Eldöntöttem, hogy mától tényleg nem fogom már túlcifrázni a dolgokat, mert tényleg túl sok időt töltök blogírással... bár amíg ilyen jelentéktelen apróságokkal is foglalkozom, mint a pókok, addig nem lesz rövidebb...
Szóval ismét megpróbálok kevésbé belemenni a részletekbe. Úgyis tudjátok, hogy felkelek, átmegyek, öltözünk, megreggelizünk, WC-zünk, és indulás... Ami néha érdekes lehet, az az, hogy mit mondanak... Pl. Yasmin ma megkérdezte, hogy elolvastam-e már a Marley&me-t. Mondtam, hogy szeretném, filmet is szeretnék már nézni, de nem érek rá, és ekkor mér Karen is mondta, hogy Vikinek nincs ideje most ilyesmire... Yasmin meg mondta később, hogy "Viki, nem kellene dolgoznod apánál, mert sokszor fáradt vagy." :) Aggódik értem, azt mondta :) Aztán elmagyaráztam neki, hogy ha az a pénz nem lenne, akkor nem tudnék menni sehova, nem tudnék ruhát venni, stb...
Ez most sehogy nem jön ide, de reggel Karen megint meglepődött, hogy milyen hosszú a hajam. Azt mondta, hogy hihetetlen, hogy milyen gyorsan nő. Aztán beszéltünk a hajfestésről, hogy néha jó lenne nekem is, de nem akarom roncsolni, na meg nem akarok vagyonoka költeni rá...
Elhalkult a ház, én pedig pakoltam, kicsit dumáltam Karennel, majd vasaltam egy csomót, na meg mostam. Utána hazajöttem, átöltöztem, és nemsokára jött Ginuka, mentünk a TK Maxx-be ajándék után "kutatni". Jelentem, sikerrel jártam :) És sajnos magamat is megajándékoztam két szép ruhával: egy egyszerűen nagyszerű, egyszínű szürke Cynthia Rowley-ruhával, és egy feketével, lila és kék mintával az alján és a mellrészénél. Aztán még egy szép nyitott cipellőt is vettem, és Gina is talált egyet nagyon akciósan :) Egyébként nagyon aranyos volt a pénztáros csaj, megsimizte a ruhát és megdicsérte, aztán kérdezte, hogy megyek-e nyaralni (mert vettem még egy átalakítót 2 fontért), és mikor mondtam, hogy igen, haza, akkor kérdezte, hogy hol van, meg hogy szép ország-e :) Aztán meg mikor a cipőket vettük, Gina cipőjét "akarta lenyúlni" a pénztáros nő, nagyon tetszett neki :) Ja, és ma nem volt suli, azért mentünk vásárolni.
3 előtt hazaértünk, kicsit még dumáltunk, aztán bevonultam a házba. Nemsokára hazaértek, a kurmás csirke már szinte kész volt. Megvacsiztunk, megmutattam a mai termést (Karen szerint már "shopping queen" vagyok), majd átöltöztettük Yasminit, apu pedig elvitte fiziora. Elpakoltam, aztán már nem is volt semmi dolgom. Egy ideig néztem, hogy Karen és Seb hogy festenek pólót. Egy országot kell választaniuk, és annak a mezét kell megtervezni, majd pénteken abba kell menni suliba. Yasminnak is kell majd, és gondolkodtak, hogy Magyarországot választják (Seb Dél-Afrikát csinálja), de mindegyikre kell valami jelkép, ami nem címer, korona, jogar, paprika, bor, szalámi, porcelán, Lánchíd, épület, csodaszarvas, stb... Bár Yasmin leginkább Angliát akarja, Karen mondott bennünket és az USA-t.
Negyed 6 fele eljöttem. Úgy volt, hogy majd vissza kell mennem, ha Yasminék hazaérnek, de aztán hívott Karen, hogy mivel megint mennek pubozni, nem tudja, hogy mikor jönnek, úgyhogy majd ő letusolja.
Pakoltam kicsit itthon is, közben pedig skype-oltam Ginával, és megbeszéltük, hogy együtt nézzük a brazilok első meccsét, amit nem mellesleg a vb egyetlen magyar résztvevője vezetett, szép Viktorunk :) 7 körül megjött, aztán elugrottunk a boltba meccsnéző-kellékekért, mint sör, chips és csoki. Minden nagyon akciós volt, de tényleg :)
Néztük a meccset, ettünk-ittunk-beszélgettünk, szurkoltunk a braziloknak, majd még dumáltunk egy kicsit, és azt hiszem fél 11 körül ment el. Tök jó volt, tényleg nagyon sajnálom, hogy elmennek...
Miután elment, még szöszöltem, majd letusoltam, most pedig rögtön lefekszem, fél 12 elmúlt már megint...
Jajj, de ezt még le kell írnom. Sebastian olyan aranyos volt tegnap. Mostanában sokszor játszik reggelente a Wii-vel, és nem kapcsolja ki, amit viszont Karen vagy nagyon ritkán én mindig megteszünk. És tegnap pont én kapcsoltam ki. Délután, amikor hazajött, kikiabált Karennek, hogy nem igaz, hogy már megint kikapcsolta, mert ezt nem lehet elmenteni valamiért, és már sokszor megkérte, hogy hagyja bekapcsolva... Karen mondta, hogy OK, fogalma sem volt, hogy éppen melyikünk volt, én meg pont vittem be a ruháit és mondtam, hogy bocsi, ezúttal én voltam. Rámnéz, vállat von, és mondja, hogy "Semmi baj Viki, ne foglalkozz vele." Karen mondta, hogy ezután mindent rám fog kenni :) Persze nyilván velem nem mer úgy beszélni, mint anyuval :D
Utolsó kommentek