Au-pair vagyok Angliában

Reggel extra sokáig, háromnegyed 11-ig aludtunk, bár 8-9-órától fűnyírózaj és társai színesítették álmunkat... Feléledtünk, kávéztunk, aztán dél fele elsétáltunk Deepcutba, én Nikivel Nikiékhez, Gina pedig haza. Úgy volt, hogy majd bemegyünk Camberley-be, hogy Niki is tudjon valamit venni a családnak ajándékba, de mivel Nikiéknél nem volt otthon a kocsi,  és biciklizni nem akartunk, ezért úgy döntöttünk, hogy nincs kedvünk menni.

Ehelyett megkértem Nikit, hogy varázsolja széppé ocsmány körmeimet, merthogy körmözik, és már többször beszéltünk róla, hogy majd egyszer. Úgyhogy el is kezdte, de nem műkörmöt, csak japán manikűrt csinált. Közben megjött Gina is, csacsogtunk. Miután kész lett (nagyon szép:)), lementünk, találkoztam Lesley-vel és Mickkel, a szülőkkel, és láttam az alvó kissrácot, Lloydot. Elsétáltunk a sparba, vettünk zsemlét (150 forint kb...) és szalámit, aztán kiültünk a fűbe piknikezni. Mikor már szinte fáztunk, visszasétáltunk Nikiékhez, játszottunk egy kicsit az akkor már éber Lloyddal (iszonyat édes), aztán kocsiba pattantunk és eljöttünk hozzám. Itt is jártattuk még a szánkat úgy fél 9-ig, majd hazamentek.

Én megírtam a bejegyzéseimet, aztán tusoltam, hajat mostam, kicsit rendbe szedtem magam :) most pedig alszom. Nem tudom mi van velem, de estefelé kicsit kómás voltam, tthon is nagyon fáztam, két pulcsiban ültem/feküdtem a takaró alatt, remélem nem leszek beteg..

Jajj tényleg úgy sajnálom, hogy hazamennek, annyira megszerettem őket...

Éjfél után feküdtem le, miután nagynehezen sikerült Thulat arrébblökdösnöm.... de kettő körül Yasmin már hívott is, mert Thula addigra átköltözött hozzá és nem fért tőle, állítólag majdnem leesett az ágyról, úgyhogy beljebb tettem, megfordítottam. Aztán 4 körül Thula nyüszített mellettem, hogy ki akar menni. Megvolt a pisi-kaki, aztán visszajött, és megint mellém feküdt be. Hát, annyira nem díjaztam, de mivel az ajtót nem lehet úgy becsukni, hogy ő ne tudja kinyitni utána, nem lett volna értelme próbálkozni. Most aludtam életemben először kutyával, és remélem utoljára. Bár ha mindenki Amerikában lesz, úgyis itt kell aludnom vele...

Fél 5 fele Yasmin megint hívott, megigazítottam, aztán visszafeküdtem, majd 6-kor megint felkeltem, aztán fél 7 fele, meg 7 előtt, amikor Seb kelt. Hallottam, hogy kiment wc-re, papírokat keresgélt a fiókban, stb. Aztán fél 8 előtt hallottam, hogy suttog Yasminnak, és már ég a kislámpa. Átmentem, olyan aranyos volt, fogta a kezét, és úgy beszélt hozzá :) Yasmin rögtön mondta, hogy ugorjak be mellé, úgyhogy amint Thulat sikerült eltávolítani, megtettem. Seb labdázni akart, úgyhogy passzolgatott nekem az ágyba, és közben kérdezgettek, hogy hogy aludtam, mennyire bírtam elviselni Thulat majdnem egész éjszaka, stb... Ment egy darabig az ölelgetés, love you, puszilgatás, aztán Thula már nagyon ki akart menni, de Seb azt mondta, hogy csak pénzért engedi ki :)) Mivel amúgy is jobbnak láttam már kikelni az ágyból, kimentem, főztem teát-kávét. Előtte még azért hallgattunk egy kis idegesítő vuvuzela-koncertet Seb ipodjáról... ezzel akart bennünket igazán felébreszteni...

Yasmin sem volt most nyafi, kivittem a kis csíkos székre, az öltöztetés ezerszer gyorsabban ment, mint a hétköznapokon, és Thula sem volt olyan idegesítő... Bevetettem Yasy ágyát, aztán anyuékét is megcsináltam, rendbeszedtem magam a fürdőben, összeszedtem minden cuccomat, aztán megetettem Thulat, majd fél 9 fele elkezdtem palacsintát sütni.

Berték is megjöttek, és - mint 4 gyerek - várták a palacsintákat. Mivel csak egy sütő van, és az sem rendes palacsintasütő, egy kicsit lassan haladt, de türelmesek voltak, még Yasmini is magához képest :) Hát, megint fényeztek... Pauline kérdezte, hogy hogy csinálom, hogy ilyen könnyű és vékony, ő sosem tudott ilyet. Elvileg csak egyet akart enni, de aztán csak lecsúszott még egy pár :) Bert is a csodájára járt, mert néha ő is csinál, de azt mondta, hogy nagyon őszintén mondja, hogy ez a legjobb, amit életében evett. Mikor már nem evett, odaállt és nézte, hogy mennyi tésztát teszek, hogy csinálom (mintha olyan sokféleképpen lehetne:)... Majd ők is kipróbálják ásványvízzel/szódával azt mondták. Meg Pauline mondta, hogy tényleg lehetnék az au-paire :) Már tegnap is mondta Yasminnak, hogy "Ugye tudod, hogy milyen szerencséd van Vikivel?", és ma is mondta a gyerekeknek, hogy becsüljenek meg engem. Tök jól esik :D A gyerekek is szerették egyébként a palacsintát, lenyomtak vagy 10-et fejenként ezekből a minikből...

