Fél 11-kor keltem, kitakarítottam a kis hajlékomat, majd megreggeliztem. Ezután netezgettem, elkészítettem magam, és 2-kor átmentem. A többség a kertben tartózkodott, Matt nem úgy nézett ki, mint aki menni akar valahova. És nem is akart, kertészkedett egész nap, inkább pihenni akart. Yasmin pedig át akart jönni hozzám. El tudtam volna máshogy tölteni az időt 4-ig, de mit modhattam volna :)

Tehát mi átjöttünk hozzám, Karen pedig elment egyedül a szülinapra (a régi munkatársai voltak ott, akikkel anno együtt dolgozott Mattnek). Yasmin most is csak az SDR-műtéttel foglalkozott, videokat nézegettünk, cikkeket olvasgattunk. Mondta, hogy ő is szeretne majd saját weblapot, blogot. Forrócsokiztunk, aztán kiöntött egy pohár vizet a szőnyegemre, csak hogy ne tűnjön el a mindennapjaimból a kiömlő víz és margharita :)

4 körül visszamentünk, nemsokára Karen is hazaért. Kipakoltunk a mosogatógépből, bontott egy-egy üveg sört, kivittem a kukát, Karen megetette Thulat, aztán átmentünk Pauline-ékhoz.

Múltkor ugyebár hátulról mentem, és csak a konyhában voltam, amikor takarítani voltam. És most beléphettem abba a nappaliba, ami mellett minden nap elmegyek, hatalmas ablakai vannak, meg üvegajtó, és mindig felmerül bennem, hogy használják-e egyáltalán?? Mondtam is Karennek :) mert tényleg olyan tökéletes, katonás rendben van minden. Ott üldögéltünk egy kicsit, beszélgettünk, nevettünk egy csomót. Pauline meg Bert is ugyanúgy viccelődnek egymással meg mindenkivel, mint Matték, úgyhogy tényleg jó volt a hangulat.

Átmentünk az ebédlőbe, és már jött is a marhasült mindenféle fincsi zöldséggel és yorkshire puddinggal, ami nem puding, inkább fánkszerű, köretként fogyasztják. Nem tudják, hogy miért ez a neve, de finom. Kaptunk hozzá vörösbort is. A desszert nevét elfelejtettem, valami p betűs volt: citromos-tojásfehérjés-habos mangós tortaformájú süti. Először megijedtem, nagyon édesnek nézett ki, de végül pont jó volt :) Ezután kaptunk csokit és kávét. Azt hozzá kell tennem, hogy arany étkészlet volt, textil szalvéta, stb. Mondtam is Pauiline-nak, hogy egy kicsit olyan, mint Bree a feleségeimből. Megköszönte, azt mondta, hogy ő is szereti :) De tényleg, mindennek tökéletesnek kell lennie: az ételnek, a tálalásnak, és úgy általában mindennek a házban. Mikor elmentem wc-re, a szőnyegek még fel voltak rakva a mosóra, gondoltam, hogy biztos felmosott, és leraktam őket a földre. Aztán Pauline mondta Yasnak és nekem, hogy biztos Bert volt, habár nem szokott ilyeneket csinálni...aztán mondtam, hogy én voltam :)

Még beszélgettünk az asztalnál, Sebastian segített Pauline-nak pakolni. Én is akartam, de rámszólt, hogy még csak meg se forduljon a fejemben, a mai nap nekem pihi. Aztán Matt és Seb leléptek (úgy volt, hogy mindenki kimegy a kertbe, de aztán bent ragadtunk). Mattnek meg kellett kérdeznie, mint kiskorában mindig, hogy "May I leave the table?", és Seb kérésére még a "Mummy"-t is hozzá kellett tennie. Merthogy mikor felállt és közölte, hogy kimegy a kertbe, Pauline viccesen rászólt, hogy elfelejtett valamit, üljön vissza!

Mi még dumáltunk kicsit, azért csak kivittem egy sörösüveget és pár alátétet a konyhába, és megköszöntem Pauline-nak a finom vacsit. Meg is ölelt és megpuszilt. Aztán háromnegyed 8 körül jöttünk haza. Még beugrottam Karenékhoz a kulcsaimért, megbeszéltük, hogy holnap fél 9-re megyek, és elvonultam.

Itthon néztem egy kis választási műsort a neten, már amikor ment persze...

És most csak néhány érdekesség:

Rengeteg kép van Pauline-éknál a nappaliban, az ebédlőben, a kis nappaliban, a wc-ben, mindenhol. Néhányat közülük Bert festett, és meg kell mondjam, nagyon jók. Nem mintha értenék hozzá, de tudjátok, az a "jó ránézni" fajta :) Ezenkívül kiderült, hogy tényleg nagy épületeket tervezett, például a Trafalgar téren is áll egy, Nelson emlékoszlopa mögött. Ezenkívül láttam képeket, ahol Bert nagy emberekkel fog kezet, az egyiken pedig magával a királynővel. Hát, vagy 20 éve volt, mindketten fiatalabba voltak...

