Szokás szerint fél 9-kor átmentem, Yasmini már félig felöltözve várt a WC-n. Aztán a konyhában megejtettük a szokásos reggeli Libby-blog-felolvasást – Karen mondta, hogy Yasmin jobban szereti, ha én olvasom, mert sokkal szebben olvasok, nem hadarok úgy, mint anyu. Ennek egész egyszerű oka van: nem tudok :) Sebastian aranyos volt, mert a konyhában várakozó poharak-bögrék láttán mondta, hogy „Most szomorú vagy, ugye?” :) Mondtam, hogy dehogy, segíthet :D Kiküldtem, hogy nézze meg, hogy kint hagytunk-e valamit tegnap este :) Annyira aranyos ez a kisfiú. bárcsak minden egyes beszólását leírhatnám, olyan vicceseket mond minden nap :D
Fél 10 fele elmentek Legolandbe, ott találkoztak Franny-vel (akit július 1-jén műtöttek) és az anyukájával, hogy eszmét cseréljenek, illetve hogy Caroline elmondja a tapasztalatait. Én gyorsan kitakarítottam, majd 11-re bementem dolgozni. A péntek még mindig téma :) 3-ig voltam, majd hazajöttem, mert az volt, hogy akkortájt ők is hazaérnek, én letusolom Yasminit, majd jön Anna, és megmasszírozza. Hát, átmentem fél 4-kor, Matten kívül sehol senki. Kiderült, hogy csak később jönnek, Anna lemondva. Nem mintha jó lett volna nekem tovább maradni az irodában, mert pont eláztam volna, de azért egy sms-t dobhatott volna. Apuval megbeszéltük, hogy nincs szükségünk egymásra, úgyhogy határozatlan időre elvonultam. A szabadidőt és az ingyenes nemzetközi perceimet (anno a Wizzair-en adtak egy SIM-et, amit 10 fonttal feltöltve kaptam 50 percet) felhasználva felhívtam a mamáimat :) Aztán anyusékkal és nagynénémmel skype-oltam, majd meghallottam a kaput, hazajöttek.
Letusoltam Yasmint, egy kicsit dumáltunk, aztán Karenék elmentek. Ez volt az utolsó este most egy hónapig, amikor kettesben lehettek. Mi pizzát vacsiztunk a gyerekekkel (anyu rendelt nekünk), aztán megjött Grant, Matt másik bátyja, aki messze él. Én csak pakolásztam, néha beszélgettem Granttel, amikor Yasmin fontos telefonhívásokat kapott. Többek között Karen apukája, majd anyukája is telefonált neki. Karen és apu meglepően korán hazaértek, már fél 9-kor itthon voltak. Nem tudnak már kikapcsolni, bár ezen egy percig nem csodálkozom. Sorsfordító hetek elé nézünk... reméljük...
Egy kicsit még dumáltunk, aztán hazajöttem 9 fele. Bepótoltam a tegnapi blogot, majd megírtam a mai kis szegényes beszámolót. Közben ment a híradó, és két hír is megütötte a fülemet: egyrészt hamarosan sztrájkolhatnak a reptéri dolgozók, ami újabb zavart okozhat a cégnél is, aminek Matt nem örülne, x ezer km távolságból pedig főleg nem. Mondjuk csak a Heathrow-t és a Stanstedet érinti a londoniak közül, amiket nem annyira használ”unk”, ezenkívül még Edinburgh és Glasgow, ahonnan néha repülnek az utas”aink”. A másik, hogy megint csődbe ment egy utazási iroda, egy kisebb, birminghami központú...
Yasmini amúgy ma is nagyon szeretett, össze-vissza puszilgat, dumál, például ma is elmondta, hogy szerencsés vagyok, hogy ők kaját is adnak, hétvégmén is :) Annak ellenére, hogy Karen „főztje” gusztustalan, ezt ő mondta, mármint Yasmin :) Mostmár „be van sózva” rendesen a lelkem... Egy hét múlva ilyenkor már túl lesz a műtéten...
Itthon a blogolás után válaszolgattam e-mailekre. Most is írt egy magyar lány, hogy találkozhatnánk. Ha össze tudjuk hozni, én benne vagyok. Azért nem tudtam feltenni este ezt a bejegyzést, mert blog.hu-karbantartás volt... Negyed 1 körül feküdtem le.
Utolsó kommentek