Au-pair vagyok Angliában

Vasárnap van, ugye? Teljesen meg vagyok zavarodva a napokkal... szombat-vasárnap-bank holiday. Igen, már megint, itt már csak így megy. És a gyerekeknek megint szünet van... alig mentek 2-3 hetet suliba, és újra. Így már csak ki lehet bírni... Mondjuk ezúttal én is „profitálok” belőle, ugyanis Yasmin holnap reggel elutazik apuval a szokásos helyükre, és csak csütörtökön jönnek haza. Apu mondta is, hogy „Most egy kicsit te is úgy érzed majd, mintha pihenni mennél valahova, ugye?” Igen, azzal a különbséggel, hogy maradok a fenekemen :)

A hét elég nyüzsi volt megint... kedden és szerdán este is visszamentem az irodába, ezeken a napokon, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, 10 percnél több pihiidőm nem volt itthon-(suli)-iroda-itthon-iroda között... Csütörtök este is akartam menni, de annyira fos idő volt, hogy maradtam. Egész nap az ment, hogy egyik percben sütött a nap, jó idő volt, majd szinte a semmiből kisebb-nagyobb hévvel leszakadt az ég, néha csak csepergett... Volt, hogy 10 percenként váltakozott. Csodálatos volt, mondhatom... Jaj, de egy valódi csoda is történt ám csütörtökön: legyőzve a bürokrácia minden eléjük állított akadályát, úgy néz ki, már nem sok kell ahhoz, hogy Yasmini birtokba vehesse hiper-szuper fürdőszobáját... Már csak meg kell építeni, ezen pedig három rendkívül kedves lengyel szakember munkálkodik. Mivel csütörtök volt az első napjuk, és apunak üzleti elfoglaltsága volt, anyuék fiziora mentek, én hazajöttem Pauline-nal (akkor voltam fodrásznál ugyebár:), és délben rögtön átmentem. Volt mit csinálnom persze...

Pénteken már szünet volt, úgyhogy kicsit tovább maradhattam az irodában. Apu és Yasmin fizioról hazafelé jövet ugrottak be értem... oh, a többi útitársat majd’ elfelejtettem megemlíteni: 3 csirke... igen, mivel már csak kettő maradt itthon a múltkori sajnálatos haláleset óta... szükség volt újakra. Azt hiszem tavaly négyen voltak, amikor én idekerültem... mindegy is, apu ezzel üdvözölt, hogy milyen jó, hogy jó az illatom, hozok egy kis frissességet a csirkeszag mellé. Aztán jól elpoénkodtunk azon, hogy én velük ellentétben miért is nem tudok hozzájuk hasonlóan belelkesülni néhány új csirkétől, akit ráadásul soha nem fogunk megenni!!!! :) (mondjuk az is vicces, hogy Yasmin különféle curry-fajták neveit adta a csirkéknek :))))

Volt egy fél órám kb., aztán fél 6 fele mentem sittelni. Eleinte csak Yasminnal voltunk, lasagne-t vacsiztunk. Óóóóóriásit vitatkoztunk azon, hogy mennyit is kellene adnom neki belőle... hozzáteszem ugyanazt a mennyiséget ettük.. És nem, nem ettem nála többet aznap, kizárt, hogy éhezett volna, és két tisztességes adag után kért volna még egy harmadikat... Kb. negyed óráig ment... a végén már egy falatért könyörgött, ilyeneket mondott, hogy 10 perc múlva lefekszik, ha ehet még egy falatot, stb... Kérdeztem, hogy ugyan hallja-e/látja-e magát??? Ijesztő, komolyan... Én persze nem engedtem, értelmesen elmagyaráztam, hogy miért nem... aztán bocsánatot kért, stb... szent volt a béke...

Holnap folytatom a péntek estével (vicces próba az iskolai darabra, eltűnt „vadiúj” csirke, stb...), de most be kell fejeznem. Ma dolgoztam (igen, vasárnap:), szerintem holnap is bemegyek egy pár órára, hiszen itthon kedd reggel 8-ig nem kellek... de most kezdődik a filmem: The Curious Case of Benjamin Button. Igaz egyszer már láttam, de most pont ilyen kedvem van.