Mivel Pauline készült valahova (fürdőköpenyben meg törülközővel a haján jött át), ők pár után elmentek, a gyerekek viszont nem hagyták abba az evést :) Seb mondta, hogy "Ez igen, ezt hívjuk reggelinek, rendes reggelinek!" :) Ő is ki akarta próbálni, úgyhogy sütött magának hármat, fel is dobta (igaz a földön landolt néhányszor:)

A palacsozás végeztével elpakoltam, ők pedig netezgettek, és a holnapi apák napjára kerestek verset, gyártották a kártyáikat. Segítettem nekik ebben-abban, nyomtattunk, másoltunk, továbbküldtünk, kivágtunk, stb... Seb annyira aranyos, tudom, hogy mindig írom, de tényleg az :) Kellene egy papír egész nap a zsebemben, és minden vicceset felírni, amit mond, mert sajnos elfelejtem. Például most is mondja, amikor kérdeztem, hogy kér-e narancslevet (mindig azt iszik), és mondja, hogy nem, mert sok csokiszószt evett, inkább vizet iszik. Mondom ok, igazad van, erre: "Már igazán megtanulhattad volna mostanra Viki":) És képzeljétek azt az aranyos kis vigyort a pofijára mellé...

Miután kész lettek a kártyák, gyártott nekem egy póthaj szerűt papírból, a nevemmel ellátva, abban kellett jógázni :) Aztán párnacsatáztunk, "harcoltunk", jól elvoltunk. Ilyenkor azért jó, hogy rá is van időm, mert általában csak Yasminnal foglalkozom (bár Sebastian nem is igényli annyira), de azért nyilván jól esik neki is, ha játszanak vele.

Matt fél 12 körül ért haza, és már el is kezdett rugbyt nézni. Kérdeztem, hogy mennyire aggódtak tegnap, de mondta, hogy tudták, hogy jó kezekben vannak, úgyhogy nem igazán. Ahogy láttam rajta, jó estéjük-éjszakájuk volt, és mondta is :)) Elbúcsúztam a gyerekeimtől, aztán elvonultam.

Kitakarítottam magamnál, mivel tegnap elmaradt, megebédeltem, aztán skype-oltam Ginával egy kicsit, és készülődtem a találkozóra a spanyol lánnyal. Fél 3-ra ott is voltam az utcájuk a végén, a megbeszélt helyen, kb. 10 perc biciklivel. Hát, első ránézésre kicsit fura volt, csupa feketében (bár én is voltam ilyen, ne ítélj elsőre!:), de aztán végülis teljesesen jófej volt. Beugrottunk a boltba, vettem két sört és kekszet, aztán eljöttünk hozzám. Egész jót beszélgettünk, aranyosan nagyon spanyolosan ejti az angol szavakat. És még jó, hogy valamennyire tudok spanyolul, mert sokszor volt, hogy valamit nem tudott angolul, mondtam, hogy mondja spanyolul, így sok spanyol szó felelevenedik bennem, ő pedig megtanulja őket angolul. Tényleg értelmes lány, szerintem jóban leszünk, ha csak nem barátkozik össze nagyon valakivel a pár nap alatt, amíg otthon leszek, és nem felejt el...

Háromnegyed 7 körül indultunk el vissza, mondtam, hogy visszakísérem, mégis csak egy félórás séta... egyébként idefele is és visszafele is összetalálkoztunk Karennel, majd kiesett a kocsiból, úgy integetett :)

Hazaértem fél 8 után, egy kicsit skype-oltam Ginával, majd sokat Anikóval otthonról, egészen addig, amíg meg nem jöttek a lányok kb. 9-kor. Már korábban eldöntöttük, hogy nem megyünk pubozni, amit én egyáltalán nem bántam. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, majd 1 körül elkezdtük nézni az Igazából szerelem című csodafilmet, amit nem mindenkinek sikerült végignézni, bár már mindenki látta vagy 5-ször :) Gina már az elején kidőlt, én a felénél kb., egyedül Niki tartott ki :)

Jó kis este volt, költségkímélő, élet nagy dolgairól beszélgetős...

Tegnap este megbeszéltük Karennel, hogy negyed 9-re jövök, hogy segítsek "bepakolni" a gyerekeket a kocsiba. Úgy volt, hogy rögtön mennek Lisaval, mert az exférje, akivel közös vállalkozásuk van, elviszi a gyerekeket suliba. Karen mondta, hogy ha nem akarom nem kell, de elvihetem Thulat sétálni. Igazából még volt is kedvem hozzá, mert ha tudom, hogy nem kell sietnem sehova, nem kell kapkodnom, akkor simán belefér egy kis erdei séta, még jól is esik testnek-léleknek :) És Pauline is pont akkor vitte Holly-t, ma valamiért később, mint szokta, úgyhogy vele mentem, így megismertem egy másik útvonalat. Tök jót dumáltunk közben, mesélte például, hogy múltkor Holly nagyon megállt egyszer és gyanúsan nézett valamit, amiről Pauline azt hitte, hogy egy kutya egy bokorban. Közelített, cuppogott a szájával, hogy menjen oda a kutya, biztos gazdátlan, stb... Ám amikor már csak kb. 5 méterre volt tőle, meglátta egy puska csövét és egy katona feketére festett arcát :)) Mert ugyebár ez army-gyakorlatozós terület :) Elég viccesen adta elő, jó fej az öreglány nagyon. És nem véletlen ilyen fitt, 35 éve szinte minden nap sétáltatja a kutyáját... Ja, és egyébként ilyenkor is ki van sminkelve :)

