Tegnap este majdnem egyig fent voltam, és 7-ig aludtam, pont elég volt. Mikor fél 8-kor odaértem, Matt már nem volt otthon. Állítólag Thula úgy sírt egész éjszaka (pedig ölelgették:), hogy Matt nem tudott tőle aludni, és 6-kor már ébresztette is Yasmint, hogy irány a medence! Már száraz hajjal, félig felöltözve fogadott. Első körben odaadtam a szívecskés tollat, amit anyus munkatársa, Dóra ajánlott fel. Ezúton is köszönöm, nagy sikere volt :)
Olyannyira, hogy meghozta a kedvét a rajzoláshoz, csinált nekem egy húsvéti kártyát, majd rakok fel róla képet valamikor :) Megreggeliztünk: ő 3 percig főzött tojást pirítóssal, én pedig csak egy mini adag gabonapelyhet, mert nagyon rossz volt a gyomrom a tegnap este miatt :) de nem baj, megérte :) A kártyagyártás előtte-utána történt. A második kártyánál tartott, mikor Karennel már mondogattuk, hogy haladjon. De "még egy perc", "még egy perc", "még megrajzolom ezt", aztán azt... Karent tökre felhúzta...mert aztán a filctollas kezével összefogdosta az arcát, és ez nem olyan vicces, ha késésben van az ember lánya.
Mondjuk tegnap is vicces volt: este, mikor hazaértek, kiderült, hogy Yasmin elhagyott egy fülbevalót, nem a legolcsóbból (persze felmerül a kérdés, hogy akkor miért vesznek neki drágát?). Tartottak neki egy rögtönzött kiselőadást a felelősségről, meg hogy már 10 éves, megtanulhatna vigyázni a cuccaira. Ami mondjuk igaz. Aztán Yasmin később megszólalt a földön fetrengve, hogy "Valaki meg tud nekem bocsátani? Mert így nagyon rosszul érzem magam." :)
Vissza a mai naphoz: nagyjából időben elindultak, persze a tollat meg a befejezetlen mesterművet is a táskájába kellett raknom. A takarítást illetően nem történt semmi különös, mostam egy kicsit, megcsináltam a mindennapit, majd vasaltam...sokat...nagyon sokat... Karen a suliból hazaérve már ment is Thulat sétáltatni, aztán ahogy onnan hazaért, jött Pauline és mentek Guildfordba. Mondtam neki, hogy remélem nem baj, hogy tegnap rákérdeztem erre a szombatra a tisztánlátás végett, ne gondolja, hogy telhetetlen vagyok, nagyon is hálás vagyok mindenért, hogy fizetik a sulit, stb... Mondta, hogy persze, megérti, és örül, hogy megkérdeztem, mert ezt nem mondta el világosan az elején.
Meg mondta, hogy tegnap akart sms-t írni, hogy nem jönnek haza suli után, de Matt mondta, hogy nemsokára hazajön, majd ő megmondja. Mondtam, hogy OK, csak nem tudtam, hogy mi van...
Amíg Karen öltözött, beszélgettünk hárman. A szombat esténél tartottunk még mindig, Pauline is mesélt vicceseket Mattről és az ivásról. Merthogy most vasárnap is hozzájuk ment másnaposságűzőért :)
Dolgom végeztével negyed 1 fele eljöttem, ettem kalácsot és blogot írtam. Ja, és visszaadtam Bertnek az újratölthető elemeket.
Aztán 3-ra visszamentem. Matt már otthon volt, együtt vártuk a többieket. Hazaértek, aztán elindult az ötletelés, hogy hova menjenek, utána meg, hogy menjenek-e valahova egyáltalán. Yasmini bowlingozni akart, Karen viszont nem, úgyhogy oda nem mentek. Yast mondjuk nem zavarta volna, ha csak apuval ketten mennek. Szó volt több lehetőségről is, de végül maradtak és Karen elkezdett vacsit csinálni. Matt pedig ezzel egy időben elkezdte cukkolni, hogy mennyire nem változatosan főz, jobban mondva mennyire nem főz :) Kérdezett, hogy: "Viki, mennyi ideje is vagy itt?, aztán meg: "És hányféle kajáról tudtál beszámolni anyukádnak, hogy ezt is ettem, azt is ettem...?" Karen mondta, hogy segítsek neki, többnek kell lennie 5-nél, mert annyit számoltunk először...nem tudom, hogy mennyi, de tényleg több ötnél. Aztán Karen is "visszapiszkálta", jól indult a délután :D
Még vacsora előtt bemutattam az otthoról kapott cuccok egy részét. Vittem mézet is, mindketten megjegyezték egymástól függetlenül, hogy milyen szép tiszta!!! Szóval Imru, jó munkát végeztél/etek/ünk, és persze a méhecskék is! :) Megkóstolták az összes szalámit-kolbászt, mindegyik ízlett nekik, meg a kalácsból is evett egy kicsit Karen. Matt a majonézes tormát is megízlelte. A grízt, zsemlemorzsát, erős pistát, ilyeneket otthagytam náluk, úgyis ott fogom őket használni. És persze odaadtam Yasminnak a többi tollat és ceruzát, amiből Thula rögtön eltulajdonított egyet...
Ma egyébként teljesen kész, panírozott kijevi csirkemell volt főtt kukoricával és reszelt répás-fokhagymás körettel. Ilyet még nem ettem itt, beállhat a sorba :) Vacsihoz egyébként ittunk egy kis vodkát Karennel, annak örömére, hogy nem mentek sehova.
