Éjfél után feküdtem le, miután nagynehezen sikerült Thulat arrébblökdösnöm.... de kettő körül Yasmin már hívott is, mert Thula addigra átköltözött hozzá és nem fért tőle, állítólag majdnem leesett az ágyról, úgyhogy beljebb tettem, megfordítottam. Aztán 4 körül Thula nyüszített mellettem, hogy ki akar menni. Megvolt a pisi-kaki, aztán visszajött, és megint mellém feküdt be. Hát, annyira nem díjaztam, de mivel az ajtót nem lehet úgy becsukni, hogy ő ne tudja kinyitni utána, nem lett volna értelme próbálkozni. Most aludtam életemben először kutyával, és remélem utoljára. Bár ha mindenki Amerikában lesz, úgyis itt kell aludnom vele...
Fél 5 fele Yasmin megint hívott, megigazítottam, aztán visszafeküdtem, majd 6-kor megint felkeltem, aztán fél 7 fele, meg 7 előtt, amikor Seb kelt. Hallottam, hogy kiment wc-re, papírokat keresgélt a fiókban, stb. Aztán fél 8 előtt hallottam, hogy suttog Yasminnak, és már ég a kislámpa. Átmentem, olyan aranyos volt, fogta a kezét, és úgy beszélt hozzá :) Yasmin rögtön mondta, hogy ugorjak be mellé, úgyhogy amint Thulat sikerült eltávolítani, megtettem. Seb labdázni akart, úgyhogy passzolgatott nekem az ágyba, és közben kérdezgettek, hogy hogy aludtam, mennyire bírtam elviselni Thulat majdnem egész éjszaka, stb... Ment egy darabig az ölelgetés, love you, puszilgatás, aztán Thula már nagyon ki akart menni, de Seb azt mondta, hogy csak pénzért engedi ki :)) Mivel amúgy is jobbnak láttam már kikelni az ágyból, kimentem, főztem teát-kávét. Előtte még azért hallgattunk egy kis idegesítő vuvuzela-koncertet Seb ipodjáról... ezzel akart bennünket igazán felébreszteni...
Yasmin sem volt most nyafi, kivittem a kis csíkos székre, az öltöztetés ezerszer gyorsabban ment, mint a hétköznapokon, és Thula sem volt olyan idegesítő... Bevetettem Yasy ágyát, aztán anyuékét is megcsináltam, rendbeszedtem magam a fürdőben, összeszedtem minden cuccomat, aztán megetettem Thulat, majd fél 9 fele elkezdtem palacsintát sütni.
Berték is megjöttek, és - mint 4 gyerek - várták a palacsintákat. Mivel csak egy sütő van, és az sem rendes palacsintasütő, egy kicsit lassan haladt, de türelmesek voltak, még Yasmini is magához képest :) Hát, megint fényeztek... Pauline kérdezte, hogy hogy csinálom, hogy ilyen könnyű és vékony, ő sosem tudott ilyet. Elvileg csak egyet akart enni, de aztán csak lecsúszott még egy pár :) Bert is a csodájára járt, mert néha ő is csinál, de azt mondta, hogy nagyon őszintén mondja, hogy ez a legjobb, amit életében evett. Mikor már nem evett, odaállt és nézte, hogy mennyi tésztát teszek, hogy csinálom (mintha olyan sokféleképpen lehetne:)... Majd ők is kipróbálják ásványvízzel/szódával azt mondták. Meg Pauline mondta, hogy tényleg lehetnék az au-paire :) Már tegnap is mondta Yasminnak, hogy "Ugye tudod, hogy milyen szerencséd van Vikivel?", és ma is mondta a gyerekeknek, hogy becsüljenek meg engem. Tök jól esik :D A gyerekek is szerették egyébként a palacsintát, lenyomtak vagy 10-et fejenként ezekből a minikből...
