Ahogy a címből már láthatjátok, az elmúlt éjszaka sem volt sokkal nyugisabb, mint az első. Vannak homályos dolgok, de nem egyszer keltem fel a kutya miatt, az biztos. És reggel sem aludtam 8-ig, mint ahogy szerettem volna. Összeszedtem magam, és elvittem Thulát sétálni, hogy boldoggá tegyem őt is és magamat is :) Hazaértünk, addigra el is vitték a szemetet, és a „milkman” is meghozta a tejet. Elkészítettem magam, aztán vártam a Sainsbury’s-es szállítmányra, és mostam (...össze a fürdőszobaszőnyegeimet, egy kicsit rózsaszínesek lettek a világosak, nem gondoltam, hogy fog :) . A 9-10 óra közöttből majdnem 10 lett, ami végülis benne van, csak örültem volna, ha hamarabb mehetek dolgozni. Így viszont volt időm újból írni a sulinak (reggel már válaszoltak is a tegnapi e-mailemre), de nagyon nem segítettek ki, azóta pedig nem válaszoltak újra... úgy látszik a második már nem megy ilyen gyorsan.
Végül fél 11-től dolgoztam, szerencsére sok mindent csináltam fagyoskodás közben, így viszonylag gyorsan eltelt a 9 óra, merthogy fél 8-kor jöttem el. Bent beszéltem Sammel az esetleges repjegy-módosításról, de azt mondta, hogy mivel American Airlines mindkettő, meg lehet oldani St. Louis-ban is a dolgot, csak még a check-innél szólni kell. Hát, az tuti, hogy rá fogok kérdezni. Merthogy ne gondoljam, hogy mind a 300-400 ember ott fog átmenni a vámvizsgálaton. És hogy ha nem teszem ki a lábam a „senki földjéről”, akkor rendben leszek. Elvileg a terminálok között simán lehet így közlekedni, tehát ne aggódjak. Úgyhogy most egy időre jegelem a témát :) Majd előtte ráérek ezen izgulni, vagy ott. Nem mintha bármit is tehetnék :) A legrosszabb esetben sem történik tragédia, ha véletlen ott kell éjszakáznom Chicagoban. Igazi kaland lenne...
Robbal egy kicsit még dumáltam, mert lent volt cigizni, így 8 előtt kicsivel értem haza. Pauilne pedig 7-re emlékezett, és mondta, hogy már azon gondolkodott, hogy felhív, hogy jól vagyok-e, mert aggódott, hogy bringás balesetem volt. „Tudod milyenek az anyák, aggódnak.” :) Aranyos volt, mert megetette Thulát, és a kutyakaját is elhozta az állatorvostól ma napközben.
Vacsira ettem a tegnap főzött tésztából, rittyentettem hozzá paradicsomos-fokhagymás-bazsalikomos-oregánós szószt (tudom, mint egy pizzaszósz:), és jóízűen elfogyasztottam. E-mailekre válaszolgattam, blogot írtam, egy nagyon kicsit skype-oltam anyáékkal, letusoltam (Thula ezúttal most pihent sírás helyett), és hamarosan bedőlök az ágyba. Nagyon fáradt vagyok, még Pauline is mondta, hogy látszik rajtam....
Karenékkel nem tudom, hogy mi van. Kb. most szabadulhattak az előzetes vizsgálatokról és a megbeszélésről, nem könnyű ezzel a 6 órás ideőeltolódással...
Utolsó kommentek