtem el blogot írni, éspont akkor kezdődött A tolmács című film, ezért haladok lassan az írással...

Karen tegnap tök rendes volt. Számolgattam a vagyonomat, meg hogy mit mikor fizetek be/veszek ki az automatából, mert megint készpénzt viszek haza, nem utalok. Kérdezte, hogy odaadja-e jóval előrébb az utolsó heti pénzemet és az otthon töltött két hetemet? De nem kell, elég lesz ha közvetlenül utazás előtt befizetem, 4 nap múlva a számlámon lesz, nem igazán akarok abból a pénzből költeni otthon...

Bár a filmnek még nem volt vége, de el kellett kapcsolnom az ITV-ről, mert elviselhetetlenül zúgni kezdett... Már egy óra, azt hiszem alszom... azzal a tudattal azért más, hogy holnap szombat, és mégsem megyek dolgozni :))))

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy már amikor fél 4-kor felébredtem és kinéztem az ablakon, láttam, hogy valószínűleg hosszú nap vár rám... Bert 6-kor kezdte a lapátolást, meg valami hangos gépezetet is üzembe helyezett már 7-kor... 8-kor pedig már apu is bőszen lapátolt kint, amikor átmentem.

Persze Yasmin és Karen nem mentek Oxfordba, és a suli is bezárt mára. Az a vicces, hogy kb. 15 centi hó van, és a mi kis utunk kivételével semmi gond nincs az utakkal... mondjuk itt, ahol nincs téligumi, vannak viszont kisebb-nagyobb dombocskák, lejtők, emelkedők... valóban egy kicsit veszélyes. De nálunk azért soha nem zárt be a suli ennyi hó miatt...

A házban oltári kupi volt reggel, anyut 6-tól már kiidegelték, mondta, hogy egy percre sem ült még le, pakolászott ő is rendesen. Igaz, hogy amúgy sem terveztem ma suliba menni, de azt díjaztam volna, ha a gyerkőcök nincsenek itthon. Yasmin ma is extra-idegesítő, akaratos, parancsolgató volt. Már mindketten kiabáltunk rá délután... Karennek már 8-kor elege volt belőle... gondolhatjátok: azt mondta, hogy inkább lenne félúton Oxfordba... pedig elvileg ugye élvezni kellene a plusz szabadnapot. Persze nem tudtam semmit igazán csinálni, amíg otthon volt a kisasszony... szerencsére valami projekten dolgoznak Berttel, úgyhogy átment, és az egész délelőttöt ott töltötte. Csak ceruzákat vittem át, WC-re vittem, meg ilyenek, de mégsem zaklatott minden percben. Anyu pedig elvitte aput az állomásra, aki ment Londonba, így meg tudtam csinálni mindent, amit akartam, és még palacsintatésztát is kavartam. Ja, és fel is mostam. A fekete padlón gyönyörűen mutatnak a szürke-fehér láb-, tappancs- és keréknyomok, ahogy szárad... tehát felmostam, aztán hazajöttek, és kb. fél óra múlva ugyanolyan volt... na mindegy.

Déltől kb. egyig egyedül voltam, mert anyu elment Sebbel kutyát sétáltatni meg csúszkálni. Hazaértek, elkezdtem palacsot sütni. Yasmin itt kezdte újra: ki hányat evett, milyet, stb... nem, mintha nem lett volna elég. Hihetetlen... nagyon kiakasztottak, főleg persze Yasmin, Seb igazából semmit sem csinált (azon kívül, hogy a sajátjait ő akarta feldobni)... utánam/velem együtt anyu is ráripakodott párszor a kishölgyre. Úúúú, nagyon felhúzott. Sok-sok kérdés, sürgetés... egyszerűen idegesítő volt, mondtam is neki. A végén már nem is válaszoltam, csak összenéztünk Karennel... aki csinált is egy ír kávét, Bailey’s-eset, tejszínnel. Kellett. Isteni volt :) A maradék palacsintát egyébként a munkásoknak adtuk, illetve Yasmin. Mintha ő sütötte volna :)))

