Au-pair vagyok Angliában

A mai bejegyzést egy éjjeli sztorival kell kezdenem...1 után mentem tusolni, hajat mosni, amikor is észrevettem, hogy nem folyik le a víz a tusolóban. Mivel nem túl mély a zuhanytálca, gyors lemostam a sampont meg magamat, aztán el is zártam. A csapnál fogat mostam, stb., amikor is észleltem, hogy ami ott lefolyik, az feljön a tusolóban, úgyhogy a vízmennyiség csak gyarapodott...már attól féltem, hogy "kiárad", nem tett volna túl jót a parkettának, úgyhogy miután minden duguláselhárítási próbálkozásom kudarcba fulladt, elkezdtem 1-2 decijével kimeregetni az akkor már trutyis vizet (legalább annyit, hogy ne a pereménél legyen a "vízszint"). Ezzel el is szórakoztam egy darabig, végül 2-kor feküdtem le, de alig mertem elaludni: "Mi van, ha nem megy le? Mi van, ha még több feljön?..." Aztán még felkeltem valamikor, mert mindenféle hangokat hallottam :)

Az órám hétre volt beállítva, kinéztem egy korai vonatot jó idő esetére. De 7-kor nem volt jó idő...nyilván nem azt vártam, hogy százágra süssön a nap, de elég barátságtalan volt, esett, borús volt, úgyhogy gondoltam egy kicsit még visszafekszem...na ez a kicsi olyan jól sikerült (biztos kinyomtam a telefont, mikor jelzett), hogy 11 után keltem fel, és akkor már nem igazán lett volna értelme elkezdeni készülődni és útnak indulni. Persze addigra kisütött a nap, és aztán végül kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de egész nap ragyogott. Nem volt meleg, de legalább nem esett. El is határoztam, hogy akkor elkerekezek Camberley-be, plazazok egy kicsit... csakhogy elfelejtettem, hogy húsvét van, és nincsenek nyitva a boltok, így történt, hogy ma is maradtam a fenekemen :)

És ezt nem is bántam, mert itt volt ez a lefolyó-ügy, ami megoldásra várt, és úgyis egész nap idegesített volna. Bár reggelre lement a víz, amikor megnyitottam a csapot a mosdónál, ugyanúgy feljött a tusolóban, úgyhogy nem maradt más választásom, szólnom kellett Bertnek. Reggeli után egyébként átcuccoltam Karenékhez, kimostam a ruháimat meg az ágyneműmet, és itt legalább van asztal... mert egy kicsit angoloztam is, több elmaradásom volt, mint gondoltam, ma estére tényleg sikerült mindent behoznom!!! Szóval láttam, hogy kint szöszöl a kertben, mondtam, hogy sorry, hogy húsvét vasárnap, de szükségem van a segítségére. Felvázoltam neki a helyzetet, feljött, megnézte, megállapította, hogy a szélső garázsból hozzáférhető a cső (már amennyire Matték rakat kacatjától meg a dobozoktól hozzáfért), és majd elhárítja a hibát, miután végzett azzal, amit éppen csinált. Mondtam, hogy OK, persze, csinálja csak, nekem ráér, legrosszabb esetben Karenéknél tusolok.

Visszajöttem, folytattam a mosást (Karenék és Seb ágyneműjét is kimostam, meg szőnyeget, kutya-kanapé-takarót, biciklis kabátot). Valamikor a délután folyamán visszavittem az első adag tiszta ruhámat, amikor felkiabált Bert, hogy minden rendben van-e? Láttam, hogy addigra megcsinálta, mert a garázs bejáratánál egy vödörben ott volt a cucc, ami kijött...mondta Bert, hogy ez nyilván nem csak az én hajam és stb... Biztos, hogy így is sok hajszálam lemegy, de azért - ahogy mindig is tettem - próbálom a lehető legtöbbet a kezemben tartani, gyűjteni (itt most speciel a csapon), és aztán a szemétbe dobni... Szépen megköszöntem, és csodák csodájára ma egész nap nem volt semmilyen (angol) humoros megjegyzése felém, teljesen kedves volt :)

Visszajöttem Karenékhez, ettem Pick szalámis-uborkás baguette-et :), angoloztam, rendezgettem az ágyneműket, stb. Írtam egy sms-t nekik, hogy volt egy kis gond, de hála Bertnek megoldódott. Karen pedig visszaírt, hogy élvezzem ki a csendet! :)

Este még beszéltem anyusékkal skype-on, az utolsó ruhadarabot is a helyére tettem, kivittem a kukákat (remélem itt is elviszik a szemetet attól, hogy húsvét hétfő lesz) és 8 után hazamentem. Ettem sonkát (mert ma is főztem tojást), netezgettem, még egy kicsit beszéltem anyáékkal, aztán letusoltam.

Most még megnézem a "Fried Green Tomatoes" című filmet, Karen azt mondta, hogy a bizarr cím ellenére nagyon jó! Majd holnap beszámolok :)

Tegnap este nem jött össze a Londonos tervezgetés, mert kb. félóránként volt egy percre netem...aztán alig bírtam elaludni egykor, úgy verte a tetőt az eső. Reggel 9-kor keltem, Bert szórakozott a garázsajtókkal. De nem baj, amúgy is ekkorra volt beállítva a telefonom, nem akartam a fél napot ellustizni. 10 körül lementem müzliért, és pont ott volt Bert (az én garázsom is nyitva volt), és kérdezte, hogy milyen volt tegnap a munka. Aztán Pauline is megjelent, ő nem is tudott róla, hogy megyek, azt mondta, bátor vagyok... De mondtam, hogy mindenki kedves volt, és igazából élveztem. Erre Bert benyomja, hogy mostmár akkor gazdag leszek, sok pénzt kereshetek... Ő mindig ezzel jön, mikor idejöttem januárban, akkor is mondta, hogy szedjek össze valami gazdag angol pasit... (És Matt is ugyanezt mondja Yasminnak :)) Mondjuk így, hogy nekik van, már lehet feltétel... Múltkor kérdezte Matt tőlem, hogy nekem anya mondta-e, hogy csak pénzes fiúkkal álljak szóba?) Na mindegy, nem tartott sokáig az egész, el is búcsúztam és felvonultam a reggelimmel.