Háromnegyed 9 fele hazaértünk, addigra egy kicsit változott a program, bár engem nem érintett a változás, csak Lisa exférje rendelte be Lisát 1 órára az irodába, úgyhogy Karen egyedül indult el a nyaralóba. Előtte még dumáltunk egy kicsit, Pauline is itt volt. Kiderült, hogy ő nem tudta, hogy én is megyek vacsizni hozzájuk :) azt hitte, hogy addig gyerekmentes leszek teljesen :) Hát, még jó, hogy ezt letisztáztuk :) Karen pedig mondta, hogy az ő ágyukban aludjak, mert a gyerekek tegnap már összevesztek, hogy ki aludjon anyáéknál (hiába mondta Yasmini korábban, hogy Seb nyugodtan aludhat ott)... És Yasmin azt akarja, hogy közvetlenül a mellette lévő szobában legyek (Sebé is közvetlenül mellette van, csak az ajtók távolabb vannak). És állítólag kifejtette, hogy én nyugodtan aludhatok Karenék ágyában, mert ha szállodába megy valaki, akkor is aludtak már mások előtte azon a matracon/ágyon, és ez sem Karenéknek, sem nekem nem gáz... Ja meg a takarodót illetően: 9 óra, és mondták a gyerekek Karennek, hogy feltétlenül mondja meg nekem is, hogy 9 órában állapodtak meg, nehogy hamarabb akarjam őket ágyba dugni. Oh, és még volt egy vicces: Sebastian ugyebár minden reggel bebújik Karenék mellé az ágyba, és Karen megkérdezte, hogy mellém is beugrik-e majd? :)) Gondolom kitaláljátok a választ :)))) Szépen is néznénk ki... :D Este ugrált az ágyon, és mondtam, hogy akkor holnap reggel kihagyod az ágyba ugrást, igaz? :))

Mikor már csak én maradtam a házban, egy kis késéssel ugyan, de elkezdtem normál állapotokat teremteni. Reggeliztem, mostam egy csomót, ágyneműt, mindent.

Szerintem fél 10 fele megjött a Sainsbury's-es rendelés. Megint a jófej pasi volt, ma már tök sokat kérdezett, hogy honnan jöttem, nanny vagyok-e, kedves-e a család, stb. Mondtam, hogy most megyek majd haza, jó holiday-t kívánt, stb. Tényleg normális volt. Azt hiszem ő volt, aki múltkor nem hagyta, hogy én is pakoljak, és most is mondta, hogy én maradjak, idehozza az ajtóhoz.

Ezután hazajött Matt, váltottunk pár szót az irodáról (mondta, hogy tuti lett volna mit csinálni, és majd szól, hogy mondják el/írják le, hogy mit, csak mint eddig), és mesélt a tegnapi londoni konferenciáról is. Mondta, hogy volt egy nagyon szép korombeli, kerekesszékes csaj, aki 5 éve balesetben bénult le nyaktól! lefelé... És a fogyatékosok utaztatásáról beszélt nagyon okosan. Még a hideg is kirázott azoktól, amiket mondott...

Közben pont hívott Karen, hogy ha a férje hazaér, küldjem már le vele a bőrdzsekijét, úgyhogy ezt meg is tettem, és apu már ment is. Kenuznak Dave-vel, Lisa meg Karen pedig masszázsra, illetve kozmetikushoz mennek, majd este vacsizni.

Vasaltam egy kicsit, aztán hazaugrottam magamhoz, összeszedtem a cuccomat, és felpakolva "átköltöztem" Karenékhez. Azért fura lesz majd itt aludni... Kitakarítottam a fürdőket, aztán folytattam a vasalást-mosást-szárítást. Mikor ezzel végeztem, már 1 óra  is bőven elmúlt, úgyhogy megettem ebédre a tegnapi lasagne-maradékot, majd végezetül felporszívóztam, és háromnegyed 2 fele végre leültem. Blogoltam, kiteregettem az utolsó adagot, aztán indultunk Pauline-nal a suliba összeszedni a gyerekeket, akik ma az általuk kreált pólókban feszítenek.

Tényleg jól elvagyok vele, mesélt régi sztorikat, beszéltünk a gyerekekről, hogy Seb milyen csodálatos kissrác. Hazajöttünk, ettünk egy kis jégkrémet, Seb kis fahasábokat pakolt kint, majd bent e-maileztek, msn-eztek, veszekedtek egyet, én pedig kikavartam a palacsintatésztát holnapra és megvarrtam a táskámat, ágyneműt húztam, stb. 5 körül indultunk volna Pauline-ékhoz, amikor kiderült, hogy Yasmin nedves, úgyhogy teljes csere után egy kicsit később, mint szerettünk volna, de átmentünk.

A vacsi nagyon jó volt, háromnegyed 8 fele jöttünk haza. A menü kagyló és kis garnélarák volt jacket potato-val, nekem pedig külön csinált stroganoff marhát, merthogy Karen mondta reggel, hogy nem vagyok nagyon halas. Tök aranyos volt, mert amúgy vega, mármint Pauline. Desszertnek csokitorta és gyümisali volt. Nagyon jót beszélgettünk, mondták például, hogy eddig tényleg én vagyok a legeslegjobb au-pair, és mondta Pauline, hogy ezt nem csak azért mondja, mert itt vagyok, hanem mert tényleg így gondolja, máskülönben nem mondana semmit. És azt is mondta, hogy ha Karenéknél lejár az "időm", akkor lehetnék az ő au-paire :) Mert mondta, hogy mit fognak csinálni nélkülem 10 napig, Seb persze megkérdezte, hogy miért, hova megyek? Ő sosincs képben semmivel kapcsolatban, azzal sem, hogy mikor van tenisz, van-e házi, van-e úszás, tesi, stb... De mondta ő is, hogy tényleg nagyon jófej vagyok, és jöjjek vissza :)

Meséltek még többek között a megismerkedésükről, házasságról, szexuális felvilágosításról, megint kérdeztek apáról, activity-ztünk, Seb olyan emberi test működésével kapcsolatos kérdéseket tett fel, amikre én nem hiszem, hogy tudtam a választ 9 évesen...stb. De nagyon sokat nevettünk. Szeretnék ilyen gondtalan életet hetven x évesen... És Sebastian olyanokat szól be, olyan aranyos. Például amikor Pauline mondta, hogy milyen jó lenne, ha holnap én azt mondhatnám Mattéknek, hogy az ő gyerekei a legjobbak a világon, Seb erre: "Kár, hogy ezt már nem mondhatja." Meg amikor mondta nagyi, hogy milyen jól érezte magát ma este, Seb mondja nevetve, hogy "Legalább te." :)

