Au-pair vagyok Angliában

7 után csak úgy kipattantam az ágyból, ugyanis sikerült negyed 11-kor lefeküdnöm tegnap :) 8-kor már indultam is, tök simán odataláltam az általam eddig biciklivel még meg nem közelített állomásra. Jó korán oda is értem, vagy negyed órát vártam a vonatra.

A vonaton a rengeteg üres hely ellenére leült velem szembe egy vélhetően indiai pasi, aki többször is megszólított, legelőször még a peronon. Ilyenekkel, hogy van-e jegyérvényesítő?,stb...; kérek-e red bullt, miért nem?, tegyem el! neki kettő van; kérek-e bountyt? miért nem?; diák vagyok-e? mi az az au-pair?; buszra is jó-e a travelcardja? honnan tudom, hogy igen? :), stb... ahányféle kérdés, annyi alkalommal szólt hozzám :) én pedig próbáltam beletemetni az arcomat a füzetembe :)

Beértem, volt még egy kis időm, amíg Anitával találkoztam, úgyhogy elmentem WC-re. 30p volt, de csak egyfontosom volt. Megkérdeztem egy pár embert, hogy fel tudják-e váltani (mert beengedőkapu volt), de nem jártam sikerrel. Aztán kiderült, hogy van egy pénzváltó automata fent, úgyhogy igénybe vettem. Tök jó, bedobsz egy egy- vagy kétfontost, nem is kell megnyomnod semmilyen gombot, és kiadja az aprót lent.

Befutott Anita is, jobban mondva egy kicsit még ő várt rám :) Vettünk egy capuccinot, szerzett térképet, leültünk és megbeszéltük, hogy hova menjünk először. Elmetróztunk a Trafalgar térre, meg akartam nézni, hogy most mi van a Bert által épített épületben. Semmi extra: könyvesbolt és kávézó lenn, fent pedig valószínűleg irodák, ahogy Karen sejtette. Innen elsétáltunk a Buckingham Palotához a St. James parkon keresztül, ami valami gyönyörűséges :) Mondjuk az idő is kitett magáért: nagyon meleg volt és ma is csodálhattuk a teljesen felhőtlen eget! A címem is erre utal, mintha nem is Anglia lenne :) Szóval láttunk nagyon szép virágokat, például érdekes, duplaszirmú tulipánokat. A Buckingham Palotánál valami történésre vártak, le volt zárva az út egy része, és masírozó zenekarok jöttek két irányból is. Nem tudjuk mire készültek, eljöttünk. A Hyde parkban folytattuk a sétát, ami egyáltalán nem nagy durranás szerintem. Nem is voltunk sokáig. A metrómegállónál a térképet böngésztük, mikor megszólított bennünket egy magyar srác, hogy hova akarunk menni. Valószínűleg magunk is rájöttünk volna, de így egyszerűbb volt, és jófejség volt tőle :)

Innen elmetróztunk az Oxford Circus-hoz, ahol aztán belevetettük magunkat a boltrengetegbe. Na jó, ez így túlzásnak hat, mert csak két boltba: a Mangoba és a Zaraba. Én nem vettem semmit...ott...gondolkodóba estem, de nem. Anitának aztán kettő körül haza kellett mennie, úgyhogy még ettünk egy fagyit a mekiben, aho én el akartam menni WC-re, de akkora sor volt, hogy nem tettem... Elkísértem Anitát a metrómegállóhoz, ahol megint masírozó zenekarba "ütköztünk", de ők nem voltak pirosban és szőrös sapiban. Tök vicces volt, mert csak úgy a semmiből tűntek elő, és szépen belemeneteltek a forgalomba, a vezető pasi kitette a kezét, és kész :)

Tehát egyedül maradtam, még benéztem egy-két boltba, és a H&M-ben sikerült is egy kisebb vagyontól megszabadulnom. És nem mellesleg jegyzem meg: egy fekete cucc sincs a ruhák között, amiket vettem :) Mivel nagyon elfáradtam, és a Nextben vásárolt kiscipőm a nap végére feltörte a lábamat (nekem szinte minden cipő feltöri egyébként), hazafele vettem az irányt. Pont elértem az öt óra körüli vonatomat. A vonaton ma tanultam egy új szót: "rear". Hát szégyen-nem szégyen, eddig nem ismertem. És egyáltalán nem volt mellékes a jelentése, mert ezen kívül mindent értettem: a vonat egy részét le fogják kapcsolni, és akik ide meg ide mennek, azok a vonat "rear" részébe üljenek. Hát meg is kérdeztem rögtön, hogy mit jelent, azt mondták, jó helyen vagyok :) És egyébként a hátsó részét jelenti.

A vonatállomásról szépen hazatekertem, még akkor is nagyon jó idő volt. Komolyan elgondolkoztam, hogy beugrom a pubba, de csomóan ültek kint, kicsit gáz lett volna leparkolni a bringámmal meg a nagy H&M-es szatyorral :) Itthon átmentem Karenékhez megkérdezni, hogy akkor holnap fél 8-e, merthogy kezdődik a suli, ha minden igaz. Yasmini második mondata felém a hogylétemről való érdeklődés után az volt, hogy megvan az időpontja az SDR-re: augusztus vége. Mivel ma voltak vendégeik (a görög lány és a pasija), kaptam kétféle salit meg Vivi által készített dél-afrikai sütit. Szóval megvolt a vacsim is :)

Hazajöttem, skype-oltam Gabival vagy 2,5 órát, aztán felhívtam anyust is. Most háromnegyed 11 van, letusolok és alszom. 

