Au-pair vagyok Angliában

Mivel Niki tegnap este kiakadt saját magán, amiért hét hónap nem volt neki elég arra, hogy néhány fényképet készítsen a környékről, így felkeltünk háromnegyed 4-kor, 4-re Gina is megjött, és elmentünk egy utolsó sétára. Nagyon jó volt, már szinte világos volt, csend, friss levegő...

Visszasétáltunk Nikiékhez, és egy jó időre elbúcsúztam a lányoktól. Már nem volt sírás, inkább elvicceltük... Háromnegyed 5-kor hazatekertem, ilyenkor a legjobb biciklizni, tényleg egy lélekkel sem találkoztam. Hazaértem, nem tudtam aludni, úgyhogy neteztem, de aztán nagyon fáradtnak éreztem magam, így háromnegyed 6 fele csak megpróbáltam lefeküdni. Sokáig nem tudtam elaludni, de aztán valamennyit mégis sikerült, még álmodtam is: azt, hogy itthagytam minden ajándékot :) Ami természetesen nem fordulhat elő :) De félóránként felébredtem, aztán 9-kor végleg felkeltem, ez többek között Bertnek is köszönhető :)

Pakolásztam, reggeliztem, feléledtem, majd átmentem Karenékhez a mérlegért. Apu takarította a kocsit, az üres üvegek láttán (péntek estéről, vittem a kukába) mondta, hogy látja, hogy már teljesen angollá válok én is, már ami a szórakozást illeti. Yasmini énekelt, Karen pedig kint napozott. Azt mondta, kihasználja az időt a 4 órás tenisz előtt. Beszélgettünk kicsit a tegnapi sulis napról, a hétvégémről, a lányokról, Yasmin elmondta megint, hogy mennyire szeret, és hiányozni fogok neki...

Hazajöttem, folytattam a pakolást, illetve akkor kezdtem csak el igazán. Tudjátok milyen vagyok, mint mindig mindenhova, legszívesebben most is vinnék mindent, hogy otthon választhassak, hogy mit akarok felvenni/vinni, dehát nem fér be minden sajnos... és otthonról is akarok majd hozni egy-két cuccot, ezt is bele kell kalkulálnom... Így a legszebb kék-virágos táskám is itt marad, mert azt nem sok mindenhez tudnám hordani, ott van a fehér meg az otthoni fekete táskák helyette. Hát abból a tervemből, hogy hazaviszek minden olyan cuccot, amit kihoztam januárban, de egyáltalán nem hordtam/nem fogok már, valószínűleg nem lesz semmi. Betettem egy párat, de csak a töredékét...

Közben azért ettem is, ebédre tök finom salit rittyentettem magamnak itthon termett salátából (és ki tudja milyen zöld levelekből, de finom volt), itthoni uborkából és még bolti paradicsomból, na meg sonkából :) Néha leültem olvasgatni, Forma-1-et, aztán Anglia-Németország meccset néztem... hát, inkább nem mondok semmit... Azt hiszem ilyenkor jó, hogy külön lakom, Matt gondolom idegbeteg volt :)

Valamikor skype-oltam anyuskámékkal is, már várnak :) Aztán chateltem Orsival egy kicsit, majd letusoltam, aztán néztem az Argentína-Maxikó meccset, és még kivettem pár cuccot a bőröndömből... Beszéltem Ginukával, épségben megérkeztek, Mónikám pedig biztosított róla, hogy már nagyon vár :)

Tusoltam, hajat mostam, befejeztem a mérést-pakolást. Most háromnegyed 10 van, lassan alszom. Holnap és holnapután is hosszú napom lesz...

Ja, és azt kihagytam, hogy megint legalább 30 fok volt, bent meg 130... egész nap majd megfőttem...

Elég gyorsan kipattantam az ágyból fél 8-kor, tusolás, készülődés. Nem kellett halkan, mert Niki is felébredt, úgyhogy beszélgettünk, ettünk egy kicsit (kiborítottam a joghurtot, tegnap este pedig egy pohár bort Niki fehér szoknyájára... múltkor Gina táskáját öntöttem le borral... tagadhatatlanul kétbalkezes vagyok, dehát mindig is az voltam...)

Tök jól esett a biciklizés, annyira jó levegő van ilyenkor reggel. Beértem, rögtön megkérdezték, hogy mit csináltam a hajammal, mert nagyon szép. Hát, nem tudom, semmi különöset :) Kay, Charis és Sarah  voltak bent. E-mailek, jegyek, iratok, API-e-mailek... és végre 5 óra lett. Viszont megint megdicsértek, mert újabb hibát találtam még csütörtökön, de mivel tegnap nem nyúltak a jegyekhez, ez csak ma derült ki: Rob két hétre foglalt szállást egy párnak, a visszautat viszont csak egy hétre. Ezért jó, hogy olyat is ellenőrzök, amit nem mindig kellene. Dylan, aki múltkor ugye jól ráfizetett egy hasonló baki miatt (csak az jegy nélküli légitársaság volt, így a mi ellenőrzésünkön már nem ment át), most is megijedt, hogy "Viki, mi a név? Ugye nem az enyém?" Hát Robé volt, aki akkor még nem volt bent. De így még időben kiderült a dolog... És ezt is átnézte már Leah vagy Louanne, amikor minden dátumot és adatot összevetnek a gépben lévőkkel... De persze könnyű az ilyeneken átsiklani, főleg, ha órákon keresztül ugyanazt csinálod...