A gyerekek még számítógépeztek egy kicsit, aztán pedig papírfüzért csináltak, így már tartott az angol meccs, amikor hazajöttünk. Egyébként az is kiderült, hogy Yasmin egyszer "megvert" egy au-pairt, és az volt az egyetlen, amikor Pauline nagyon leszidta őt... Sittelt a csaj, és Pauline-t áthívta Seb, hogy a szomszédban baj van :) Ja, és semmit nem csinálhattam most sem, többször is rámszólt, hogy tényleg üljek le, szükségem lesz az energiára. Tényleg élveztem a vacsit, boroztunk, ettünk, kávéztunk, nevetgéltünk, mi kell ennél több? :) (Mondta, hogy nézett gulyás-recepteket, de nem mert, inkább maradt a stroganoffnál:)

Hazajöttünk, gyors letusoltam Yasmint előzetes hiszti után, egy kicsit még elvoltak a szobájukban, aztán gépeztek/meccset néztünk (hihetetlen bénák az angolok eddig), én egy kicsit skype-oltam anyáékkal, a gyerekek is beszéltek kicsit Mattékkel, én söröztem. Karen azt mondta még reggel, hogy nyugodtan igyak meg egy üveg bort is, ha akarok :)  Hát annyit azért nem :) Eljött a 9 óra, de még mindketten el voltak foglalva. Bár most sem Sebbel volt baj... Yasmin nem akart WC-re menni, pedig délután is kétszer cseréltünk bugyit (Pauline-tól is haza kellett jönnöm egy tisztáért, akkor sem szólt időben), és megivott egy csomó kólát a vacsihoz, meg itthon aztán egy kis tejet tea helyett... De behúzta a fékjeit, hisztizett, és már Seb is ráunt. Akkor már az volt a baj, hogy Seb miért szól bele, ő a legrosszabb testvér a világon, stb, pedig szegény gyerek csak segíteni akart nekem, szépen kértük kánonban Yasmint... Nagynehezen rápakoltam a WC-re, de persze nem pisilt, és mondta, hogy sose hiszek neki, stb... Már mindenki "szemét" volt, mert álmos volt... Például amiatt is majdnem elkezdett sírni, hogy mondtam, hogy majd letusolok és hajat mosok, merthogy azt hitte, hogy arra az időre "hazamegyek" és itthagyom őket... Aztán végül háromnegyed 10-kor sikerült lefektetni, be kellett bújnom megölelni, stb, bocsánatot kért a hisztiért... A kocsiban is megmondta nekik Pauline, hogy csak akkor ad nekik gumicukrot, ha normálisak lesznek velem.. Hát Seb drágám ezt be is tartotta, mint mindig...

Még blogoltam, tusoltam, hajat mostam, kiengedtem Thulat egy pisire, aztán bevettem magam Karenék szobájába. Egy kicsit azért fura lesz az ágyukban aludni. Nekem, mint "külön élő au-pairnek" már önmagában az is furcsa, hogy egy házban alszom a gyerekekkel, ez meg, hogy anyuék ágyában, még inkább. Bár lehet, hogy soha többet nem aludhatok ilyen szép bőr ágyban és ilyen kényelmes matracon :))

Így amúgy, hogy Pauline levette a vállamról a vacsi terhét, nem is volt vészes a nap, az esti hisztit leszámítva. Nagyon ijesztő egyébként, mert az egyik pillanatban nevet valamin, aztán két másodperc múlva már újra mindenki ellene van és sír...

Most még megpróbálom Thulat eltávolítani az ágyról, aztán nyugovóra térek, mert mindjárt éjfél, és van egy olyan érzésem, hogy reggel nem akkor lesz ébresztő, ameddig szívem szerint aludnék :) Yasmini mondta, hogy majd reggel kiabálni fog, hogy bújjak be mellé... kíváncsi leszek.

Fél 8-ra mentem, Yasmin nem volt valami jó kedvében, állítólag rosszul érezte magát, fájt a hasa. És még apu is otthon volt, képzeljétek, tegnap kapott díjat a Qwerty a TravelZoo-tól, ahol hirdet. Előadta a kétmondatos beszédet, amit tegnap este mondott :) Nem szeret sok ember előtt beszélni :)

Reggeliztünk, aztán elsétáltam Yasminnal a WC-re, majd Matt kihívott a kertbe, hogy nézzem meg, hogy nő a brokkoli. "Hát nem fantasztikus?" :) de :)) Ma az egész család együtt ment el, mert Matt ma is ment Londonba egyenesen az irodából, így Karen vitte őt is.

Én gyorsan pakoltam, valahogy már csomó mindent sikerült elpakolnom addig is, amíg otthon voltak. Mire Karen hazaért (mondjuk boltba is ment), már nagyban port töröltem. Elvitte Thulát sétálni, aztán nem sokkal később hívott. Nem tudtam, hogy mi lehet olyan fontos, hogy az erdőből hív :) Hát csak azért, mert tegnap beszéltünk róla, hogy majd lehet, hogy elmegyek velük sétálni, és hogy nehogy azt gondoljam, hogy bunkó és azért nem hívott, ugyanis csak elfelejtette. Hát én is elfelejtettem :D

Nemsokára befejeztem a portörlést, felporszívóztam, ruhákat hajtogattam, és még vagy háromnegyed órát dumáltam Karennel. Ja, és megkaptam a csekkemet is, és tök jó fej, mert kifizeti a szombati irdodai pénzemet, és még 20 fontot ad pluszba a péntekért. Mondjuk a német csaj mondta, hogy ő egy sima sittelésért kap 50 fontot, de ott nem ilyen jófejek egyébként, ez sokkal többet ér :) Kérdezte például, hogy otthon fogok-e vásárolni... hát, sajnos biztos, drága hugicámmal beszabadulok valamelyik turiba és visszahozom Angliába a ruhákat (januárban is sokat visszahoztam, minden ruhám turis volt szinte:) Karen egyébként mindeközben előkészítette a lasagnet és pakolt a délutáni "partira". Ascotban Lady's Day van, és bár oda nem mennek, de meghívta pár barátnőjét egy kis italra és szendvicsre, na meg napozásra, fürdésre...

