Ma újra a szokásos időben, fél 8-ra mentem. Seb már megreggelizett addigra, a szobájában tv-zett, ki se jött szinte indulásig. Úgyhogy csak az uzsonnáját kellett megcsinálnom, gondoltam én...aztán mikor már rég kész voltam, mondta Seb, hogy szerinte nem kell, mert ma van a diszlexiás megbeszélése. De mivel nekem se Karen, se Matt nem mondta, én meg ezért nem akartam reggel telefonálgatni, mondtam, hogy vigye el, max nem eszi meg. És nem is kellett, mert Matt ment érte fél 11-re, 11-re odaértek a "tanárnőhöz", Windsorhoz közel van ez a hely. Másfél órát ott töltöttek, aztán elmentek teniszezni, és valamikor 3 után jöttek haza. Hetente egyszer jár majd ide, óránként 70 fontért...És mint kiderült, Matt azt hitte, hogy Karen szól, Karen pedig állítólag megkérte Mattet, hogy mondja nekem, hogy nem kell uzsi :) Mindegy, amúgy is egy csomó kaját kidobnak, ez meg se kottyan...

A délelőtt egyébként gyorsan telt, kimostam Yas ágynemújét, meg a saját ruháimat, pakoltam. Vasalnom ma nem kellett, így, hogy tegnap megcsináltam, úgyhogy 11 körül eljöttem. Főztem egy kis tésztát a szombaton megmaradt paradicsomszószomhoz, meg is ettem mindet. Aztán elkészítettem magam a sulira, és negyed 1-kor jött értem Gina.

A suli tök jó volt, mivel ez az utolsó hét, kicsit másmilyen volt. Vezetéknév szerint kellett ülnünk, így Mervi, a finn lány lett a párom. Egy sztorit kellett írnunk 5 dolog felhasználásával: Nelson Mandela; hal; Waterloo Station; laptop; egy pár piros cipő. Hát, vicces történetek születtek :) Aztán egy kicsit nyelvtanoztunk, majd megint tabuztunk. De a legjobb a legvége volt, amikor Anna csinált rólunk fényképet, mert csütörtökön már nem tud jönni, az áprilisira pedig már nem fizeti be magát. Mikor a második képet csináltuk, azt mondta az egyik olasz lány, csíz helyett, hogy "terhes vagyok". Azt hittük viccel, de rögtön megismételte, és hozzátette, hogy tényleg...Mondjuk már 30-on felül van, és van egy kislánya, azt hiszem 2-3 éves. Így már nem vicces, de ott nagyon jól jött ki :)

Suli után hazahozott Gina, ledobtam a cuccomat és már mentem is. Elrendeztem a tiszta ruhákat, amiket a szárítóban hagytam. Hazajöttek Matték a teniszből, dumáltunk kicsit. Aztán megérkezett Karen a lányokkal, Shania megint itt vendégeskedett, amiből az következett, hogy nem kellett Yasminnal foglalkoznom. Karennel beszélgettünk, felhívta a biztosítót, mivel augusztusig már csak 4 hónap van, így 275 font helyett már csak 160 font a biztosítás. Még gondolkodik...

Sütöttünk fagyasztott pizzát fokhagymás baguette-tel, finom volt, desszertnek fagyit ettünk. Vacsi közben valamin nagyon nevetett a két lány, és nem-de játékot játszottak, Seb pedig ráunt és méltatlankodott, hogy ezek a lányok... cuki volt :) A gyerkőcök aztán fürödtek egyet kint, én addig elpakoltam bent. Az úszás végeztével megmostam Yas haját és meg is szárítottam nagyjából, meg félig fel is öltöztettem.

Megint ment a piszkálgatás meg a hülyéskedés, szerencsére nincsenek annyira letörve Shaka miatt, mint gondoltam. Pauline egyik barátnője még lapot is küldött, hogy nagyon sajnálják a veszteséget, együtt éreznek ebben a nehéz időszakban, stb...és ez direkt ilyen kutyás lap, durva, hogy itt már minden van :) Karen mondta, hogy ki fogja dobni, kedves tőlük, de nem akarja ezt nézegetni...