Hazafele beugrottam a Waitrose-ba, megint vettem ki pénzt, az utolsó részletet, feltöltöttem a telefonomat. Hazaértem, ettem, aztán jöttek a lányok, elhozták Gina három dobozát, amit majd tőlem vesz fel a Louis Trans hétfőn, nagyon remélem, hogy még azelőtt, mielőtt dolgozni mennék. Mondtam, hogy menjenek nyugodtan, én megyek gyalog vagy biciklivel, ha elkészültem, ne rohangáljanak értem.

8 fele elindultam, Nikihez mentem. Egy darabig csak beszélgettünk a szobájában, ő pedig még pakolt. Aztán megjött Gina, kicsit sírdogáltunk, ahogy elmesélték, hogy hogy búcsúztak el a családjaiktól. Tuti hogy nekem is nagyon rossz lesz majd egyszer... Jaj, és nekem adott egy kis NICI párnát búcsúajándék gyanánt.

Később kimentünk sétálni, mert a nagy téren egész napos army-buli volt, még voltak egy páran. Aztán tettünk egy nagy kört a környéken, gyönyörű kisebb-nagyobb házak, parkok között. Rengeteget nevettünk, és olyan jóízűeket (legalábbis én), többször sírtam a röhögéstől. Fél 11 fele még felmentünk Nikihez, aztán Gina hazament, mi még beszélgettünk egy kicsit, aztán negyed 12 fele lefeküdtünk. Fáradtak voltunk.

Most minden utolsó, úgy értem, hogy a tegnapi és mai címemben, dehát most valaminek tényleg vége van. Nyilván számomra nem olyan gyökeres a változás, mint a lányok számára, de azért nagyon fognak hiányozni. Az utóbbi időben elég sokat voltam velük...

Annak ellenére, hogy tegnap későn feküdtem le, simán ment a reggel. Negyed 9-re átjöttem, megcsodáltam a wimbledoni ereklyéket, amiket Matt hozott a gyerekeknek (akiknek ma nem kellett egyenruhában menniük, ellenben a Föld védelme jegyében valami zöldet kellett viselniük). Kivittem Yasyt a kocsiba, nagyon szeretett ma is, elmentek, én pedig elkezdtem villám-pakolni.

A szobákkal és a konyhával végeztem is, a porszívózásig már nem jutottam el addig, amíg Karen hazaért. Elmentünk egy gyors sétára az erdőbe Thulaval, ez a harmadik útvonal, amit megismerhettem. Főleg Yasminról dumáltunk, mert ma reggel a suliban azt mondták, hogy Karen hibája az egész, nem szólt, ezért nem szervezték meg, hogy Ashleen velük jöhessen haza. Röviden ennyi volt a mai folytatás. Téma lezárva.

Kicsit dumáltunk Pauline-ékkal, aztán elmentünk a Sainsbury's-be. Jó sokáig voltunk, mert 11 után értünk haza. Találkoztunk Yasmin egyik segítőjével a suliból, aki szabadságon van, ezért nem tudott az egészről semmit. Jó sokat vásároltunk megint basszus... Karen mondta, hogy tényleg nagyon jól kezelem Yasmint, az eddigiek közül a legjobban. Még mindig tudja, hogy velem szemben mit engedhet meg magának, és okosan tettem, hogy (azt hiszem tegnap reggel), amikor kis bunkó volt mindenkivel, kijelentettem, hogy nem segítek tovább (már nem először), kisétáltam, és nem mentem vissza, tényleg nem segítettem neki. Karen szerint Yasmin nagyon rosszul érzi magát, miután velem rosszul viselkedik, ezért kér utána mindig ezerszer bocsánatot... Na mindegy, szóva a lényeg, hogy megdicsértek, amiért következetes vagyok :D

Hazaértünk, kipakoltunk, és mivel Karen még a kocsiban megkért, hogy tudnék-e muffint sütni, így rögtön hozzá is kezdtem, mert vitte őket a suliba, amikor ment a gyerekekért. Ugyanis holnap sulinap lesz, kellett/lehetett vinni lehetőleg házilag készített sütit, amit eladnak és a pénz megy a sulinak gondolom. Szóval a jól bevált almás muffint készítettem, állítólag nagyon finom lett, én nem ettem belőle, elég volt a nyers tészta :)

Ezután gyors kitakarítottam a fürdőket, és kb. 1-kor hozzákezdhettem a nagy adag vasalnivalónak. Közben meglátogatott Bert, megkértem, hogy segítsen megcsinálni a mikrofonomat, mert a dugaszánál szakadásközeli állapot lépett fel, nemsokára már jött is, jobb lett, mint gondoltam :) Cserébe később én is "segítettem", mert nem emlékeztek, hogy a 3310-esen hogyan kell lezárni a billentyűket. És hogy miért van szüksége egy 3310-esre? a kertben beleejtette a telefonját a vízbe, de csak jóval később vette észre, és már halott volt...

Jó sokáig vasaltam, negyed 3 után végeztem vele. Kimentem a kertbe, már itt volt Lisa csacsogni, és Matt is hazaért már, a kertben tevékenykedett. Megkért bennünket, hogy segítsünk áttenni egy nem rendesen összerakott vaskeretet egyik veteményesről a másikra, mert pont 4-en voltunk. Hát, az lett a vége, hogy amit Karennel fogtunk, az szinte teljesen szétjött, de ők sem voltak sokkal jobbak Lisaval. Vicces volt, megköszönte a "segítséget", és mondta, hogy inkább menjünk onnan :) , az összerakáshoz már nem kellettünk :D

Mivel nem sok időm maradt, és a szabadidőmben (3-ig) terveztem, hogy kitakarítom a kis lakásomat, már nem porszívóztam ki Karenéknél. Valamilyen rejtélyes oknál fogva most nem is volt annyira koszos a padló, így közösen nem bántuk...