Csomó mindenről beszéltünk egyébként. Bert például megkérdezte, hogy mit utálok az angolokban, Seb mondta, hogy őszintén válaszoljak! Mondtam, hogy nem utálok semmit, de azért vannak kulturális különbségekből eredő furcsaságaik... dehát mit mondhattam volna, mikor angolokkal voltam körülvéve? :) többek között említettem a hidegségüket, amiről sokat hallottam, de mondtam, hogy ők az elejétől fogva teljesen közvetlenek és kedvesek voltak, pozitív csalódás volt. Erre Matt beszólt, hogy "Főleg én, ugye?" :) Aztán ebből Bert elkezdte fejtegetni, hogy milyen nemzetiségű férjet akarok, mi lenne nekem a legjobb. Mennyire fontos nekem a vallás? stb... Végül azt mondta, hogy egy okos orosz pasi lenne a legjobb... a többiek pedig az angol pasik erényeit sorolták... Ennek kapcsán beszéltünk a különböző népek eltérő szokásairól, a mai választásunkról, a magyar pártokról, az apartheidről, Yasmini SDR-jéről, stb.

Ez még az elején volt, mikor még a nappaliban ültünk, és bokaharisnya volt rajtam, nem akartam mezítláb felvenni a kiscipőmet. Matt megkérdezte, hogy ez meddig ér? Ugye nem egy rendes, hosszú harisnyát vettem fel? Mondom nem, csak zokniméret. Aztán Karen megkérdezte, hogy ugyan miért fontos ez neki? :) Hát, mert azon gondolkodott, hogy milyen melegem lehet, ha az egy rendes harisnya...

Vacsi előtt még azt is megtárgyaltuk, hogy a családban ki hány százalékban beszél általában. Ez abból jött, hogy szegény Sebastian nagyon nehezen jut szóhoz, és ez most is így volt. Úgyhogy előállt azzal, hogy mindenkinek egyenlő arányban járnak percek... és ez az este folyamán még többször visszatért :D Na meg a gyerekek úgy látják, hogy Matt beszél a legtöbbet a családban, vagy 70%-ot... hát én mondtam, hogy szerintem inkább Karen 50%-ban, Yasmin 30%-ban, a két elnyomott pedig 10-10%-ban jártatja a száját; Matt megköszönte, teljesen egyetértett velem :)

Na mostmár, miután mindenféle összefüggés nélkül beszúrtam nektek itt dolgokat a végére, be is fejezem :) Illetve még egy valami eszembe jutott tegnapról: most vagy csak a tegnap bent dolgozó lányok voltak tudatlanok e téren az irodában, vagy az angolok általában nem ismerik a bukóra nyitható ablakot. Merthogy Kay, az 50 éves nő annyira meglepődött, mikor kinyitotta, azt hitte, hogy ráesik, merthogy simán akarta kinyitni... és mondta, hogy még sosem látott ilyet. És a másik 2 adminos lány is rácsodálkozott. És egyikük sem most kezdett itt dolgozni... na meg már másfél éve itt az új helyen vannak. Hát én mondtam, hogy nálunk az ablakok többsége már egy jó ideje ilyen... aztán azon poénkodtak, hogy akkor mostmár nekik is európai, kontinentális ablakaik vannak :) Ja, és ami még fura, hogy nincs minden ablakon nyitó, fogó, vagy nem tudom hogy hívják :) Szóval van néhány levehető, és mindig odaviszed ahhoz az ablakhoz, amit éppen ki akarsz nyitni...

Ja, és említettem nekik a szipogós lányt, mert Bert azt is kérdezte, hogy mit nem szeretek az irodában... mondta Matt, hogy másokat is zavar, de tényleg nem lehet neki zsepit adni! Bár Karen szerint én külföldi vagyok, nekem mindent lehet :) Mondjam neki, hogy hallom meg vagy fázva, hadd adjak egyet :) Bert nagyon érdeklődő volt, kérdezte, hogy hány magyar barátnőm van itt, stb... mondtam, hogy éppen elég, kell néhány, de elsősorba külföldiekkel szeretnék barátkozni, ha már itt vagyok... Állítólag sok korábbi au-pairjüknek nagyon fontos volt, hogy sok saját nemzetbeli barátja legyen...

Na mostmár tényleg befejezem. Búcsúzóul boldog szülinapot drága mamámnak, és bár nem írtam, de a héten volt a másik mamámnak is, neki is! :) Ma nem skype-oltam, anyuskám valószínűleg nemrég érhetett haza, hosszú napja lehetett szegénynek reggel 5 óta...