Ma megint "romboltam": általában - eddig azt hittem, hogy mindig - átnézem a zsebeket mosás előtt, egy pár dolgot már kipakoltam így. Hát ma úgy látszik nem voltam elég alapos: kimostam Seb Club Penguin-es kártyáját, asszem 12 lap volt. Illetve még mindig jók, csak kicsit megviseltek, egyben maradt mind a 12... Elkezdtek szívatni, hogy a zsebpénzéből vette, és ezek nagyon értékesek, stb... Aztán kérdeztem, hogy volt-e már au-pairjük, aki ennyit tört-rombolt? Mondták, hogy mindenki tört valamit, de én viszem a pálmát :) De csak egy lányt emeltek ki, aki valami nagyon értékes üvegből készült dísztáskát tört össze egyszer portörlés közben, amit ráadásul Sebtől kapott Karen anyák napjára... De nem haragudott rá sem, rám meg végképp nem, semmi fontosban nem tettem még kárt.

Fél 6 után aztán eljöhettem egy órára, majd fél 7 előtt visszajöttem. Karenék vacsizni mentek, ezúttal csak kettesben. A gyerkőcök már ágyban voltak, legkésőbb 7-ig kaptak időt, Seb titokban fent maradhatott tovább. Yasminnal nem is volt gond, olyan fáradt volt szegény, még ahhoz sem volt ereje, hogy Sebről kérdezősködjön. Megint mondta, hogy szeret, megpuszilgatott, és szerintem rögtön elaludt. A kis angyalom pedig cseles volt, illetve akart lenni: mondtam, hogy mosson fogat, amíg én Yasmint lerendezem, aztán mikor kérdeztem, hogy megmosta-e, mondta, hogy persze. Én viszont láttam a fürdőszobában, hogy ott ugyan senki nem mosott fogat... Azt mondta, hogy visszatette a fogkefét a szekrénybe. Mondtam, hogy soha nem teszi vissza a fogkefét, és talán a mosdót is letakarította? mert általában az is fogkrémes marad..., a cipőjét is csak néha rakja el, soha nem csinál semmit itthon, úgyhogy ne nézzen hülyének :) Aztán mondtam, hogy nekem mindegy, megmossa-e, nem az én fogaim, stb... Aztán hagytam még tv-zni egy kicsit. Kérdeztem, hogy amúgy mit néz, de nem tudja. Kérdeztem, ahogy akkor miért nézi? Hát, mert "cool" :)) (egyébként valami angol barátok közt lehet szerintem). Ez mind nevetgélve történt :D

Fél 8-kor aztán mondtam, hogy mostmár menjen lefeküdni. Ment is, "jóéjteztünk", aztán kiállt az ajtóba, és megkérdezte: "Jó fiú voltam ma, Viki?". Mondtam, hogyha fogat mos, akkor igen. Az állát dörzsölgetve, kaján vigyorral, 1 perc alatt csak amellett döntött, hogy fogat mos. Gyanús volt, hogy sokáig van bent: mikor kijött, mondta, hogy menjek be én is a fürdőbe. És a kisangyal elpakolt mindent...mikor kijöttem, elbújt a konyhába, aztán átmászott az asztal alatt, és megkérdezte, hogy honnan tudom, hogy most tényleg fogat mosott? Hát, éreztem a leheletén. Eloldalazott a szobájába, befeküdt az ágyba, és még egyszer megkérdezte, hogy jó fiú volt-e? :)

Ezután blogot írtam, skype-oltam egy kicsit anyáékkal, majd e-mailekre válaszolgattam. Ma írt egy új-zélandi lány, hogy erre a vidékre jön, holnapután érkezik, elvileg decemberig marad, és szívesen találkozna velem. Semmit nem tudok róla ezeken kívül, csak a nevét: Courtney-nak hívják. És persze az e-mail címét, ami talán "aggodalomra adhat okot":  szerepel benne a "proud to be blonde" - kb.  "büszke vagyok rá, hogy szőke vagyok". Azért lenne jó vele találkozni, mert tőle is sokat tanulhatok, csak angol az anyanyelve...

Karenék 9 után már haza is jöttek, egy thai étteremben voltak Farnhamban. Megbeszéltük a holnapot, majd eljöttem. Még befejeztem az e-mailezést, letusoltam, és lefeküdtem.