Hazajöttem, villám-takarítottam, majd 3 után visszamentem. A tegnapi Nadal-meccsre visszatérve: Matt mondta, hogy olyan közel volt, hogy az izzadság rácsapódott, amikor ütött... na ez gondolom azért túlzás, de tényleg nagyon közel volt a mázlista. Most mondta Karen, hogy Matt próbál nekik (Karennek és Sebnek, meg magának, Yasmint nem érdekli) jegyeket szerezni jövő hétre valamelyik "rosszabb" pályára, Sebastiannak az is elég lenne. Nem akarják, hogy ilyen fiatalon meglássa a "nagyokat", azt az élményt meghagyják neki későbbre, amikor már igazán tudja értékelni.

Pakoltam a konyhában, amikor hazaértek. Yasmin kis bunkó, nyafi volt megint. Hisztizett, hogy vegyem ki a kocsiból, nem volt hajlandó egyedül. Hát én nem vettem ki, mondtam, hogy ha leereszti a kocsiülést, akkor utána segítek, ahogy szoktam, de nem veszem ki. Próbált érvelni, de nem ment vele semmire, otthagytam. Mivel Karen sem tette meg, mert közben persze járt a kisasszony szája... így jó sokáig ott maradt. Én nem hallottam, hogy pontosan mit mondott Yasy, valami olyasmit, hogy "Gyerünk már anya vagy Viki!", de Karen kiakadt, mondta, hogy sem ő sem én nem vagyunk a szolgái, és ne merészeljen ilyet mondani...

Közben már sültek a zöldségek és a bárány (na meg az ehetetlen sausages) a sütőben, én a konyhában voltam, Karen meg a kertben Mattel. Aztán vacsi előtt Karen odament hozzá, mert addigra Yasy leengedte az ülést. Bejött a kis hisztis, majd elmentem vele WC-re, de már meg is jött Karen, hogy hagyjam, majd ő intézi. Egyáltalán nem bántam... Felsegítette, majd otthagyta, mert Yasmin megint beszólt valamit. Aztán kiabált egy darabig, hogy valaki segítsen neki átülni a székébe, de végül megoldotta egyedül, mert egyszercsak már a szobájában volt.

Karen mondta, hogy milyen jó nekem, hogy két napot a gyerekek nélkül tölthetek, mert én is "megölném" Yasminit, mint ő :) A vacsi sem ment másképp: "nem ide akarok ülni", "túl ropogós, én puhábban szeretem", "már milliószor megkértelek, hogy ne így csináld", "sose csinálsz olyat, amit szeretek"... aztán Sebbel is sikerült összeveszniük... Matt állította le őket, én inkább csak kortyolgattam a lime-os Coronitamat és meg sem szólaltam.

Kaja után még kicsit beszélgettünk, majdnem össze is vesztünk. Matt sem volt ma a legjobb hangulatban, és majdnem a szívére vette, hogy Karen "szidta" az angol pasikat,. Már nem is emlékszem, hogy honnan indult, de egyszercsak mondta, hogy "És mert ti, a két idegen, bepakoltam, elmosogattam, megetettem Thulat, aztán 5 után eljöttem. A gyerekek kint fürödtek már addigra, nagyon meleg volt. Tehát így telt a délutánom, leginkább Yasmini nélkül, de mindkettőnknek jobb volt ez így...

Hazajöttem, tusoltam, hajat mostam, készülődtem. Egy minit skype-oltam anyáékkal, de mivel állítólag még mindig türelmetlen vagyok, a béke érdekében rövidre fogtuk :) Egyszercsak megjöttek a lányok. Iszogattunk, elvégeztük magunkon az utolsó simításokat, aztán 10 fele kimentünk a pubba. Újabb olasz amorosokkal találkoztunk, de mivel egy szót sem beszélt a pasi angolul, és valószínűleg látta rajtam, hogy annyira nem szeretnék vele kommunikálni, nem is erőltette egy idő után. Éjfél körül Nikivel elmentünk pizzázni, aztán szépen hazasétáltunk, és kb. fél 2-kor feküdtünk le.

Nagyon gyorsan eltelt ez az este, a hangulat pedig elég vegyes volt...

Időben keltem reggel, megvolt a szokásos itthoni rutinom. Átmentem, mindenki otthon volt, még apu is. Reggeli, wc, stb. Volt egy-két vicces, például, amikor Sebastian kivett a hűtőből két jégkrémet, ránézett az apjára, és mondta, hogy "Apa, te NEM eszed meg ezeket."... mert párszor már abból volt a balhé, hogy Matt megevett ezt-azt, amiből így csak egy maradt, azon meg persze, hogy összevesztek. Ehhez mondjuk látni és hallani kellene őt, akkor tényleg vicces lenne :)

Hamarabb mentek, mert Yasmin ma is ment kirándulni, a guildfordi katedrálisba mentek, ezúttal busszal, illetve őt külön vitték kocsival. Nem Karen, ő csak ment érte délután, amikor is a történet majd folytatódik... Én pakolásztam, anyu addigra már kimosott egy adagot, úgyhogy azt nem kellett. Matt is tett-vett, egyeztettük a pénzügyeket, meg hogy mikor dolgozom, mikor nem, aztán mikor Karen is hazajött, megbeszéltük, hogy hogy lesz a hétvége Yasmin előadásaival, amikor visszajövök majd, stb.

