Háromnegyed 7-re jöttem, kivittem Yasmint a kocsiba, aztán már mentek is. Seb még tv-zett fél 8-ig, akkor ment tusolni és hajat mosni. Megcsináltam a reggelijét meg az uzsiját, aztán evett, majd játszott, én pedig megfésültem a haját közben, megint engedte :) És megbeszéltük a kártya-ügyet, mondtam, hogy bocsi, nem voltam elég alapos, erre ő: "Semmi baj, ne aggódj, az én hibám, nem kellett volna bennehagynom a zsebemben...sokszor bennehagyom a cuccaimat, pedig ki kellene vennem..." - és ezzel vége is volt. Tényleg annyira könnyű vele reggelente, meg amúgy is...egy csomó mindent meg tudtam csinálni úgy is, hogy otthon volt.

A szokásoson felül port töröltem meg lépcsőt (a többit már tegnap megcsináltam), majd 9 után nem sokkal végeztem is. Volt egy nagyon ragacsos-rászáradt olajos-mindenes tepsi, amit még lefújtam zsíroldóval, aztán eljöttem. Elklészültem, és 10 után elindultam Camberley-be. Első utam a kedvenc bankomba vezetett. Szerencsére nem kellett várnom, megkaptam a kártyámat, és félve kipróbáltam, hogy vajon tényleg passzol-e a hazaküldött PIN-kódommal...és IGEN!!! :) Szóval ki tudtam venni egy csomó pénzt, és be tudtam fizetni egy csekket anélkül, hogy a kirendeltségvezetőnek engedélyeznie kelljen...

Utána nézelődtem egy kicsit, vettem egy-két dolgot a Bootsban, és szert tettem egy szép karkötőre és nyakláncra is :) Bementem a suliba, befizettem a következő tanfolyamra, aztán kezdődött is az óra. Véleményezni kellett a kurzust, aztán beszélgettünk arról, hogy ki mit csinál a jövőben, ki megy, ki marad. Nyelvtanoztunk egy kicsit, majd megint tabuztunk. Persze az eső elkezdett szakadni közben...szerencsére mérséklődött, mire vége lett az órának. Gyors elköszöntünk egymástól (egy pár embert már nem látunk viszont), aztán indultam is haza. Igen, az esőben.

Útközben utolért a svájci lány, inkább már nő (2 gyereke van), aki Frimley Greenben lakik, de sose jöttünk-mettünk még együtt, csak néha jár biciklivel, akkor is elektromossal...kicsit könnyebb neki a dombokon... Nagyon durván beszél egyébként, tényleg alig lehet érteni. Hozzászoktam minden külföldi akcentushoz mostmár, nyilván a mienk is nehéz egyeseknek, de az övé a legérthetetlenebb. Szóval a suliig együtt mentünk, ott én csatlakoztam Karenékhez. Hazajöttünk, Matt már itthon volt, a lasagne pedig a sütőben, ez volt Yas kívánsága már kb. 2 hete. Seb átment Berthez, én pedig meg akartam fürdetni Yast még vacsi előtt...de neki még rajzolgatni támadt kedve...aztán mikor már Matt és Karen is erélyesen rászóltak, mondta, hogy OK...mert előtte azt mondogatta, hogy csak 1 perc, 2 perc, 5 perc...végül elhúztam az íróasztaltól, valamire jó is ez a kerekesszék.

Tusolt, én pakolásztam a konyhában, aztán egyszercsak Yas megjelent a nappaliban. Egyedül kijött a fürdőből. Ez azért volt jó, mert így nem én töröltem és öltöztettem fel, hanem Matt és Karen megosztva. Nekem volt dolgom a konyhában... Ezután megvacsiztunk, közben megjelent Bert, hogy megjavítsa Yasmin székének a fogóját. És ha már ott volt, megkérdeztem, hogy van-e picike csavarhúzója, amivel meg tudom csinálni a fényképezőmet...mert szombaton kiesett a zsebemből, ha még nem írtam volna :( Nem lett semmi komoly baja, csak kijött egy kis fekete pöcök, aminek bent lenne a helye. Először egyébként észre sem vettem, annyira kicsi volt. Bert pedig azt hitte, hogy az egy gomb, és kérte a használati utasítást, aztán mondtam, hogy nem hiszem, hogy szükségünk van rá...és Karen is engem erősített. Bert pedig: "Nők...", aztán be kellett látnia, hogy igazunk van, és az tényleg nem egy gomb :) Fogta és el is vitte, pár perc múlva visszahozta: hát, egy nagyon kicsit megkarcolta a művelet közben, de illedelmesen megköszöntem neki! Persze azt nem mulasztotta el megjegyezni, illetve viccesen megkérdezni Karenéktől, hogy én ilyen mindent leejtős lány vagyok-e? Igen, az vagyok :) (Ez mondjuk közvetlenül azután volt, hogy kipörögte Karenéket a keddi evezős-terv miatt...) Aztán később, mikor leejtettem egy műanyag dobozt, Karen mondta Mattnek, hogy "Látod,..." :)