11 körül jött értem Ginike, és elmentünk Camberley-be. Sajnos sokat költöttem, de mostmár van gyönyörű órám. A másikból pont kifogyott az elem múlt héten (majd otthon kicseréltetem benne) és amúgy is már régóta akartam venni. Hát ma sikerült szert tennem egy gyönyörű Fossilra, nem éppen két fillérért, de ha csak nem hagyom el, bírnia kellene... Vettem még egy fehér táskát még félárnál is olcsóbban, 9 fontért a New Lookban, a Body Shopban szemhéjfestéket szintén 50%-kal kevesebbért. Ginanak is siekrült lerendezni a búcsúajándékokat a családnak, szóval mindenki happy volt.

Fél 3 fele hazadobott, kicsit pakolásztam, aztán 3-ra átjöttem. Láttam az ajtóból, hogy Lisa ott van a medencénél, aztán mikor bejöttem, hallottam, hogy valaki lehúzza a WC-t. Kimentem Lisahoz, aztán kijött Claire is, akivel most találkoztam először. Érdeklődtek Magyarországról meg rólam, beszélgettünk, amíg Karen haza nem ért a gyerekekkel. Lisa kérdezte, hogy várom-e már a holnapot, és mondta, hogy őt szidjam amiatt, hogy Karenék itthagyják velem éjszakára őket, egyébként életükben először...

Izziet is hozta, Lisa kislányát. Jégkrémeztünk, aztán a gyerekek úsztak, és háromnegyed 4-kor mindenki hazament. Megvacsiztunk, a lasagne egy fokkal jobb volt, mint szokott, mert mondtam Karennek, hogy mi hogy csináljuk otthon a darált husit :) Kaptam bort is hozzá :)

Elpakoltunk, Karen ma is pólót festegetett először Yasminnal, majd Sebbel. 5 fele letusoltam Yasmint, felöltöztettem, aztán fél 6-kor eljöttem átöltözni, és felkészíteni magam a munkára. Yasmin szinte elkezdett pityeregni, hogy nem akarja, hogy egyszer örökre elmenjek, aranyos volt...

6-kor visszamentem, kérésre megmutattam az órámat, majd elindultunk a színházba nagy nehezen. Kidobtuk Yasminit, aztán Karen engem, közben ellátott tanácsokkal a hétvégével kapcsolatban, merthogy a gyerekek miatt nem kell 8-ig sem aludnom szombaton... Seb tuti, hogy 6-kor fog kelni (de ő elvan egyedül), Yasmin később, és szerinte meg fog kérni, hogy feküdjek be mellé, öleljem meg, és ott még lehet fél órám :)

Ma sem volt senki az irodában, és annak ellenére, hogy tegnap kiírtam Samnek, hogy legyen olyan kedves és valahogy tudassa velem, hogy mit csináljak, megint nem volt semmi üzenet. Amikor Leah volt a "főnök", mindig megvolt minden, fontossági sorrendben. Most semmi. Úgyhogy ugyanazt csináltam, mint tegnap. Jim segítségével szereztem billentyűzetet a "gépemhez", hátha e-mailezett nekem Sam, de nem. És mivel nem találtam semmit az e-mailezős mappában, és háromnegyed 9 volt (pont 2 órája voltam bent), így eljöttem. Annyira azért nem örülök neki, hogy most 2 este is csak 2 órát dolgoztam, dehát ezzel nem tudok mit csinálni. Nyilván őket annyira nem érdekli, hogy én csak emiatt megyek be, és nem csak beteszem a fenekem az autóba... mondjuk ma épp félig azt tettem, de nem ez a jellemző... És ha már bemegyek, akkor szeretnék több időt bent tölteni...

A jó oldala a dolognak, hogy emberi időben, 9 után hazaértem :) Blogoltam, e-maileztem, tervezgettem, számolgattam, mit-viszek-haza, mit-hozok-otthonról listákat írtam, de mostmár fáradt vagyok ehhez is, a holnapra pedig nem árt rápihenni :) úgyhogy most rekord korán, negyed 12 fele fogok lefeküdni :)

Jaj, képzeljétek Ginával ma láttunk egy tökéletes testű pasit az utcán, félmeztelenül. Nem volt túl izmos, pont jó. Hát, nem mi voltunk az egyetlenek, aki megnézte. Előttünk ment a pasi, szembejött egy 50 év körüli nő, rámnézett és mosolygott, a szemével a pasi felé mutatott :)

Ma jó sokáig aludtam, egészen háromnegyed 8-ig, annyira jól esett!! Fél 9 fele átmentem, és rögtön el is kezdhettem pakolni, miután megetettem az őrült Thulát. Karen már kimosott egy adag ruhát, úgyhogy azt kipakoltam, aztán én is mostam 2 adagot a sajátjaimból (ágyneműt is), meg még kettőt az övékéből...

Mivel Karen levitte a porszívót a nyaralóba, a takarítás azon része ma délelőtt elmaradt, furcsa is volt, hiszen minden nap felporszívózom az egész házat. A konyhában takarítottam azután, Karennel megállapodtunk tegnap, hogy a hűtőt mindenképpen kitakarítom, én még javasoltam a páraelszívót és a szekrényeket is, legalább kívülről. A páraelszívó üvegjére rá volt ragadva a kosz, nem 10 perc volt, mire arról mindent lesikáltam... Aztán a hűtő se két percig tartott, na meg a szekrények sem, tekintve a mennyiséget... Ja, és még a tükröket és az ablakokat is megtisztítottam, annyival is kevesebb lesz holnap.