Karen kivitte Mattet az állomásra, mert szegény ment Wilmbledonba/-ra, kinek hogy tetszik. Az egyik üzleti partnere hívta meg, délelőtt kaviárral és pezsgővel kezdték, egész napos belépő a center pályára, és persze egész napos kaja-pia. Nem tudom, mikor jött/jön haza, de jó napja volt, az tuti. Láthatta Murray-t, és Nadalt :)) Mondtuk neki Karennel, hogy fényképezze le, ahogy kihúzza a gatyáját a fenekéből, vagy csak simán a kis formás hátsóját :) Merthogy az első sorok valamelyikében ült szerencsétlen... Na mindegy, Karen meg én itthonról néztük csak, az is jó volt :))

Szóval ők elmentek, én pedig befejeztem mindent, merthogy tegnap megcsináltam azt, ami az általános takarításon felül várt volna rám. Összeszedtem magam, aztán negyed 11 fele elindultam Camberley-be, de Frimley-ben megálltam a drága HSBC-nél. Befizettem a csekkemet (megkaptam a heti meg a jövő heti pénzemet; a második otthon töltött hetemért járó fizetésemet pedig még nem kértem, majd ha visszajövök:), és ki akartam venni a nagyobb összeget, amit hazaviszek majd. "Hát, az sajnos nem biztos hogy lehetséges." Miért is? Hát, mert Passport Account, és csak 300 fontot lehet naponta kivenni a számláról. Tudtam erről a limitről, de azt hittem, hogy ez csak az automatából való pénzfelvételre vonatkozik, és hogyha bemegyek, akkor képesek egy nagyobb összeget kiadni. Hát esetemben nem, merthogy nincs csekkönyvem... az pedig azért nincs, mert még nincs 1 éve, hogy megnyitottam a számlát, úgyhogy használjam nyugodtan az automatát. Ezt is úgy mondta, hogy "Ha egy éve lenne már számlája, akkor lehetne, de ez most nem sokat segít." Ez mind OK, de elmondhatták volna múltkor, amikor kérdeztem, hogy ha nem utalom, kivehetem-e majd egy összegben? Mi van, ha csak hétfőn megyek?? Akkor nem tudom hazavinni... De nem ám rögtön mondták, kb. 10 percig forgatták a kártyát, tanakodtak, aztán közölték...

Innen egyenesen a másik fiókba mentem, mert ott múltkor adtak nekem majdnem 500 fontot, amikor nem volt működőképes kártyám. Mint kiderült, csak ezért kaphattam akkor ennyi pénzt... Hiába próbálkoztam, azt mondta a nő, hogy az, hogy hazamegyek, sajnos nem elég nyomós indok arra, hogy az a valaki íz aláírásával engedélyezze nekem a tranzakciót. Hiába mondtam az elejétől kezdve itt már, hogy holnap megyek... Használjam az automatát... De persze ő még tovább forgatta a kártyát, először úgy volt, hogy megkérdez valakit, aztán egyedül eldöntötte, hogy ez nem elég indok, mert nagyon szigorúan veszik ezt... Hát jó, az arcomra volt írva, hogy mit gondolok, igaz sokra nem mentem vele. Mondtam, hogy jobb lett volna nem 10-20 fontosokban megkapni az automatából... Mondta, hogy most neki sincs 50-ese, ha ez vigasztal...hát nem... Aztán volt még jobb: kimegyek, hogy akkor kiveszem az automatából. Beteszem a kártyát, kiírja, hogy üssem be a PIN-kódomat. Igen ám, de nem lehetett benyomni a gombokat, egyiket sem... Egy idő után szerencsére visszaadta a kártyámat (már kezdtem félni, hogy megint benyeli, mint a múltkor, ugyanez az automata volt). A másiknál voltak, úgyhogy vártam, amikor egy csaj használni akarta a rosszat, mondtam neki, hogy nem lehet benyomni a gombokat. Hát ő sem angol volt, és ebből azt rakta össze, hogy én elfelejtettem a PIN-emet... aztán rájött, hogy hogy értettem... Végül a másik automata tökéletesen működött, így hozzájutottam a pénz egy részéhez.

Innen a plázába mentem, vettem a Boots-ban olyan pénztartó övet, amit Karen mondott. 6 font volt, és jónak tűnik. Bár Matt ma reggel újra mondta, hogy mit gondolkodok rajta, ne költsek ilyenre, tegyem a bugyimba... Orsikának vettem papucsot, Yasminnak pedig zöld hajráfot és fülbevalót holnapra, mert valami zöldet kell viselnie minden gyereknek. Fél 1-re ott voltam a suliban, ez volt az utolsó óránk Ginával. Egész jó volt, az első órában Mike, a tanár szavaival élve "celebrity"-k voltunk, mindenki bennünket kérdezgetett. Aztán pedig szavakat kellett gyűjtenünk témánként, és természetesen ki kellett töltenünk újabb három féle elégedettségi kérdőívet. Félidőben leadtam a titkárságon azt, amit kipostáztak hétfőn. Tök rendes volt a nő, leszedte a bélyeget a válaszborítékról és visszaadta, hogy használjam el nyugodtan valamikor. (Mert postázni akartam én is, de inkább behoztam.)

Elbúcsúztunk mindenkitől, aztán hazatekertem, illetve a suliig. Megvártam Karent és a fiúkat (Yasmini már otthon volt, Seb és Sam nevű barátja jöttek). Mikor Seb bemutatta nekem a kissrácot, és mondta, hogy az au-pairjük vagyok, nagyképűen-viccesen mondtam, hogy Seb szeret engem :) Seb mondta, hogy nem is, Sam meg, hogy de igen. Mondom jó, akkor kedvelsz, nem utálsz. Vigyorgott, és mondta nagy vagányan, hogy "Igen, egy vagy az au-pairek küzül, akit nem utálok." :)) Karen röhögött, hogy itt vagánykodik Sam előtt, amúgy meg milyen kis galamblelkű :) ...általában... tegnap mondjuk összetört egy kínai porcelán gyertyatartót, ami még Karen nagymamájáé volt. Nem mai darab, és hiába kértem/kértük százszor, hogy ne rugdossa bent a labdát...