Mivel 2 után feküdtem le és háromnegyed 8-kor keltem, ez az éjszaka sem a pihentető alvásról szólt. Elkészültem, megetettem Thulát, aztán elkerekeztem a dolgozóba, ahol ma is bolondok háza volt, és lesz is még egy darabig, mert ugye sokan nem tudnak hazajönni, még többen nem tudnak elmenni... de rengetegen telefonálnak olyanok, akik a jövő hétvégi indulás miatt aggódnak...

Először jegyeket csináltam, aztán kiküldtem csomó e-mailt, és egyeseknek postán (is) kellett. Az utolsó órában pedig újra API-ztam. Észre sem vettem igazából, olyan gyorsan eltelt ez a 8 óra. Kb. egész nap szólt az "élvezetes" zene: nagyon nehezen lehetett elérni az Easy Jetet, 3 órán keresztül tartották a vonalat és hallgattuk a kihangosítón keresztül, hogy mikor veszi már fel egy ember. Nem gép, ember :) És ezt több telefonon, többször... Próbáltam ma minél kevesebbszer megszólalni és segítséget kérni, volt így is elég bajuk szegényeknek!

Kay egyébként mondta, hogy valamikor elmehetnénk egy ismerkedős estre, mert van 2 viszonylag új lány rajtam kívül. Csak nagyon nehéz összehozni, hogy mindenkinek jó legyen, de örülnének, ha én is mennék. Hát, én is örülnék. Gondolom nem olyan "posh" az az olasz étterem, amit említett. És ma is kaptunk finomságot, én egy kis fánkot választottam, meg aztán az egyik pasi mindenkinek adott egy nagy dínós gumicukrot, aminek olyan íze volt, mintha szappanba mártották volna, de komolyan... a színe pedig pontosan olyan volt, mint a narancssárga szövegkiemelőé :)

Szóval ennyi volt a munka. Hazafelé a hídon találkoztam Virginie-vel, a svájci csajjal, akivel együtt jártam angolra, és Frimley Greenben lakik (szerdáig, mert Brightonba költöznek). Nem nagyon járkál sehova, mert már van két gyereke, ezért fordulhatott elő, hogy most a híd lábánál többet beszélgettem vele, mint eddig összesen :) ...mindezt  gyönyörű napsütésben, egy felhő sem volt az égen...

Hazaértem, kifújtam magam, aztán a gyerekek már meg is "támadtak" facebookon. Megtudtam, hogy reggel láttak, mikor bicikliztem a munkába :) Úgy látszik még mindig nagy szám nekik a chatelgetés. Karen röhögött a hét elején, hogy szegény Vikinek mostmár tényleg nem marad egy perc "privacy"-ja sem :) De mivel nem órákig beszélgetünk, nincs ezzel semmi gond.

Skype-oltam anyussal meg aztán Körivel is, aztán még szöszöltem egy kicsit, majd  letusoltam. Írt sms-t Tiina, a régen látott finn lány, hogy menjek velük ma bulizni, ha már a múltkor kétszer sem jött össze. Hát most sem, tényleg ki kell magam aludnom mostmár, utolért, érzem :) Mostanában nem is raktam fel ilyen korán a bejegyzést, és most végre korán le fogok feküdni! :)

Úgy volt, hogy fél 9-re jövök, és kb. 9 körül indulnak a nyaralóba, de negyedkor hívott Sebastian, hogy már elindultak, és szóljak nyugodtan, ha bármire szükségem van. Szépen átballagtam a laptoppal és a vasalandó ruháimmal. Elkezdtem pakolászni, közben megreggeliztem, fürdőszobát takarítottam, aztán vasaltam. Ja, és persze megetettem Thulat, miután telefonos segítséget kértem Karentől, merthogy nem tudtam eldönteni, hogy a kutyakaja-maradék tegnap estéről származik vagy már ma reggelről. Na és a gyógyszerezés sem az én feladatom volt, ugyanis napok óta kétféle gyógyszert eszik Thula a fülfertőzésére. Többek között ezt akartam kérdezni fél 9 és 9 között :) de a kisangyal már nyilván fent kukorékolt 6-kor, és gondolom sokkal hamarabb kész lettek, ha nem kell Yasminra várni, minden gyorsabb :)

A délelőtt folyamán mostam is, ágyneműt húztam, aztán mikor az itteni teendőimmel végeztem, hazaugrottam és tisztára varázsoltam a kis lakásomat. Utána persze visszajöttem, szegény Thula nagyon magányos, és biztos, hogy a füle is fáj. Nyüszít néha és követ mindenhova, bámul a bejárati ajtóra... És szinte nem is ment ki egész nap, csak amikor muszáj volt neki, még Holly-val sem játszott...

