Mikor fél 8-kor átmentem, Yasmini már felöltözve, reggeli készen üldögélt a konyhában. Fél 6-kor kelt (na nem önszántából, volt is sírás állítólag), úsztak, és a házi is kész lett. Bírnám, ha ez fogadna minden reggel :)

Persze így is sikerült éppen időben suliba indulni :) Pedig anyu nagyon mondta, hogy ma korábban mennek :D Mondtam, hogy azt megnézem... és hát nekem lett igazam :) Karen el is ment sétálni Lisaval mikor visszaért, én pedig rendbevágtam az egész házat, fürdőszobástól, és éppen vasalni kezdtem 10 körül, amikor visszaértek. Előtte/közben persze Berttel konzultáltam internet-ügyben... szerencsére megoldotta, tényleg mindig ő a mi emberünk :)

Jó sokáig vasaltam... volt mit... mondjuk most sok az enyém volt a ruhák közül. Fél egy felé végeztem, aztán még kicsit „videoztunk” és beszélgettünk Karennel. Mondtam neki, hogy Yasmin gyakran lekezelő, ha barátnő van nálunk. Anyu mondta, hogy vele is főnökösködik... megállapodtunk, hogy ez valószínűleg azért van, mert annyira ritkán jön bárki is hozzá, annyira kimaradt mindig az ilyenekből, hogy nem tudja, hogy hogy viselkedjen normálisan... ezért egy kicsit felvágós... De mondta, hogy ne hagyjam annyiban, beszélgessek el vele. Mondtam, hogy már túl vagyok rajta :) A válasz: jól tettem, és megint mondta, hogy tegnap reggel is jól tettem, hogy kisétáltam a szobájából. Eddig nagyon jól csinálom, hogy nem hagyom, hogy a fejemre nőjön... mert a végére az - eddigi legkedveltebb - szlovén lány is elvesztette a „tekintélyét”...merthogy annak ellenére is megcsinált mindent Yasminnak, hogy ő kezdett csúnyán beszélni vele. Ez persze az au-pair saját hibája, ha hagyja... én egyelőre még állom a sarat :) Ja, és arról is biztosított, hogy ha valamikor is vitára kerül sor, ő mellettem áll ez ügyben, mert pontosan tudja, hogy milyen Yasmin és milyen vagyok én. Egyébként Yasmin is tisztában van vele, hogy sokszor nem úgy viselkedik, ahogy kellene... tegnap a kocsiban állítólag valamelyik osztálytársukról beszélgettek, hogy néha kicsit túl sok, és Yasmin mondta magáról, hogy „Néha én is az vagyok, de XY rosszabb.”...

A dumálgatás után elvonultam, megebédeltem, majd pakoltam és blogot írtam. Valamint ezt a honlapot nézegettem: http://www.keruljkozelebb.hu/ Ajánlom nektek is! Megtalálhatjátok a kis kampányfilmeket is (bár Bárdos András nem a kedvencem...), szerintem jók... bár nem tudom, hogy mennyire érik el céljukat... Szerintetek Magyarországon vajon hány évtized kell majd ahhoz, hogy a fejekben e téren rend legyen, hogy a hozzáállás megváltozzon? Hogy mind az utca embere, mind a munkaadó a lehető legegyenlőbbként tekintsen a mozgáskorlátozottakra, látás- vagy hallássérültekre, értelmi fogyatékosokra??? ... és ne – néhol lenéző - szánalommal kezelje őket... Nem beszélve az állam szerepéről, a szociális rendszerről, az integráció fontosságáról, akadálymentesítésről, stb... és itt jöhetne az én szakdogatémám: a sport, vagy akár a suli... Otthon mikor lesz olyan, hogy a fogyatékos gyerekek integrációját elősegítendő az állam szinte minden lehetséges eszközt (1-to-1, aki egész nap csak Yasminnal van a suliban; laptop, stb...) megad, hogy valóban  integrációról beszélhessünk, ne csak hangzatos, ám üres szavak legyenek... Persze itt Angliában is vannak problémák, hibák, itt sem megy minden simán, de mégis... azért érzékelhető a különbség... persze ennek az okait is lehetne feszegetni... Na mindegy, ebbe most nem megyek bele, egyszer majd lehet, hogy bemásolom a szakdogámat, ha erről a témáról többet szeretnék írni :))))

Vissza a délutánhoz: mivel facebookon „megchateltük” Karennel, hogy nem kell 3-ra visszamennem, volt időm pihizni. Szerencsére ugyanis apu hazajött, és maradt is, így Sebastianra nem kellett „vigyázni”. Úgy volt, hogy majd fél 7-re átmegyek, és anyu-apu külön mennek iszogatni, ám 5 körül hívott Yasmin, hogy fél 6 fele menjek, tusolunk, vacsizunk, aztán el is jöhetek, mert apu marad a fenekén.