11-ig netezgettem, feltöltöttem a telefon-egyenlegemet, pakolásztam, aztán átjöttem a sonkámmal :) Felrakatam főni, aztán megláttam Pauline-t a kertben (kutyakakit szedegetett:), és kértem tőle tojást, Karennel korábban megbeszéltük. Bementünk a tyúkokhoz, de éppen üldögélt a kis drága, úgyhogy Pauline hozott tőlük bentről, azt mondta így is van egy csomó. Aztán elkezdtünk kint beszélgetni, hogy ki mit csinál a hétvégén, meg mondta, hogy ha bármire szükségem van, menjek át nyugodtan hozzá. Merthogy ők csak ma este mennek el egy fél órára Guildfordba, mert ("a tegnapi") Hayley a 19. szülinapját ünnepli ma 23 barátnőjével. És mennek fotózni, mert 4-en jelmezbe öltöznek: Hayley valami szívecskés ruhába, egy másik lány meg nyuszinak....és meg kell őket örökíteni a buli előtt. Aztán innen valahogy Hayley alkoholista anyukájára terelte a témát, és mivel sajnos nekem is vannak tapasztalataim a témában (nem, nem anyusról beszélek, !!!, még mielőtt valaki arra gondolna :), egészen jól elbeszélgettünk róla.

Előtte már elindítottam egy mosást, mert azt akarom, hogy kedden minden vasalásra váró ruha száraz legyen...aztán még egyet, még egyet, és még egyet...Yasmin ágyneműjét is kimostam, van ideje megszáradni keddig :) Mikor megfőtt a sonka, letettem a földre, hogy hűljön egy kicsit, én pedig elvonultam a porszívóval a hajlékomba, és tisztességesen kitakarítottam, lent is a hűtőt meg a rezsót. Végül fél 3 fele ettem a sonkából, addigra teljesen kiengedett a héten lefagyasztott kenyerem (szeletekre vágtam, és külön zacsikba tettem három szeletenként). Olyan volt, mintha ma vettem volna, úgyhogy minden készen állt a lakomához. Le kellett volna fényképeznem :) Szerintem nem ettem még ennyit egyszerre, amióta itt vagyok :D De a majonézes tormával, meg ezzel a puha kenyérrel szinte olyan volt, mint az otthoni :))

Aztán mostam-szárítottam, és mivel iszonyatosan zavart a kosz a földön, felporszívóztam a konyhában, a nappaliban és a bejáratnál. Thula ténykedésének nyomai is láthatóak voltak még, most sokkal jobb :) és ami a legjobb az egészben, hogy ilyen is marad egy darabig! Tegnap mondtam Karennek, hogy Gabi is mondta, hogy mennyire élvezi, hogy feltakarít és senki nem csinál kupit és koszt, így, hogy a család nincs otthon. És mondtam, hogy valószínűleg én is felporszívózok majd, annak ellenére, hogy mondta, hogy nem kell, és élvezem a tisztaságot...és Karen hozzátette, hogy azt is élvezhetem, hogy Yasmin nem kér meg 5 percenként valamire :)

Amíg vártam az utolsó mosásra, a tv-ben rátaláltam az egyik legaranyosabb filmre, a My girl-re :) És egyszercsak kopogtatott Matt, mégse ment inni a haverjával, inkább hazajött a rugby-meccs után. Ez volt kb. fél 6-kor, hozott egy-egy sört, és aztán végül 8-ig beszélgettünk a konyhában. Mesélt még a munkáról, a lányokról, valószínűleg hétfő este, csütörtök este és szombat lesznek a munkanapjaim. De a főnök sittelés-igényei miatt ez változhat :) Ja, és kiderült, hogy a korábbi au-pair, akit egyszer odavitt, az a litván lány volt, akiről Karen is mesélt valamelyik nap, merthogy a honvágy miatt 3 hét volt az egész angliai tartózkodása...és azért vitte be már az elején, hogy hátha megismerkedik ott a lányokkal, lesznek barátai, és jobban lesz...de nem lett...

És most megint gondban vagyok azzal, hogy mennyit írjak le, mert nem akarom  kiteregetni a családi "tiszta szennyest", így is sokmindent leírok mindig, és sokmindent nem :) Volt szó önbizalomról (ő sem szeret sok ember előtt szerepelni:), a hosszútávú terveimről, a lehetőségeimről, akár az ő cégénél is. Mesélt vicces és megdöbbentő családi sztorikat, beszélt Karenről és magáról; mondta, hogy akar kutyát, valószínűleg dobermannt, hurrá :D Kérdezgetett engem is az otthoni dolgaimról, összehasonlítgattuk a magyarországi és az angliai viszonyokat és lehetőségeket életszínvonal, időjárás, étkezési szokások:) tekintetében... Megbeszéltük, hogy ki mit akar az élettől, illetve főleg én, mert neki már nem sok van, amit még nem ért el :D Meg hogy mennyire "jó" csak a megélhetésért dolgozni...és semennyit nem szórakozni (a szórakozás tágan értendő)...

Az önbizalomra visszatérve, azt mondta, hogy ő nem látja, hogy én önbizalomhiányos lennék (persze azt sem mondja, hogy több van a kelleténél:), szerinte egyáltalán nem olyan könnyű ez az egész, és ő úgy gondolja, hogy nagyon jól megállom a helyem. Mondtam, hogy persze, ezért jöttem, elhatároztam, hogy magabiztosabb leszek! :) és mikor a lehetőségeimről beszéltünk, mondta, hogy "bármi lehet Viki, te egyáltalán nem vagy buta/hülye (kinek hogy tetszik), nagyon is okos vagy." Tényleg jó itt, majdnem minden nap kapok valami jólesőt :)

Egy pár dolgot azért leírok, ami vicces volt. Az egyik, ahogy előadta, hogy Bert mondogatta neki anno, hogy gazdag nőt válasszon (már megint itt vagyunk!:)...és ő meg hazaállított Karennel, akinek, idézem :"semmije nem volt, talán 2 pólója és 1 pár zoknija" ... :)) És hogy Karent ma már valószínűleg jobban szeretik Pauline-ék, mint őt :) Meg hogy Karen egy sátorban is boldog lenne, ő már nem annyira :)