Visszavarrtam a kardigánom leszakadt gombjait, közben skype-oltam Orsival, meg anyával is két szót. Ezután főztem tejbegrízt, olyan finom volt, és olyan kevés, sajnos! Közben rendezgettem a megszáradt és még vizes ruhákat, ki is vasaltam egy-két pólót meg inget, kedden annyival is kevesebb lesz. Ja, és valami van a mosógéppel, pedig állítólag nem régi darab. Mosott meg minden, de a végén a centrifugázáskor nagyon furi hangokat adott ki. Ez volt a 4. adag ma, a fürdőszobaszőnyegek.... és Pauline-t is behívtam, mikor kint kereste Hollyt, hogy szerinte mi van... mondta, hogy szerinte kapcsoljam ki. Azt tettem, és szerencsére ez már annyira a végén volt, hogy szinte teljesen ki voltak centrifugázva.

Szóval főztem-varrtam-vasaltam, majd nekikezdtem az almás muffinnak. Karen mondta a héten valamelyik nap, hogy használjam el az almákat nyugodtan, ha akarok sütögetni. Mondtam, hogy akkor csinálok ma, így holnap ők is tudnak belőle enni meg én is tudok vinni a munkába. Tök finom lett szerintem :)

Utána még egy kicsit beszéltem anyusékkal, de mivel szerintük skype-on keresztül is néha elviselhetetlen vagyok, na meg tényleg menniük kellett :), rövidre fogtuk. Bejegyzést írtam, mosogattam, aztán msn-eztem egy lánnyal, aki iwiwen írt korábban, mert 2 hét múlva jön a környékre au-pairkedni 3 fiúhoz, és Hajni, a közvetítő lány irányította hozzám. Remélem tudtam neki segíteni :)

Ezután megetettem Thulat, a menüje már vagy 2 hete: száraz kutyakaja olivaolajjal leöntve, na meg az esti gyógyszer. Aztán fél 7 körül hazamentem, útközben beugrottam Pauline-ékhoz, vittem nekik egy kis muffint. Láthatóan nagyon meglepődött (azon is vittem, de azon még jobban, hogy én csináltam) és nagyon örült. Volt "ügyes lány", "köszönöm, hogy gondoltál ránk", és "thank you ever so much"-tól kezdve minden :)

Otthon letusiztam, elkészítettem magam, aztán visszajöttem szegény magányos Thulahoz. Én nyilván nem vagyok elég neki, nem puszilgatom és ölelgetem úgy, mint a gazdik, csak néha megsimogatom... És azért hozzászokott, hogy legalább Shaka vele van, de már ő sincs ugyebár...

9 előtt megjött Gina, pont mikor elkezdtem Gabival skype-olni, meg anyus is akkor hívott. Beszélgettünk, ettünk a muffinomból, ittunk teát meg vizet :) Karen még írt egy köszönő sms-t, amiért vigyázok Thulara, de a valódi cél valószínűleg az volt, hogy közölje, hogy el ne felejtsem kiengedni egy percre, és megetetni reggel :)

Kiengedtem, bezártam, aztán 10 után elmentünk a pubba kocsival. Rengetegen voltak, csomó fiatal is. Először ittunk egy Guinisst, aztán vodka-cranberryt, na meg kértem a kis chillis finomságunkból is megint :) Az egyetlen említésre méltó a hogylétemről érdeklődő pincérfiún kívül egy borzasztó ronda nő, aki a botoxszal és a szolival valószínűleg pont az ellenkezőjét akarja elérni. Nagyon durva volt, egyszerűen nem tudtad róla levenni a szemed... természetellenesen kisimult és barna volt az arca, még nekem is több ráncom van, mint neki...

1 körül jöttünk el, szerintem már közeledett a záróra, pillanatok alatt kiürült a kis hangulatos pub. Gina volt olyan kedves és hazahozott, befejeztem a bejegyzést, most pedig alváshoz készítem magam és bedőlök az ágyba :) Holnap is hosszú napom lesz, még így is, hogy lemondtam a talit Annaval.

Fél 9-re mentem át, Karen már készülődött a Sainsbury's-be, Sebastian fetrengett a szobájában, nem érezte magát valami jól. És Karen sincs jobban már napok óta, úgyhogy ma este elmegy orvoshoz, és ha már ott van, érdeklődik még ortopédus-ügyben Yasminnak. Én gyorsan megcsináltam mindent (pakolás, lépcső, portörlés, tükrök, posrzívózás), kimostam Yasmini ágyneműjét, aztán pont hazaért Karen. Sebastian egyébként éppen pakolt a Wii-s fiókjában, mikor bementem, büszkén közölte is velem, ha nem láttam volna :) És tegnap azt is elújságolta, hogy a szülinapi partyn bowlingoztak, és találjam ki mennyit gurított... és persze ő nyert, úgyhogy megbocsátotta, hogy hétfőn jobb voltam :)

Mivel tegnap mondtam, hogy csinálni szeretnék hagymalevest, Karen hozott hozzá alapanyagokat, így elkezdtem főzőcskézni. Innentől már csak ezt csináltam, miközben beszélgettünk. Jövő hét pénteken megy ahhoz a doktornőhöz, akit Anna ajánlott. Telefonálgatott, hogy szüksége lenne a röntgenfelvételekre... meg is kapja, 50 font ellenében. És nem lehet csak úgy bemenni érte telefonálás után, e-mailt/levelet kell írni. Karen a levelet választotta, nekem kellett volna bedobnom egy olyan postaládába, ami mellett minden egyes alkalommal elmegyek, akárhova is megyek biciklivel, de még soha nem vettem észre :) és most sem... úgyhogy a postán adtam fel. Este hazafele egyébként észrevettem, mert nagyon figyeltem, és tényleg ott van, csak soha nem gondoltam arról a piros oszlopról, hogy az egy postaláda... engem inkább az otthoni vízcsapokra emlékeztet :)

