Hát nem jött össze... mármint sokkal korábban lefeküdni, bár a fél 12 elég jónak számít. Aztán mondjuk, mint az utóbbi néhány éjszakán, Thula felébresztett éjjel, ma éppen háromkor, és reggel sem hagyott 7-nél tovább aludni... Szakadt az eső, úgyhogy nem vittem sétálni, csalódott is volt. Tehát háromnegyed 10-ig, amíg nem mentünk Pauline-nal Tescozni, csak pakolásztam, rendezkedtem, elmosogattam a fürdőből kikerült díszeket, kancsókat, stb.
Jó sokáig voltunk, rengeteg mindent vettem, fizettem is rendesen. A lista egy részét azok a dolgok tették ki, amikre a férfiaknak szükségük lesz majd, ha hazajönnek, de nem fog eszükbe jutni, hogy megvegyék :) Váltottam pénzt is, amikor szegény Pauline már a kocsiban várt rám.
Dél körül hazaértünk, kipakoltam, majd 1-re mentem dolgozni. Van egy fiatal srác, Yasmin (aki a panaszokkal foglalkozik) fia, akinek ma volt az első napja, mostantól ő is besegít. Sokmindent csináltam, de valahogy ma semmihez nem volt kedvem. Sokadik napja szakadó esőre ébredni nem jó dolog... Eszembe jutott, hogy valamelyik nap le akartam írni, de elfelejtettem: ugyebár ez nem a bemegyek-és-csevegve-foglalok iroda, ennek ellenére valamelyik nap 2 utas is bejött, tök fura volt. Nem problémáztak, nem panaszkodtak, minden rendben volt velük, csak egyszerűbbnek látták bejönni (az egyikük rendszeresen bejár:)
Ma csak 4 órát voltam, elég is volt, nem éreztem jól magam. Hazatekertem, egy kicsit csacsogtam Pauline-nal, aztán Berttel megpróbáltuk előkeríteni a pay-slipjeimet, hogy kiderítsük, hogy április elsejétől vagy 6-tól vagyok bejelentve, de nem találtuk. Remélem Karen emlékszik rá, hova dugta :)
Ezután e-maileztem. Mostmár tényleg nyitok egy au-pair-tanácsadót :) Nem tudom hány kéz kellene már, hogy megszámoljam, hogy mennyien kértek tanácsot/segítséget. De szívesen segítek, emlékszem, hogy nekem is milyen jól esett, amikor Gabi válaszolt, és kérdeztem, és válaszolt, és így lettünk barátok :)) Szóval megint írt egy lány, ezúttal facebookon.
7-kor már letusoltam, How I met your mothert néztem, közben egy kicsit beszéltem anyáékkal, aztán e-mailezgettem. És megint háromnegyed 1 lett rám. És arról ne is álmodjak, hogy Thula hagy majd aludni reggel, fél 8-nál tovább... Vagy inkább csak álmodjak róla!!! :)
Yasminiról most én is csak annyit tudok, ami a blogjában van, mert tegnap nem beszéltem velük. Vacsizni mentek, mert tegnap volt apu 40. szülinapja. Vicces volt, mert küldtem neki e-képeslapot, ami valamiért háromszor ment el, erre a válasz e-mailben ő is háromszor köszönte meg, aztán írtam, hogy bocsi, ő meg, hogy nem baj, annyiszor köszöntöm fel, ahányszor csak szeretném :) Szóval elvileg még mindig jól van Yasmini, bár éjjel óránként át kell fordítani, és van két kis rész a bal lábán, amit nem érez. Pauline-nal arra jutottunk (mi a nagy tudósok), hogy ez valami olyasmi lehet, mint mondjuk hugicám karja tavaly, hogy hetekig, amíg az idegszál nem „nőtt vissza”, addig zsibbadt, érzéketlen volt a kézfeje, és mint az ő bal keze, mert egyszer elesett a lépcsőn, és a tányér és bögre, amik a kezében voltak, elvágáták a csuklóját... mondjuk nem gyógyult 100%-osan, 2 ujjával nem érez rendesen, és ennek már 15 éve...
Szóval reméljük, hogy ez elmúlik, de majd az orvosok megmondják. Tegnap egyébként találkoztak azzal az orvossal, aki a kíméletes izomhosszabbítást végzi majd kedden. Megvizsgálta, és megállapította, hogy a sarkához szerencsére nem kell majd nyúlni (sok gyereknek egyidejűleg azt is „megigazítják”).
Utolsó kommentek