Au-pair vagyok Angliában

4-kor megint zajra ébredtem, és innentől igazából már nem is aludtam, annyira kihozott a sodromból a kis... Akárhányszor felkeltem, hogy most elkapom, egy pillanat alatt eltűnt. Az egyetlen jó dolog, hogy már világos van ilyen korán is, ezt már múlt héten is felfedeztem :) Szóval nem kaptam el a kis szemetet.

Háromnegyed 7-kor aztán kikeltem az ágyból (előtte gondolkodtam, hogy tanuljak-e, vagy csináljak-e valami hasznosat, de régen tanultam én eleget éjszaka... inkább maradtam az ágyban, már amikor nem keltem ki "egéren rajtaütni"). Elkészültem, majd éppen időben sikerült elindulnom North Campre, az állomásra. 8:05 helyett 8-kor jött a vonat, úgyhogy pont volt még időm jegyet venni, aztán felugrottam.

Readingben bevártam Pelint, jó volt már vele találkozni :) Vártunk még egy kicsit a vonatunkra, felpattantunk, és háromnegyed 11-kor már Bath-ban voltunk. A neve is elárulja, hogy fő látványossága egy fürdő, pontosabban egy római kori fürdő, ami az első század óta működött. Az egész város történelmi hangulatú, nagyon jó kis hely. A kis szűk utcák éppúgy magtalálhatóak, mint a széles sétálóutcák, de ami közös, hogy az épületek mindenhol a régi korokat idézik. A képeim sajna nem lesznek teljesek (ha majd egyszer felrakom), mert a fürdőből kifelé lemerült a fényképezőm...

Igazából csak sétálgattunk össze-vissza, bementünk egy pár boltba, hogy ne vegyünk semmit :) Láttunk "kisvásárt" is, egy kicsit otthoni búcsú-érzésem volt :)) Az időre sem lehetett panaszunk a tegnapi nap után, nem volt annyira meleg a szél miatt, de a nap legalább sütött, és nem esett. Ebédre vettünk isteni friss baguette-es szendvicset, a Sainsbury's-ben üdítőt, és kiültünk az egyik térre a sok közül, ahol az egyik utcai énekes koncertezett a sok közül. Láttunk egyébként operaénekestől kezdve, "sima" utcai gitárosig, fura régi hangszeren játszó bácsiig mindenkit... de mindenki csak egy kevés ideig van ott, aztán továbbállnak...

Ebéd után beálltunk a hosszú sorba, majd bementünk a "The Roman Bath"-ba, ahol rengeteg érdekességet láttunk. A közepén ott van a nagy "medence", aminek kellemesen meleg a vize. Gondolom már nem leplek meg titeket, ha azt mondom, hogy majdnem beleestem... :) Ott volt az egyik múzeumi alkalmazott, épp belekezdett a mondandójába, az ingyenes "guide" keretében, és még ő is odaszólt, hogy "Majdnem sikerült megfürödni, ugye?" :) Aztán még egyszer hozzámszólt, rajtam mutatta meg, hogy meddig ért a víz, mondta, hogy valószínűleg elsüllyedtem volna... :) Láttunk ezen kívül több - ma már víz nélküli - medencét, valamint csontvázat, régi szobrokat, használati tárgyakat, érméket, stb. Mindezt 10 fontért 11,5 helyett, mert Pelin beszólt, hogy én is diák vagyok, csak nincs diákom. És a pasi simán adta a diákjegyet, úgyhogy lehet, hogy máskor is bepróbálom...

Be akartunk menni a templomba is, de éppen mise volt még délelőtt, aztán 1-kor, amikor be lehetett volna menni szétnézni, egészen másfele jártunk, na meg el is felejtettük. Nem nagy a város, de pont a hisztorikus jellege miatt nagyon könnyű nem emlékezni rá, hogy merről jöttél, és merre volt ez és ez... Szóval tettünk egy pár felesleges kört :) Egyszer képzeljétek belesétáltunk egy kézenállós-mutatványos fiú színpadjába: egy darab fonállal volt kijelölve, nem is igazán látszott. Aztán finoman közölte, hogy "Ti most pont a színpadomon sétáltok." :) De utánunk egy páran még jobban belesétáltak, úgyhogy legközelebbre jobb megoldást kell találnia :D

A fürdő után ettünk Ben&Jerry fagyit, egy kisebb vagyonért: 3,85 font volt a két gömb, de nagyon finom volt. Amit az ebéden megspóroltunk, az elment rá, de megérte :) Még kicsit sétálgattunk, leültünk egy parkban a fűbe, majd célba vettük az állomást.

A vonaton egyszercsak bemondták, hogy most lassabban fogunk menni egy pár percig, mert az egyik kocsit át kell nézni. Azért vicces volt, ahogy ezt közölték, mármint a szöveg maga :) Azt mondták, 6 perc késésre számíthatunk... hát ebből lett majdnem 26... Úgyhogy éppen fel tudtam ugrani a hazafele tartó vonatomra, itt ez volt az első alkalom, hogy futnom kellett a vonatra, főleg, hogy csak reméltem, hogy jó felé futok :))

7 előtt hazaérek, és mit ad isten, a kis "patkány' ott figyelt a megmaradt csapdában. Nem tudom, hogy az éjjeli jött-e vissza (akit éjfélkor kiraktam, lehet, hogy már 4-kor is ő zaklatott újra), de nem is fontos. Kikaptam, és elvittem Pauline-hoz. Nagyon jót mulatott rajtam. Mondtam, hogy beszéltem hozzá, ahogy kérte, de azt mondtam, hogy "Gusztustalan vagy, tudtad?" :) Megint "rámcsapott" :), szerinte bocsánatot kellett volna kérnem tőle, amiért fogva tartottam. Mondom még mit nem, sajtot is adtam neki, nem lehet panasza :)) Mivel már fürdőköpenyben volt, csak a kapuig vittük, ahol egy-két kedves szó kíséretében elengedte. Amúgy tényleg undi volt, kilógott a farka a kis lyukon...