Szóva még délelőtt megcsináltam a levest, megkóstolták, ízlett nekik. Még Bert is belekóstolt, mert pont ott volt :) Megkaptam a csekkemet, meg egy csomó mindent hétvégére, meg már tegnap is kaptam egy pár cuccot. Aztán dél körül én eljöttem haza, ők meg elindultak biciklizni. Elkészültem, aztán betekertem Camberley-be. Vásárolgattam kicsit, ismét cipőket, meg egy-két pólót. És a bankot is elintéztem, most először teljesen segítség nélkül váltottam be a csekket az automatánál :)

4-re aztán megérkeztem az irodába, ahol bolondok háza volt ma az izlandi vulkáni hamu miatti reptérlezárások miatt, biztos hallottátok. Egész nap égtek a vonalak és jöttek az e-mailek... Jutalmul a lányok kaptak pizzát, és én is, bár nem mondhatni, hogy megdolgoztam érte, de azért persze jól esett :) Matt titkárnője nagyon kedves volt velem ma is, poénkodott, hogy bár angolt tanulni jöttem, ne mindent jegyezzek meg, amit ezek az őrült lányok mondanak :) És a többiek is jó fejek voltak, egy-két bácsi is érdeklődött, hogy minden rendben van-e... Szépen mindenki elszivárgott, a többség 7-kor, aztán Louanne 8-kor, szipogós Nikita pedig 9-kor. Louanne-tól megkérdeztem, hogy miért nem használ zsepit? Szerinte allergiás. Mondtam, hogy az rendben van, de az nem zárja ki a zsepihasználatot :) Meg mondta, hogy vicces, hogy én is észrevettem... hát hogy a fenébe ne vettem volna észre??? Mondtam, hogy mikor a család kérdezte, hogy van-e valami, ami nem tetszik itt, ez az egy volt az... Szerinte is mondhatnék Nikitanak valamit, adhatnék zsepit, mindenki örülne neki... Mondjuk azt nem értem, hogy valaki miért nem képes közülük megmondani neki, hogy gusztustalan, idegesítő, és nem szép dolog a többiekkel szemben... nagyon vigyáznak egymás lelkére ezek az angolok...

Szóval az utolsó órámat teljes magányban töltöttem az adminos felében az irodának. Tök vicces volt, mert 10 előtt odajött egy 50 körüli pasi, hogy én hol voltam eddig, honnan kerültem ide. Nem is igazán értettem először, hogy mire gondol. Merthogy olyan csendben vagyok... mondom jóhogy csendben, kihez beszéljek, ha egyedül vagyok? :) Aztán kérdezte, hogy mióta vagyok itt? Gondoltam a cégnél, és mondtam, hogy két hete. Nem, ma mikor jöttem. 4-kor. És meddig akarok maradni? Mondom ez az utolsó e-mail, aztán kikapcsolom a gépet és megyek. Ja jó, mert zárnak, és remélte, hogy nem akarok 2-ig dolgozni :) Egyébként ma is jegyekkel kezdtem és visszaigazoló e-mailekkel folytattam.

Hazakerekeztem, hát mi ne mondjak, majd befagyott a fenekem. Készültem, vittem egy extra kardigánt a hazaútra, de nyilván egy kesztűt is eltűrtem volna... Hazaértem, aztán beszéltem Gabival megint egy csomót skype-on. Ma volt a szülinapja, és a bolond "anyjának" is, és szerencsére úgy tűnik nagyon jó napja volt, remélem normálisabban bánnak vele, hátha új időszámítás kezdődik így a 2,5 hetes "szellőztetés" után... igazán megérdemelné :)

Jaj, Yasminiékról nem is írtam. Bár olyan sokat nem tudok róluk, mert ugyebár dél óta nem találkoztam Karenékkal. Tegnap azt hiszem írtam, hogy speckó székkel sétálgattak a tengerparton, stb. Este pedig Granttel, Matt bátyjával vacsiztak, aki ott él, és Yasmin nagyon szereti. Ma este pedig - ha minden jól ment - Rick Stein éttermében vacsiztak, megünnepelték a házassági évfordulót :) Holnap pedig egyesül a család a nyaralóban.

Immár fél egy van ismét, még tusolok, hajat mosok, aztán alvás. Reggel fél 9-re megyek.