Holnap remélem tényleg lesz időm folytatni :)

Nem hiszem, hogy lesz ma rendes bejegyzés... Mindössze annyit szeretnék, hogy csodák csodájára feltöltöttem a képeket végre... tehát ma beszéljenek azok :) Megjegyzések egyelőre nincsenek hozzájuk, majd egyszer talán azok is odakerülnek. Három album van:

1. egy nagyon vegyes:
https://picasaweb.google.com/nemethviki13/MIXFebruarAprilis#

2. Stonehenge és White Horse Hill:
https://picasaweb.google.com/nemethviki13/StonehengeWhiteHorseHill#

3. Barcelona:
https://picasaweb.google.com/nemethviki13/BarcelonaKikapcs#

Próbáltam szépíteni rajtuk, mondjuk sok gondot nem fordítottam rá.
Ilyenek, kész :)

Ma egyébként képzeljétek, először voltam fodrásznál itt Anglikában (direkt van benne "k":)... potom 46 fontért le is vágták a hajamat, de tök jó lett, ezt mondják legalábbis itthon, még Yasmini is :))) És szerintem sem rossz :D

Reggel normál időben kezdtem: negyed 8-kor. Kukák ki, mondanom sem kell, hogy ezen a hétvégén olyan lusták voltak, hogy a konyhában két fullon megrakott kajás-maradékos zacskó várt, és a nagykuka is a telénél is jobban meg volt pakolva, ahogy kell. Mosogatógép tele piszkos cuccokkal, csakúgy, mint a mosdó, a pult és az egész konyha... Azt kell mondjam, hogy visszasírtam a múlt hét hétfői állapotokat (amikor apu volt egyedül a gyerekekkel a hétvégén előtte, sokkal kisebb kupi fogadott, sőt...) Na tehát volt dolgom, nem kevés. A pénteken kimosott ruhák is ott voltak még...

Ma csak Sebastian ment suliba, Yasmin fizio előtt a kórházba ment csípőröntgenre – mindig is tudtuk, hogy egyszer műteni kell, de most elképzelhető, hogy hamarabb... Így nagyon sírt szegény, amikor hazaértek... velem akart lenni a szobájában = Viki egy órán keresztül semmire sem haladt... Ez egy hosszú, bonyodalmas sztori fizioval, locomattal, Dél-Afrikával, csípőműtéttel... majd ha meglesz, hogy mi mikor, ha lesz egyáltalán, akkor belemegyek részletesebben is.

A délutáni műszak végül később indult, mert Sebastian haza helyett a balesetire ment... szegény játék közben összerugott a suliban egy barátjával, és a felétől visszahajlott a nagylábujján a köröm. Nem tört le teljesen... piszkosul fájhat(ott). Anyut riasztották, aki pedig aput, mert ők még Oxfordban voltak. Végül nem vágták le neki, mert azt mondták, hogy akkor soha nem lenne rendes formájú körme... helyette elkábították gázzal :) aztán visszahajtották neki... Szegénykém... Mondjuk Karen mindig mondja neki, hogy vágja le a körmét... nem történt volna ez, ha nem lett volna hosszú. Yasmin be akarta hozni kintről a régi kerekesszékét, hogy odaadja neki. Aztán a régi járókeretét akarta rásózni... ágyba vitte neki a vacsit, majd ő is vele akart enni Sebastian szobájában, és zokon vette, amiért a kisangyal nem tartott igényt a társaságára.

Vacsinál volt egy kis hiszti a kaja körül megint (hiszen szinte semmit nem szeret, ami egészséges...), aztán jött a tusi. Öltözéskor mondja, hogy mennyire fogok neki hiányozni jövő héten, amikor elmegy apuval 4 napra. Mondom te is nekem. Erre ő: „Tényleg? Nem is számítottam rá, hogy ezt mondod. Azt hittem, már nem szeretsz. Sosincs rám időd. Ma is csak azért ültél le velem, mert el voltam keseredve.” És valóban, mindig rohanok, sietek, a sitteléseken kívül nem ülök le órákra vele beszélgetni, mert nem érünk rá. Nem csak én, ő sem, még ha azt is gondolja, hogy nincs abban semmi rossz, ha ő fél órán keresztül akar öltözni például... De való igaz, hogy idéntől változtak a dolgok, sokkal kevesebb időm van a sokkal nagyobb házat rendbeszedni... az anyutól beígért segítség pedig csak nem jön. Mondjuk nem tudom, hogy ő mikor tudna bármit is csinálni... hétvégén azért rendet tarthatna nagyjából... mert én minden pénteken a legnagyobb rendben hagyom el a házat. Csak 2 napig kellene megtartani :)

Na ennyi mára, gondolom most meglepődtök, hogy írtam ma is :D Nem hiszem, hogy ebből rendszer lesz...

Ja, és ma újra törtem: még reggel egy poharat, meg aztán a délután folyamán a porszívóból leesett egy kis műanyag darab, de alig észreveheteő, és nem befolyásolja a zavartalan működést :)))

Jók legyetek, majd jelentkezem. Egyszer.