No visszatérek a mai napra: Karen beszállt a kocsiba, kb. még soha nem láttam ennyire mérgesnek/idegesnek. Mint kiderült, éppen kiabált egyet az igazgatóval (aki épp megjött a kis tragacsával) és két tanárral, mert hiába volt megbeszélve már egy hete, a hét elején, és ma reggel újra, hogy Ashleen hazajöhet Karennel és Yasminnal Guildfordból, az osztály pedig a busszal... nem engedték... Yasmin pedig kiborult, tényleg borzasztó lehet mindig kirekesztve érezni magad... Minden tanár a másikat okolta... Karen pedig nagyon kiakadt, már emlékezhettek, hogy múltkor is volt balhé... és mindig, évek óta mindig ígérgetik, hogy elrendeznek mindent, de nem... most is szervezhettek volna egy alacsonypadlós buszt, és nem kellene Yasminit külön fuvarozni... na mindegy, erről nem is akarok sokkal többet írni, csak még annyit, hogy mikor átjött Pauline, és beszéltünk erről, és Karen mondta, hogy mennyire szervezetlen minden ebben a suliban, akkor mondtam, hogy szerintem inkább mindent túlszerveznek, túlbonyolítanak, és ez nemcsak a sulira igaz, hanem az egész országra. Legalábbis azok alapján, amit én eddig láttam/hallottam/tapasztaltam... Mondta Pauline, hogy teljesen igazam van, és régen nem volt ilyen durva... bár azért mesélt régi idióta szabályokról, törvényekről, aztán maiakról. Például az is milyen hülye szabály, hogy sulis rendezvényen nem fényképezhetsz, mert azon más gyereke is rajta van... Ezért nem fényképezhettünk a sulis előadáson anno..

Hazaértünk, Yasmini is hazajött Berttől, szerencsére tetszett neki a hajráf és a fülbevalók is. Nemsokára vacsiztunk is, paradicsomos tészta volt a menü. Elpakoltam, aztán néztük Karennel a Nadal-meccset egy kicsit :) Közben skype-oltam egy kicsit Orsival, elújságoltam, hogy apu és pár méterre van Nadaltól... A gyerekek kimentek úszni, én hazaugrottam ledobni a cuccomat, majd visszamentem. Karen hazavitte Samet, én addig letusoltam és felöltöztettem Yasmint. Ahogy hazaértek, már mentünk is szinte. Gyors ledobtuk Yasyt a színháznál, aztán Karen engem az irodánál.

Most, hogy Sam nyaralni ment, újra Leah felel értünk, ami azért jó, mert egyértelműen megmondták, hogy mit csináljak. Igaz volt egy kis gondom az e-mailekkel (visszaigazolókat küldözgettem, utána jegyeket) és senki sem tudott bent segíteni, úgyhogy fel kellett hívnom Leah-t. Mint kiderült, nem én voltam a hülye, valami nem OK vele amúgy sem. Rob ma megkért, hogy tanítsam meg magyarul bemutatkozni, és kérdezte, hogy nekünk van-e valami speckó öltözetünk, ha szurkolni megyünk, pl. focimeccsre.

Végeztem, hazatekertem a nagyszerű időben. Annyira jó, hogy 10-kor még tényleg szinte teljesen világos van, és ma olyan jó idő volt, hogy hosszúban melegem lett volna :)

Hazaértem, pakoltam kicsit, netezgettem, majd elkezdtem blogolni, ami ma nagyon sokáig tartott... Aztán tusoltam, és most, háromnegyed 1 felé közeledve ideje volna aludni.

Hiába feküdtem le tegnap korán, fél 11-ig nem tudtam aludni. Egyrészt a meleg miatt, másrészt még világos volt... Végül csak elaludtam, csak 7-fél 8 fele keltem fel, jól esett a hosszú alvás. Kikelni az ágyból már nem esett annyira jól, éreztem a tegnapi elcsúszás következményeit...

Összeszedtem magam, és fél 9-re átjöttem. Karennel gyorsan arra jutottunk, hogy a mai plusz semmi. Kérdeztem, hogy mit akar, visszakérdezett, hogy szerintem mit kellene, aztán egyszerre mondtuk, hogy semmi :) Végül letakarítottam a konyhaajtókat meg a mikrot, megcsináltam a portörlést és az ablakokat, tükröket, mostam ágyneműt, saját ruhákat és minden mást. Aztán előkészítettem a csirkemellet a vacsihoz, és blogoltam egy kicsit.

Karen mindeközben Penny-vel és Lisaval töltötte az időt, de előtte még elugrott a TK Maxx-be. Penny hamarabb jött, meg is ijesztett, mert a kiskapun jött be, így nem hallottam. Kicsit dumáltam vele, aztán megjött Karen is, majd Lisa, és elmentek kutyát sétáltatni, aztán úsztak és napoztak egy kicsit.