Közben egyszer "elkaptam" Bertet az udvaron, hogy legyen már olyan kedves, és segítsen kivenni valami eszközzel a kártyaolvasómba beszorult delles cuccot. Először ő is egy kicsi csipesszel próbálkozott, de mondtam, hogy az nekem sem működött...és neki sem. Aztán hozott egy komolyabb fogószerűséget, és kiszedte :) Először féltem, hogy ezután már nem fog működni a kártyaolvasó, de kipróbáltam, és szerencsére semmi baja.

A délelőtt folyamán felhívtam a nőgyógyászt és a fogorvost, úgyhogy mostmár megvan a négy fix programom pontos időpontja, lehet szervezni a többit :) Az már tuti, hogy ha kedden hazamegyek, szerdán és csütörtökön mennem kell Szegedre.

Egy körül elvonultam, addigra Matt is hazaért, de szinte rögtön el is vitte Thulat sétálni, úgyhogy már nem voltam ott, amikor visszajöttek. Itthon ágyneműt húztam, blogoltam egy kicsit és meccset néztem, Ginával beszélgettem.

Délután a gyerekekkel együtt jött Yasmin legújabb barátnője is, a kicsit félős Ashlen. Jégkrémeztünk, a gyerekek fürödtek, mi Karennel napoztunk egy kicsit, merthogy délutánra iszonyat jó idő lett, majd pizzát vacsiztunk.

Az utóbbi pár napban hallható egy nagyon idegesítő hang, amiről nem tudtam, hogy mi. Hát ma megtudtam: a kert mögötti erdőben van egy félig kidőlt fa, ami mellesleg a szomszédé, és ahogy a szél mozgatja, jó kis koncertet ad nekünk... Ja, Karen amúgy mondta, hogy egész nap meg sem állt a nyaralóban, mindent kitakarított állítólag, még gyomlált is :) és hogy hogy leizzadt és elfáradt :D Ugye milyen fárasztó tud lenni? :))

Háromnegyed 6 fele anyu elvitte Sebet teniszre, én itthon maradtam a lányokkal. Gina hívott, hogy este lehet, hogy csinálni kellene valamit. Karen hazaért, hazavitte Ashlent, majd újra hazaért, én pedig eljöhettem. Gyorsan összekaptam magam, és munkára készen biciklire pattantam.

Nem volt bent senki az adminon, ráadásul a billentyűzetet is kölcsönvette valaki, úgyhogy Louanne gépét használtam. Nem mondták, hogy mit csináljak, úgyhogy megint jegyekkel kezdtem, de nagyon kevés volt. Aztán szétszortíroztam a maradék iratot, ezzel 9-re végeztem is. Már 7 után eldöntöttem, hogy ma csak 9-ig maradok, mert Leah-t már nem hívhatom, hogy mit csináljak, Sam számát nem tudom, és nem hiszem, hogy örülne, ha emiatt felhívnám, én pedig nem találtam semmi mást, amiről biztosan tudtam, hogy hozzányúlhatok. És jól is jött ki, mert Niki és Gina eljöttek értem 9-re, voltak vacsizni Camberley-ben. Ja, az irodára visszatérve még annyi, hogy elolvastam az e-mailt, amit Matt küldött múlt héten a lányoknak, amikor Leah-t átrakta a könyvelésre. Hát, nem kíméli őket, az biztos, dehát én is látom, hogy teljesen igaza van, tényleg káosz uralkodik az adminon. Elég hosszan ecseteli a hibákat, a szolgáltatás színvonalát (ha 10-szer kell telefonálni egy névmódosításért pl.)...

Szóval bepattantam a lányokhoz, aztán kicsit puboztunk, ittunk egyet, beszélgettünk, aztán eljöttünk hozzám. Csacsogtunk, majd 11 fele elmentek.

Még bejegyzést írtam, letusoltam, most pedig alvás, negyed 1 van, lehetne rosszabb is :)

Eldöntöttem, hogy mától tényleg nem fogom már túlcifrázni a dolgokat, mert tényleg túl sok időt töltök blogírással... bár amíg ilyen jelentéktelen apróságokkal is foglalkozom, mint a pókok, addig nem lesz rövidebb...

Szóval ismét megpróbálok kevésbé belemenni a részletekbe. Úgyis tudjátok, hogy felkelek, átmegyek, öltözünk, megreggelizünk, WC-zünk, és indulás... Ami néha érdekes lehet, az az, hogy mit mondanak... Pl. Yasmin ma megkérdezte, hogy elolvastam-e már a Marley&me-t. Mondtam, hogy szeretném, filmet is szeretnék már nézni, de nem érek rá, és ekkor mér Karen is mondta, hogy Vikinek nincs ideje most ilyesmire... Yasmin meg mondta később, hogy "Viki, nem kellene dolgoznod apánál, mert sokszor fáradt vagy." :) Aggódik értem, azt mondta :) Aztán elmagyaráztam neki, hogy ha az a pénz nem lenne, akkor nem tudnék menni sehova, nem tudnék ruhát venni, stb...

Ez most sehogy nem jön ide, de reggel Karen megint meglepődött, hogy milyen hosszú a hajam. Azt mondta, hogy hihetetlen, hogy milyen gyorsan nő. Aztán beszéltünk a hajfestésről, hogy néha jó lenne nekem is, de nem akarom roncsolni, na meg nem akarok vagyonoka költeni rá...