A vacsihoz vörösbort is kaptam, Bertnek azt bontott Karen, így mi is ittunk. Most először ittam itt vörösbort, chilei merlot volt, nekem ízlett. Desszertnek fincsi narancs volt..aztán lepakoltam az asztalt, tisztára súroltam a tepsit, megetettem Thulat, és közben beszélgettünk. Matt újságolta, hogy kapott egy kb. 1000 dollár értékű VIP-jegyet Wimbledonra (nem a döntőre), és hát mindenkit majd' megevett a sárga irigység...úgyhogy ezzel is ment a poénkodás. Matt mondta, hogy ha nem iszik túl sokat, akkor talán készít fotókat majd... és ment a "De vigyél el engem, mert...". 

A ma délután amúgy is nagyon vicces volt. Általában sokat nevetünk, de ma különösen jó hangulatban voltunk valamiért, talán mert vége a fizionak. Itt tényleg mindenki poénkodik a másikkal, Matt és Karen is állandóan ugratják egymást, meg sokszor nekem "méltatlankodnak", pl. Karen ma mondta, hogy nem szereti, ha délután megy a tv, főleg nem Matt főzős műsora...erre Matt mondja, hogy nézzem meg, itt az ő háza, az ő tv-je, és nem nézheti, mikor a munkából megfáradtan hazaér :) Meg múltkor is mondta például, hogy fogalmam sincs mennyibe került neki Karen...cipők, táskák, ékszerek... :) Hát szép kis kollekciója van mindenből, az biztos... És minden nap több ilyen van, amik lehet, hogy így már nem viccesek, de nekünk nagyon azok az elhangzás pillanatában :)

Matt és Seb aztán harcoltak a nappaliban, olyan aranyosan kacag Seb, imádja az apját! Yasmin háttérképeket szerkesztgetett, mi pedig Karennel frizurát néztünk neki szombatra, valami fonott kontyot szeretne. Aztán Matt elvitte Yasmint drámára, én pedig elindultam haza. Egy párszor. De mindig volt valami, ami még eszünkbe jutott, és tovább kellett beszélni...végül fél 7-kor jöttem el, de kb. 5-től már semmit sem csináltam. Beszélgettünk húsvétról, utazásról (Kubáról, már voltak ott), angolról, kajáról, stb...de azt hiszem ezután jön el az ideje annak, hogy elkezdjem ne felsorolni, hogy mikor kivel miről beszélek :) Egyrészt úgyse jut eszembe minden, másrészt számotokra ennek semmi jelentősége.

Az azért fontos, hogy Yasmini állapota sokat javult (mint ahogy mindig) a 3 hét alatt, de hogy ezt fenntartsuk, naponta legalább 20 percet tornáznia kell itthon is. Majd megmutatja Karen, hogy mit-hogy, mert lehet, hogy majd nekem is kell vele csinálnom. Állítólag egyszerű, mint a pofon. Oh, és Karen már alig várja az orvos válaszát az USA-ból, reméljük holnapra vagy hétfőre meglesz.

Még valami: Gina mondta, hogy a kínai nő, akihez jár takarítani, nyitni akar egy "gyerekmegőrzőt" Camberley-ben, valószínűleg augusztusban, és kérdezte Ginát, hogy ismer-e kedves lányt, akár részmunkaidőben. És mondta is, hogy én állok rendelkezésére. Hát nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, egyelőre nem fűzök hozzá nagy reményeket, és még nagyon messze van, de jó lenne. És ha Gina hazamegy június végén, talán a takarítást is átvehetem, majd meglátjuk milyen messze lakik a nő...

Kicsit elkalandoztam, szóval: hazajöttem, skype-oltam anyusékkal, ma felvette a futár a csomagomat, szóval elvileg már úton van :) Aztán skype-oltam Móniékkal meg Binyussal is egy csomót. Zárásképpen blogot írtam, mindjárt tusolok, és szerintem alszom. Választhattam, hogy hányra akarok menni, úgy döntöttem, 8-ra :)