Nagyjából elpakoltam, aztán anyu felajánlott néhány gyerekmentes órát, amire nem kicsit volt szükségem. (Annak ellenére, hogy tulajdonképpen alig voltam Yasminnal... mondtam is nekik, hogy nem bunkóságból mondom, de örülök, hogy Yasmini a szomszédban töltötte a délelőttöt :))))

Ja, közben írtam e-mailt a tanárnak, hogy gondolom észrevette, hogy nem voltam suliban, ha egyáltalán volt óra... és hogy mi lesz a vizsgával? Természetesen elmarad... Nem igazán szeretem az ilyet, annyira szépen meg volt tervezve a holnapom: reggel nagyjából elpakolok itthon, Pauline-nal elmegyek a Tesco-ba, Marks & Spencerbe, majd Camberley-ben kiszállok, veszek még pár dolgot karácsonyra, elmegyek vizsgázni, megvárom Hajnit, aki lett volna olyan kedves, és elvitt volna munkába, majd este hazagyalogoltam volna az irodából. Erre most ott tartok, hogy fogalmam sincs mi lesz holnap. Lehet, hogy már délelőtt megyek dolgozni, lehet, hogy csak délután, és az is lehet, hogy egyáltalán... grr... Hajni aztán írt sms-t, hogy valószínűleg január végére teszik át a vizsgát. Nem mintha sokat számítana, ez úgysem valami olyasmi, amire fel tud készülni az ember. Esetleg szavakat tanulhatnék a jobbnál-jobb témákhoz. De sajnos el kell fogadnom, hogy képtelen vagyok tanulni. Sokáig tényleg nem értem rá, most pedig egyszerűen győz a lustaság...

Magamra öltöttem a kabátot és a gumicsizmát, és a gyerekmentes óráim egy részét erdei sétával töltöttem: végigmentem a csatorna mentén, ugyanazon az útvonalon, amin anyusékkal is sétáltam. Egy része már be van fagyva, nagyon szép volt. Szerencsére időben mentem, mert a pasi pont akkor fordította el a kis hidat, kérdezte is, hogy visszafelé is ott jövök-e, mert akkor úgy hagyja. De nem arra jöttem :) Csináltam pár képet, persze nem adják vissza a szépséget, és nem tudom mikor teszem fel őket :) De tényleg mesés volt az erdő... és imádom a csizma alatt ropogó hó hangját :)) OK, valami jó mégiscsak van ebben a hóban :DD De azért jobban örültem volna, ha a holnap a tervek szerint alakul.

Egy kicsit blogoltam, aztán fél 6 körül átmentem. Sebastian éppen halálra unta magát... én nem emlékszem, hogy mi valaha is ennyit panaszkodtunk volna, hogy unatkozunk. Vagy igen, anyus? :) Jó, mi ketten voltunk lányok, és hál’ istennek egyikünknek sincs semmi fogyatékossága, így jóval könnyebb volt együtt játszanunk. De akkor is, van mindene: wii, ps3, ds, ipod touch, netbook, tv kb. 1000 csatornával, és csomó egyéb játék... pont ez a baj... na meg könyvek (a héten egyébként két kis könyvet is kivégzett, esténként szokott olvasgatni). De unatkozik...

Egyszercsak megvacsiztunk, iszogattunk, majd szerkesztgettük Yasmini 18-i nagy biciklizős „próbatételének” plakátját: Santa Cycle a neve. A táv 5 mérföld, ami kb. 8 km. Őszintén szólva nem tudom, hogy hogy fogja megcsinálni... Bár addigra meglesz az új biciklije, amit tegnap „nyertek meg” az ebay-en, és szerencsére egy köpésre lakik az eladó. És az új biciklinek nagyobb kerekei vannak, azzal azért képes lesz gyorsabban haladni. Anyu pedig majd szalad/sétál mellette, megálláskor forrócsokival frissítenek, stb... A támogatói pénzek pedig mennek Yasmin footstepses charity-jébe. Az egész viccesen lesz beállítva amúgy, elvileg holnap már meglesz a végleges, és Karen felteszi Yasmin blogjára, majd belinkelem.

