A napom fél 8-kor kezdődött, bár kiderült, hogy fél 9-re is elég lett volna menni: Karen írt sms-t este, de az ő konyhájukban csipogott a telefonom... Matt már vitte is a gyerkőcöket, Sebastiant karatera, Yasminit pedig pékségbe. Yasmini tök aranyos volt, 5 perc alatt annyit tettem érte, hogy ráadtam a cipőt és kitoltam a kocsihoz, mert már késésben voltak, és visszafordult, hogy mindent köszön, és "Love you Viki', lassan már ez is mindennapos lesz :) Anyunak is járt egy ilyen persze :)

El is kezdhettem pakolászni, Karen pedig elvitte Thulat sétálni. Kimostam a saját cuccaimat, az ágyneműmet is. Hazaértek, aztán elment bevásárolni. Mikor kivettem a mosógépből a ruháimat, eszembe jutott, hogy már többször emlegette, hogy venni akar egy kinti szárítót, úgyhogy írtam neki egy sms-t. Hálás volt, vett is :)

Én a szokásos után nekiestem a gáztűzhely rózsáinak... hát, vannak rajta sajnos soha-le-nem-jövő cuccok, de megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle. Tök kár érte, hogy valaki összekarcolta az egész felszínét, nagyon jó kis tűzhely amúgy. Aztán/közben összerakta Karen a szárítót, de voltak kétszemélyes részei a folyamatnak. Én pedig elkezdtem meggyúrni a sajtos pogimat. Ráéheztem múlt héten, megkértem Karent, hogy vegyen cuccokat hozzá, és ma végre megcsináltam. Olyan jól esett :)

Közben jött a vízlágyító-szerelő pasi. Van egy ilyen szerkezetük, amiben sókockák vannak, és elvileg lágyítja ezt a borzasztó kemény vizet. Na most megcsinálta, 80 font volt a kiszállás, a javítás maga pedig 40... A pasi nagyon vizslatta, hogy mit csinálok, kérdezgetett is, pl. "és ebből valami finom lesz?", és vágott hozzá egy furi arcot :) Aztán mondta, hogy szívesen megkóstolná, majd visszajön :) Karen közben Yasmin régi kerekesszékét szerelte meg tisztogatta kint, mert nagyon kedvezményes áron eladják egy nőnek, akit fizioról ismernek.

Karen elment találkozni a csajokkal, én pedig sütögettem a pogimat, rendezgettem a ruhákat, a mosogatógépet, és úgy döntöttem, hogy megcsinálom a holnapi munkámat is, ha már úgyis ott kellett maradnom figyelni a pogira, és egy részét már megcsináltam a reggeli műszakban.

Fél 3 után végeztem is mindennel (ne kérdezzétek, hová lett az idő, én sem tudom...), még elpakoltam, aztán hazajöttem felhúzni az ágyneműmet, elpakolni a ruháimat, stb, és 3-ra már mentem is vissza. Karennek nagyon ízlett a pogim, ette is rendesen. Sebnek is fincsi volt, Yasminnak persze nem, dehát ezen már meg sem lepődünk :) Sausages volt a vacsi, meg viki-krumplipüré (mondjuk Karen pucolta meg rakta fel főni a krumplit), és currys konzerv bab. Annyira jó idő volt, hogy kint ettünk a kertben. Közben kijött Bert Karennel, ő is megdicsérte a pogimat. Na meg utólag az almás muffinomat is :) És mondta, hogy majd odaad valamit, amivel hátha jobban fog működni a netem, próbáljam ki. Mivel nem vagyok képben az ilyen műszaki cuccokkal, nevet nem írok :) Mikor náluk voltunk, mondta, hogy neki nagyon sokszor rosszalkodik, többször, mint nekem, és már elege van...

