Sziasztok! Na nem vesztem el, csak hát tudjátok milyen elfoglalt vagyok :))))

Most már olvashattok a hétvégémről, mindhárom napom megvan, úgyhogy szerintem a szombattól kezdjétek! :) Azt egyébként szombat délután vettem észre, hogy péntek este fel sem tettem a péntekit, egy kattintás még hiányzott :D

A pihentető nagyalvás még úgy néz ki várat magára: ma negyed 8-ra jöttem át. Próbáltam csendben elkészülni reggel, nehogy felébresszem szegény Fruzsit. Yasmini nem volt túl jól, legalábbis azt állította. Aztán végülis csodák-csodájára kibírta a fiziot az államis fizios nővel. Karen közben elvitte Sebet suliba, én pakoltam, majd fizio után összeszedtük Yasmint, és őt is elvitte suliba.

A ház amúgy meglepően jó állapotban volt már tegnap is, amikor beszaladtam indulás előtt. Anyu tegnap még porszívózott is (persze attól ma még volt mit), ám a felmosást rámhagyta. A mosás pedig... tudom, hogy már sokszor írtam, hogy egész nap ment szinte a mosógép, blablabla... namármost halvány lila fogalmam sincs, hogy honnan az égből termelődött ennyi szennyes péntek óta... konkrétan nem hittem a szememnek, amikor megláttam a kupacokat anyuék szobájában. És a szennyestartó is tele van... Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Komolyan mi otthon négyen egy hét alatt nem termeltünk ennyit, pedig mi is tiszta ruhában járunk :)) Most mindjárt négy óra, szerintem vagy reggel 6 óta megy a mosógép folyamatosan... Na erről ennyit.

Yasmin után Fruzsi következett a „listán”: Karen ugyanis volt olyan kedves, és felajánlotta még a múlt héten, hogy elviszi őt Farnborough-ba, hogy ne kelljen taxiznia. Gondolom szóval tartotta Fruzsit :) kínos csendtől az ő esetében nem kell tartani :)))

Ma nem is járt a szánk annyit anyuval, és nem is netezgettem egész délelőtt (ennek fő oka, hogy a munkások valamit kavartak a telefonnal meg a nettel, szóval nem volt net, így reggeli Bumeráng sem...). Szóval így is csak fél 1 után végeztem...

Karen megköszönte megint, hogy szombaton segítettem. Mondtam, hogy én pont azon gondolkodtam, hogy nem is csináltam olyan sok mindent. Mondta, hogy pont elég volt, hogy Yasminnak ott voltam néha, ha kellett valaki. Aztán délután apuval is dumáltam kint, és ő is mondta, hogy nagyon köszöni, mert így sokkal könnyebb volt, hogy volt plusz egy fő Yasminhoz. Yasmin is boldog volt, mindenki jól érezte magát, És nem is kellett volna semmi többet csinálnom, mert elsősorban nem dolgozni hívtak, hanem hogy jól érezzem magam, ami azt hiszem megtörtént :)

Az otthon töltött pihiidőmben blogot írtam... amint látjátok a mennyiséget, nem két percet töltöttem vele :) Akkor még nem tudtam, hogy megyek-e este dolgozni, aztán 3 után felhívtam Samet, és mondta, hogy elég, ha csak egy estét megyek a héten... ennyire nincs már munka. Amit a pénz szempontjából bánok, de amúgy meg olyan jó itthon maradni... sötétben, esőben, hidegben már azért nem olyan kedvvel pattan bringára az ember lánya, mint tavasszal vagy „nyáron”... Úgyhogy ma este kipihenhetem magam, és csütörtökön megyek valószínűleg. Péntek este megint sittelek, kedden és szerdán pedig itthon maradok azzal a gyerkőccel, akinek éppen nincs programja, amíg anyu hozza-viszi a másikat.