Az akció után feljöttem, és rögtön betömtem a másik lyukat is. Kíváncsi vagyok, hogy van-e harmadik... Főztem tortellinit holnapra vinni az irodába, vacsira pedig tejbegrízt ettem :) Behoztam a blog-elmaradásaimat, most tusolok, majd alszom, mert holnap is hosszú napom lesz.

Péntek este sem sikerült korán lefeküdnöm, de egész könnyen keltem. Annak ellenére, hogy 2 előtt felébredtem az egérzajra, mert próbált kikászálódni a csapdából. Nem akartam ezért felkelni, én kis naiv úgy gondoltam, hogy reggelig ott is marad... hát nehogy azt higgyétek... megvacsizott és kijött a kis... Úgyhogy raktam újabb sajtokat a csapdákba, de az időközben talált másik lyukat még nem tömtem be, azzal nem volt időm foglalkozni reggel.

Gyors összekaptam magam, és 9-kor munkára készen már az irodában voltam. Tök jó nap volt (kint majdnem végig szakadt az eső...), négyen voltunk az adminon, jókat beszélgettünk, de közben azért természetesen dolgoztunk is :) Sokfélét csináltam ma is, payment takinget, jegyeket, egy API-t, majd megint payment takinget, szóval nem volt egyhangú. És megkértem Charist, hogy mivel Leah sosincs bent, amikor én (és most 2 hétig nem is lesz), mutasson már meg még egy-két dolgot, hogy több problámát le tudjak egyedül rendezni a jegyekkel kapcsolatban.

5-ig tartott a műszak, fél 6-kor már itthon is voltam. Nemsokára hívott Karen, hogy ha akarok, menjek át, mert ideértek a magyar srácok. Átmentem, és tényleg jöttek, tök jó volt velük találkozni, igaz csak Gabit ismertem. Csak beköszöntem, mert mindenki a fürdőszobában volt, magyarázták, hogy mit hogy szeretnének. Karennel dumáltunk addig, na meg Yasminival. Szeret és hiányzom neki, és sajnálja, hogy nem dolgozom hétfőn, mármint náluk... :) A tusoló teljesen ki van szedve (az udvaron van, és iszonyat vízköves belülről, teljesen "megette" az egész vázat), így most szerdáig kint tusolnak, úgyhogy segítettem Yasmininek átöltözni. Kérdeztem, hogy melyik fürdőruhát kéri, erre azt mondta, hogy "Bármelyiket." Hát, visszakérdeztem egy párszor, meg Karen is, ezt a szót nem igazán hallottam még a szájából :) Aztán csak kibújt a szög a zsákból, és egyet kizárt, hogy azon bármelyiket :)) Na ez csak egy kis kitérő volt... Ja, és egyébként a lépcső már teljesen le van bontva, jól néz ki...

Mielőtt elmentek, még beszéltünk egy nagyon kicsit a srácokkal, remélem Bertéknek megfelelő lesz az általuk ajánlott ár. Mindenesetre szimpik voltak nekik, majd látjuk... Gabi amúgy tök rendes volt, mondta, hogy valamikor menjek el hozzájuk, akár le is jön értem, nincs messze :)

Még kicsit ott maradtam beszélgetni, mondtam, hogy tényleg méreg kell az új háziállatomnak. Megtárgyaltuk a jövő hét elejét is: Karen eldöntötte, hogy kedd délelőtt mennek csak a nyaralóba Lisaékkal, hamarabb nem, és szerdán már jönnek is haza. Így valószínűleg kedden is bemehetek egy kicsit az irodába napközben. De nem sok időre, egyrészt Thula miatt, másrészt pedig amit hétfőn és kedd délelőtt nem csinálok meg (fürdők, padló, vasalás, stb...), azt senki nem fogja helyettem megcsinálni, sőt... úgyhogy kell az idő :) Ja, és ez sehogy nem jön ide, de akkor sem vágott a témába, amikor Karen mondta: rácsodálkozott, hogy mennyit nőtt a hajam, mióta itt vagyok, és mondta, hogy ne vágassak belőle sokat, ha hazamegyek, mert neki nagyon tetszik így hosszan :)

Hazajöttem, villám-átöltöztem a mozihoz, amit délután foglaltam az irodában. Eredetileg Gina foglalta, de a folyamat közepén elment az áram náluk, úgyhogy én foglaltam bentről az ő adataival. Fél 8-ra volt kiírva az előadás, előtte vettünk jó drága és piszok íztelen nachost salsa?-szósszal. A kérdőjel direkt van ott, merthogy annyira vízízű volt, hogy annak tuti, hogy semmi köze nem volt a salsahoz. Azért persze megettem :)) Az árát inkább le sem írom, mert otthon egy hónapban minden hétvégén elmegyek moziba abból a pénzből, amit most a jegyre meg a kajára költöttem. Azért nachost vettem egyébként, mert a kukorica nagyon rosszul nézett ki... Ja, és ami tetszett a mozinál: a jegyeket automatából kellett átvenni, és annyi volt az egész, hogy Gina bedugta a bankkártyáját, pillanatok alatt felismerte, nem is kellett semmit beütni, és rögtön ki is adta a jegyeket.

Elég jó helyen ültünk szerencsére, de jóból is megárt a sok... Ugyanis itt nem elég negyed óra reklám és trailer, mint normáliséknál... Nem, itt fél óra kell... Aztán végre elkezdődött az is, amiért jöttünk. Hát, nem dobtam magam hanyatt tőle, bár nem is számítottam nagy durranásra. Összességében amúgy jó volt, voltak benne igazán jó poénok, és ami a legjobb volt, hogy szinte mindent értettünk belőle. Persze voltak dolgok, amik kimaradtak (mármint nem értettem), dehát ilyenek mindig is lesznek. A legjobb dolog az egészben viszont az a sok szép férfiember volt... Lányok, ha másért nem, ezért megéri megnézni :) Első moziélménynek nem volt rossz, legközelebb már nem akadok ki a reklémokon és az előzeteseken :)

Mozi után még elmentünk pubozni. Ittunk  egy kicsit, én két - szerintem vodka nélküli - vodka-cranberryt, majd éjfél körül hazajöttünk. Itthon kinyitottam az egérlakot, és legnagyobb meglepetésemre ott szuszogott a kis hosszúfarkú "patkány". Le is fényképeztem, majd felteszem :) Mivel akkor már nyilván nem kopogtam be vele Pauline-hoz, és valahogy én sem akartam kivinni az edőbe éjszaka, csak kiraktam a garázson kívülre, és magára hagytam a csapdában.