Elhalkult a ház, én pedig pakoltam, kicsit dumáltam Karennel, majd vasaltam egy csomót, na meg mostam. Utána hazajöttem, átöltöztem, és nemsokára jött Ginuka, mentünk a TK Maxx-be ajándék után "kutatni". Jelentem, sikerrel jártam :) És sajnos magamat is megajándékoztam két szép ruhával: egy egyszerűen nagyszerű, egyszínű szürke Cynthia Rowley-ruhával, és egy feketével, lila és kék mintával az alján és a mellrészénél. Aztán még egy szép nyitott cipellőt is vettem, és Gina is talált egyet nagyon akciósan :) Egyébként nagyon aranyos volt a pénztáros csaj, megsimizte a ruhát és megdicsérte, aztán kérdezte, hogy megyek-e nyaralni (mert vettem még egy átalakítót 2 fontért), és mikor mondtam, hogy igen, haza, akkor kérdezte, hogy hol van, meg hogy szép ország-e :) Aztán meg mikor a cipőket vettük, Gina cipőjét "akarta lenyúlni" a pénztáros nő, nagyon tetszett neki :) Ja, és ma nem volt suli, azért mentünk vásárolni.

3 előtt hazaértünk, kicsit még dumáltunk, aztán bevonultam a házba. Nemsokára hazaértek, a kurmás csirke már szinte kész volt. Megvacsiztunk, megmutattam a mai termést (Karen szerint már "shopping queen" vagyok), majd átöltöztettük Yasminit, apu pedig elvitte fiziora. Elpakoltam, aztán már nem is volt semmi dolgom. Egy ideig néztem, hogy Karen és Seb hogy festenek pólót. Egy országot kell választaniuk, és annak a mezét kell megtervezni, majd pénteken abba kell menni suliba. Yasminnak is kell majd, és gondolkodtak, hogy Magyarországot választják (Seb Dél-Afrikát csinálja), de mindegyikre kell valami jelkép, ami nem címer, korona, jogar, paprika, bor, szalámi, porcelán, Lánchíd, épület, csodaszarvas, stb... Bár Yasmin leginkább Angliát akarja, Karen mondott bennünket és az USA-t.

Negyed 6 fele eljöttem. Úgy volt, hogy majd vissza kell mennem, ha Yasminék hazaérnek, de aztán hívott Karen, hogy mivel megint mennek pubozni, nem tudja, hogy mikor jönnek, úgyhogy majd ő letusolja.

Pakoltam kicsit itthon is, közben pedig skype-oltam Ginával, és megbeszéltük, hogy együtt nézzük a brazilok első meccsét, amit nem mellesleg a vb egyetlen magyar résztvevője vezetett, szép Viktorunk :) 7 körül megjött, aztán elugrottunk a boltba meccsnéző-kellékekért, mint sör, chips és csoki. Minden nagyon akciós volt, de tényleg :)

Néztük a meccset, ettünk-ittunk-beszélgettünk, szurkoltunk a braziloknak, majd még dumáltunk egy kicsit, és azt hiszem fél 11 körül ment el. Tök jó volt, tényleg nagyon sajnálom, hogy elmennek...

Miután elment, még szöszöltem, majd letusoltam, most pedig rögtön lefekszem, fél 12 elmúlt már megint...

Jajj, de ezt még le kell írnom. Sebastian olyan aranyos volt tegnap. Mostanában sokszor játszik reggelente a Wii-vel, és nem kapcsolja ki, amit viszont Karen vagy nagyon ritkán én mindig megteszünk. És tegnap pont én kapcsoltam ki. Délután, amikor hazajött, kikiabált Karennek, hogy nem igaz, hogy már megint kikapcsolta, mert ezt nem lehet elmenteni valamiért, és már sokszor megkérte, hogy hagyja bekapcsolva... Karen mondta, hogy OK, fogalma sem volt, hogy éppen melyikünk volt, én meg pont vittem be a ruháit és mondtam, hogy bocsi, ezúttal én voltam. Rámnéz, vállat von, és mondja, hogy "Semmi baj Viki, ne foglalkozz vele." Karen mondta, hogy ezután mindent rám fog kenni :) Persze nyilván velem nem mer úgy beszélni, mint anyuval :D

Reggel elég simán felkeltem, elkészültem, fél 8-kor átmentem. Kukák ki, aztán kezdődhetett a szokásos rutin. Mondjuk ma nem kellett Yasmint öltöztetni, mert úsztak apuval reggel. Kis pakolás a konyhában, reggeli, WC, indulás. És duma... Yasmin már alig várja a pénteket, hogy velem aludjanak. Megkérdezték, hogy szeretnék-e husit sütni majd, vagy inkább menjünk Pauline-hoz vacsizni. Mondtam, hogy ha husit akarnak enni, szívesen megcsinálom, de aztán végülis úgy döntöttek, hogy ezt leveszik a vállamról, így valószínűleg Pauline-nál eszünk. Ja, és Yasmini már megint szóba hozta a következő ittalvást, ma este akarja megbeszélni, hogy mikor. Ezekkel a szavakkal mondta: "Can we book the date tonight?" :) Seb mondta, hogy ez nem annyira fair, hogy Yasmin nálam aludhat. Karen mondta, hogy te a barátaidhoz mész ottalvós buliba, én meg kérdeztem, hogy miért, amúgy nálam aludnál? :) Természetesen ő már túl nagy ahhoz, hogy lányokkal aludjon :))

Elmentek, én pedig normális állapotokat teremtettem, azt nem mondanám, hogy pillanatok alatt. Volt mit pakolni, ez hosszú idő után újra amolyan igazi hétfő reggeli kupi volt... Közben mostam egy csomót, beszélgettem Karennel, amikor visszajött a kutyasétáltatásból. Mostmár tuti a szálláscsere, úgy néz ki, hogy még Caroline, Franny anyukája is meggondolta magát, és ők is a szállodában fognak lakni. Ahol egyébként elvileg van ingyenes konditerem is :) Megtárgyaltuk a hétvégét is, mondta, hogy kb. délben hazaérnek majd szombaton, vagy legkésőbb kettő előtt. Ha nem akarok, nem kell bemennem dolgozni délutánra, kifizeti azt a pénzt a heti fizetésemhez pluszban, amit szombaton keresnék az irodában. Legalább lehet egy nyugodt szombat délutánom, április eleje óta az első munkamentes...