Merthogy az idő iszonyú jó ma is, süt a nap :)) Matt mondta is tegnap, hogy "Látod Viki nem hittél nekem, amikor azt mondtam, hogy nincs jobb az angol időjárásnál." :) A blogolás végeztével én is kimentem napozni, gyömbérsörözni, borozni, majd Karen összedobott egy kis salátát ebédre, így hárman (Penny-nek el kellett mennie) ettünk kint a medence partján, majd Matt is csatlakozott hozzánk, ma csak fél napot dolgozott. 2-ig nem csináltunk semmit, illetve én utána sem :) Lisa hazament, Karen pedig a boltba krumpliért a Viki-krumplipüréhez. Hazajött, egy kicsit még úsztunk, aztán én elkezdtem előkészíteni a vacsit, ő meg elment a gyerekekért. Csak hazadobta őket, mert már ment is a pubba Anglia-meccset nézni, a többiek akkor már ott voltak.

Én paníroztam, krumplit főztem, sütöttem... Közben kiszolgáltam Yasminit, WC-ztünk, anyáékkal skype-oltam. Megvacsiztunk, ma még a szokásosnál is finomabb volt minden, azt mondták :) el is fogyott az utolsó morzsáig :) Elpakoltam vacsi után, közben azért mi is néztük a meccset :) Pont át akartam öltöztetni Yasyt fürdőruhába, amikor hazajöttek anyuék, Dave-vel és Lisaval.

A lányok úsztak egyet, miután megkaptam bent, hogy nem mehetek be hozzájuk a szobába, mert vékonyabb vagyok...ami amúgy nem igaz...esetleg fiatalabb :) Úszkáltunk, pezsgőztünk, Karennel majdnem megfürdettük a medence partján üldögélő Dave-et. Megfürdettem magam, majd Yasminit, akkor már Pauline is ott volt, mert Matt hirtelen meghívott mindenkit vacsizni. Mondták, hogy egyek velük, de ennyi rántott husi után egy falat sem ment volna le a torkomon. Igen, nálam is van ilyen :)))) De azért még kaptam egy pezsgős-gránátalmás "koktélt". Pauline mondta, hogy én olyan "dark horse" vagyok, sokkal ártatlanabbul nézek ki, mint amilyen valójában vagyok. Értette ezt az alkoholra, mert ezt már múltkor is mondták, hogy amikor megláttak, nem gondolták volna rólam, hogy néha iszom egy-két pohárkával. De nagyon örülnek neki, hogy ilyen vagyok :)

Bent elrendeztem Yasminit, aztán kipakoltam a mosogatógépből, bepakoltam a következő adagot, aztán megetettem Thulát, majd 7 fele eljöttem. Itthon skype-oltam egy kicsit Ginukámmal, aztán sokat anyuskámékkal. Blogoltam és "élveztem" a kis lakásom melegét, rendesen beszorult a hőség... szinte egész nap fürdőruhában voltam amúgy, annyira meleg volt Karenéknél is. Tök jó napom volt, el tudnám viselni ezt az életet... annyira irigylem őket, hogy a gondok ellenére mindig ilyen jókedvűek, élvezik az életet... mondják, hogy a pénz nem boldogít, amivel nem is vitatkoznék, de hogy ha van pénzed, nagyobb eséllyel érezheted jól magad...

Ezt elfelelejtettem eddig, még azt hiszem hétfőn újságolta Karen: múltkor pont beszélgettünk itthon a betörésekről, és képzeljétek, múlt csütörtökön elvittek egy pár cuccot abból a házból, amit Matt és Dave felújítanak: hangfalakat, szerszámokat, stb... És hat házat raboltak ki azon a környéken, ami egyébként nincs túl messze innen...

Ja, és Yasmin ma is elkezdett sírni vacsi után, hogy nem akarja, hogy elmenjek, 10 napra sem. Mi van, ha nem jövök vissza? És ő nem akarja, hogy egyszer végleg elmenjek, stb... Nem tudom mi lesz, ha majd tényleg elköltözöm innen. Mondjuk nyilván mindenkihez ragaszkodott valamennyire (kivéve a román lányhoz), mert mindenkit megsiratott egy kicsit, és nyilván hozzá van szokva, hogy átlagosan évente cserélődnek a lányok, de azért biztos nem lesz majd kellemes egyikünknek sem, feltéve, ha még jóban leszünk... Dehát ez az élet rendje, és én sem akarom ezt örökké csinálni...

Kicsit még újra skype-oltam Ginával, most pedig alszom, negyed 12 lesz.

Reggel szinte kipattantam az ágyból, elkészültem, átmentem. Yasmin a WC-n morgolódott, velem is, semmi nem volt jó, de közben azért haladjunk, hogy ne késsünk el a kiránydulásról (fél órával hamarabb kellett a suliba érniük). Jó kis bunkó volt megint, ott is hagytam, aztán nem győzött bocsánatot kérni mindenkitől reggeli közben, meg később is utána. Sebastian megint cuki volt: mikor találkoztunk, jó reggelt-jó reggelt, majd mondja, hogy "Tudom, a hajam." :) pedig mostanában nem is mondtam neki, hogy fésülködjön, és most sem akartam semmit mondani, de tény, hogy reggelente ráfér így suli előtt :)

Még egyszer WC-ztünk, majd elindultak. Én pakoltam, porszívóztam, mostam, majd vasaltam. Közben skype-oltam Ginukámmal és dumáltam Karennel. Fél 11 fele végeztem, gyors ettem, összeszedtem magam, és Gina már jött is értem 11-kor. Nagyon jó idő volt, úgyhogy fel tudtam venni az otthonról hozott szoknyámat :) Kicsit nézelődtünk, voltunk bankban, vettem fa fésűt, hajlakkot, aztán mentünk suliba.