Szöszöltem kicsit, tusoltam, majd negyed 2-kor lefeküdtem.

Reggel vicces volt, mert mikor fél 8-kor felkeltem, megkérdőjeleződött bennem, hogy tényleg fél 9-et beszéltem-e meg tegnap Karennel, vagy esetleg 8-at, vagy ami jobb, 9-et... Hát én fél 9-re mentem, addigra pont elmentek suliba.

Délelőtt a szokásosat csináltam, a fürdőkkel és rengeteg vasalással kiegészítve, na meg persze jártattam a számat Karennel. Kiderült, hogy ő sem emlékezett, hogy milyen időpontban állapodtunk meg :) Matt is hazajött, aztán elmentek együtt vásárolni, ajándékot is vettek a jövő heti lagzira.

Én vasaltam tovább, közben "intézkedtem". Van kint egy pár Domaszékről, akiknek a cége talán tud segíteni Karenéknek a fürdőszoba átépítésében. Nem tudom, hogy sikerült-e Bertnek beszélni velük, én csak telefonszámot továbbítottam, a küldetésem itt véget ért, mert úgysem tudom elmagyarázni pontosan, hogy mit akarnak. Azt meg végképp ők tudják, hogy mennyiért...

Matt kertészkedett, mi pedig Karennel elkértük Pauline kíméletes egércsapdáit. Egy pillanatra a szívbajt hozta rám anyu, mert azt állította, hogy az a kis szekrény, ahova bejárnak, végighúzódik a szobám mentén, és mivel a fürdőben nem zárt maga a szekrény, így könnyen kijöhet(nek)... Én mondtam, hogy szerintem van egy fal a tv-nél, ami megállítja őket. Szerencsére nekem lett igazam :) Mert feljött és megnézte, aztán Pauline is megjelent. Mondta, hogy már ezer éve nem volt fent. Megkaptam az utasításokat, meg hogy beszéljek hozzá, hogy "kedves egérke...". Mondtam, hogy én nem beszélek egerekkel :) Erre ő mondta, hogy "Hát, rám is azt mondják, hogy őrült vagyok..." Meg hogy majd utána vigyem oda neki, vagy engedjem el őket valahol messze. Karen mondta, hogy "csak dobd el őket, Viki!" :)) Ez mind azután volt, hogy mondtam, hogy én mérget tennék ki, meg Karen is :) Pauline pedig mondta, hogy így nem jutunk a mennyországba és nem találkozunk majd vele :)) Na mindegy, így már lehet, hogy nem vicces, de akkor az volt :) Ja, és azt is megbeszéltük, hogy a lépcsőm veszélyes tud lenni, ha valaki egy kicsit többet iszik a kelleténél :))

Reggel még tanakodtam, hogy elmenjek-e Camberley-be vagy a TK Maxx-be, de a lustaság győzött. Pedig az idő is egész jó volt, napos, bár egy kicsit szeles. Egész héten nem voltam sehol napközben, de mindenki ilyen nyomi most egyébként. Nincs olyan dolog, amire égető szükségem volna, és azt hiszem elég pézt fogok költeni vasárnap a bath-i kirándulásra Pelinnel, maga a vonat egy kisebb vagyon lesz...

Matt kertészkedett, Karen a túlfolyatott medencéből addigra már éppen kimert annyi vizet, hogy ne legyen fullon (bennehagyta a slagot vagy 2-3 órára, én meg nem vettem észre, mivel végig a szobájukban vasaltam), és megtárgyaltuk a jövő hetet, illetve csak félig. A hétfő ugye megint munkaszüneti nap (mert csak: tavaszi "bank holiday monday"), ami tuti, hogy akkor 3-ig dolgozom, és utána lehet, hogy megyek Gináékhoz bbq-partyra. Ha nem, akkor pedig pihizek itthon. A kedd és a többi nap pedig kétséges, mert Karen még nem tudja, hogy mikor mennek le a nyaralóba. Most felesleges lenne leírni a jelenlegi tényállást és a befolyásoló tényezőket, sok van :) Nekem igazából mindegy, ha nem itt, akkor az irodában dolgozom majd valamennyit (Thulara mindenképp figyelnem kell majd). Azért így könnyű, hogy Matt a főnök bent, előtte este is megbeszélhetjük.

Hirtelen ötlettől vezérelve 1 után kocsiba pattantunk Karennel és elmentünk a Sainsbury's-be. Annyira hirtelen, hogy semmi alapozót és púdert nem tettem az arcomra :) Mondta, hogy ha ott vagyok, nem kell lista :) Megint egy rakat cuccot vettünk nekem is... Tök jól elvoltunk. Venni akart Mattnek papucsot, de meggyőztem, hogy inkább tegye vissza, ránézésre is kényelmetlen volt... Tényleg jókat beszélgetünk már, megtárgyaltunk sok fontos és kevésbé fontos dolgot: az amerikai szállástól (valamiért rajtunk kívül csak ketten szállnak meg ott, mindenki més máshol) kezdve a "milyen legyen a hajszínem?"-kérdésig mindent. Szó volt arról is, hogy milyen nehéz egyszerre Yasmin anyjának és fiziosának lenni...

Hazaértünk, gyors kipakoltunk, Mattnek segítettünk feltenni egy fémrácsot a kukoricáira a kertben. Nagyon óvatosnak kellett lennünk, pontosan be kellett tartanunk a kertész  utasításait (a sapkájában tényleg olyan, mondtam is neki, szerinte pedig inkább 10 évvel fiatalabbnak tűnik:)) Yasminnak se nagyon jött be, mikor hazaért, mondta, hogy azonnal vegye le, mert így nem megy apuval sehova :)

Karen elment a gyerkőcökért, én átöltöztettem Yasminit, aztán el is mentek wakeboardorzni, majd enni valahova, úgyhogy én szabad voltam kb. 4-től. Megfőztem a tegnapi tészta maradékát, és a pestot is megettem vacsira. Hazajöttem, skype-oltam Ginaval több, mint másfél órát, közben port töröltem.