Mikor 9-kor átjöttem, Karen éppen e-mailt írt az amerikai orvosnak, mert a tegnapi vélemények megint felvetettek egy csomó kérdést. Ugyanis Anna szerint nagyon rossz ötlet először az SDR-t csinálni, mert a duplaműtét után fél évig nem lesz képes fiziora, egyenes lábakkal speciális székben fogja tölteni valószínűleg az időt, tehát a műtétig elvégzett munka mind kárba veszne. Röviden ennyi a lényeg. A másik dolog, ami aggodalomra ad okot, hogy az a pasi, aki tegnap megnézte és kért még két hetet, valami új eljárással szeretné helyrehozni a lábait, amit még csak egyszer! csinált (a térdébe tenne csavarokat kívül-belül, stb.)... Anna tegnap ajánlott Karennek egy másik orvost, úgyhogy az ő véleményét is kikérik. És Karen ezért kérdezte meg most Dr. Parkot, a kinti orvost, hogy mi az oka, hogy ők előbb csinálnák az SDR-t? Már válaszoltak is, és ahogy sejtette, az ok az idegekkel van összefüggésben: merthogy az SDR közben eltávolítják az utolsó csigolyát, hogy hozzáférjenek a területhez, ahol dolgoznak. Utána elektrosokkolják az idegeket, és így nézik meg, hogy melyik marad és melyiket vágják el. Nyilván más a helyzet, ha előtte már fixálják a csípőjét és a lábait...

Most ha ezt egy orvos olvasná, biztos kiakadna, de konyhanyelven kb. ez az eljárás. Legalábbis Karen nekem így magyarázta. És a legnagyobb félelmük (a bénuláson, és egyéb veszélyeken túl), hogy túlságosan ellazítják, és gyengébb lesz, mint valaha. Örök életére. És a csípő- és lábműtét(ek)re visszatérve: van egy orvos, persze ő is Amerikában, aki másfajta eljárással dolgozik, mint az itteniek, az egyik legjobbnak mondják, most Karen ennek próbál utánajárni. Ő nem "vagdosná" szét szegény Yasmini lábát, és nem vágná el az izmot/ízűletet, ami a felépülés szempontjából sokat jelentene. Úgyhogy ez tényleg egy hatalmas dolog, borzasztó nehéz döntés. Sebastian mondta is Karennek, hogy ha ma este együtt lesznek, tudna-e mosolyogni, mert Matt tegnap végig nagyon búskomor volt rugbyzés közben. Ami persze érthető. Ezt nem is ragozom tovább... "hiába" a pénz (persze nem hiába, nem kell anyagi segítséget kérniük, stb...), de ugynanúgy megvannak a dolgok, amik miatt halálra aggódhatják magukat.

Egyébként 9-re már megnéztek egy filmet Sebastiannal, mert Yasminék fél 7 után indultak. Sebastian állítólag mondta, hogy "Come on mum, let's live Sebastian's life!" :) Yasmin amúgy 9-ig valamikor egyszer már telefonált anyunak :) Végül fél 12-kor értek oda Cornwallba (ez a megye, a város nevét nem tudom, mert mindig csak így emlegették :) Én elkezdtem pakolászni. Jó volt, mert 10 fele elmentek vásárolgatni, dvd-kölcsönzőbe, stb, szóval tudtam haladni. A szokásos után letakarítottam a szekrényajtókat a konyhában, majd port töröltem Seb szobájában, és az üvegajtókat is megcsináltam a konyhában, hogy holnap kevesebbet kelljen. Közben kimostam a saját ruháimat is, úgyhogy mikor mindennel végeztem, áthoztam a laptopot és "őriztem" a szárítógépet. Pont megmelegítettem a tegnapi lasagne-maradékot, amikor hazajöttek. A bankban simán beváltották a megragasztgatott 20 fontost, szóval tudott belőle távirányítós repülőt venni :)

Ezután átjött Jamie, aztán Pauline is. Karen neki is elmagyarázott mindent. Közben pedig élvezhettük a kutyák társaságát. Azt hiszem még nem írtam, hogy Holly mostanában milyen sokat vendégeskedik nálunk. Asszem két hete kivették a méhét, és nem játszhattak együtt vagy 1,5 hétig, nehogy felszakadjon a seb. Na az újralátás öröme még mindig tart, azóta többet van itt, mint eddig összesen...persze Viki nagy örömére...

2-re elvitték Sebastiant teniszre, aztán visszajött Jamievel, akiért pedig jött Leigh, Matt bátyja. Karennel még beszélgettünk kicsit, aztán 3 fele hazajöttem.

Fél 6-ra kellett csak visszajönnöm, mert a tenisz 5-ig tartott. És igazából semmit sem csináltam. Összehajtogattam pár ruhát, a helyére vittem, és megetettem Thulat. Ennyi. Karen omlettet csinált, salátával és sült krumplival. Mivel Seb a szobájában volt és a szünetre való tekintettel ott is evett, Karennel "édeskettesben" töltöttük az időt negyed 8-ig, akkor jöttem haza. Megint nagyon jót beszélgettünk: a műtétről, arról, hogy Seb hogy éli meg ezt az egészet, hogy Yasmin fogyatékos, na meg szót ejtettünk Yasmin természetéről is. Röviden annyi a lényeg, hogy Yasmin is megmondta neki, hogy szigorú vagyok, de kedves. És Karen szerint is jól kezelem, tudja, hogy ha felemelem a hangom, annak oka van. És szerinte az előző au-pair is ott rontotta el, hogy nem húzta meg a határt az elejétől fogva, és végül ez vezetett a rossz viszonyhoz. Na meg a "robot" szót használta rá, mert nem beszélgetett a gyerkőcökkel, és mondta, hogy hallja, hogy én mindig, pl. tusoláskor is beszélek Yasminhoz. És állítólag élete legnagyobb hibája volt 8 hónap után még 3 hónapot adni ennek a mérges viszonynak Elinaval... Egyébként Saniaval, aki eddig a top-au-pair, akivel ma is jóban vannak, szóval vele is megromlott egy kicsit a végére a dolog. Ki tudja, lehet, hogy engem is utálni fog pár hónap múlva... Ja, és azt is hozzátette, hogy nem irigyel egyikünket sem, nem hibáztat senkit az eddigiekért sem, mert nem a mi gyerekeink, tudja, hogy nagyon nehéz. Főleg Yasminnal.