Egész jó óra volt, interjúkat kellett egymással készíteni, majd egy repülő-lezuhanós csapatépítő tréningeken szokványos feladatot kaptunk. Hát, ez annyira nem volt jó... Aztán Ginának meg nekem még ott kellett maradnunk: írnunk kellett egy pár szót arról, hogy hogy ítéljük meg saját fejlődésünket (csütörtökön nem voltunk ott, amikor kellett volna, de egyébként postán is kiküldtek egy kérdőívet, amit péntekig kell visszaüldeni, és ami azzal kezdődik, hogy "Mivel nem vett részt a csütörtöki órán...").

Suli után Gina hazahozott, kicsit még beszélgettünk a napon, tváltottunk pár szót Pauline-nal (mondta, hogy ha Gina elmegy, jön velem bulizni:), aztán bementem Karenékhez. Mivel még nem voltak itthon, hazajöttem átöltözni, miután felhúztam Yasy ágyneműjét.Visszamentem, hazajött Karen Yasminival, aki tiszta vörös volt és hulla fáradt, látszott rajta. A hosszú vonatozás és egész napos városnézés azért fárasztó tud lenni, pláne melegben... Megegyeztünk, hogy úszunk egyet, dehát a 10 fürdőruha közül pont az kellett neki, amit nem találtunk, és már kezdett megint parancsolgatós kis undok lenni... de anyu még időben leállította...

Apu megtalálta, kint hagytuk, mert tegnap is az volt rajta. A lényeg, hogy meglett, és mehettünk úszni. Karen aztán elvitte Sebet wakeboardozni, Mattet pedig az állomásra, mi meg úszkáltunk tovább és jégkrémeztünk. Volt egy kis vita, hogy kimenjünk-e már vagy ne, de aztán megegyeztünk. Letusoltam bent, aztán volt egy kis vita az öltöztetéskor is... Letusoltam, hajat mostam én is, aztán beszéltem pár szót Orsival skype-on, majd hazaért anyu és Seb. Hazaugrottam felöltözni, majd megvacsiztunk: omlett saját uborkával, borsóval és saját brokkolival.  Na meg egy kis fehérborral a nagyoknak :)

Vacsi után még beszélgettünk, örömködtünk, hogy Dél-Afrika legyőzte Franciaországot (bár a továbbjutáshoz ez is kevés volt), gyors elpakoltam, a gyerekek neteztek a konyhában, Karen pedig medencét takarított kint. Kimentem hozzá, és leültem a medence szélére, amíg ő a jacuzzi-részt takarította (talán a héten mostmár jön a szerelő). Már éppen ott tartottunk, hogy holnap hányra menjek, amikor Sebastian jött, és majdnem belelökött ruhástól. Aztán úgy látszott, hogy feladta, egy pillanatra elfordultam, és már meg is volt a baj... Karen úgy röhögött... ő is így járt valamelyik nap :)

Kicsit még maradtam, összeszedtem a cuccomat, aztán mikor indultam, Karen is beledobta Sebastiant ruhástól, aztán Sebastian akarta Karent, de nem jött össze neki... legalábbis addig, amíg ott voltam, nem :) Ami viszont ezután jött, az nem volt vicces: ugye csöpögött belőlem a víz, és amikor jöttem fel a lépcsőn itthon, (szerencsére már a legtetején), megcsúsztam. Nem tudom, hogy csináltam, hogy a laptopot kb. 10 cm magasságból engedtem csak el... de a bal lábamon fáj a térdem, a bokám és a lábfejem is. Először nagyon megijedtem, tényleg nem sokon múlt, hogy nem gurulok le mindenestől ezen a keskeny lépcsőn... De nem tűnik vészesnek a helyzet, fáj, de nem kékül meg semmi... Még jól néztem volna ki, ha a hazaútra összetöröm magam :)

A "baleset" után letusoltam még egyszer, blogoltam, egy kicsit skype-oltam Ginával, aztán éppen aludni készültem 9előtt, amikor hívtak anyusék... Most fél 10 múlt, azt hiszem még ez is rekordnak számít :)

Reggel megint nem sikerült a tervezett időpontban felkelnem, ugyanis negyed 8-kor riadtam fel újra... Átballagtam, a kuka már ki volt húzva, Karen "ijedtében" kivitte, mert megint nagyon korán jöttek. De persze fogalma nem volt, hogy még 2 másik zsákban is a szelektív szemét van :)

Yasmini reggel is nagyon szeretett, ne menjek haza, szinte minden ruhadarab előtt meg kell ölelni mostanában, tényleg egy örökkévalóság az öltöztetés (és mától toppal bővült a skála, mert már mindenkinek van, így neki is kellett). Ma egyébként nem kellett annyira sietnünk, mert ma voltak valami nagyon jó állami suliban közel hozzánk, ahova 2011 szeptemberétől akarja Karen járatni Yasmint, de most voltak megbeszélésen, mert szeptemberben nem tudnak majd. Állítólag családok költöznek az ország ezen részére, hogy ingyen ilyen jó suliba járathassák a gyereküket. És Karenék is nagyon meg voltak vele elégedve a látottak/hallottak alapján.