Vacsi után én elpakoltam, Karent pedig hívta az anyukája. Még mindig a szállásáraktól függ, hogy ott lesz-e velük St. Louisban... Karen valami kis apartmant szeretne, 1 hónapig nem akar szállodában lakni. Ja, és ma délelőtt megmutatta a becsült költségekret tartalmazó e-mailt... hát az SDR nem lett kevesebb, 51 ezer valamennyi dollár max, a lábai meg a fiziosok pedig még 16 ezer dollár körül...

Miközben mindenki kint volt, Pauline benézett hozzám, megkóstolta a pogit, és hát most minden nagyképűség nélkül: el volt ájulva, hogy ő mennyire szereti a sajtos dolgokat, és ez milyen finom... Mondtam, hogy vigyen, mert tényleg volt egy csomó... rakott egy jó párat, folyamatosan köszöngette, majd még mielőtt kiment, visszaszólt, hogy én tényleg milyen egy "lovely girl" vagyok :)

Anya még telefonált, mikor Yasmini elindult befelé, egyenesen a szobájába, de láttam rajta, hogy mindjárt sír. Nem tévedtem: most esett le neki (illetve hallotta, ahogy Karen mondta az anyukájának), hogy Matt valószínűleg már nem lesz ott a szülinapján. Mert aug. 31-én lesz a műtét, valószínűleg 27-én utaznak, és a műtét után egy héttel max neki haza kell jönnie... a szülinap meg ugye 13-án van... Nem is láttam még így zokogni, mindenfélét mondtam neki, de ezúttal minden hatástalan volt. Annyira sajnáltam szegényt. Csak azt fújta, hogy "Én csak azt akarom, hogy apa ott legyen velem!" És abba sem hagyta szerintem vagy egy órán keresztül, utánam Karen következett... Kint elbeszélgetett vele, majd, hogy felfrissítse a kisírt szemeit és bőrét, belevetette magát a medencébe, ekkorra már apu is hazaért.

Yasmini úszkált, mi figyeltük és söröztünk. Karen elvitte Sebet teniszre, én pedig megfürdettem Yasminit és megmostam a haját. Most skype-őrület van, a nagyit is azért kellett felhívni, hogy jöjjön majd skype-ra :) Kérdezte pl. hogy majd felhívhat-e engem, ha otthon leszek Magyarországon nyáron? :) Na meg a munkáról is beszélt nekem, illetve arról, hogy Mattnek még nem volt ilyen "besegítője" az irodában, és most milyen jó, mert ezekben a napokban nagyobb szükség van rám, mint bármikor. Ezt Yasmini mondta :) És abból szűrte le, hogy Matt telefonált Karennek, hogy megyek-e ma be? De csak azért kérdezte amúgy, hogy Leah hagyjon-e valakinek utasításokat, hogy milyen feladatokat adjanak nekem, ha már ő nem lesz ott...

Matt felöltöztette és megszárította a haját, közben énekelgettek, olyan aranyosak voltak :) Én addig csináltam neki egy teát, mutattam még egy-két "skype-fogást", aztán eljöttem. Villám-elkészültem, villám-tekertem...volna, ha nem a kis dombról lefelé száguldva egy bukkanónál nem szállt volna le a hátsó villogóm... de végülis odaértem fél 7-re. Ma is bolondok háza volt (tegnap is voltak f...-oló utazni vágyók)... Leah még ott volt egy darabig, Louanne fél 9-ig, aztán megint egyedül voltam. Jegyeket csináltam csak, ma nagyon sok volt, nem is értem a végére. Osztottam pogácsát, aki kóstolta, annak ízlett, Leah repetázott is :)

10 előtt megkérdezte Rob - a családapa, és ahogy észrevettem, az iroda egyik bohóca - , hogy mivel vagyok. Mondtam biciklivel. Felajánlotta, hogy hazahoz, de mondtam, hogy mivel holnap kell majd a bicikli (Camberleybe akarok majd menni), így köszönöm, de inkább biciklizek. Biztos?? Mert sajnos nem fér be a kocsijába. Biztos. Akkor vezessek óvatosan! :)

Hazatekertem, óvatosan :) Blogoltam, olvasgattam, tusoltam, és most megyek aludni.