... bár nem látszik annyinak :)
A mai bejegyzést megpróbálom viszonylag rövidre fogni, mert fáradt vagyok, és holnap megyek dolgozni...
Szóval reggel rögtön odaadtam anyunak az ajándékokat: a kártyát még nyáron találtam, amikor sokaknak vettem egyszerre kártyát: kitűző is volt hozzá: „40 and gorgeous” :) Őszintén örült a pizsinek (mondta is Yasminnak, hogy nyilván látom, hogy szabadidőben alszik:) és a kis sálnak is... mondjuk abban szinte biztos voltam, hogy szeretni fogja, rajta is volt egész nap :D
A gyerekek éppen reggeliztek már, felöltözve, biciklizésre készen. Itt jöttek a problémák: az egyetlen cipő, amiben kényelmesen tud biciklizni, már be volt csomagolva a fizios táskába, amit viszont már betettek apu kocsijába (ő vitte később), aki addigra már elment dolgozni... A jó ég tudja hanyadik pár cipő volt jó, de már kezdett mindkettőnknek elege lenni a cipőkből is meg a másikból is :) A végén megoldódott, de akkor meg már alig volt idő :D
No mindegy is, egyszercsak elmentek a suliba, és már anyu sem jött haza, ünnepelni ment a csajokkal. A ház rosszabbul nézett ki, mint egy hétfő reggelen, nem tudom mi történt tegnap este óta :D Volt tennivaló rendesen, a fürdővel és a tegnapról maradt ablakokkal elvoltam délig kb.
Hazajöttem, hajat mostam, megköszöntem Bertnek, hogy megjavította a fékemet, aztán eltekertem a bankba és meglátogattam az Outfit-TK Maxx-párosomat, de ma visszafogtam magam :)
Hazaértem, letusoltam, elkészültem, és mivel még volt időm, felhívtam a lányt, aki elvileg postáz is jegyeket a november 7-i stand-upra. Megbeszéltük, hogy majd utalok, ő pedig küldi a jegyeket.
Átmentem, hazaértek Yasminiék, nagy sírással (fáj a bokája) letusoltunk, aztán felvettük a legszebb ruháját (amibe újra belefér), és ki kellett sminkelnem. Egy-két dologról sikerült lebeszélnem, úgy mint alapozó és szemceruza, de szemhéjpúder, spirál és szájfény kellett. Fülbevalócsere, körömfestés, parfüm... mint a nagyok... :)
Fél 7-re volt asztal foglalva abban a kínai étteremben, ahova egyszer már „csak úgy” elvittek vacsizni. Most is jót ettünk, bár most inkább kértem villát, és már az elejétől nem szenvedtem a pálcával :D majd legközelebb :) Megint rengeteget nevettünk... Yasmini mondta, hogy rekordot döntött velem: még soha nem volt ilyen sokáig ennyire jóban egy au-pairrel sem, és még mindig én vagyok a legjobb barátja. Erre Sebastian mondta neki, hogy „Azért mert Viki mindig rád szól, ha rossz, hisztis, vagy <rude> vagy.” Yasmini helyeselt, és anyuék is mondták, hogy nagyon jól kezelem, nem hagyom, hogy a fejemre nőjön. Szóval megint megdicsértek :) Ha ilyen jóban vagyunk, Karen szerint mehetnénk Yasminna ketten a Capital FM téli bulijára, sok neves előadóval – már ha lesz idén, sokak szerint nem lesz. Az egész a holnapi sittelésből jött amúgy, mert Seb poénkodott, hogy „Jaj ne!”, én meg mondtam, hogy azért nem vagyok én annyira rossz :))) Múlt héten Pauline-t állítólag majdnem sikerült felhúzniuk, amit nehezen tudok elképzelni...
Hazafelé is vicces volt a kisangyalom, mert én ültem középen hátul. és véletlenül Sebastian övének a csatjába dugtam az én övemet, ő pedig elkezdett nevetve kiabálni, hogy „Meg akarsz ölni? Válaszolj! stb...” még folytatta, hihetetlen, hogy milyen szövege van... legalább Orsiék már el tudják képzelni, hogy miről beszélek/írok ilyenkor :D
Itthon még iszogattunk egy kicsit, miután kidühöngték magukat Thula miatt. Úgy látszik már 2 órára sem lehet itthon hagyni... Karen megkérte Sebet, hogy fényképezzen le bennünket: nem igazán sikerültek... Seb szerint mindketten kövérek vagyunk :) és bénák, nem lennénk jó modellek. Mondjuk ezt anélkül is tudtam, hogy mondta volna :DDD Aztán api is próbálkozott, de ő meg össze-vissza kattintgatott :) szerintem a kb. 20 képből csak egyet hagytunk a gépben, a legelsőt :)))) Azt hiszem 9 után búcsúztam el.
Itthon akartam utalni, de mivel még sosem utaltam online, fel kellett hívnom a bankot. Először nem írtam ki az sms-ből az adatokat, és ezen a hülye telefonon nem tudtam belemenni a menübe, úgyhogy újrahívtam. Egy nagyon kedves fiatalemberrel beszéltem (a legkedvesebb teremtés eddig az HSBC részéről)... de mint utóbb kiderült, a lány elütött egy számjegyet a sort code-ban, úgyhogy nem stimmelt, és erre a pasi fel is hívta a figyelmemet. Megköszöntem, mert mondta, hogy ha szeretném, neki egy kattintás azt elintézni, hogy mostmár tudjak utalni, ha megvan a helyes sort code, és akkor nem kellene újra telefonálnom. Mondtam, hogy mivel ez volt a hívásom eredeti célja, örülnék neki :D Úgyhogy ezt megtette... legalább nem teljesen hiába dumáltam le egy csomó pénzt a telefonomról... Ági aztán bocsánatot kért, és elküldte a helyes kódot, valóban egy számjegy nem stimmelt...
Ezután vagy egy órát beszéltem anyuskámékkal, aztán blogoltam.
Utolsó kommentek