Elég későn tusoltunk, és végül 8-kor jöttem el. Jól elfáradt ma mindenki. Yasminnak mondtam este is, hogy ma extraszuperidegesítő volt. Nem tagadta :) De azért azt megjegyezte, hogy alig volt itthon. Mondtam, hogy az is elég volt :))) Egyébként pedig nagyon aggódik, hogy hideg van nálam. Dehát nem fagyok meg. Sőt, nem is gondoljátok, hogy be lehet fűteni ezt a kis zugot :))

Egy kicsit skype-oltam anyáékkal, aztán blogot írtam, és a jó ég tudja hogy, de elkezdtem régi szerencsekerekes, leggyengébb láncszemes, stb.... videokat nézni. De rég volt... :)

Mindezek után tusiztam, majd skype-oltam Hajnival, most pedig alvás.

Először is Tatusnak nagyon boldog 79. születésnapot!!! Tudom, hogy nem olvasod, és amúgy is felköszöntöttelek (még ha a netem nem is engedélyezett hosszú beszélgetést...), de itt is boldog születésnapot kívánok!!! Még sokat!!!

Későn indult ma a napom, csak fél 9-re mentem. Anyuval jól elkávézgattunk, beszélgettünk, facebook-segítettem neki, stb... mintha egyikünknek se lett volna semmi dolga :) Na jó, a konyhában azért arrébbpakolgattam egy-két dolgot. Na de ez mindegy is, ma egyébként csütörtököt tartottam, holnap pedig pénteket fogok, már ami a munka mivoltát illeti.

Mivel a saját cuccaimat is mostam-szárítottam (csak a törülközőket meg egy-két olyan dolgot a szárítóba, amit nem sajnálok), maradtam, és válaszolgattam az e-mailekre, üzenetekre, amikre már egy ideje szerettem volna. Pont indulni akartam fél 2-kor, amikor apu és Yasmin hazaállítottak. Gyors élménybeszámoló, aztán le is léptem.

3-ra vissza, Sebastian rávette anyut egy csúszkálós erdei sétára, Yasmin pedig forrócsokit gyártott. Később aztán megvacsiztunk, iszogattunk... nem vagyok rá büszke, de nem tudom megmondani, hogy mikor volt az utolsó alkoholmentes napom. Nem kell sokra gondolni, legtöbbször csak egy-egy pohárka bor, pezsgő gránátalmalével, vagy egy sör, de az most a hidegben nagyon ritkán. Ebben még semmi rossz nincs, és jólesik. Főleg, ha Yasmin fárasztó. Ma is kezdett az lenni... de sikerült kordában tartanunk.

Vacsi után pont hazaért apu, átjöttek Pauline-ék, és kihúztuk a ’secret santa”-neveket. Eredmény: plusz egy ajándék 3 font értékben Sebnek :) Yasminnal ezután letusiztunk, és máris elkezdett a „titokról” beszélni. Neki tuti, hogy nehéz lesz magában tartani, hogy kit húzott :)))... utalgat, és engem is kérdezget...

Felöltöztettem, aztán egy kis ellenállással ugyan, de anyu beállította a „standing frame”-be. Nem tudom egyébként, hogy mi van Yasminnal, de az utóbbi napokban nagyon sokat ölelget-puszilgat. Amúgy is mindennapos, de most valahogy még többször. Most még a „kínpadon” is fogni kellett a kezét, stb. :) Dumálgattunk még egy kicsit, így nem vette észre, hogy telik az idő. Főleg a szombatról, hogy mi hogy lesz (Yasmin nagyon örül, hogy Noby-val taxizunk majd haza... hát még én... és akkor magát Noby-t ne is említsük:))))), meg persze egyebekről.