Egyszer mondta, hogy "bocsi, sms-t kell írnom az első barátnőmnek". Kérdeztem, hogy hány éves volt akkor? Mondta: "8-9, de még csak meg sem csókoltam" :) a lényeg, hogy a nő 15 éve az USA-ban él, de már kb. 20 éve nem találkoztak, és mellesleg az ikrek (akikkel Yas vásárolni szokott) nagynénje. Szóval volt szó róla, hogy ma este összefutnak többen egy étteremben, de írt neki, hogy nem megy. Kérdeztem, hogy miért nem megy el? Azt mondja röhögve: "Mert félénk vagyok, nincs önbizalmam!" - ha már előtte beszéltünk róla :) Aztán mondtam, hogy az most nem is kell, bár attól függ milyen szándékkal megy :)) nagyon tetszett neki. Látjátok, az angoloknak amúgy könnyű vicceset mondani, nekik még az enyémnél is rosszabb humoruk van :D

Karenen nevetett a kajával kapcsolatosan, hogy itt mérgez engem :) régen állítólag sokkal többet főzőcskézett Matt, és azt mondta, hogy nyáron talán többet fog. Ez azt hiszem abból jött, hogy milyen finom salátát ettem tegnap... legközelebb el kell mennem Yasminnal meg vele a Waitrose-ba, és mondta, hogy ott válasszak magamnak valami különleges szalámit, kolbászt, amit akarok, van rengeteg féle.

Na ennyi mára elég, legszívesebben tényleg leírnék mindent, dehát egyrészt 2,5 óra "anyagát" nem lehet lerövidíteni, másrészt nem is juthat minden eszembe :), harmadrészt pedig így is rengeteg dolog nem tartozik a nyilvánosságra abból, amit leírok. Ezen rengeteget gondolkozom egyébként, nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem. Mert szinte minden nap mondanak olyat, amit  - bár eszembe jut este - nem lenne illendő megosztani a nagyvilággal, így marad a buksimban. És tényleg így is sokszor átlépem ezt...csak az a baj, hogy nagyon sok dolog hatással van az érzéseimre, élményeimre, és elvégre azért született ez a blog, hogy ezeket megosszam veletek! És ezt nem akarom félig csinálni, viszont ahhoz meg nincs jogom, hogy egy tényleg fantasztikus mintacsalád dolgait a népes publikum elé tárjam. Nem igazán kértem tőlük engedélyt (azt mondjuk tudják, hogy írok blogot)...ááááááááá, ez egy ördögi kör!!! Ti mit gondoltok erről???

Amúgy nagyon szeretek velük beszélgetni, mamival, anyuval vagy apuval :) Egyáltalán nem lekezelőek, érdeklődőek, szóval egyszerűen KEDVESek! Annyira lazák, imádom, hogy lehet velük viccelődni, piszkálódni, én is jobban megtanulok nevetni a saját hibáimon :)

Oh, és még egy vicces eszembe jutott. Bert anyukája nagyon vagány nőci lehetett (kb. 20 éve meghalt már), teljesen képben volt minden sportággal kapcsolatban, és 10 éves korában cigit sodort Mattnek, és együtt pöfékeltek :))) Egyébként Pauline is meccs-eredményekkel jött ma :) Van még valami, ez már mondjuk egyáltalán nem vicces: Bert apukája a második világháborúban halt meg bombatámadásban, állítólag két órával tovább maradt bent a munkahelyén, mert nem jött a váltás, és már csak az egyik karjáról tudták azonosítani...

Hazaértem, skype-oltam anyusékkal, aztán blogot írtam...Még mindig nem tudom, hogy holnap megyek-e Londonba, erősen időjárásfüggő. Egyrészt jó lenne megnézni a nagykövetséget belülről :), meg sétálgatni a SZÉP időben, de esőben semmi értelme pénzt, időt és energiát pazarolni...és most is esik...Matt is azt mondta, hogy ha még évekig így romlik az idő, és tényleg mindig csak esik, akármennyire is imádja Angliát, képes lenne egy másik országba költözni, ha már a gyerekek befejezik a sulit.

Szóval a holnapom még rejtély :)

Tegnap este sikerült fél 1-kor lefeküdnöm, és fél 8-ig aludtam. 8-kor átmentem, Seb máris hangosan rámköszönt a semmiből, el volt bújva Thula kanapéján, tv-zett. Úgy imádom, általában ő az első, aki köszön, és olyan édes hanjga van :)

Karen tegnap már felvázolta, hogy nem akar semmi extrát ma, ne is porszívózzak, ne takarítsam ki a fürdőszobákat és ne vasaljak. Úgyhogy elpakoltam a szobákban, a konyhában nagyjából és megfürdettem Yasmint meg megmostam, -szárítottam a haját. És persze felöltöztettem. Már lényegesen jobban van, de azt mondja, még mindig nagyon fáj neki, most is párszor sírásra görbült a szájacskája. De ez az öltözés egy örökkévalóság, mert mindig mondani akar valamit, valamit kér, stb...Matt rászólt most is, hogy ha már valaki (én:) van olyan kedves és segít neki öltözni, akkor ne idegesítsen már, ha lehet. És most még nem is volt idegesítő :) Kérdezgette, hogy izgulok-e már a munka miatt, és hogy miért akarok több pénzt keresni? :) Ja, meg volt egy kis aggódós-jelenet is megint egy póló miatt, amiről állította, hogy a szekrényben volt még tegnap. Én mondtam, hogy anya biztos elrakta már az utazótáskába...és tényleg... :) Aztán levetette a legfelső polcról a karaoke-cuccát, és ABBA-dalokat énekelt mikrofonba, gondolhatjátok :) Seb annyira nem díjazta, én elvoltam vele, énekelgettem én is. Karen elvitte Thulat sétálni, Matt pedig kertészkedett kint. Még lett volna mit pakolni a konyhában, de Karen mondta, hogy ne foglalkozzak vele, gyorsan megbeszéltük a hosszú hétvége menetét, aztán én eljöttem átöltözni, és fél 10-háromnegyed 10 fele Matt elvitt az "office"-ba.

