Reggel vicces volt, mert mikor fél 8-kor felkeltem, megkérdőjeleződött bennem, hogy tényleg fél 9-et beszéltem-e meg tegnap Karennel, vagy esetleg 8-at, vagy ami jobb, 9-et... Hát én fél 9-re mentem, addigra pont elmentek suliba.
Délelőtt a szokásosat csináltam, a fürdőkkel és rengeteg vasalással kiegészítve, na meg persze jártattam a számat Karennel. Kiderült, hogy ő sem emlékezett, hogy milyen időpontban állapodtunk meg :) Matt is hazajött, aztán elmentek együtt vásárolni, ajándékot is vettek a jövő heti lagzira.
Én vasaltam tovább, közben "intézkedtem". Van kint egy pár Domaszékről, akiknek a cége talán tud segíteni Karenéknek a fürdőszoba átépítésében. Nem tudom, hogy sikerült-e Bertnek beszélni velük, én csak telefonszámot továbbítottam, a küldetésem itt véget ért, mert úgysem tudom elmagyarázni pontosan, hogy mit akarnak. Azt meg végképp ők tudják, hogy mennyiért...
Matt kertészkedett, mi pedig Karennel elkértük Pauline kíméletes egércsapdáit. Egy pillanatra a szívbajt hozta rám anyu, mert azt állította, hogy az a kis szekrény, ahova bejárnak, végighúzódik a szobám mentén, és mivel a fürdőben nem zárt maga a szekrény, így könnyen kijöhet(nek)... Én mondtam, hogy szerintem van egy fal a tv-nél, ami megállítja őket. Szerencsére nekem lett igazam :) Mert feljött és megnézte, aztán Pauline is megjelent. Mondta, hogy már ezer éve nem volt fent. Megkaptam az utasításokat, meg hogy beszéljek hozzá, hogy "kedves egérke...". Mondtam, hogy én nem beszélek egerekkel :) Erre ő mondta, hogy "Hát, rám is azt mondják, hogy őrült vagyok..." Meg hogy majd utána vigyem oda neki, vagy engedjem el őket valahol messze. Karen mondta, hogy "csak dobd el őket, Viki!" :)) Ez mind azután volt, hogy mondtam, hogy én mérget tennék ki, meg Karen is :) Pauline pedig mondta, hogy így nem jutunk a mennyországba és nem találkozunk majd vele :)) Na mindegy, így már lehet, hogy nem vicces, de akkor az volt :) Ja, és azt is megbeszéltük, hogy a lépcsőm veszélyes tud lenni, ha valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél :))
Reggel még tanakodtam, hogy elmenjek-e Camberley-be vagy a TK Maxx-be, de a lustaság győzött. Pedig az idő is egész jó volt, napos, bár egy kicsit szeles. Egész héten nem voltam sehol napközben, de mindenki ilyen nyomi most egyébként. Nincs olyan dolog, amire égető szükségem volna, és azt hiszem elég pézt fogok költeni vasárnap a bath-i kirándulásra Pelinnel, maga a vonat egy kisebb vagyon lesz...
Matt kertészkedett, Karen a túlfolyatott medencéből addigra már éppen kimert annyi vizet, hogy ne legyen fullon (bennehagyta a slagot vagy 2-3 órára, én meg nem vettem észre, mivel végig a szobájukban vasaltam), és megtárgyaltuk a jövő hetet, illetve csak félig. A hétfő ugye megint munkaszüneti nap (mert csak: tavaszi "bank holiday monday"), ami tuti, hogy akkor 3-ig dolgozom, és utána lehet, hogy megyek Gináékhoz bbq-partyra. Ha nem, akkor pedig pihizek itthon. A kedd és a többi nap pedig kétséges, mert Karen még nem tudja, hogy mikor mennek le a nyaralóba. Most felesleges lenne leírni a jelenlegi tényállást és a befolyásoló tényezőket, sok van :) Nekem igazából mindegy, ha nem itt, akkor az irodában dolgozom majd valamennyit (Thulara mindenképp figyelnem kell majd). Azért így könnyű, hogy Matt a főnök bent, előtte este is megbeszélhetjük.