Karen elment, én pedig folytattam a rendrakást, fürdőszobatakarítást, majd felporszívóztam és felmostam. Ágyneműt húztam, teregettem, aztán negyed 1 körül eljöttem.

Ja, még délelőtt valamikor felhívtam egy magyar au-pair lányt, akinek a host-mumja a hétvégén hívta Karent, velem akartak beszélni. Leatherhead mellett élnek valahol, egy-két hete jött ugyanazzal az ügynökséggel, amelyikkel én, innen a lista, és innen az én nevem és az otthoni telefonszám. Csacsogtunk egy kicsit, adtam neki egy-két tippet, és megbeszéltük, hogy majd valamikor találkozunk. Ami nem tudom, hogy mikor lesz, valószínűleg július második felében, vagy augusztusban.

Itthon skype-oltam Orsikával, meg egy kicsit anyával is. 3-ra visszamentem, és mivel Matt kint pakolászott, megtárgyaltam vele a heti munkarendemet. Na meg mesélte, hogy Dylan rosszul foglalt egy járatot egy 8 tagú társaságnak gyerekekkel, és vasárnap vártak a reptéren arra a gépre, ami szombaton ment... és ezt Kay sem vette észre a csekkolásnál, úgyhogy most Dylan fizethet 1200 fontot...

Beszedtem a ruhákat, mert elkezdett esni, aztán haza is értek a suliból. Yasmini megint nem volt jó hangulatban, mert jövő héten a suliból kedden és csütörtökön azt hiszem Guildfordba mennek a sulitól, az egyik nap vonattal, a másik nap busszal, de megint az a helyzet, ami múltkor, hogy Yasmint külön kellene vinni, és Karen igent mondott a tanárnak, ez volt a baj...

Megnyugodott, vacsiztunk fincsi carbonarat, majd epret. Yasmin mondta, hogy nem akarja, hogy elmenjek. Mondtam, hogy hol van még január... Ja nem, ő még nem arra gondol, ő azt sem akarja, hogy erre a 10 napra hazamenjek, nagyon fogok neki hiányozni :) Aztán megjött az államilag kirendelt fizios nő, a jókedvnek ezzel lőttek is. Beleállították az állókeretbe 20 percre, nem tudom magyarul mi ennek a rendes neve. Én Sebastiannal matek házit csináltam a konyhában és pakoltam közben, és természetesen hallgattuk Yasmin sírását, néha hisztijét. Karen nagyon mérges volt rá, amiért ilyen műsort levágott, nem volt semmi...

Elment a nő, Karen elvitte Sebet teniszre, én pedg letusoltam Yasmint. Mondta, hogy őt senki nem érti már meg... Aztán viszont tök jó kedve lett, poénkodott össze-vissza. Ma állandó téma volt a péntek este, nem csak reggel beszélt erről. Már mindent kigondolt, hogy majd ők hamarabb átmennek Pauline-hoz, én addig pihenhetek, borozhatok, aztán majd Seb fog nekem szólni, ha kész a kaja, és utána Pauline-nal is ihatok egy pohár bort :) Csak nem akarja, hogy sokat dolgozzak, és ez milyen jó, hogy nem kell majd a konyhát feltakarítanom vacsi után :), stb... Matt mondta, hogy péntek délután azért majd győződjek meg róla, hogy Yasmin is tisztában van vele, hogy ki vigyáz kire :)))

Karen hazaért nemsokára, én pedig eljöttem, gyors összeszedtem magam, és elindultam a dolgozóba. Ja, azt nem írtam, hogy amikor 3 után elkezdett esni, annyira szakadt kb. 6-ig, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy nem megyek. Aztán lecsillapodott, majd mire indultam, szinte el is állt szerencsére. Valószínűleg emiatt is volt az, hogy ma volt a legkevésbé kedvem bemenni... Ráadásul nem volt már ott senki, semmi jegyzet, hogy mit csináljak, úgyhogy jegyeket küldözgettem, aztán folytattam a szombaton félbehagyott aktaválogatást és szekrényezést.

Alig vártam, hogy 10 óra legyen... Hazafelé az utolsó részen, a kishíd után ment előttem egy láthatóan részeg pasi, úgyhogy szépen leszálltam a bringáról, mert domb lévén nem biztos, hogy gyorsan el tudtam volna húzni mellette. Még a kis lámpámat is kikapcsoltam :) Erre nem visszafordul?? Aztán végülis simán elballagott mellettem, csak először megijedtem. Ezen az úton nappal sem nagyon látni senkit, nem hogy este...

Hazaértem, blogoltam, tusiztam, most pedig mindjárt nyugovóra térek, már negyed 1 is elmúlt, ideje van...

Jaj, még egy dolog eszembe jutott: ugye azt már írtam, hogy rengeteg pók van, főleg nagyok. Már azt is megszoktam, hogy a fürdőszobában is sokan vannak, még a tusoló felett is. De ami tegnap este történt, az már sok volt :) A pók csak úgy leereszkedett mellém, úgy, hogy előtte nem sokkal még láttam, amikor felnéztem, és akkor még a helyén volt, jó magasan. Ez nem nagy dolog, tudom, de akkor sem esett jól, úgyhogy sajnos meg kellett ölnöm, pedig nem szoktam...

Na még valami történt: nem tudom mi a neve, de a laptop kártyaolvasójában van az a kártya formájú műanyag, ami akkor van benne, amikor épp nincs benne SD-kártya. Namármost én azt rosszul tettem be, és még bele is nyomtam, úgyhogy teljesen beleszorult... Estére ez még kellett, valahogy csak ki lehet majd szedni... Nem mintha ettől nem működne a laptop, csak mérges vagyok magamra, hogy ilyen hülyeségeket csinálok...