Átmentem, a tusolásból nem lett semmi, mert a munkások nem kapcsolták vissza a vízmelegítőt, így nem volt meleg víz Yasminnak, és nem akartunk fél órát várni. Úgyhogy csak átöltöztettem pizsibe :) Karennel elfogyasztottuk a szokásos napi italunkat, vacsira kaptam curryt és jacket potatot – a változatosság kedvéért :) 7 előtt aztán el is jöttem. Viccesek voltak, mert kérdeztem, hogy héfőn hogy lesz, merthogy jövő héttől újra Oxford-fizio, ezúttal reggel 7-es indulással... úgyhogy reggelente nem fogok Yasminnal találkozni, illetve ha találkozom is, az úgy lesz, hogy ők mennek, én jövök. Tehát hétfőn 7-re megyek, Sebastiannak csomagolok uzsit, és ennyi, kezdhetek takarítani. Így remélhetőleg nem 1-kor végzek majd :) Az uzsira visszatérve: Karen mondta, hogy „make sure”, hogy csomagolok neki uzsit... én meg mondtam neki, hogy OK, de ő is „make sure”, hogy lesz mit a kistáskába tennem :))))) Mert néha alig van kaja otthon :D Sokszor, ha írok/írunk is listát, a felét elfelejti.  Most is mondta, hogy biztos nincs kajám hétvégére, mert csak tejet vetettem vele ma... mindig mondom neki, hogy ne aggódjon, szólok, ha valami kell. Mert tényleg mindig szólok :) Ő meg mondta, hogy „Ja, de én felét általában elfelejtem.” :) Az a „baj”, hogy a hétközbeni nagybevásárlásor mindig több, mint elég cuccot pakol nekem.... és úgy érzem, hogy ha már katam, mindent meg kell ennem :D Ezért csak tejet kértem :D

Oh, még egy vicceset láttam: így, hogy Pauline-ék elutaztak, anyuékra hagyták Holly-t egész hétvégére, hétfőig, de a saját helyén alszik, Pauline-ék házában... és most jön, ami megmosolyogtatott: baby-őrrel vigyázzák az álmát :)))))

Hát ha már úgy alakult, hogy nem kellett sittelnem, tartottam egy nyugis estét :) Ha egy kevésbé jófej családnál lennék, lehet, hogy nem örülnék (sőt valószínűleg ki is akadnék), amiért sose lehet tudni, hogy mikor mi történik, ma is egészen 5-ig azt hittem, hogy az estét 2 kutyával és két gyerekkel töltöm :) Tegnap is ment a varia... és általában :) De Pauline-nal pont azt beszéltük valamelyik nap, hogy legalább sosem unatkozunk :DDD És amúgy meg tényleg mindig mosolyognom kell, ha rájuk gondolok, ma este is alig voltam ott szinte, de ahogy mindenki poénkodik a másikkal, a beszólások mg minden. Lehetne egy valóságshowt forgatni náluk, az tuti :))))

Itthon skype-oltam egy kicsit anyával, néztem Grace klinikát, tusoltam... olyan jó volt, mindenféle kencével bekentem magam utána, amiket bár megrendeltem egyszer, alig használok, mert mindig sietek... tényleg sokáig tart, ha mindennel le akarom magam ápolni :) de most ráértem! :) Nem mintha annyira nagyon időszűkében lennék más estéken, de általában mire tusolásra kerül a sor, már vágyom az ágyra, és inkább kihagyom... Egyébként ma este sem volt netem órákig, most remélem, hogy fel tudom tenni, nem úgy, mint tegnap...

Ezt még megjegyezném: magamhoz hűen folytatom a testem „pusztítását” :) Reggel iszonyatos hülyén sikerült felállnom az asztaltól, úgyhogy jól bevertem a sarkába a combomat... van szép piros csíkom, enyhe kékes beütéssel, szó szerint beütéssel :))))) éljen a humorérzékem, remélem Orsika te legalább röhögsz! :DDD ...tegnap az alkarom vérzett, mert beütöttem a szekrény sarkába... tegnapelőtt eléggé lefejeltem a páraelszívót... a kézfejeim is szépek: ismeretlen eredetű sérülések mellett van egy szárazságtól szétnyílt sebem is, az fáj a legjobban... és még a bokámat is érzem, bár az már egyáltalán nem vészes szerencsére :)

Oh, MissMarple: elolvastam a lányod utolsó néhány bejegyzését... ahogy látom szegénynek nem nagyon van szerencséje a családdal, remélem talál egy kedvesebbet hamarosan!!! Oh, és a kulcsos sztori aranyos :)) Bár az anya reakciója már kevésbé...

Ez most nem tudom, hogy jutott eszembe, de a carbonaranal valamelyik nap elfelejtettem megemlíteni: a gyerekek nem ugrálnak a gombáért (és annyira mondjuk én sem), de egy kicsit mégis tettem bele. Kisebbre vágtam, mint anyu szokta, így észre sem vették, hogy van benne :))) Yasmin a második tányér kivégzése után kérdezte meg, hogy „te ebbe tettél gombát?” - miután jött a felismerés, hogy az a három maradék valami, amit éppen készült belapátolni, nem bacon :))))) Erről eszembe jutott, hogy anyus és Orsika régen milyen sokszor próbáltak átvágni: mindig azt mondták, hogy nincs hagyma a rántottában :DDDD

Uh, az álmomról még nem is írtam: nem emlékszem pontosan, de valami bonfire-party-féleség volt a régi házunkban otthon... nagyon sokan voltunk, de nem tudom, hogy milyen társaság, mintha csupa ismeretlen emberek lettek volna csak. Volt tűzijáték is, amit én az egykori szobám erkélyéről néztem, és amit az udvar közepéről lőttek fel. Egyszercsak viszont (nem tudom milyen nagy tűzijáték lehetett), de azt láttuk, hogy a rakétával együtt egy ember is felrepül, de nem olyan magasra... és a szomszédban, a „Puskáséknál” landolt a gazban – nem tudom, hogy még mindig gazos-e :)) Próbált felállni, valaki ott is termett (gyorsan átugrott a kerítésen), próbált felkapaszkodni az, aki megégett, de nem tudott, és meghalt... gyerekek sikítoztak, mindenki sírt (valószínűleg akkor tudtam, hogy ki)... Nagyon rossz volt, erre keltem... Van itt álomfejtő esetleg?

Na mostmár tényleg megyek aludni, reggel iroda...