Egy nagy, háromemeletes irodaház második emeletén van, mert ez nem egy "besétálok és megbeszélem"-iroda, hanem csakis interneten és telefonon köttetnek az "üzletek". Amin meglepődtem, hogy egy légtérben van az egész, hatalmas területen. Mindkét oldalron 2-2 hosszú asztalsor, számítógépek, telefon mindenhol. Nagypéntek miatt ma kevesen dolgoztak, kb. 10-15-en voltak bent. Matt rögtön a lányokhoz kísért, bemutatott,  mondta, hogy az angolom fantasztikus :) Aztán hozott nekem egy teát és Leah gondjaira bízott. Neki is júliusban van a szülinapja, de egy évvel fiatalabb nálam. A másik lány, Charis, ő nemrég volt 18 azt hiszem. Volt még Natalie, akiről nem tudom, hány éves, de kb. 10 percenként illatosítót fújt, mert annyira szereti az illatát. És mivel a konyha mellett ültünk, sokszor semlegesítette a kaja"szagot". Amúgy tényleg jó illatú, nekem is ilyen volt a fürdőszobámban, mikor megjöttem, de szinte üres volt már. Szóval jó-jó, de 7 órán keresztül ilyen töményen már kicsit émelyítő...Még egy lány ült azon az oldalon, ahol mi, de háttal ült, és nem is nagyon fordult felénk. A másik oldalon lévők közül pedig egy pasi odajött bemutatkozni, a többiek csak messziről mosolyogtak rám :)))) Na jó, nyilván voltak, akik észre se vették, hogy ott vagyok :)

A lányok pedig  tényleg rendesek voltak, beszéltek hozzám, kérdezgettek, mondták, hogy valamelyik au-pairt már idehozta Matt egyszer, de én "much nicer" vagyok, és úgy látták, hogy Matt sem kedvelte annyira. Kérdezték, hogy jól főz-e Matt, és hogy ültem-e már a "posh" autójában. (Ezekre válaszoltam, de nem szeretnék Mattékről beszélni velük, biztos ők se örülnének neki...) Ja, és mondták, hogy sokszor direkt mellé parkolnak, hogy idegesítsék :) Amúgy Matt tuti tök jó főnök, úgy látom, hogy szeretik (pl. a lányokat is megkérdezte, hogy kérnek-e teát). Sokat most nem láttam abból, hogy milyen bent, mert 11 körül már el is ment, mentek ebédelni: Matt bátyójának, Hayley-nek a szülinapját ünnepelték. És már vissza sem jött. Igazából nem maradtunk semmiben korábban, 4-5 óráig mondta, ahogy gondolom, úgyhogy 5-kor jöttem el a lányokkal együtt. De addig szinte megállás nélkül csináltam, 3-szor voltam WC-n :)

És most leírom, hogy tulajdonképpen mit is csinálok: a foglalásokat követően az iroda megkapja a légitársaságonként különböző vouchereket (amit a fapadosok többsége, így például az Easy Jet sem ad), amik tartalmaznak minden fontos adatot az utazást illetően, tulajdonképpen ez a repülőjegy, vagy néhány esetben, ha csak szállást foglalnak, akkor annak a visszaigazolója. Ezek dátum szerint sorakoznak az asztalon, nekem az indulasi időpont és név alapján meg kell keresnem a rendszerben a foglalást, ellenőrizni, hogy be van-e fizetve minden, hogy egyeznek-e az utasok nevei, és a járat adatai a voucheren lévő adatokkal. Ha igen, akkor ki kell nyomtatnom a foglalási infot, és a voucherrel együtt elpostázni az ügyfélnek. És a gépbe is be kell írnom, hogy "tickets sent"="jegyek elküldve" vagy "sent hotel voucher". És ezt utána double-checkelni kell, hogy tényleg oda van-e írva. A nem-egyezésnek több oka lehet, néhányat már meg tudok csinálni egyedül is, de a nagyját ma még félreraktam, majd hétfőn megmutatják. Tényleg elég egyhangú, de igazából élveztem, és a mostani angolommal mit várjak? :) Bár Matt odafele úton a kocsiban azt mondta, hogy van egy bonyolultabb feladat is, ő szeretné, ha majd azt is csinálnám idővel, szerinte biztos képes vagyok rá. És amúgy tök jó, hogy angolok között vagyok, több szempontból hasznos eltöltése a szabadidőmnek :)

Tehát jól elfáradtam (és -bár próbáltam kihúzni magam- az oldalra fordulgatás miatt eléggé megfájdult a nyakam-vállam), főleg, hogy - én hülye - egy darab almával voltam fél 6-ig, amíg haza nem értem. A reggel úgy alakult, hogy nem ettünk, aztán meg már mentünk is az irodába...bedobtam egy almát a táskámba, mikor hazaugrottam átöltözni, azt megettem kb. délben. A hazaút amúgy jó szeles volt, és egész nap nagyon fos idő volt (havaseső is esett!, de aztán délután megmutatta magát egy kicsit a napocska). Itthon aztán rögtön bevágtam azt a salit, amire Karen beszélt rá a Sainsbury's-ben, mert szerinte nekem biztos ízlene, próbáljam ki! Rizssaláta volt mindenfélével, fokhagymás, dijoni mustáros, borecetes, jó fűszeres...és tényleg az én ízlésem, jól gondolta :)

Evés után aztán blogot írtam, skype-oltam anyuskámékkal. Még meg akarom nagyjából tervezni a vasárnapi londoni szavazós-napomat, de épp mondtam anyusnak, hogy ha reggel szakad az eső, mikor indulnék, akkor várok egy kicsit, és ha nem javul, maradok a fenekemen. Annak nem lenne értelme, hogy már útban a vonathoz elázzak... Apropó vonat: meg is feledkeztem róla, hogy a szülinapos Johnny felesége szerdán mondta, hogy szerinte nem biztos, hogy járnak vonatok most vasárnap (én mondtam, hogy megnéztem, és elvileg igen, de mindenki kétkedve fogadta), és azt is mondta, hogy lehet, hogy arra jár valamikor, és akkor megkérdezi. És reggel mondta Karen, hogy kapott sms-t tőle, volt az állomáson, és a legnagyobb meglepetésére normál vasárnapi menetrend van. Tök jól esett, ő volt az, aki mondta, hogy már elsőre is milyen szimpi voltam neki :)

Nem tudom, hogy ma mikor sikerül ágyba kerülnöm. Tudom, ezt ilyenkor úgy írom, mintha olyan fontos, halaszthatatlan dolgom lenne mindig, ami visszatart attól, hogy mondjuk 10-kor lefeküdjek :)