Ezután megkezdtem az egér-projektet: levittem azt a párnát, ami bent volt a szekrényben (és már ki volt rágva), majd rendesen kitakarítottam minden sarkot. Betömtem a lyukat, amin szerintünk bejött(ek). Szépen elhelyeztem a csapdákat egy kis fincsi sajttal bennük. Hát remélem, hogy az a lyuk az egyetlen, és nem kell beszorult egerekkel kopogtatnom Pauline-nál :)

Később befejeztem a takarítást a fürdőszobával, majd ismét ettem :) Túl sok ennivalót kapok Karentől, és úgy érzem, hogy semmit nem hagyhatok megromlani, ezért meg kell ennem :) Evés után blogot írtam, és már mindjárt 9 óra is lett. Ma nem mentem sehova, kell egy kis pihi... és lehet, hogy holnap este is maradok a fenekemen, hogy vasárnap friss legyek :

A kommentekre válaszolva: mindig meggondolom, hogy mit írjak le, higgyétek el, így is nagyon sok dolgot kihagyok... Nem írom le azt, ami már nagyon családi dolog, mostmár kihagyom a vicces beszólások többségét is. Szerencsére ezek már annyira a hétköznapjaink részeivé váltak, hogy túl sok lenne :))) Ezt már sokszor írtam, de most is csak ismételni tudom magam: nagyon nehéz meghúzni a határt, mert bizonyos dolgok leírása nélkül értelmét vesztené sok más részlet is.... Igazából az itteni életem egy része teljesen összefonódott az övékével, de ez nyilván au-pair-sajátosság, nem csak az én esetemben van így (a hangulatom, az élményeim, stb...). És nem tudom, hogy lehetne-e egyáltalán anélkül írni, hogy róluk bármit is elárulnék...

Orsikám, hidd csak el, hogy türelmesebb vagyok :) Majd meglátod milyen jó kiképző-tábor 5,5 hónap Yasminival :)

:) Valaki szólhatott volna, hogy kicsit összekavarodott a tegnapi bejegyzésem eleje :)) Az abbahagyással kapcsolatos kommentekre reagálva pedig: tudom, hogy később jó lesz majd visszaolvasni, azért is írom még mindig... csak sokszor annyira nincs kedvem, na meg ha Karenék tudnák, hogy ennyi mindent leírok róluk is, nem repesnének az örömtől. Egy kicsit úgy érzem, hogy "átverem" őket... Amúgy most is fél 12 van, és még csak most kezdem...

Nem tudom, hogy ki írt aannaa néven, szerintem nem ismerjük egymást :) Ezek szerint akkor nem csak ismerősök és a család olvasnak. A kérdésedre válaszolva: aki ismer, az tudja, hogy ha valaki, akkor én igazán nem vagyok/voltam a türelem mintaképe... ezért is jó edzés nekem Yasmini, mikor innen elmegyek, kötélből lesznek az idegeim :) Ha felhúz, a régi jó taktikát alkalmazom: mély levegő, és megpróbálom anélkül megoldani a helyzetet, hogy felemelném a hangomat. Persze néha nem jön össze... Vagy van, hogy félig elviccelem, mert attól ő is "megenyhül", és hangosan mondom, hogy "Jólvan Viki, mély levegő, számolj el 10-ig magadban, ne mondj semmit anélkül, hogy végiggondolnád, és olyat, amit később megbánhatsz, stb..." Ez általában működik...

Na mostmár elkezdem a mai napot is végre. Fél 8-kor félkómában voltak még a gyerekek meg anyu is, épp előtte keltek, mert korábban azt hitték, hogy még csak 6 óra van, pedig már majdnem fél 8 volt :)

Ma felavatta Yasmini a "minikonyháját", és persze Seb is élvezte, hogy csinálhat magának teát (mióta itt vagyok, ez volt a 2. alkalom, hogy láttam teát inni). Megreggelizett mindenki, és a szokásos kapkolódás után elmentek az isibe. Mivel elég fos idő volt, mondtam Karennek, hogy ha nem bánja, akkor szakadó esőben nem mennék suliba. Mondta, hogy persze, de miért kérdeztem meg őt? Hát mondom, mert te fizetted :) Nem igazán érdekelte, pihenjek nyugodtan, azt mondta :) Úgyhogy ennek tudatában nem nagyon kapkodtam. Amit amúgy nem is lehet, ha Karen otthon van, mert szinte mindig beszélgetünk, vagy facebookon nézünk SDR-es videokat. Ma is kért facebook-segítséget tőlem, meg youtube-oztunk is :)) erre szokott bejönni Bert úgy, hogy "Már megint nem csináltok semmit?" :) Na meg ma is beszélgettünk Yasminiről, hogy mit kellett volna másképp csinálniuk, mit nem, mit kell most tenni, mit nem...

Mivel tegnap már sokmindent megcsináltam, ma csak ablak-, tükör- és lépcsőtakarítás volt a szokásos mellett. Karen valamikor elment megjavíttatni Yasmin székét, jó sokáig oda is volt. Mondtam neki, hogy mivel nem megyek sehova, áthozom a cuccomat, és itt leszek Thulaval, hogy ne egye meg a házat. Közben aztán Bert is befutott, és nagy meglepetésemre elkezdte bontani a lépcsőt, illetve egyelőre csak a korlátot fent. Kicsit dumálgattunk, aztán hazajöttem egy félórára.

