Hú, most nagyon nincs kedvem írni, fél 12 van, és most kezdem el, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni.

Reggel hajat mostam, kutyát sétáltattam, elkészültem, jött értem Natalie, és 9-től dolgoztunk, mint a kisangyalok. Jó napom volt, jó érzés, hogy egyre több dolgot tudok csinálni, javítani, mások és a saját hibáimat egyaránt. Sam felhívta az AA-t, azt mondták, hogy szerintük elérem a csatlakozást. Ha nem? Akkor minden gond nélkül átraknak a következőre. Ami ahogy gondoltam, másnap reggel van... :) Most az van, hogy lehet, hogy Londonból reggel 7-8-fele indulok a délután fél 5 helyett... de amíg bent voltam, ez nem dőlt el, Karenékkel pedig nem tudtam este beszélni. Bár, mostmár úgy vagyok vele, hogy teljesen mindegy, ha minden marad a régiben, és nem érem el a gépet, akkor is várni kell, meg akkor is, ha itthonról korán megyek... bár napközben valószínűleg jobb várakozni, mint a reptéren aludni, de mondjuk annak is biztos megvan a „feelingje” :) na erről elég is ennyi!

6-ra jöttek értem Pauline-ék, hogy elvigyenek egy újabb jó hangulatú vacsira. Ezek az emberek tényleg szeretnek engem, még Bert is :) Beszéltünk a tb-mről, és mondta, hogy megvan minden papírom, majd ha 10 év múlva elmegyek tőlük, el ne felejtsem elvinni őket :) Aztán Pauline jött megint azzal, hogy majd megkérdezi anyát az örökbe fogadásról, elfogadna lányának, vagy unokájának, mert az is lehetnék. Ebből jött, hogy milyen „öreg”, de nem érzi magát annyinak, és amikor látott engem Matt bátyjával beszélgetni a bulin, arra gondolt, hogy ilyesmi lány kellene Leigh-nek most, hogy szakítottak az exével, aztán belegondolt, hogy a lánya lehetnék (neki mindig is a kicsi fia marad, így erre először nem gondolt:). Kérdeztek, hogy számomra mik a legnagyobb különbségek a két ország között, bármilyen tekintetben? Bert kérdezte, hogy mi a neve annak, amit vasárnap csináltam, és hogy én csináltam-e a tésztáját is, és ki tanította? Hát, ezt kivételesen nem anyustól tanultam :) ezért nincs azóta otthon lángos és tökipompos, mióta kijöttem :D Mondta, hogy imádta.

Pauline már többször kifejtette, hogy milyen jó ötletnek tartotta, hogy én menjek ki Karennek segíteni. Szerinte felüdülés leszek Matt, azaz Mr.Miserable után anyunak :) Megbeszéltük, hogy mindenki úgy látta az utóbbi hetekben, hogy inkább nem kell hozzá szólni...

Megint beszéltünk berúgásokról, régi szerelmes sztorijaikról... úgy szeretik egymást még mindig, olyan jó rájuk nézni. És olyan aranyosak, amikor csipkelődnek. Mint Matt és Karen. Mondták, hogy még nagyon kicsi volt Yasmin, amikor rajzolt egy képet: két fülig érő szájú nőt és két pasit lefelé görbülő szájjal. Kérdezték, hogy kik ezek? Kitalálhatjátok :)

Hú, kár, hogy nem írhatok le mindent, és hogy nem emlékszem mindenre :) De olyan jókat nevettünk... és olyan jól esik, hogy ilyen kedvesek. Mondta Pauline most is, hogy tényleg én vagyok a legjobb au-pair. És hogy Karen apukájának a szlovén lány a kedvence, de csak azért, mert még nem ismer engem :)

Kérdeztek az Alföldről, mert valami vetélkedőben a nagy magyar síkság magyar neve volt a kérdés. Ja, amúgy nagyon sokat ettem. Isteni csirkehusis-csípős szószos-piros pestos-tejszínes tésztát, desszertnek mascarpones cheesecake-et mandulával a tetején és áfonyás öntettel, áfonyadarabokkal :)

Fél 9 fele jöttünk el, szakadt az eső, amúgy egész nap szinte. Nem tudtunk a parkolóházban felmenni a lépcsőn, mert az utcáról vízesészerűen ömlött a víz a lépcsőn, jól nézett ki :)

Hazaértünk és szembesülnöm kellett Thula pusztításával: Yasmini hálózsákja ki volt forgatva, Karen púderecsete kuka az én kis értéktelen vattakorongjaimmal együtt (a fürdőben direkt magasra és belülre tettem őket...), és egy üres papírdoboz Seb szobájából. Ez a mai termés. És egy őrült kutya, komolyan ijesztő volt, amikor hazajöttem.

Skype-oltam egy csomót anyával, aztán tusoltam, blogot írtam. Most háromnegyed 1 van, még elmosom a munkások bögréit (a tegnap esti tapasztalatok alapján kijelenthetem, hogy határozottan nem egynapos koszt sikáltam róla tegnapelőtt...), aztán megyek aludni. Bert megkérdezte, hogy így, hogy holnap nem megyek dolgozni, alszom-e majd fél 10-ig? Hát hogyne :) Több akadályozó tényező is van...