Már majdnem 7 óra volt, amikor eljöttem. Anyáékkal próbáltam skype-olni, de annyira rossz volt a net, hogy inkább nem vittük túlzásba. Ha nem hallottátok volna, akkor elköszöntem :)) Csak jobbnak láttam letenni, mielőtt felhúzom magam :D Ezután gondoltam megnézek egy filmet, ha már a sorozataimat sem tudom tölteni, mert nem megy már az oldal, ahonnan ezt elkövettem... A Law Abiding Citizent, magyarul azt hiszem Törvénytisztelő állampolgár a címe. Nem egy unalmas film, az biztos... nem kell nagy rejtélyeken törnöd a fejed, de leköt... engem legalábbis nem untatott, sőt.

A kis izgalom után blogoltam, tusiztam, most pedig alvás. Holnap ismét 8-ra megyek. Jó kis hét ez :))))

Ja, ez tegnap volt: este, mikor már mindkét gyerkőc ágyban volt, és épp Sebastiantól ballagtam át Yasminhoz, ahogy szoktam, bevertem a kezem az ajtófélfába. Egy „aúúúú” elhagyta a számat, és Sebastian kikiabált, hogy mi történt?, jól vagyok-e? :) Erre Yasmin: „Persze-persze, csak normális önmaga” :))) Mindig viccesnek találják, amikor török. Hiszen nap nem múlik el anélkül, hogy valaminek nekimennék, valamibe belerúgnék, valamibe beütném a kezem, valamit lefejelnék vagy egyéb módon kárt tennék a testi épségemben... és már annyira ismertek, hogy tudjátok: nálam kimeríthetetlen a lehetőségek tára. De ha mégsem sikerül magamnak ártani, eltörök hát valamit a lakásban. Ez hozzátartozik a mindennapjaimhoz/mindennapjainkhoz :) Ma is zuhanórepült egy pár dolog portörlés közben, de a csodával határos módon minden túlélte :) Erről jut eszembe: tényleg nem tudom mi lehet a bokámmal. Ezer éve nem volt a lábamon magassarkú... és egy ideje már nem fájt. Nem olyan fájdalom, amitől megőrül az ember lánya, és nem is folyamatos, ezért nem aggódom és ezért nem megyek orvoshoz. Vannak viszont lépések, rövidebb időszakok, amikor bizony fáj. Húzódik, kellemetlen, és nem jó rálépni... na de majd meggyógyul :)

Az SDR-témához is van még egy pluszom: Karen mondta ma, hogy tud két olyan brit gyerekről, akiket nem vállalt Dr. Park. És ennek mi természetesen valahol örülünk (még ha nem is szép dolog), mert ez ugyebár azt mutatja, hogy azért nem mindenkit műt meg, csak a pénzért, csak azért, hogy műtsön. Ha valakit nem találnak megfelelő alanynak a kiküldött röntgen, video, képek és egyéb leletek alapján, akkor elutasítják... Szerencsére Yasmini nem közéjük tartozott...

Jaj, még egy utolsó. Azt nem tudom, hogy írtam-e, hogy Bert múltkor kérdezett a facebookról, és panaszkodott róla. Kérdeztem, hogy ha bejelölöm, visszajelöl-e? Azt mondta, hogy nem :))) Ma megláttam Karen „meghívóján”, és bejelöltem, aztán vissza is jelölt. Karennel nevettük is :D Este pedig „kérdőre vontam” :) Azt mondta, hogy ő is éppen a barátom akart lenni – facebookon is :)))))

Oh, és ma piszok hideg volt mellesleg... bár nem havazott, mondjuk nem is olvadt egy szemet sem. Ezt még úgy éreztem, meg kell osztanom veletek :) Szép álmokat nekem!