Skype-oltam Orsikával, majd visszamentem az angol cuccommal együtt, de sokra nem haladtam. Hazajött Karen, megnéztük a széket, meg hazahozott kipróbálásra egy kézzel-hajtós biciklit Yasminnak, ami 1800 fontba kerül, ezért nem akarta még megvenni, szerdáig maradhat. Matt is hazajött, megkaptam a csekkemet, megbeszéltük, hogy hamarosan akkor hivatalossá tesszük a munkakapcsolatot. Nem tudom, hogy itt hogy működik a szabadság meg ilyenek part-time-ban, de mondtam, hogy ha egyszerűbb, csinálhatjuk júliustól vagy augusztustól is, miután megjöttem a "nyaralásból". Majd megbeszéli bent, hogy hogy lesz a legjobb mindenkinek.

Hipp-hopp 3 óra lett, a gyerekek hazaértek. Kint próbálgatták a járgányt, én bent skype-oltam Orsival, telefonáltam Ginával, közben pedig tésztát főztem pestoval. Karent úgy bírom, mindig beinteget Orsinak, meg szól hozzá valamit. Most is kaja közben mondta, hogy tegyem közelebb, "Orsi, csatlakozz hozzánk vacsira." :) Olyan, mint a gyerekek :)

Közben megjött a vízvezetékszerelő, de persze ma még nem csinált semmit. A baj az, hogy szinte már éget a víz, mert elromlott a hőfokszabályozó... A vacsira visszatérve: desszertre ettünk fincsi gyümölcssalit, majd letusoltam Yasminit, és hajat is mostunk. Elrendeztem őt is és a konyhát is, majd eljöttem egy fél órára elkészülni, Yasmin pedig tornázott anyuval egy kicsit. Visszamentem, és már indultunk is, persze egy 10 perces wc-pisi kitérő után...

Kidobtuk Yasminit, majd Karen kirakott engem az irodánál. Louanne és szipi-Nikita volt bent egy darabig. Jegyeket, majd befizetéseket csináltam, először úgy, hogy nem volt senki, akit megkérdezhetnék, úgyhogy tényleg csak azt csináltam, amiben biztos voltam, hogy jó. Mondjuk a legelsőnél elfelejtettem visszaállítani a gépen a dátumot, azt majd valakinek korrigálni kell, de mivel Sarah múltkor vagy 10-et megcsinált, mire rájött, az én egyem még nem gáz. Ja, és még a mosogatógépből is kipakoltam, aztán meg be, ne mondják, hogy csak mosatlanítok :)

Louanne-nal beszéltünk a jövő hét szerdai összejövetelről. Azt hiszem valamikor már írtam, hogy majd lesz. Az már múlt héten eldőlt, hogy szerda este Guildfordban, ma azt is megtudtam, hogy 7 körül, és hogy valaki biztos el tud majd vinni. De a részleteket majd ezután beszéljük meg.

Jaj, az egyik srác (kinek a barátnője is ott dolgozik, és a változatosság kedvéért nem tudom a nevét...) már mikor odaértem úgy fogadott, hogy szia "Hungary", és aztán mindig, mikor elment mellettem, ezt mondta. Mondom neki nagyon vicces. Aztán megkérdezte, hogy hogy hívnak, mert nem tudja, ezért mondja, hogy Magyarország, és magyar lány :) Mondom Viki. Hát ezen jól meglepődött, mert valami bonyolult, kiejthetetlen magyar névre számított... hát, csalódást kellett neki okoznom... úgyhogy mikor eljöttem, akkor is kikiabált, hogy szia "Hungary" :)

10-kor végeztem, gyors hazakerekeztem, neteztem egy csomót, majd bejegyzést írtam.

Ma is volt valami, ami Yasmint felzaklatta magát: mégsem jön holnap Franny és az anyukája. Az ok: Franny pici unokatesója agyhártyagyulladás-gyanús volt, reggel még ezt írta Caroline, aztán kiderült, hogy "csak" valami vérfertőzés, és valószínűleg meggyógyul, de mivel kórházban van, Caroline-nak kell vigyázni a másik 3 kislányra, a tesókra... írek, sokan vannak...

Még eszembe jutott, hogy tök jól néz ki most az udvar eső után: a virágpor szabályosan sárgállik a betonon a kert bizonyos részein, egész jól néz ki.... de legalább elmosta, és lecsillapította a pollen támadását :)

Na mostmár tényleg befejeztem :)

Reggel 8-ig aludtam, igencsak jól esett. )9-kor átmentem, Karen épp Pauline-nal beszélgetett a konyhában Yasminiról (a szenvedélyei, a hirtelen haragja, gond lehet belőle...), és én is bekapcsolódtam. Nem részletezem, mert akár reggelig is írhatnám. Mikor Karen mondta, hogy amúgy nem panaszkodhat, mert rengeteg embernek sokkal rosszabb élete van, itt a ház, autó... akkor Pauline mondta, hogy "és egy nagyon kedves au-pair is, aki segít neked" :) Tényleg bírom, annyira jófej mindig, a múltkori vasárnapi vacsinál például mondta, hogy szóljak, ha már úgy látom, hogy sokat ivott és gáz :))) De persze erre nem volt szükség :D Még mindig nem írtam arról az estéről, de szerintem már nem is fogok, sokáig tartana... Majd néha csepegtetek, ha valami eszembe jut :) Pauline akkor is mondta, hogy mennyire kedves vagyok, és örül, hogy idekerültem, igazi felfrissülés voltam a román lány után, aki sose beszélgetett vele, sőt még a szülinapi ajándékot sem köszönte meg... Erre mondta akkor Yasmin, hogy Alinát sose hívta volna el Karen egy vasárnapi vacsira... Karen pedig helyeselt, és még meséltek egy-két furcsaságot a lányról, pl. hogy nem akarta elfogadni a kis karácsonyi csomagot Karentől, mondván, hogy már megvette a saját ennivalóját...

Na mindegy, most jól elkanyarodtam. Karen mondta erre, hogy Ronaldoék is dicsértek engem tegnap, pedig nem mindenkit szoktak. Mindig, amikor új au-pairjük van, Ronaldo mondja, hogy "Na mutass egy képet, kitek van épp most!"... Azt is mondta, hogy túl jó vagyok au-pairnek... És Pauline is mondta, hogy a barátaik is mondták, hogy milyen aranyos vagyok. Na ennyi elég is az önfényezésből azt hiszem...

