Ma csak Sebastian ment suliba, idén először... Yasmin megint nem volt jól reggel, így ő maradt. Anyu is nagyon szarul nézett ki, mondtam is neki. Tusoltunk, én pakolásztam, aztán 10 után eljöttem. Az irodában ma egész nap foglalásokat ellenőriztem, ki is szúrtam jó sok hibát... dehát ez a lényege :) És megdicsértek... Sam furcsállta, hogy bizonyos dolgokat honnan tudok... hát nem azért, mert megtanították...
Hazafele sikeresen eláztam egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit. Eltekertem Frimley-ben a tisztító felé, Karen mondta, hogy ők biztos tudnak varrót, aki kicseréli a cipzárt a kabátomban. Ki is volt írva, hogy javítást, varrást is vállalnak, majd valamikor beviszem, talán pénteken. Pont találkoztam egyébként apuval és Sebastiannal az egyik zebránál, dehát a Jagbe nem fér be a biciklim...
4-kor már mindenki itthon volt, mikor átmentem. Yasmint „hazaküldték” fizioról, annyira rosszul volt... nem is nagyon láttam még így. És anyut sem. Pakolásztam, amit tudtam, meg apuval beszélgettem a konyában. Vacsiztunk (Yasmin ágyban, szerinte kemény tésztát, így apu újat főzött neki...), mi Sebastiannal pedig valami sajtos-steakes „pie”-t ettünk, amit ő választott. Matt mondta neki, hogy az ő hibája lesz, ha sírok, mint Yasmin, mert nem ízlik :)... hát, nem ez lesz a kedvencem... Apu bocsánatot is kért, amiért ilyet kellett ennem, azt ígérte hamarosan csinál nekem igazi magyar gulyást! :) Gondolom :) Azt nekem kellene inkább... De mikor? :) Na mindegy is, aztán később is mondta, hogy milyen gáz, hogy készkaját „készített”, ez anyu resortja... mondtam, hogy pont erre gondoltam én is, amikor elémrakta. Merthogy az ő kezei közül általában normális kaja kerül ki :)
Apu ma kérdezett bennünket, anyut és engem, hogy mindketten készen állunk-e egy kiskutyára? Mondtam, hogy határozottan nem :) Aztán anyu is csatlakozott... és mondta, hogy „szegény Viki már így is mondta, hogy szomorú lesz a porszívózástól, úgy utálja már a szőnyeget... ami nemsokára eltűnik, nehogymár rögtön idehozzunk egy kiskutyát az új padlóra” :) Én is mondtam, hogy legalább egy kicsit hadd élvezzük már az újat, a szépet. Apu meg, hogy „Ja, pár hónapig, amíg el nem mész, ugye?” :) Azt sem bánnám :))) De azt mondta, hogy három évre is aláírhatok, és akkor tutira nem mulasztjuk el egymást az új jövevénnyel... de van egy olyan érzésem, hogy így sem... bár nem tudom, hogy Thula mit tudna tanítani msot egy kis kutyulinak... és azt sem tudom/tudják, hogy hogy fogják őt megakadályozni abban, hogy felmenjen az emeletre. Mármint Thula. Anyu valakitől hallotta, hogy nagyon kiskorukban le kell őket dobni, és akkor nem mennek fel többet, annyira félnek majd... ebből még jöttek vicces dolgok... apunak megvan a véleménye az ilyen dél-afrikai tippekről :)))
Miután lejárt a második adag mosásom is, eljöttem. E-mailek, született feleségek... ennyi volt az estém. Ma korán fekszem, én hülye tegnap is majdnem egykor feküdtem le... nyáron OK, de ilyenkor télen, amikor még reggel fél 8-kor is sötét van, nem úgy megy ez sajna... iszonyatosan szenvedek reggelente. Most úgy szívesen ugornék két hónapot kb., szeretnék már hosszabb napokat!!
Utolsó kommentek