Az éjszaka nem egészen úgy telt, ahogy terveztem... Negyed 6-ig többé-kevésbé tudtam is aludni. Akkor kimentem WC-re, de nem tudtam visszaaludni rendesen, kb. 10 percenként néztem az időt. 7-kor aztán, amikor hallottam, hogy Yasmin túl van a tusoláson, kimentem. Volt ám nagy ölelés és örömködés :) Rengeteget fogyott: a karjain, a lábain, a hasán, az arcán, mindenhol látszik. És annyira jó érezni a lábát. És annyira fura érezni, hogy semmi izom nincs, mindent fel kell építeni...

Egy kis reggeli veszekedés után (anyuval a laptop miatt) minden rendben volt. Főleg, amikor próbáltuk beállítani a megfelelő ülésmagasságot a biciklin :) Azzal mentek ugyanis a  kisboltba tejért meg banánért, én addig kivasaltam a ruháimat és nagyjából berendezkedtem. Ja, és a telefon is csörgött: egy kisfiú anyukája volt, akivel közösen használják a biciklit a hétvégén. Skótok...azt hiszem ennyire skót akcentushoz még nem volt szerencsém. Mivel tudtam, hogy miről van szó, kitaláltam, hogy a „béjk” a biciklit jelenti, de elég vicces volt :) Az apartman egyébként elég jó, van ősrégi mosó- és szárítógép, mindenféle konyhai cuccok. Ja, és 2 háló-, 2 fürdőszoba és egy nappali-konyha alkotja. Ami fura, hogy a válaszfalak nem érnek fel a plafonig, így kb. olyan, mintha nem is lennének :)

A délelőtt csak úgy eltelt otthon: Karen leugrott capuccinoért és baguette-ért (tegnap ingyen péksütit küldtek Sebastiannak, és Karen nem mondta nekik, hogy már nincs itt:), tornáztak, Yasmin lehúzta a keddi műtéti sebek tapaszait. Elég csúnya, nagyon durván be van kékülve mindenfelé, és nagyon fáj is neki... De mivel mindez apuval való skype-olás közben történt, könnyebb volt :)

Azt hiszem egy óra felé keltünk útra: elmentünk sétálni, útba ejtettünk egy boltot is, ahol egy bácsi adott Yasminnak egy szál rózsát :) És elmentünk a Cupcake Factory-be, ahol meglepően finom volt a muffin. Yasmin kérésére egy képet is mellékeltem :) Hazajöttünk, lepakoltunk, majd lenéztünk a „family room”-ba, ahol már az én gépemen is tudtunk netezni. Megmutattam Karennek a dolgokat, ugyanis az enyémen írta Yasmin blogját... és hát a Windows 7-em is magyar, meg minden :)

Mi Yasminnal pedig elmentünk a görög fesztiválnak nevezett „kétsátras kajáldába”, mert erről szólt az egész. Ettünk egy gyros-szerűséget, amiből az egyiket ingyen kaptuk, mert várnunk kellett (valami volt a pénztárgéppel). Leültünk, szépen elfogyasztottuk, majd visszajöttünk anyuhoz, neki is hoztunk :) Visszafelé találkoztunk a kisfiúval és az anyukájával, hát... néha még Karen sem érti őket, gondolhatjátok, hogy én... szavakat megértek, és próbálom összerakni. De például ahhoz is kellett egy perc kb., hogy rájöjjek, hogy a kisfiú az én nevemet ismételgeti, annyira fuán ejtette ki. Pedig elég nemzetközi nevem van :D

Visszaérve elrendeztük Yasmin blogját. Mint kiderült, nem tudták, hogy lehet módosítani a publikálás dátumát, ezért siettek mindig, hogy itteni idő szerint 6 előtt felkerüljön... Ma még így csinálta anyu, de holnaptól már nem fog kapkodni :) Mikor itt végeztünk, hazaugrottunk, összeszedtük magunkat, és sétálni/biciklizni indultunk egy közeli helyre. Kiültünk egy kényelmes kanapéra egy étterem teraszán, de közölték, hogy hamarosan esküvő lesz, zárva vannak... úgyhogy átmentünk a következő helyre (illetve átvittem Yasmint:), ahol ittunk egy sört, aztán hazasétáltunk. Tök fura, hogy itt mindenki mosolyog az utcán, van, aki köszön is. És Karen mondta, hogy egyszer egy pasi kifizette a számlájukat egy étteremben csak úgy... ilyenek történnek itt :)

Hazaértünk fél 9 felé, Karen lefektette Yasmint, én pedig átjöttem a másik épületbe netezni. Ilyen kis műanyag valamit kell csippantani, akkor tudsz bejutni a főajtókon. És képzeljétek, a szemetet a falból nyíló csőbe kell bedobni, mint a filmekben, sosem láttam még ilyet (a negyediken lakunk amúgy). Furcsa számomra, hogy a WC-kben egy csomó víz van alapból. A reptéren azt hittem először, hogy rossz volt a WC, amibe benyitottam, de ezek szerint nem...

Még sok mindent le akartam írni, de mostmár nagyon fáradt vagyok. Nem olyan vészes ez a jetlag-dolog, de azért egy kicsit még meg vagyok zavarodva...

Oo, és itt a reggeli biciklizésről készült video: https://www.youtube.com/watch?v=XxW7ZQrxgnI

Egy kicsit azért még írok Yasminról: mint már írtam, nagyon le van fogyva, és egyelőre nagyon gyenge és fáradékony, de idővel az utóbbiak elmúlnak. Kicsit hisztis, ami érthető, de egyébként látom rajta, hogy tényleg a legtöbbet akarja kihozni magából, és a helyzetből, a lehetőségből...

És tényleg nagyon örült nekem, még nap végén is be volt zsongva. Rengeteget nevettünk, sírásig, ölelgetett, puszilgatott, mondta, hogy be kell hoznia a lemaradást :) És valami tényleg lehet bennem, ami „nagy dologra” készteti Yasmint, mert kb. egy hét után ma sikerült neki...

Tehát igazán jó kis első napom volt. Fárasztó, de kellemes. Ja, és az idő: most nincs forróság, de kellemes, tűző napos idő volt, lágy szellővel. Tökéletes :D

Bocsánat az össze-visszaságért, holnaptól megpróbálok rendezettebb lenni, és remélem, hogy lesz időm írni egy kicsit a városról, a benyomásaimról is.

Ja, és ez nem ide tartozik, de innen is nagyon sok boldogságot kívánok Reninek és Csabinak. Remélem még mindig tart a buli... otthon most reggel negyed 6 van elvileg, itt negyed 11 :))