Karennel még csomót dumáltunk Yasminról, hogy mit hogy kellene csinálni, hogy mindenkinek jobb legyen. Karen bepakolt egy pár tányért, poharat, teát, stb. egy polcra, amit Yasmin is elér. Betettünk egy kisasztalt a konyhába, rárakott egy másik vízforralót, és a kenyérpirítót, így már lesz pár dolog, amit nem kell kérnie... út az önállósodáshoz, ez a jelszó mostantól.

Mostam is, de csak a saját ruháimat, mert egy fehér adagot már kimosott Karen, mire odaértem, és mondta is, hogy nem tudja hogy, de nincs több szennyes. Hát azért nem volt, mert mindig én szedem össze Seb cuccait a szobájából vagy Karenék fürdőjéből, Yasmin cuccait pedig a gyerekek fürdőjéből... és azok még ugye nem voltak a szennyeskosárban... maguktól nyilván nem vándoroltak bele :)

Amúgy Karen ma nagyon dolgos volt: reggel megcsinálta Yasy "minikonyháját", délután elpakolt Yasmin szekrényében, és hirtelen felindulásból a műanyagos fiókban is. Mondta is, hogy nem is tudja miért csinálja, a terhes nők szoktak ilyet, de biztosra állíthatja, hogy nem az :))

Egyszercsak elment, én pedig pakoltam, pollent törölgettem, port töröltem (törtem is a változatosság kedvéért, de csak egy kifestett csempét a rengeteg közül, ha nem szólok, észre sem veszik :) Majd fent is portalanítottam és az ágyneműt is felhúztam Franny anyukájának, pénteken jönnek. Már 1 óra is elmúlt, mire végeztem. Hazajöttem, skype-oltam Orsival, és már mentem is vissza 3-ra.

Beszedtem a ruhákat, majd elkezdtem rántott husit gyártani. Most sült krumpli volt hozzá. Megvacsiztunk, desszertnek a tegnapi maradék sajttorta és banános valami volt. Még dumálgattunk, majd Yasmin és Karen tornáztak, én pedig pakoltam. Közben hazajött Matt, megbeszéltük, hogy csekkel fizet. Még egyszer megköszöntem, hogy dolgozhatok nála, csak emiatt tudok menni kirándulni, ruhákat venni... Mondta, hogy nem kell köszönni, egyáltalán nem nagy szívesség, és még jó is neki, mert a lányoktól nagyon keveset tud meg a dolgokról... És milyen jó volt, hogy hétfőn is elmondtam az észrevételeimet, mert csak úgy tud változtatni, ha tudja, hogy mi működik rosszul. Ennek köszönhetően mától nem csinálnak API-t, csak egy légitársaságnak, ami hetente pár utast jelent csak. Mert  hétfőn kérdezte, hogy mit csináltam szombaton, én mondtam, hogy válasz e-maileket írogattam, és hogy március 31-től voltak olvasatlanok... Ma pedig megoldotta a kérdést...

Yasmini ezután kiborult anyunak, tudom, hogy ezt már párszor írtam, de még soha nem hallottam/láttam így sírni. Ez most nem mérges sírás volt, inkább keserves. Nem sokáig hallgattam, mert pont végeztem a konyhában, úgyhogy csak vittem neki zsepit, egy pohár vizet és jobbnak láttam eljönni. Mondta, hogy "miért én?", "nem az én hibám, hogy ilyen vagyok", "én csak járni szeretnék". Komolyan a sírás kerülgetett engem is... mi nem tudjuk, hogy min mehet keresztül szegény lelkem... teljesen jogosak a kérdései/kérései...

Itthon netezgettem, nem tudom, hogy hogy kerültem Sebestyén Mártához, de az ő videóit nézegettem youtube-on, blogot írtam, aztán skype-oltam, e-mailezgettem.

Határozottan állíthatom, hogy valamilyen élőlény(ek) garázdálkodnak a lakásomban. Délután beraktam az oldalsó tárolómba egy falat sajtot, és estére eltűnt... és most is hallom, hogy valami(k) szaladgál(nak), nagyon fürgén... a pókokra már rá sem hederítek, megszoktam, hogy a legkisebb is több centis, de ez már kezd zavarni...

Jaj, még volt egy vicces: ma sikerült rájönnöm, hogy nálam is van működő füstjelző. Ugyanis pirítóst csináltam a fagyasztóból kivett kenyérből, és mivel túl vastag vot, a tetejére tettem, és egy sávban egy nagyon kicsit odakozmált... Egyszercsak elkezdett sípolni, először azt sem tudtam, hogy mi az. Aztán megláttam a falon egy dobozkát, de hiába nyomogattam, csak az egyik hang szűnt meg,...majd megláttam egy másikat, amit az egyik kezemmel elfordítottam, mert a másikkal be kellett fognom a fülemet, annyira elviselhetetlen volt a zaj... Hát, mostmár ezt is tudom :)

És mára itt a vége azt hiszem... ma elgondolkodtam, hogy lehet, hogy nem is írom tovább a blogot, mert annyira sokáig tart esténként, és nagyon nehezen veszem rá magam... viszont sok érv szól a folytatás mellett is, nem tudom még...

Még mielőtt valaki azt hinné: én csak néztem, nem wakeboardoztam :) És még egy "szolgálati közlemény": ha valaki többre kíváncsi Windsorról, mint amit leírtam (az szinte semmi), akkor olvassa el Gabi odavonatkozó napját: gabus-babus.blogspot.com/2010/05/windsorban-jartam-kiralyno-otthonaban.html. Ő nem volt ennyire lusta írni róla :)  Például azt sem írtam, hogy teljesen átvilágítottak bennünket és a táskánkat... Bocsi Gabi, remélem nem baj, hogy lopok egy kicsit :D

Elég rossz éjszakám volt: eleve későn feküdtem le, aztán háromnegyed 5-kor arra keltem, hogy az a valami (állítólag lehet egér, patkány, vagy akár mókus is), amit hetek óta hol kevésbé, hol jobban hallok, nagyon mozgolódik. Kb. 5 percig nézelődtem, tudni akartam, hogy egy légtérben van-e velem (mert amúgy nyitott ablaknál aludtam, tényleg nagyon meleg volt). Aztán még aludtam egy kicsit, majd kelnem kellett...