Apuval az is szóba került, hogy hogy lesz jövőre. mindig mondja, hogy majd meg kell beszélni... mondtam most is, hogy ez rajtuk múlik, hogy akkor hol hány óra, mikor-hogy... majd egyszer le kell ülni... Karennel is nem olyan régen beszéltünk róla, hogy jó lenne például, ha én akkor mennék haza, amikor ő Yasminnal visszamegy Amerikába ellenőrzésre például (én mondtam, hogy augusztus közepén Gabiék lagzijára tuti hazamegyek)... szóval hogy majd össze kell hangolni a dolgainkat. Lehet, hogy ők is elmennek valahova családostól, addig én hazamehetnék, stb... Dehát erre nem tudom mikor kerül sor, mármint most még nem tudjuk, hogy hogy lesz a szabadságos-holidayes része 2012-nek... Az iroda-itthon viszonyt viszont már valóban át lehet beszélni... lassan január :)

Azt is mondta Matt, hogy ha nagyon nem lesz munka, és szeretnék többet dolgozni, lehet, hogy a könyvelésen is lenne valami számomra Gemmaéknál. Nem tudom... ők hárman vannak, nem szoktam hallani panaszkodni őket, hogy megszakadnának a munkában. Bár ha van valami, azt persze szívesen megtanulom.

Visszatérve a mai naphoz. Kb. 4 után jöttek haza, mert gördeszkázni mentek suli után, vitték Sebastian két barátját is, akik aztán nálunk voltak vagy 6-ig. Képzeljétek, Sebastian elszabadult deszkája – állítólag gyönyörű ívet repülve – egyenesen a békésen bambuló Yasmini fején landolt. Szerencsére nem lett komolyabb baja, „csak” egy óriási púp van a feje búbján.... tényleg nagy... nagyon nagy. Egyrészt vicces, még anyu is röhögött, meg már Yasmin is, amikor mesélték... de azért borzasztóan fájhatott szegénynek.

Hazaértek, aztán nemsokára megvacsiztunk, a fiúk úsztak, én mostam-szárítottam-ágyneműt húztam. Karen elvitte a fiúkat haza, Sebet teniszre, Yasminnal pedig nagy sokára letusoltunk, majd még lassabban felöltöztünk. Teljesen be van most zsongva, kapott a suliban egy új netbookot (szerintem már írtam, hogy eddig is használt órán), és ez feldobta a napját, gördeszkás púp ide vagy oda :)

Mindeközben apu és Bert az emeleten ügyeskedtek, próbáltak netet varázsolni, mert egész nap nem volt. Nem tudom, hogy végül mit csináltak, de sikerült. Mondjuk nekem itt nagyon rosszalkodik most is, dehát ez a fos idővel jár, megszoktam már sajnos. Először úgy nézett ki, hogy skype-olásra nem is lesz alkalmas, be is fejeztem az anyusékkal való beszélgetést, még mielőtt túlságosan felidegesítettem volna magam :) Aztán végül – bár nem tökéletesen – de működött, legalább addig, amíg velük beszéltem... merthogy utána kismilliószor „elment” a net...

Tehát este skype-olgattam, blogot írtam, és kb. ennyi :) Végül nem lett semmi a koránból, ismét fél egy elmúlt... és ismét szakad az eső... ha holnap reggel is olyan intenzitással esik, mint ahogy ma reggel vagy most, tuti, hogy ki nem teszem a lábam... még suliba sem.

Jaj, még annyi, hogy nem tudom miért, de ma iszonyatosan fájt a bal bokám. Már érzem vagy 3 napja, de ma volt a legdurvább, minden lépésnél... Nem léptem rosszul, laposban voltam mindenhol, nem tudom mi lehet. Remélem elmúlik. A másik lábamon pedig a múltkori „oszlopnak-menéstől” megmaradt egy „csontkinövés-szerűség”, ami már nem fáj, de –bár picike - látszik, nagyon kemény és érezhető. Olyannak tűnik, mint ami anno a kézis összefejelésemkor keletkezett a szememnél... és egy-két év alatt szépen felszívódott.

Oh, és még valami: apu és Bert délután a kerítés egy részének új helyét ásták... vagyis először csak apu csinálta. Berttel beszélgettünk, és kérdeztem, hogy ez lesz-e az új...? És hirtelen nem jutott eszembe a kerítés. És akkor ő kimondta, még betűzte is nevetve. Mondtam, hogy tudom, hogy van, de egyszerűen tényleg sokszor alapszavak nem jutnak hirtelen eszembe. mint ahogy múltkor a „vizsga=exam” nem jutott eszembe rögtön... Mondta, hogy ne aggódjak, megérti, szerinte nagyon jól boldogulok amúgy is :D

Na mostmár tényleg alvás...