Hát, ennyire sikerült lerövidíteni magam! :)

Tegnap megint 2-kor sikerült ágyba kerülnöm, de 8-ig aludtam, szinte elég volt :) Karen tegnap mondta, hogy valószínűleg 9-kor még mindenki pizsiben lesz, és így is volt... Bár már fél 6 óta fent voltak, mert Yasmin elfeküdte a nyakát, valami becsípődött, és ez nála hatványozottan jelentkezik, illetve nem tud fej- és vállkörzést csinálni, vagy bármit, ami segíthetne rajta. Sírdogált, kesergett, üldögéltek Thula kanapéján, aztán feküdt a földön. Tényleg fájhatott neki, mert nem is evett, és nem is nyavalygott toastért...És délelőtt sem volt önmaga, nem kért minden percben valamit :) Igaz kétszer kellett WC-re vinni, és mindkétszer balesetes volt...vele könnyen megesik (bár nem mindennapos!), mert nem tudja úgy tartani, most pedig állítólag összerándult, mikor belenyilamlott a fájdalom, és akkor történt...Karen azért mondta neki, hogy olyan rég volt már ilyen, ne fogjon mindent a nyakára-vállára...

Elkezdtem pakolászni, ablakot és tükröket tisztítani, ágyakat, konyhát rendbe tenni (Karenék szobája már rendben volt és Seb ruhái is a gépben voltak)...mindig ott próbáltam tevékenykedni, ahol éppen hozzáfértem a dolgokhoz :)

Yasmin teljesen be volt zsongva a flyerem miatt: mindig odahívott, mutogatta a képeket, az elhelyezést...és nem akarta megérteni, hogy nem szeretnék 5 képet felpakolni, csak egy gyerekeset meg egy takarítósat, és egyszerűeket szeretnék...mert ő olyanokat rakott, amik egy csomó tintát elfogyasztottak volna...azt mondta nem számít, anyának van másik :) És széthúzogatta őket, kb. az egész lap képekből állt :) Még nem végeztünk, kíváncsi vagyok a folytatásra... Nagyon aranyos egyébként, és hálás vagyok, csak néha fárasztó :)

Karen közben elvitte Thulat sétálni, én pedig befejeztem mindent, a porszívózáson kívül. Háromnegyed 12-kor elmentek wakeboardozni, illetve csak Seb wakeboardozott :) Én még felporszívóztam, aztán délben eljöttem.

Töltögettem fel képeket a picasara. A sportnapos képek igazából nem nagyon érdekesek, írtam album-kommentet, olvassátok el, jobbról a szélén! :) A Frimley Greenesek pedig olyan "nyugisak", mint maga a falu. Közben írt sms-t Karen, hogy elég, ha 4-kor megyek vissza, úgyhogy volt egy extra órám.

Visszamentem, Yasmin a WC-n sírdogált, épp indulóban voltak az orvoshoz. Elrendeztem a ruhákat, kipakoltam a mosogatógépből, és beraktam a vizeket éjszakára a hűtőbe, aztán semmi mást nem csináltam. Matt és Sebastian rugby-ztek a kertben, én pedig neteztem és tv-ztem. Kb. háromnegyed 6-kor jöttek haza, jól megnyomkodták Yasminit, egy fokkal állítólag jobb, de borogatni kell. Az étterembe fél 7-re volt foglalva asztal, de nem sok értelme lett volna menni így, hogy Yasmin nincs jól, és 5 percenként sír. De Yasmin csak erősködött, hogy márpedig jól van, és mindenképpen menni akar. Matt mondogatta, hogy merre fordítsa a fejét, ha már jól van, de nem igazán ment neki :) Ekkor nevetgéltünk is egy kicsit :) Még azt is felhozta érvként, hogy nem fair velem szemben, hogy megígérték, hogy elvisznek, és most mégsem :) Amúgy ma is nagyon szeretett, a hajamat is. Csomószor a nyakamba borult most is...És tök jófej, mert mindig, amikor megütöm magam, megvágom magam (ma is), nekimegyek valaminek (ami azért lássuk be otthon is elég gyakori volt) - ezt ma mondta is, hogy  látja, hogy folyamatosan elkövetem magam ellen valamelyiket - szóval mindig kérdezgeti, hogy jól vagy? Biztos? Általában elkiabálja magát, hogy "Anya, Viki..." pl. éppen beütötte a térdét a kanapé sarkába. Szóval mindig anyáskodik, olyan aranyos olyankor :)

Aztán volt szó arról, hogy elmegyünk a pubba, ahol a lányokkal meg Gabival is voltam már, de végül csak a Waitrose-ba mentek beszerezni minden alapanyagot egy isteni steak-burgerhez. És ez bizonyult a legjobb választásnak, mert Yasmin tényleg kb. 10 percenként elpityeredett az este folyamán, hogy mennyire fáj...

Matt megcsinálta a vacsit, nem kért semmi segítséget, így Karen meg én tv-ztünk a gyerekekkel. Fura munkamegosztás, de tényleg nem akarta, hogy segítsünk. Megvacsiztunk, söröztünk, boroztunk...bocsánatot kértek, hogy megígérték, és nem vittek el az étterembe :) De amúgy is mindenki el volt fáradva, komolyan, ez a déltől  szigorúan véve hatig tartó, de igazából véget nem érő semmittevés jobban leszívja az embert, mint a takarítás, vagy bármi. Még elpakoltunk a konyhában, beszélgettünk, aztán fél 9 fele eljöttem.

Itthon skype-oltam Gabival megint 2 órát, egyszerűen csak úgy jönnek a szavak...de anyukája hívta :) Anyusék nem voltak, biztos arra készültek, hogy nem is leszek. Most negyed 12 van, ma tényleg nem 2-kor szeretnék lefeküdni...