Yasmini és Seb még úsztak, háromnegyed 8 előtt jöttek ki a medencéből, fényképezgettek a víz alatt az új fényképezővel. Nem volt olyan jókedvében, nyavalygott, hogy nem akar suliba menni, be is szólt egyszer, de Karen jól letolta. Segítettem Sebnek a matek háziban, háromszögeket rajzolgattunk/tam, megmutogattam, hogy milyen fajtái vannak :)

Elmentek, én mostam, pakoltam, pollent törölgettem... Karen hazaért, sütött-főzött-kapkodott. Még sosem láttam így sürögni-forogni a konyhában :) Előkészítette a vacsit: Sheperd's Pie és lasagne Viviéknek és persze nekünk :) Küzben dumáltunk, meg azért vasaltam is. Karen elvitte Sebet a diszlexiás foglalkozásra, én lassan be is fejeztem a vasalást, de még kipakoltam a mosogatógépből, ettem egy kicsit, és meg is jött a Saionsbury's-es rendelés. Azt még hipp-hopp kipakoltam, aztán rohantam készülődni a suliba, mert biciklivel mentem (Gina ma nem tudott elvinni.)

Ekkor már Matt is itthon volt, fél 1-re várták a szocmunkás bácsit. Mondta, hogy szerinte Yasmin "túl van kompenzálva", ezért is viselkedik így az utóbbi hetekben. A reggeli után este aztán megint bunkózott, nem csak velem... és a következő percben már bocsánatot is kér, bár ez nem mindig mentség...

A suliban nem volt semmi, csak a szokásos. Éppen odaértem. És tök jó volt, kis nyári ruciban és szandálban voltam. Minden áldott meleg napot meg fogok becsülni, és úgy fogok öltözni, mintha az lenne ittlétem utolsó "forró" napja :)) Hazafele a gyerekek sulijánál találkoztunk, hazajöttünk, és szinte már mentünk is wakeboardozni, én persze csak nézni. Egészen közel van egy szép kis tó, oda járnak.

Csomót vártunk Viviékre. Ő a görög lány, aki Ronaldo barátnője. Ronaldo pedig Matt "üzlettársa" volt, többek között egy transzfercéget futtat, így van üzleti kapcsolatban Mattel. Nem mellesleg 28-29 éves, és dél-afrikai. Most pedig itt van nála látogatóban az öccse (Karenék tengap már mondták, hogy lehet, hogy ő is olyan jól néz ki, mint Ronaldo, és lehet, hogy pont nekem való:): hát, alacsony, széles, túl izmos, és nem szép. Viszont jófejek voltak mindhárman.

Úgy volt, hogy Sebastian mellett Ronaldo és Matt, valamint Charl, Ronaldo öccse wakeboardoznak, de mivel Ronaldo nem ért rá, Vivi pedig szeretett volna, így a két pasi helyét a lányok vették át :) Seb ment először, és Yasmin meg én mentünk fel a hajóra. Tök jó volt nézni is, csináltam egy-két videót. Ügyesnek tűnt a kissrác :D

Lement az egy óra, a lányok is, mindenki sorra került. Karen is ügyi volt, életében először :) Hazajöttünk, Karen csinált valami bólészerűt (Pimm's volt benne), majd beugrottunk a medencébe. Úszkáltunk, röpiztünk, Sebbel harcoltunk a víz alatt, majd letusoltuk Yasminit, kínkeservesen, összeveszéssel felöltöztettem, aztán megjött Ronaldo és megvacsiztunk. Karen egész finomat alkotott, most először fordult elő, hogy vendégek voltak, és nem Matt csinálta a kaját (egy kis salátát azért készített). A desszert után Karen lefektette a gyerkőcöket (Seb egyszer még kiszólt, hogy "Hallok ám mindent!" :)) Még dumáltunk kb. negyed 10-ig, aztán hazamentek.

Nagyon fura akcentusuk van amúgy, jobban kellett figyelnem. Mivel Karen angol dél-afrikai, és állítása szerint a "királynő nyelvét beszélik", na meg persze már jó ideje itt él, szinte semmi eltérés nincs az akcentusában. De ezek a srácok nem angol dél-afrikaiak, fehérek, de a fő nyelvük nem az angol volt, hanem az afrikaans. Vivi pedig tényleg úgy beszél, mint a Bazi nagy görög lagziban a görögök, de meg lehet érteni, az a lényeg :)

Csomót mesélt Charl a mai dél-afrikáról, pl. most vár a fegyverviselési engedélyére, mert sokszor jár sok készpénzzel, és ez veszélyes... Egyébként épületeket újít fel, illetve persze nem ő, hanem a fekete emberei. Mondta, hogy azért is csak fekete munkásai vannak, mert velük lehet lekezelően főnökösködni, nem kell velük olyan szépen bánni, mint egy fehérrel... És hogy nem volt rasszista, de az utóbbi években állítólag nagyon eldurvult a helyzet. Ezt amúgy már Karen is többször mondta, az ő anyukája is most kezdi "utálni" azokat, akik nem fehérek. Karen apukájához például már kétszer törtek be, legutóbb a saját házában szorították a kést a nyakához, a karját pedig hátra, úgy, hogy a válla sose fog többé rendbejönni... Meséltek még sok érdekességet, jó volt hallgatni...

Elmentek, elpakoltunk, még gyors elindítottam a mosogatógépet, még egy kicsit beszélgettünk, aztán elbúcsúztam. Hazajöttem, blogoltam, pakolásztam, most pedig tusolok és alszom.