Ez az egész abból jött, hogy Karen mondta, hogy Yasmini (aki egyébként vagy 5-ször felhívta anyut ma) biztos nagyon lefárasztja majd Mattet, aki péntek este nem fog élni. Pedig Matt türelmes (persze, mert csak este találkoznak lényegében), dehát 3 nap az 3 nap... Erre mondta, illetve kérdezte Karen, hogy Yasmin nagyon fárasztó, ugye? Igen. Szerinte ha reggel nem programozod be az agyad felkeléskor Yasmin idegesítő dolgainak elfogadására, akkor nem megy. Hát igen, ezt csinálom én is sokszor. De mondtam, hogy néha így is elszakad nálam a cérna, ebből jöttek a fentiek.

Sebastian egyébként nagyon jól kezeli szerintem ezt az egészet, ebben Karen is egyetértett. Sokszor mondja azért, hogy jó lenne, ha máshogy lennének a dolgok... És mondtam, hogy nagyon okosan kezeli ő is Yasmin nehéz természetét, persze néha nála is elrúgja a pöttyöst a kisasszony... És Karen reméli, hogy ha majd felnőnek, sokat fognak egymásnak segíteni,  bár szerinte inkább Seb fog segítségre szorulni, mert nem lesz pénze :) Szerintem most sem rossz testvérek amúgy. Gyerekek, de nem rossz testvérek.

Szóval negyed 8 fele hazajöttem, skype-oltam anyáékkal, aztán Gabival. Szegénynek indulnak a dolgos napok, az őrült család hazaért Amerikából. Abba kellett hagynunk, mert a lusta "anyukája" megkérte, hogy menjen el "apuért" az állomásra, mert ő borozott, és amúgy is fáradt... azért van bőr a képén...

Netezgettem, aztán megnéztem A tizedes meg a többiek című filmet. Nagyon tetszett,  olyan jókat kacagtam rajta itt magamban, bánom, hogy nem láttam korábban... Most háromnegyed 1 van, most lett vége. Már megyek is aludni, holnap fél 9-kor kezdődik a "műszak".

Reggel már akkor "beszéltem" a gyerkőcökkel, mielőtt átjöttem volna. A szokásos reggeli netezgetésem közben felmentem a facebookra, ők egy ideje már fent voltak, és Karen mondta utána, hogy Seb felkiáltott, hogy "Viki fent van a facebookon, beszélni akarok vele!!". Úgyhogy mindketten írogattak, nagyon élvezik a kis emotikonokat :) Seb írta, hogy haladjak, stb. Aztán 8-kor átjöttem... Hát szegény Karen nem érzi jobban magát. Mondtam, hogy talán nem kellett volna vasárnap is egy szál nyári ruhában mennie a kerti partira :) De szerinte ez nem számít :D

Felöltöztettem Yasmint, elkezdtem pakolászni, de Seb állandóan segítséget kért, nem boldogult a weboldalakkal, elvégre ő még most ismerkedik a számítógéppel. "Bekönyvjelzőztem" neki azt a négy oldalt, amit látogat, aztán segítettem jelszómódosításban, stb. Karen és Yasmini aztán elmentek az orvoshoz, és mivel Matt is ment, lepasszolták neki a laptopomat, hogy oda tudja adni az infos pasinak az irodában. Nem, nem romlott el, csak az vírusirtóm mondja már egy hete, hogy nem vagyok teljesen védett. És mivel a pasi azt állította, hogy 15 hónapra kaptam, gondoltam én vagyok a butus... de kiderült, hogy nem, és tényleg csak 1 hónap az a 15, szóval rárakott egy másikat, egy ingyeneset, amit én is le tudtam volna tölteni :)

Én közben mostam (tegnap egyébként minden mosást Karen indított, és ma is egy-kettőt), kicseréltem Sebastian ágyneműjét is. Jött egy "builder" megint, már nem tudom hanyadik... úgy látszik senki nem tud olyan árat és időpontot ajánlani, ami jó nekik. Úgyhogy április végén tuti nem kezdenek el bontani és újraépíteni. Szóval ott tartottam, hogy pakoltam, porszívóztam, aztán elkezdtem vasalni, amíg haza nem értek Yasminék. Karen kirohant a kertbe, mert már itt volt a medencés pasi (valami van a jacuzzi-résszel), úgyhogy szeleteltem a gyerkőcöknek baguette-et és visszamentem Karenék szobájába vasalni. Összesen ha 10-szer nem ugrottam neki, akkor egyszer sem. Yasminnak mindig szüksége volt valamire. Végül fél 1 körül fejeztem be. Még elrendezgettem a ruhákat, Karen elmesélte, hogy mi volt az orvosnál.