Egyébként ma elég hideg volt, de legalább napos!!! Reggel úgy besütött a nap, hogy mikor magamtól felébredtem, azt hittem, hogy elaludtam, és már legalább 10 óra van. És szabályosan vakított, mikor elhúztam a függönyt! És ez annyira jó érzés! :)

És rájöttem, hogy igazából sokkal kevesebbet kellene írnom, egyrészt, mert sokáig tart; másrészt, mert kb. semmi logika nincs abban, hogy mit írok le és mit nem. Ami eszembe jut, az bekerül, ami nem, az nem. És ahogy írtam, nem tudom éreztetni, hogy "mi folyik itt" igazából :D Néha, mikor leírok egy hülye poént, vagy vicces szituációt, ami nektek már nem is  vicces, azt hihetitek hogy "Úristen, ezek miatt érzi magát ilyen jól?"  Vagy sokszor jelentéktelen dolgokat olvasva gondolhatjátok, hogy "Ez aztán tényleg jó lehet...". De annál sokkal-sokkal több van itt, mint amit nektek vissza tudok adni...Azért holnaptól megpróbálom visszafogni magam, de nem tehetek róla, azt szeretném, hogy minél jobban lássátok, hogy milyen itt nekem... :)

A ma reggelben nem volt semmi extra, Karen öltöztette Yasmint, én csak a reggelit intéztem. Elmentek suliba, én kimostam a ruháimat, aztán Seb ágyneműjét, majd nekifogtam a pakolásnak, takarításnak. Mikor Karen hazaért, elkezdtük együtt rendbetenni Seb játékos-mindenes ládáját...Karen egy csomó mindent kidobott...mondtam is neki, hogy én tuti sírva fakadnék Seb helyében, ha megtudnám, hogy ennyi mindent eltüntetett.

Volt az állatorvosnál is, elhozta Shaka hamvait. Szép faragott mintás fadoboz egy mintás papírdobozban, kibélelve persze, címke rajta a teljes, vezeték- és keresztnévvel. Igen, a kutyusnak a teljes neve :) És kis virágokkal van díszítve az egyik sarok. Még nem tudják, hogy mi lesz a sorsa, valószínűleg eltemetik a kertben.

Matt telefonált a munkalehetőséggel kapcsolatban, hogy be tudnék-e menni pénteken? Mondtam, hogy persze. És mivel tegnap mondtam, hogy néhány estét is bevállalnék, mondta, hogy akkor lehetne két este (vagy ha akarom, akkor egy), és szombat. Most azért péntek, mert a lány, aki betanít, nem lesz szombaton. Mondtam, hogy a 2 nap változhat, ha babysittelnem kell a családomnál :) Azt mondta, nagyon rugalmasak :) Az iroda amúgy kb. félúton van Camberley-be, ahova angolra járok, 10-15 perc biciklivel. Karen kérdezte, hogy mit szólok hozzá, hogy monoton munka lesz. Mondtam, hogy az én angolommal egyelőre tökéletes :) Erre vicceskedik, hogy "Nem akarod törölni senkinek az utazását, ugye?" :) Hát, nem igazán...

Ezután Karen elment Thulaval barátnőkkel találkozni, én pedig jó alaposan kipucoltam Seb szobáját, rendbetettem a polcon a könyveket, kacatokat. Még jól álltam idővel, úgyhogy gondoltam, ha már Sebastian szobáját portalanítottam, megcsinálhatom a többit is, így holnap nem kell. Tehát ezt tettem :) Végezetül felporszívóztam, amit egyébként majdnem elfelejtettem :) Szerintem fél 12 fele jöhettem el, és 1 előtt mentem vissza, indultunk Karennel a Sainsbury's-be.

Ő általában lusta bevásárolni, és nem szereti a gyerekekkel zsúfolt bevásárlóközpontokat. Ezt amúgy már többször kifejtette, hogy mások gyerekeihez már nincs türelme, és a barátnőivel is sokkal szívesebben találkozik gyerekek nélkül. És most is neten csinálta volna a bevásárlást, ha lett volna szabad szállítási időpont...de a végén azt mondta, hogy örül, hogy elmentünk, szeret velem menni (ez volt a második:), mert én olyan szervezett vagyok hozzá képest. Megint rengeteg-rengeteg dolgot kaptam, úgy, hogy csomó mindenre mondtam, hogy köszönöm, nem kérek :)

Hazaértünk, kipakoltunk, aztán elment Yasminért a suliba, én pedig hazahoztam a cuccomat. Matt és a lányok egyszerre értek haza, Matt nekifogott a híres, ősi recept alapján készült spagettijének. Yasmin pedig átöltözött, készülve a pubozásra. Fél 4 körül aztán átjöttünk hozzám, érdeklődött a szalámi felől, átnézte a hűtőmet, feltett megint egy csomó fárasztó, de aranyos kérdést...Mondtam, hogy átöltözök, erre:"Előttem?". Mondom nem, erre: "Akkor jó." :) Ez az öltözés-kérdés nála nagyon fontos, úgy látom. Mint múltkor, mikor a nyaralós alvást taglalta: az, hogy egy szobában alszanak, nem jelenti azt, hogy egymás előtt fognak öltözni :) és amúgy sokszor előjön ez a kérdés Yasmininál... Rajzolgatott nekem boldog húsvétos rajzokat, ivott egy forrócsokit tej nélkül, aztán 4 után visszamentünk hozzájuk. Nemsokára befutott a kirándulófiúnk is anyuval, aki tiszta sár volt, de a táskái is és mindene!!! A tanár üzente, hogy ne ijedjen meg az, aki majd kinyitja a táskáját...még nem mertük, bár lehet, hogy reggelre megtörténik :) Oh, és a kisangyal nyert egy táncversenyt, bemutatta nagyjából, hogy hogy ugrált, megérdemelte! :D

Átöltözött, elkészült mindenki, aztán beppattantunk a kocsiba és célba vettük - Karenék szerint - Anglia legrosszabb pubját, az esemény: még mindig Johnny 50. szülinapja. Velük már találkoztam Seb bulijában, akkor is és most tök kedves volt a felesége: beszélt hozzám, kérdezett, mondta, hogy az első találkozástól kezdve kedvel, és most is látja, hogy jófej vagyok. Tudjuk, hogy milyen udvarias mindenki ebben az országban, de még ha ezt csak félig gondolta is komolyan, akkor is jól esett. Jöttek még páran, megismertem néhány új embert, néhányat nem, ittunk egy kis vodkanarancsot, beszélgettünk, és Matt már itt elkezdett magyarázkodni, hogy lehet, hogy nem lesz a legjobb a spagettije, mert mostanában ritkán főzött, és Karen nem jó gombát vett :))