Szóval Yasminnak nem kellett sietni, Seb pedig nem volt valami jól, úgyhogy ő egyáltalán nem ment suliba. Reggeliztünk, beszélgettünk. Karen mondta, hogy tegnap apák napja alkalmából Seb az én palacsintámat "tálalta" Mattnek reggelire, Imru mézével ették, és Karen szerint tényleg nagyon jó lehet, ha Sebastian is megette. Szóval Imru jól dolgoztak a méhecskéid! :) Ja, és kávét is főzni akart, csak éppen kávét felejtett el tenni bele, merthogy a tejpor-szerűségre is az van írva, hogy coffee-mate, és Seb kérdezte Karent, hogy miből mennyit, és a végén csak cukrot és tejport tett bele... És még mondta is, hogy milyen fura ez a kávé... :))

Karen fél 10 fele elment Yasminnal, én addigra már pakolásztam, mostam, ezt folytattam azután is a fürdőszobákkal meg a felmosással:) Sebastian egyre jobban lett egyébként, megevett majdnem egy zacskó chipset, bár néha nekem is adott, mindig hozott egy-kettőt oda, ahol éppen porszívóztam, aranyos volt :)

Pont végeztem mindennel, amikor Karen fél 12 fele hazaért. Kicsit még beszélgettünk, aztán elvonultam. Ettem egy kicsit, rendbeszedtem magam, egy kicsit skype-oltam Orsikával végre, aztán eltekertem az Outfitbe, a TK Maxx-be most nem is mentem be. (Tök jó idő volt egész nap, bár sokszor elbújt a nap, de a meleget nem vitte el :) Célirányosan csak szandált néztem, és találtam is. Ezúttal nem olcsóért, de pont ma kaptam vissza Louanne-tól a pénzemet, úgyhogy belefér. Az eladólány egyébként tök kedves volt, kérdezte, hogy honnan jöttem, érdeklődött az országról, hogy jobb-e, minr Anglia, stb... mondta, hogy egyszer szeretné beutazni Európát, és mindenhova el akar menni. Ja, és még odafele találkoztam a kis thai sráccal, aki szinte minden este, amikor 10-ig dolgozom, szembejön velem Frimley-ben, rám is vigyorgott, megismer már. Amúgy most este is találkoztam velük.

Hazatekertem, vártam Orsikámat skype-on, mert megbeszéltük, de csak nem jött. 4-kor átmentem, Sebastian éppen Pauilne-t tanította a konyhában :) Ruhákat hajtogattam, rendbetettem a konyhát, aztán megjöttek Karenék. A vacsi már majdnem kész is volt, mert tegnapról maradt sok minden. Husit, jacket-potatot és salátát ettünk, én még egy kis egy hete lejárt paradicsomlevet, nem volt semmi rossz íze, maximum meghajt egy kicsit, majd holnap beszámolok :)

Vacsora előtt is balhéztak már a gyerekek egymással, akkor is, mint mindig, Yasmin kezdte, és ő sírt a végén. De amit vacsi után művelt Karennel a WC-n... jobbnak láttam a konyhában maradni, így legalább matekoztam Sebbel egy kicsit, miután felfogtam, hogy mi van. Kivonást tanulnak, és teljesen máshogy bánnak a 10-esekkel, mint mi, más módszerrek oldják meg az egész feladatot. Kis számokat írnak a bal felső indexbe, áthúzogatnak, stb... Szerintem a mienk sokkal egyszerűbb volt, Karen szerint pedig ez egyszerűbb... nyilván mindenkinek az, ahogy tanulta, de ez akkor is hülyeség szerintem...

Karen elment a kórházba egy "asztalért" Yasmin állókeretéhez, hogy tudjon mondjuk gépezni az alatt a 20 perc alatt, amíg benne áll. Yasmin még duzzogott a szobájában, meg dobolt a kukán és hasonlók... aztán hazaért anyu, átöltözött, és úszott velem egy kicsit. Karen csak üldögélt a medence mellett, Seb meg labdázni akart velem, a medencébe dobálta be nekem a labdát, én meg ki, és rossz voltam, mert eltaláltam Matt salátáit és hagymáit :) ... ha egyszer lepattan, nem arra megy ám ez a rugby-labda, amerre gondolod :)

Karen kérdezte, hogy szívesen odaadja valamelyik kisebb bőröndjét, ha nem akarom az én nagyomat vinni. Mondtam, hogy minden a súlytól függ, nem tudom még. Erről jut eszembe: képzeljétek, levelet akar írni az American Airlines-nak, hogy legalább hazafele úton nem lehetne-e business-osztályra "upgrade"-elni a jegyeket Yasminra való tekintettel, mert valakinek állítólag megtették...

Úszkáltunk még, aztán Karen elvitte Sebet teniszre, én pedig kint letusoltam Yasmint, aztán magamat, közben megjött apu is. Bent lerendeztem Yasmint, aztán negyed 7-kor eljöttem. Átöltöztem, majd 7-re mentem dolgozni.

Matt szólt Samnek, hogy tegyen róla, hogy valahogy mindig tudjam, hogy éppen mi a fontos tennivaló. Még pont bent volt, úgyhogy megbeszéltem vele a hetet, meg mindent, remélem, hogy mostmár rendben leszek. Lehet, hogy most azt gondolja, hogy a háta mögött kritizálom, de nem hiszem, hogy foglalkozik ilyenekkel, meg úgy egyáltalán velem, van elég dolga... Louanne is bent volt 8-ig, legalább addig nem voltam egyedül. Befizetéseket csináltam, aztán jegyeztem 10-ig, és hallgattam a spanyolok meccsét, ha helyzet volt, oda is néztem :)

Hazafelé basszus két rókával is találkoztam: az egyik még az iroda mellett volt a járdán, nagyon közel, a másik már itt az erdőnél, egy kicsit távolabb... és Nikivel is találkoztunk múltkor a parkban eggyel. Ja, és valamiért annyira fájnak a lábaim, hogy azt hittem, nem tudok hazatekerni, de aztán csak hazaértem :)

Itthon csak blogoltam, most tusolás és alvás.