Az orvos amúgy nem teljesen áll az SDR mellett. Szerinte még szükség lehet néhány idegre azok közül, amiket elvágnak majd - és félő, hogy annyira legyengül tőle, hogy például nem lesz képes arra sem, amire most: öltöztetésnél megkapaszkodni bennünk, és felállni. Még akkor sem, ha a csípőjét és a lábait megműti. De azt biztosan állította, hogy ezt a két műtétet megcsinálja, mert azokra mindenképpen szükség van, SDR ide vagy oda. Az is lehet, hogy egy alkalommal, de ezen még gondolkodik, mert elég nagy műtét mindkettő. Azért kért két hetet, megbeszéli néhány kollégájával, és utána alkot véleményt.

Még Karenéknél voltam, mikor felhívott Gina, tegnap este érkezett a majdnem 2 hetes otthontartózkodás után. Pénteken valószínűleg pubozunk egyet, miután "kutyasitteltem" kb. 10-ig :) - Karen tegnap megkért (mert Sebbel péntek reggel lemennek a nyaralóba és ott egyesül majd a család, szombaton jönnek vissza). Mondta, hogy nyugodtan mehetünk hozzájuk is, ha vendégem jön. És ne gondolkozzak rajta, menjek pubozni, fiatal vagyok, nem baj, hogy 9-től dolgozom.

Itthon olvasgattam a kis angol szavaimat, volt egy órám. 2-kor visszamentem, mert Karen elvitte Sebet az egyik barátjához, akiktől együtt indult a banda Wokingba, egy szülinapi bulira, és kellettem Yasmin mellé - aki nagy kártyagyártásba kezdett Karenék csütörtöki  házassági évfordulójára, anyunak-apunak külön. Nagy titokban kellett segítenem neki, el kellett dugni, ha jött Karen, stb... És az én flyereimből is nyomtattunk egy párat, 6-ot :) kicsit meghülyült a nyomtató :D

Ezután mindenki kivette a részét a lasagne-készítésből, nagy nehezen eljutottunk a fürdőszobába is hajat mosni. Előtte már éppen kezdett kiakasztani megint: először egy "takonylabda"-szerű valami darabjait kezdte el szétdobálni a szőnyegre, meg szórakoznott vele, aztán már vetkőztetés előtt Karenék szobájában, mikor Thula felugrott az ágyra a frissen vasalt ruhák mellé/ruhákra, és miután én szépen leterelgettem onnan, Yasmini fogta a kutyus kis mancsait és visszatette anyu felsőjére. Mindenzt csak viccből. Éppen elég hangosan mondtam Yasmin nevét, mikor Matt hazaért, és már el is felejtette a kis "boszi", hogy mire készült :) Komolyan, annyira be volt sózva egész nap a kis kirándulás miatt, hogy megint átcsapott fárasztóba a nap végére.

Mattet megkérdeztem, hogy ugye nem volt semmi gond a programmal Sarah gépén? De mondta, hogy nem tud róla, szerencsére :)

Kis hajszárítás és öltöztetés után megvacsiztunk, aztán elpakoltam, megetettem Thulat. Kicsit még üldögéltem velük, amíg Karen "megmanikűrözte" Yasmini körmeit, hogy csütörtök este jól mutassanak Rick Stein éttermében. Matt kérdezte viccből, hogy gondját viseli-e majd, ha túl sokat iszik? Erre Yasmin: "Nem akarom, hogy sokat igyál, nem akarom, hogy szégyent hozz rám!" :) Egyébként minden be van csomagolva (fele már tegnap is be volt) a kis rózsaszín bőröndbe: minden elektronikus kütyü (ipod touch, kicsike videokamera, fényképező, laptop; persze mindenből a sajátja), koktélruhák, stb.

Szóval Karen festegette a körmeit, meg előtte lekezelte őket, néha fájt neki. Karen mondta, hogy meg kell szenvedni, ha szépet akar, Yasmin azt mondta, hogy nem lesz "beauty girl" nagykorában sem, ha ez kell hozzá... :) Aztán Karen mondta, hogy fiatalabb korában, a "földmunkás-időkben" ő is mindig homokos körmökkel, állandóan laposban rohangált.

Az első réteg lakk után megérkezett Anna, a fizios nő, aki tegnap jött volna elvileg, de Karen lemondta, mert nem volt jól. Nem mintha ma jobban lenne :) Szóval Anna jött, apuval és Yasminnal volt még a kertben, én pedig megkérdeztem anyut, hogy tehetek-e még valamit, mert ahogy látom, akár el is jöhetnék :) Úgyhogy még kimentem, köszöntem Annanak, elbúcsúztam Yasmintól, aztán fél 7 körül eljöttem. Kiadta, hogy legyek facebookon és jelentsem, hogy mi van itthon :) egy hétig még nagyon menő lesz ez a "beszéljünk egymással a facebookon"-dolog azt hiszem...

Itthon blogolgattam, skype-oltam egy csomót anyával, aztán Pelinnel is. Ezután elkezdtem mindenféle videókat nézegetni, meg olvasgatni, és ez volt a hiba. Most negyed egy van, megyek tusolni és alszom.