Hazamentünk, megfőzte a tésztát és megvacsiztunk. Én nem tudom, hogy hogy ilyen életteli mindig ez a család (nyilván az anyagi gond-mentesség sokat nyom a latba), de komolyan mondom öröm velük együtt lenni, csak úgy sugárzik belőluk a pozitív energia :)  És ahogy látom a központ Karen. Persze nem állandóan a nap 24 órájában, de általában ez a jellemző, és ez engem is jó érzéssel tölt el. Megint rengeteget nevettünk :)

Vacsi után még elpakoltam, Matt meccset nézett, Karen az anyukájával beszélt telefonon. Yasmin aztán kijött a nappaliba, kérte a laptopját meg a töltőt, odavittem, megköszönte, és mondta Matt, hogy "Ugye milyen jó, ha valaki így gondoskodik rólad, mint Viki?" Yasmin mondta, hogy igen, persze, és köszöni. Aztán nem tudom már, hogy mire mondtam válaszul, hogy "Néha azért mondom Yasmininak, hogy <Egyáltalán nem szeretlek, mikor így viselkedsz.> Mint pl. szombat este..." Matt mondta, hogy minden au-pairrel eljátsza ezeket, és hogy szerinte már közel áll ahhoz, hogy rájöjjön, hogy ez nem vicces. Yasmin meg csak mentegetőzött, hogy nem akarta, tényleg nem volt jól, stb...és hogy én már a rendes barátja vagyok, azokkal lehet ilyet csinálni :) Matt meg mondta, hogy azokkal pont nem lehet, de Yasmin szerint igen :) Egyébként ma is egész délután ölelgetett, szeretgetett, és a hajam még mindig menő...

Még beáztattam Seb fehér táskáját (Karen szerint csak speckó folyadékba érdemes, én mondtam, hogy nem hiszem, hogy egy kis mosóporos víz árt neki, jobb híján). Aztán elkezdtem megköszönni a mai napot, mindent :) És megint szóba került az udvariasság, jólneveltség, és Karen mondta, hogy adjam át anyusnak, hogy jó munkát végzett, igazán jólnevelt lányt faragott belőlem. És hozzátette, hogy reméli, hogy Yasminék is ilyenek lesznek, ha felnőnek, mint én...mármint jólneveltség szempontjából :)

Negyed 9 körül volt, mikor eljöttem, de holnap csak 9-re megyek, a holiday elkezdődött!!!! Itthon skype-oltam anyáékkal, aztán Gabival és Mónival is, összesen megint fél 12-ig kb. Aztán megírtam a bejegyzést, és most 1 óra múlt, úgyhogy ideje lenne tusolni és nyugovóra térni...

Jaj, ez még eszembe jutott. Karen mondta, hogy ha úgy alakul, hogy megműtik Yasmint, akkor nem mennek Dél-Afrikába, mert túl drága és hosszú lenne Yasminnak. Csak a közelbe, példának Görögországot említette. De ma újabb korábbi nyaraló"helyükről"  szereztem tudomást: kéthetes mediterrán hajóút, kétszer is. És ahogy a szavaiból kivettem, soha sehova nem vittek au-pairt :) Itt például a hajón volt valaki, aki esténként felügyelt rájuk. Mondjuk egy családi nyaralás az családi nyaralás, valószínűleg én se szeretném, ha valaki kísérgetne, még ha olyan jófej is, mint én :)) Bár több gyereknél változhat a dolog.

Reggel már be volt sózva Sebastian (végülis érthető, élete első "ottalvós" kirándulása), mondogatta Yasminnak, hogy: "Én is elkészültem pénteken, mikor te mentél, most te sisess légyszi!" Nagy hátizsák, kisebb oldaltáska, alig bírta el...de úgy tetszett neki, hogy le se akarta venni még arra az időre se, amíg felvette a cipőjét...így aztán átesett a feje felett, és lejött magától :)

Kivittem a kukákat, aztán elkezdtem pakolászni. Felöltöztettem Yasmint, aki feldúlt volt, mert az egész család 7-kor kelt, pedig ő úszni akart 6-tól. Megreggeliztek, elkészültek, és elmentek, utána "enyém volt a ház".

Beraktam a halat a sütőbe, mert Thula fájós gyomrának az kellett. Nem volt semmi extra, fürdőszobák, felmosás... Már kész volt egy adag mosás, gyanítom esti, mert egy része már majdnem száraz volt a szárítóban. Mikor hazaugrott a suliból, megkértem Karent, hogy válogassa ki, hogy mi a mosandó és mi az "in play" a szobájukban lévő ruhák közül. Ezután a mosógépet is elindítottam, egy párszor ma is... Karen is otthon volt az idő nagy részében, megetette Thulat és egy kicsit ő is pakolászott, na azért nem vitte túlzásba... leginkább a konyhában telefonált és netezett, míg én a ház többi részében tüsténkedtem.

Mondta, hogy Seb nagyon várta már a mai napot, mert Yasmin tavaly azzal jött haza ugyanerről a kirándulásról, hogy ez volt élete legjobbja. Pedig elvitték már őket egy pár szép helyre...pl. Floridában is voltak már. Ja, és rákérdeztem a szombati pénzre is, illetve a nem pénzre :) Jól gondoltam, a délután miatt kaptam múltkor...és mivel most ez volt a heti második sittelésem, így benne foglaltatik a normál fizetésemben. Sajnos.