Hirtelen ötlettől vezérelve 1 után kocsiba pattantunk Karennel és elmentünk a Sainsbury's-be. Annyira hirtelen, hogy semmi alapozót és púdert nem tettem az arcomra :) Mondta, hogy ha ott vagyok, nem kell lista :) Megint egy rakat cuccot vettünk nekem is... Tök jól elvoltunk. Venni akart Mattnek papucsot, de meggyőztem, hogy inkább tegye vissza, ránézésre is kényelmetlen volt... Tényleg jókat beszélgetünk már, megtárgyaltunk sok fontos és kevésbé fontos dolgot: az amerikai szállástól (valamiért rajtunk kívül csak ketten szállnak meg ott, mindenki més máshol) kezdve a "milyen legyen a hajszínem?"-kérdésig mindent. Szó volt arról is, hogy milyen nehéz egyszerre Yasmin anyjának és fiziosának lenni...
Hazaértünk, gyors kipakoltunk, Mattnek segítettünk feltenni egy fémrácsot a kukoricáira a kertben. Nagyon óvatosnak kellett lennünk, pontosan be kellett tartanunk a kertész utasításait (a sapkájában tényleg olyan, mondtam is neki, szerinte pedig inkább 10 évvel fiatalabbnak tűnik:)) Yasminnak se nagyon jött be, mikor hazaért, mondta, hogy azonnal vegye le, mert így nem megy apuval sehova :)
Karen elment a gyerkőcökért, én átöltöztettem Yasminit, aztán el is mentek wakeboardorzni, majd enni valahova, úgyhogy én szabad voltam kb. 4-től. Megfőztem a tegnapi tészta maradékát, és a pestot is megettem vacsira. Hazajöttem, skype-oltam Ginaval több, mint másfél órát, közben port töröltem.
Ezután megkezdtem az egér-projektet: levittem azt a párnát, ami bent volt a szekrényben (és már ki volt rágva), majd rendesen kitakarítottam minden sarkot. Betömtem a lyukat, amin szerintünk bejött(ek). Szépen elhelyeztem a csapdákat egy kis fincsi sajttal bennük. Hát remélem, hogy az a lyuk az egyetlen, és nem kell beszorult egerekkel kopogtatnom Pauline-nál :)
Később befejeztem a takarítást a fürdőszobával, majd ismét ettem :) Túl sok ennivalót kapok Karentől, és úgy érzem, hogy semmit nem hagyhatok megromlani, ezért meg kell ennem :) Evés után blogot írtam, és már mindjárt 9 óra is lett. Ma nem mentem sehova, kell egy kis pihi... és lehet, hogy holnap este is maradok a fenekemen, hogy vasárnap friss legyek :
A kommentekre válaszolva: mindig meggondolom, hogy mit írjak le, higgyétek el, így is nagyon sok dolgot kihagyok... Nem írom le azt, ami már nagyon családi dolog, mostmár kihagyom a vicces beszólások többségét is. Szerencsére ezek már annyira a hétköznapjaink részeivé váltak, hogy túl sok lenne :))) Ezt már sokszor írtam, de most is csak ismételni tudom magam: nagyon nehéz meghúzni a határt, mert bizonyos dolgok leírása nélkül értelmét vesztené sok más részlet is.... Igazából az itteni életem egy része teljesen összefonódott az övékével, de ez nyilván au-pair-sajátosság, nem csak az én esetemben van így (a hangulatom, az élményeim, stb...). És nem tudom, hogy lehetne-e egyáltalán anélkül írni, hogy róluk bármit is elárulnék...
Orsikám, hidd csak el, hogy türelmesebb vagyok :) Majd meglátod milyen jó kiképző-tábor 5,5 hónap Yasminival :)
Utolsó kommentek