Mivel Pauline készült valahova (fürdőköpenyben meg törülközővel a haján jött át), ők pár után elmentek, a gyerekek viszont nem hagyták abba az evést :) Seb mondta, hogy "Ez igen, ezt hívjuk reggelinek, rendes reggelinek!" :) Ő is ki akarta próbálni, úgyhogy sütött magának hármat, fel is dobta (igaz a földön landolt néhányszor:)
A palacsozás végeztével elpakoltam, ők pedig netezgettek, és a holnapi apák napjára kerestek verset, gyártották a kártyáikat. Segítettem nekik ebben-abban, nyomtattunk, másoltunk, továbbküldtünk, kivágtunk, stb... Seb annyira aranyos, tudom, hogy mindig írom, de tényleg az :) Kellene egy papír egész nap a zsebemben, és minden vicceset felírni, amit mond, mert sajnos elfelejtem. Például most is mondja, amikor kérdeztem, hogy kér-e narancslevet (mindig azt iszik), és mondja, hogy nem, mert sok csokiszószt evett, inkább vizet iszik. Mondom ok, igazad van, erre: "Már igazán megtanulhattad volna mostanra Viki":) És képzeljétek azt az aranyos kis vigyort a pofijára mellé...
Miután kész lettek a kártyák, gyártott nekem egy póthaj szerűt papírból, a nevemmel ellátva, abban kellett jógázni :) Aztán párnacsatáztunk, "harcoltunk", jól elvoltunk. Ilyenkor azért jó, hogy rá is van időm, mert általában csak Yasminnal foglalkozom (bár Sebastian nem is igényli annyira), de azért nyilván jól esik neki is, ha játszanak vele.
Matt fél 12 körül ért haza, és már el is kezdett rugbyt nézni. Kérdeztem, hogy mennyire aggódtak tegnap, de mondta, hogy tudták, hogy jó kezekben vannak, úgyhogy nem igazán. Ahogy láttam rajta, jó estéjük-éjszakájuk volt, és mondta is :)) Elbúcsúztam a gyerekeimtől, aztán elvonultam.
Kitakarítottam magamnál, mivel tegnap elmaradt, megebédeltem, aztán skype-oltam Ginával egy kicsit, és készülődtem a találkozóra a spanyol lánnyal. Fél 3-ra ott is voltam az utcájuk a végén, a megbeszélt helyen, kb. 10 perc biciklivel. Hát, első ránézésre kicsit fura volt, csupa feketében (bár én is voltam ilyen, ne ítélj elsőre!:), de aztán végülis teljesesen jófej volt. Beugrottunk a boltba, vettem két sört és kekszet, aztán eljöttünk hozzám. Egész jót beszélgettünk, aranyosan nagyon spanyolosan ejti az angol szavakat. És még jó, hogy valamennyire tudok spanyolul, mert sokszor volt, hogy valamit nem tudott angolul, mondtam, hogy mondja spanyolul, így sok spanyol szó felelevenedik bennem, ő pedig megtanulja őket angolul. Tényleg értelmes lány, szerintem jóban leszünk, ha csak nem barátkozik össze nagyon valakivel a pár nap alatt, amíg otthon leszek, és nem felejt el...
Háromnegyed 7 körül indultunk el vissza, mondtam, hogy visszakísérem, mégis csak egy félórás séta... egyébként idefele is és visszafele is összetalálkoztunk Karennel, majd kiesett a kocsiból, úgy integetett :)
Hazaértem fél 8 után, egy kicsit skype-oltam Ginával, majd sokat Anikóval otthonról, egészen addig, amíg meg nem jöttek a lányok kb. 9-kor. Már korábban eldöntöttük, hogy nem megyünk pubozni, amit én egyáltalán nem bántam. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, majd 1 körül elkezdtük nézni az Igazából szerelem című csodafilmet, amit nem mindenkinek sikerült végignézni, bár már mindenki látta vagy 5-ször :) Gina már az elején kidőlt, én a felénél kb., egyedül Niki tartott ki :)
Jó kis este volt, költségkímélő, élet nagy dolgairól beszélgetős...
Utolsó kommentek