Kb. fél 12-kor végeztem mindennel, és elvonultam. Hajat mostam, nem csináltam semmi különöset. 3-ra visszajöttem (na meg úgy volt, hogy kb. 3 és 6 között jön a csomagom), és csak vártam. Gondolkodtam, hogy előredolgozzak-e holnapra, elkezdjek-e vasalni, de mivel holnap már nem kell suliba sietnem - és úgy voltam vele, hogy bármelyik pillanatban hazaérhetnek - a ruhák elrendezgetése és az éjszakai víz bekészítése után inkább leültem először Két pasi meg egy kicsit, majd Szívek szállodáját nézni. Aztán 4 előtt hazaért Matt, és mondta, hogy Karen elment Lisaékhoz Yasminnal, egyenesen a suliból, majd csak fél 6 körül jönnek haza, és 6 körül el is mennek. Hát, gondoltam magamban, hogy azért szólhatott volna Karen...mondjuk tudta, hogy várom a csomagomat (és a kapucsengő hozzám nyilván nem csenget, csak Pauline-ékhoz meg hozzájuk), és úgyis itt vagyok, de azért mégis :) Matt mondta, hogy vacsizzak valamit, ha szeretnék, ő bontott egy csomag chipset...mondta, hogy vigyek a tv elé kistálban :) de pont vége lett gilmore-éknak, és gondoltam, akkor elkezdek vasalni, és hagyom Mattet tv-zni a saját nappalijában (persze korábban is mondtam, hogy átkapcsolhatja, de ő csak netezett)...bementem a szobájukba a vasalódeszkáért, és abban a pillanatban kaptam sms-t, hogy bocsi, vis maior, valószínűleg este 8 és 10 között jön a csomag... úgyhogy megbeszéltem vele, hogy inkább este visszajövök, neki nyilván nem volt rám szüksége.

Így történt, hogy 4 után ismét szabad lettem. Hazamentem, szidtam a netet...szakadt az eső már kora délután óta, és ez sokszor nem éppen pozitívan hat a jeleimre... Még jó, hogy van külön kuckóm, lehet egy kicsit hangoskodni :) Beszéltem Orsival skype-on, mama már izgult a csomagom miatt :D

Aztán hívott Karen, hogy akkor tényleg visszajövök-e, és nem bánnám-e, ha megetetném Thulat...hát nem :) Tudom, hogy az angolok (mostmár ő is szinte az :) mindig udvariasan kérnek, stb...de nekem úgy tűnt, hogy az elején szinte mindig kerek-perec kért meg akármire: "Viki, please...", de mostmár egyre több a "Would you mind...?" kezdetű kérés...ami persze nem baj. És igazából lehet, sőt valószínű, hogy az elején is ugyanez volt az arány, csak nem tűnt fel :) Gabival már beszéltünk is erről korábban, mondta, hogy az ő családja is milyen körülményesen kéri meg mindenre :D

Szóval visszajöttem fél 7-kor (biztos, ami biztos:), és Thula kb. negyed óra alatt, amíg egyedül volt, átrendezte a nappalit. Na jó, ez egy kicsit erős, de kihordott és megrágott egy-két dolgot Yasmini nyitva hagyott alsó fiókjából meg Karenék szobájából. Innen újraindult a várakozás...és az angolozás, még maradt egy kis elmaradásom.

8 körül hazajöttek. Jól gondoltam, étterembe mentek. Karen még mondta délelőtt, hogy valahova el akarják vinni Yasmint, Sebbel is csináltak programot, mikor Yasmin volt kirándulni. De mivel a mozit annyira nem szereti, a hasát viszont annál inkább...egyértelmű volt :) Egy fél órát még ottmaradtam beszélgetni, aztán eljöttem. Karen kapott e-mailt az amerikai orvostól, hogy múlt héten annyi dolga volt, hogy nem volt ideje átnézni Yasmin anyagát, és holnap is műt, de még a héten megnézi. Yasmin most anyás lett egyébként, tényleg örül, hogy Sebastian nincs itthon, és csak körülötte forog a világ (Seb is ilyen volt tavaly állítólag:). Mondta is, hogy nem kellek reggel, csak anya+ő, kettesben :) de Matt mondta, hogy menjek csak nyugodtan a szokott időben.

Itthon aztán vártam tovább a csomagomra...9 körül hívott a pasi, hogy fél óra kb., aztán fél 10 fele meg is érkezett a várva-várt dobozom. Megnyugtattam anyusékat, aztán még végignézték az ámulatot az arcomon a rengeteg dolog láttán. Kaptam leveleket is, köszus :) És egy csomó mindent: Oriflames cuccokat, kis rúd Pick szalámikat, házit is (köszi Attila+Anikó, fincsi! :), egy másik kis kolbászt, a kis füstölt sonkámat, amit lehet, hogy szombaton meg is főzök...Kalácsot, ami - bár öt napja úton volt - nagyon jól esett :) Pár használati tárgyat, kabátot, egy sálat, melltartót, mézet, erős pistát, majonézes tormát, pirosaranyat :) Még néhány dolgot a konyhába, mint zsemlemorzsa, gríz, stb...És sok  meglepi rágcsálnivalót!! :D Azt sem tudtam, mit kóstoljak meg először...a kalácsban és a szalámikban biztos voltam, meg is kóstoltam mind a 4 fajtát :D Aztán még beleettem a chillis mogyoróba (újra, mert ezzel kezdtem), és ettem kinder csokit is, most pedig várom a rosszullétet, de megéri :) Nagyon kellettek már ezek az ízek az én magyar-gyomromnak... Csak a gyomrom érzi, hogy már több, mint 2 hónapja itt vagyok :)

Szóval nagyon-nagyon köszönöm a csomagot, és igen hugicám, ígérem mindent "bezabálok", ahogy írtad!!! :) És köszi a két kis diszt a csomag tetején, már ki is tettem őket, jobb híján a szobámba!

És az egyik legviccesebbet nem is írtam tegnap: írt az új-zélandi lány, hogy inkább Londonban találkozzunk (szombat este, és menjünk bulizni, aludjunk ott), mert ott lesz csütörtöktől vasárnapig, és hogy már nincs a családnál. Hát, fogalmam sincs, hogy mi történhetett csütörtök déltől (akkor érkezett) legkésőbb vasárnapig...mert tegnap este már tényként írta, hogy eljött a családtól. Azt mondta bővebbet, majd ha találkozunk... Nem válaszoltam még neki, de ő írt még egy e-mailt azóta: mégsem lesz Londonban a héten, úgyhogy el kell halasztanunk a bulizást (mintha megbeszéltük volna :), valahol Londontól 20 percre lakik...kicsit zűrösnek tűnik a lány, nem biztos, hogy akarok vele találkozni... Karen is mondta egyébként, hogy kanadai, ausztrál és új-zélandi, de még dél-afrikai au-pairt sem akart soha...ők nem au-pairkedni jönnek, és max. egy hónapig maradnak a családnál, merthogy a nyelvet ugyebár nem kell megtanulniuk...

Most még netezek kicsit, aztán alvás.