Tegnap végül negyed 1-kor sikerült lefeküdnöm, háromnegyed 7-kor pedig keltem is. Nem volt semmi extra, Karen felöltöztette Yasmint, én addig elintéztem a szemetet. Annyira jó idő volt már reggel, hogy kint ettünk, nyugisan beszélgettünk. Mondtam, hogy ezen a héten csak a hétfő-csütörtök-szombat trió játszik munka-ügyben, pihennem kell egy kicsit :) Időben elindultak, majd Karen visszajött, mert Seb itthonhagyta az úszós cuccát... de ezúttal legalább eszébe jutott :)

Mostam (ma nem volt olyan rengeteg, mert egész hétvégén fürdőruhában voltak, és Karen egy adagot már kimosott), de persze az ágyneműk még mindig műsoron vannak, illetve ma csak Karenéké. Durva, hogy több, mint három hete bírja Thula, na meg mi... de mostmár tényleg elfogy... nem baj, van helyette sárga virágpor, egyre több... tényleg minden sárga: bent minden, a medence, minden... Karen mondta is, hogy hétvégén kétszer is felmosott, pedig nem szeret hétvégén takarítani :) Mert hétköznap igen? :))

A kupi amúgy most nem volt vészes, egész tűrhető állapotok voltak. Pakoltam, fürdőszobákat takarítottam, porszívóztam, majd felmostam. Közben Karen is hazajött, elment, hazajött... mutatott videokat gyerekekről, akik már túl vannak az SDR-en. Komolyan elképesztő, hogy néhányukkal, akik előtte is megfelelő állapotban voltak, mire volt képes ez a műtét... JÁRnak!!! De Yasmin messze az egyik legrosszabb állapotú, legalábbis azok közül, akiket Karen a facebookról ismer. Dumálgattunk erről az egészről, hogy milyen nehéz dolguk/dolgunk lesz, stb...

Matt is hazaért, ma is rövid napot tartott. Már dél volt, úgyhogy én elvonultam egy kicsit, de mivel Karen meginvitált napozni és pancsizni Lisaval meg vele, nemsokára vissza is mentem. Elrendezgettem a ruhákat, aztán kifeküdtem napozni. A 30 fokban bűn lett volna bent maradni... 1 után megjött Karen és Lisa (Dave Lisaja, a kevésbé aranyos, nem a fejfájós). A Jaguarral jöttek, de Karen mondta, hogy nem fogja többet vezetni, túl félelmetes :) Először is mondták, hogy nekem nem lenne szabad velük napoznom, mert szebb a hasam :) Hát, mondtam, hogy köszi, de ha most ilyen, nem tudom, hogy két gyerek után hogy fogok kinézni... Azért nem panaszkodhatnak ők sem.

Napoztunk, úszkáltunk, és pezsgőztünk, délután 2-kor, a medencében, mint valami filmben :) Ők háromra elmentek a gyerekekért, én pedig még lubickoltam egy kicsit, majd bementem, onnantól már figyelgettem a sonkát a sütőben. Tudtam, hogy nem fognak korán hazajönni, mert Yasmin a fejébe vette, hogy vesz egy vízalatti fényképezőt, és vett is, ráköltötte az összes pénzét. Na mindegy, amíg vártunk, dumáltunk Mattel, aki addigra visszaért a kertből (van egy kiskertjük, telkük valahol mindenféle zöldségekkel). Sokminden szóba került, hogy milyen jól működik köztünk ez az au-pair-család viszony, én jövök ki eddig a legjobban Yasminnal (Alinaval minden nap vitatkoztak, Saniaval pedig kijött, de ő nem a "legokosabb") (És Alina senkivel nem beszélgetett, Mattel is állítólag csak kétszer a majdnem egy év alatt). És mivel nehéz időszak lesz a műtétek után, és jövő év elején valószínűleg a csípőjét is megműtik, lehet, hogy majd elbeszélgetnek velem egyszer, és megkérnek, hogy maradjak tovább, bár még sose volt au-pairjük egy évnél hosszabb ideig, ezt nagyon át kell gondolniuk. De tudják, hogy igazából még én sem tudom, hogy melyik országban szeretnék lenni jövő ilyenkor... Meg mondta, hogy akárhogy alakul is majd ez a hosszabbítás-dolog, ha úgy gondoljuk mindketten, maradhatok a cégnél dolgozni. Az admin-részlegről is beszéltünk megint... hát, józanon sincs jobb véleménnyel róluk, mint mikor kicsit ittas volt...

Már 4 is elmúlt, mikor hazaértek a fényképezővel és két vízipisztollyal. Rögtön sikerült is összeveszniük egy jégkrémen... A desszert után megvacsiztunk, ahhoz is kaptam pezsgőt. Mondtam megint (már Karennek és Lisanak is mondtam korábban a medencében), hogy valószínűleg visszasírom még ezt az időszakot egyszer :)

Elpakoltam, majd csobbantunk Yasminival és Sebbel. Sebet elvitte teniszre apu, így Karen is csatlakozott hozzánk. Lubickoltunk még, majd szépen sorban letusoltunk kint. Én azzal a lendülettel el is búcsúztam, majd pillanatok alatt összekaptam magam, és elindultam az irodába. Előtte még odaköszöntem Pauline-éknak, akiknél ezer éve nem látott vendégek voltak/vannak, merthogy itt is alszanak. Mondta, hogy ne dolgozzak túl sokat! :)

Bent csak Natalie volt 8-ig, meg pár srác a sales-eseknél. Ment az Anglia-Mexikó meccs a tv-ben, és az egyik srác kérdezte, hogy Magyarország kint lesz-e a vb-n?? :))) Hát, mondtam, hogy nem, azok az idők már sajnos jóideje elmúltak... A pakisztáni srác pedig megszólalt, hogy "Puskás pedig egy igazi legenda volt". Aztán meg azt mondta, hogy a két jó dolog, amit Magyarország adott a világnak, az Puskás és a gulyás. És röhögött, hogy milyen jól rímel :) És azt is mondta, hogy tudja, hogy kijuthattak volna, de elszúrták...

10-kor hazajöttem, tök jó idő volt még akkor is. Fújt a szél, de rövidgatyában, kardigánban, papucsban nem fáztam. Hazaértem, blogoltam, és megint éjfél lett rám...