Fél 9-re mentem reggel, Yasmin tisztán, úszás után várt rám. Felöltöztettem, már amennyire, mert a bugyit elfelejtettem ráadni, Karen vette észre, hogy a földön maradt. :) Eközben Sebastian ötletelt, hogy mit kellene csinálni, merthogy semmi izgit nem csináltak még a szünetben. A bowling győzött.

Karen elvitte Thulat az állatorvoshoz, én addig feltakarítottam, elpakoltam, fürdőszobákat tisztogattam, felmostam. Yasmini közben megalkotta a blogját, persze kétpercenként segítenem kellett :) Ma is szeretett, kétszer is megkérdezte, hogy fugye felhívom majd, ha az USA-ban lesznek? Ezután hazajöttem átöltözni, és dél előtt indultunk is Camberley-be.

Először beültünk a Starbucksba, ettünk-ittunk. Ez volt a reggeli és az ebéd együtt. Majd következett a bowling. Szerencsémre a gyerekek miatt az oldalak fel voltak "állítva", így nem tudott kimenni a golyó... bár Yasminnak így is sikerült olyat gurítani, hogy egyet sem talált el szegényke. Egyébként van egy keret, amit használhatott volna, de nem akarta. És Seb nagy bánatára én nyertem, és nem is csak a "szélek" miatt, nagy meglepetésre ma nem voltam olyan béna, mint mikor kétszer próbáltam eddig :) Aranyos volt, végig piszkált, mikor már az elejétől nyerésre álltam :D Methogy Karen meg bal kézzel nyomta, régóta fáj a jobb csuklója.

Ezután a gyerkőcök még játszottak egy kicsit a pénznyelő (bocsi Gabi, kölcsönvettem a szót:) játékokkal, 2-2 fontot kaptak. Hazafele aztán az autóban Yasmin leejtette az egyfontosát, mert csak az egyiket költötte el... és ebből aztán akkora hiszti lett... mostmár ti is tudjátok, hogy mennyire felidegesíti magát, ha valamit nem talál... hát ez most extra hiszti volt, amihez Sebastian is hozzájárult azzal, hogy elkezdte húzni, hogy a zsebében van, kidobta az ablakon, stb... Karen is felhúzta magát, mondta, hogy búcsúzzon el tőle, nem beszél vele, stb... Úgyhogy itthon mindenki az autót nézte, Karen aggódik, hogy nehogy tönkretegyen valamit Yasmin speckó székében, ha beakad a láncba, vagy valami... de nem találtuk meg.

Bent aztán következett a laptop-délután. Én végre befejeztem a flyeremet, Yasmin (és közben azért engem is többször riasztottak) segített Karennek facebookot csinálni. Durva, de az SDR-műtétről a legtöbbet a facebook-csoporton keresztül tudhatsz meg. Fent van az orvos is, és komoly tapasztalat- és véleménycsere megy a Selective Dorsal Rhizotomy-csoportban. Közben Sebastian facebookját is letisztázták, mert hónapok óta nem jelentkezett be, és már a jelszavát sem tudta, na meg az e-mail címre is csak Karen emlékezett.

Megvacsiztunk, pulykamellet ettünk borsóval meg sült zöldségekkel. És ezután folytatódott a facebookozás: a két gyerkőc elkezdett egymással chatelni. Sebastian bement a szobájába és úgy írogattak egymásnak kedveseket. Aztán Karennel megbeszéltük, hogy Yasmin holnap reggel tusol, ma reggel már megvolt, úgyhogy akár el is jöhetek. Még hazaugrottam neki egy kis "Imru-mézért", mert a torka nem javul. Sebastian kiadta, hogy maradjak ott, és én is chateljek velük. De mondtam, hogy megyek az irodába, és előtte pihizek egy kicsit. Akkor ha hazajöttem, menjek fel, mert írni akar nekem. Ez volt fél 6 körül, úgyhogy hazajöttem, és chateltem mindkettővel :) Yasmin reméli, hogy ma is jól érzem majd magam munka közben, stb :) Szóval dumálgattam velük, aztán háromnegyed 7 előtt elindultam a másik "dolgozóba" :D

Leah, Louanne és Kay voltak ott a lányok közül, de csak pár percig. Illetve Leah 8-ig. Letisztáztuk, amit nem tudtam...amit Charis máshogy mondott. Egyébként Matt is bent volt még egy kicsit. Jegyeket csinálgattam, aztán pedig elküldtem szám szerint 7 befizetés visszaigazoló e-mailt, mert ennyire volt idő. Egy kicsit többet tudtam volna csinálni, ha nem nyomok meg valamit, vagy nem tudom mi történt, de lefagyott a program. De csak az, az outlook nem. A nő se tudta, hogy mit csináljunk, aki a másik részlegről átjött, úgyhogy újraindította a gépet. De mivel nem tudtuk a jelszót, és már nagyon 10 előtt voltunk, felöltöztem, és pontban 10-kor el is jöttem.

Gyorsan hazatekertem, ettem egy kis müzlit, majd skype-oltam Gabival. Csak egy kicsit beszélünk kezdettel megint sikerült több, mint 2 órát csacsogni :) Úgyhogy most be is fejezem, negyed 2 van, még letusizok és alszom.