Mivel 2 után feküdtem le és háromnegyed 8-kor keltem, ez az éjszaka sem a pihentető alvásról szólt. Elkészültem, megetettem Thulát, aztán elkerekeztem a dolgozóba, ahol ma is bolondok háza volt, és lesz is még egy darabig, mert ugye sokan nem tudnak hazajönni, még többen nem tudnak elmenni... de rengetegen telefonálnak olyanok, akik a jövő hétvégi indulás miatt aggódnak...
Először jegyeket csináltam, aztán kiküldtem csomó e-mailt, és egyeseknek postán (is) kellett. Az utolsó órában pedig újra API-ztam. Észre sem vettem igazából, olyan gyorsan eltelt ez a 8 óra. Kb. egész nap szólt az "élvezetes" zene: nagyon nehezen lehetett elérni az Easy Jetet, 3 órán keresztül tartották a vonalat és hallgattuk a kihangosítón keresztül, hogy mikor veszi már fel egy ember. Nem gép, ember :) És ezt több telefonon, többször... Próbáltam ma minél kevesebbszer megszólalni és segítséget kérni, volt így is elég bajuk szegényeknek!
Kay egyébként mondta, hogy valamikor elmehetnénk egy ismerkedős estre, mert van 2 viszonylag új lány rajtam kívül. Csak nagyon nehéz összehozni, hogy mindenkinek jó legyen, de örülnének, ha én is mennék. Hát, én is örülnék. Gondolom nem olyan "posh" az az olasz étterem, amit említett. És ma is kaptunk finomságot, én egy kis fánkot választottam, meg aztán az egyik pasi mindenkinek adott egy nagy dínós gumicukrot, aminek olyan íze volt, mintha szappanba mártották volna, de komolyan... a színe pedig pontosan olyan volt, mint a narancssárga szövegkiemelőé :)
Szóval ennyi volt a munka. Hazafelé a hídon találkoztam Virginie-vel, a svájci csajjal, akivel együtt jártam angolra, és Frimley Greenben lakik (szerdáig, mert Brightonba költöznek). Nem nagyon járkál sehova, mert már van két gyereke, ezért fordulhatott elő, hogy most a híd lábánál többet beszélgettem vele, mint eddig összesen :) ...mindezt gyönyörű napsütésben, egy felhő sem volt az égen...
Hazaértem, kifújtam magam, aztán a gyerekek már meg is "támadtak" facebookon. Megtudtam, hogy reggel láttak, mikor bicikliztem a munkába :) Úgy látszik még mindig nagy szám nekik a chatelgetés. Karen röhögött a hét elején, hogy szegény Vikinek mostmár tényleg nem marad egy perc "privacy"-ja sem :) De mivel nem órákig beszélgetünk, nincs ezzel semmi gond.
Skype-oltam anyussal meg aztán Körivel is, aztán még szöszöltem egy kicsit, majd letusoltam. Írt sms-t Tiina, a régen látott finn lány, hogy menjek velük ma bulizni, ha már a múltkor kétszer sem jött össze. Hát most sem, tényleg ki kell magam aludnom mostmár, utolért, érzem :) Mostanában nem is raktam fel ilyen korán a bejegyzést, és most végre korán le fogok feküdni! :)
Utolsó kommentek