Kaja vége felé telefonált Caroline, Franny anyukája, hogy fizio időpontot egyeztessenek Karennel, hogy együtt menjenek a lányok valamikor, mert jó hatással van egyik a másikra, nem "nyavalyognak" annyit olyankor. Aztán ebből indult a műtét-téma és ennek minden vonzata. Én a pakolás után kapcsolódtam be igazán. Arról beszéltek, hogy mi lesz, ha igent mond az orvos? Yasmin nem szeretné, ha nemet mondana, mert magának szeretné a döntés jogát...amit nyilván nem egyedül fog meghozni. Tényleg iszonyú nehéz lehet, évekre, vagy talán örökre megváltoztatja az egész család életét. Mindenkit érint. És nem csak a kockázatról van szó, hanem felvet még egy csomó kérdést. Az egyik legfontosabb, hogy ha megműtik tegyük fel nyár végén, akkor nem fogja tudni elkezdeni a sulit, pedig ez lenne az utolsó éve ebben a suliban, 6-os lesz. És akkor felmerül, hogy küzdjön normál diákként, aki napi kb. 3 órát tudna suliba menni, és próbáljon behozni mindent úgy, hogy minden nap két fizio, úszás, egyéb tornák, minden....Vagy legyen magántanuló, és haladjon lassabban, így aztán később folytassa...de Yas nem nagyon akar hallani arról, hogy egy évvel fiatalabbakkal járjon egy osztályba, szerinte már így is öregebbnek néz ki :) Nem beszélve a szociális életéről...
Yasmin megint felhozta a pénzt, Matt kiszámolta, hogy a mostani zsebpénzével számolva kb. 400 év alatt meg is tudná adni :) Megint mondta, hogy a pénz miatt ne aggódjon, ő csak a motivációt hozza, és dolgozzon keményen, vegye komolyan, és ha kifizet mindenestől 60 ezer fontot, felejtse el az ilyen mondatokat, hogy "Most fáradt vagyok, nem tudom ezt csinálni...". Az egyik legviccesebb viszont, hogy Karennek komolyan megfordult a fejében, hogy egyfajta gyűjtést szervezzenek, mint sokaknak. Hát az én arcomra is kiült a döbbenet, de Matt gyorsan helyretette. Kb. azokat mondta, amiket én gondoltam: ház, medence, jaguar, éttermezés, bulizás...nem "moderate" életstílus. Én is mondtam, hogy bár nem ismerem az angolokat, de én tuti, hogy egy fillért sem adnék nekik, és ha Magyarországon lennének, még el is ítélnék őket az emberek. Matt teljesen egyet értett, Karen annyira nem, ez még folytatódott...nem tudok minden poént leírni, de Karen teste is szóba került, mint pénzforrás :)))))
Aztán megkérdezték, hogy mi a véleményem arről az egész műtét-dologról? A kockázatok ismeretében bevállalnám-e? Mit gondolok a suliról, kivenném-e vagy hagynám "szenvedni"? És tényleg nem könnyű, remélem nekem soha nem kerülök ilyen vagy még nehezebb döntéshelyzetbe. Mert ha most azt mondja az orvos, hogy "Igen, meg tudom csinálni.", akkor miért ne bízzon benne az ember és miért ne adná meg a lehetőséget a beteg kislányának egy jobb életre? Mattnek egyébként az is a baja, hogy Karen még nem beszélt olyan szülőkkel, akiknek 2 évnél régebben műtötték a kisfiát/kislányát ezzel, és, akik hasonló állapotban voltak műtét előtt, mint Yasmin. És a legtöbben egyébként fiatalabb korban túlesnek ezen.
Szóval a műtét-téma nehéz ügy, hiába szeretnéd, nem tudhatod biztosan, hogy jót teszel-e vele. És ez borzasztó érzés lehet egy szülőnek...Sok dolog szóba került vele kapcsolatban, ezek voltak a legfontosabbak. És egyébként a fizio vége óta Karen nem engedi annyit a székben üldögélni Yasmint, és ma Yasmin magától akart velem gyakorolni valamit, amit Jurekkel tanult. Próbálkozik, ha a megfelelő hangulatban van...
Ezután a még nem létező pluszmunkámra terelődött a szó, és Matt elkezdett érdeklődni, hogy mégis hány órára gondoltam és mire. Ja, onnan jött, hogy megkérdeztem őket, hogy mégis mit írjak a flyerre szerintük, mi a szokás itt ebben a fura országban...Mert mindig csak mondom, hogy majd csinálok... Szóval Matt mondta, hogy kezd elege lenni az egyik részlegéből a cégnél, 5 lány dolgozik ott, napi kb. 15-20 percet túlóráznak, és 1 órát számoltatnak el, annyit is fizet, és mostmár mondta nekik, hogy nincs több túlóra. Egyszerű számítógépes munka lenne, szerinte túl okos is vagyok hozzá, talán bonyolultabbakat is tudna adni később, ha belemegyek és ha megoldható lenne ez az egész. Mondta, hogy utánanéz (NI-number, amiről már Bert is mondta Karennek, hogy intézzük el nekem; adózás; stb.), aztán esetleg beszélhetünk róla, inkább adná nekem azt a pénzt. Mondta, hogy ha OK, akkor valamikor bemehetek egy pár órára megnézni, hogy milyen... Megköszöntem a lehetőséget a lehetőségre :), de mondtam, hogy attól még szeretnék flyereket gyártani, ha nem baj, és szünet lévén csütörtökön valószínűleg meg is csináljuk Yasminnal, nagyon szeretne nekem segíteni.
És nagyon szeretne nálam aludni is... azt hittem elfelejtette, de nem :) Már a héten jönni akart, de jövő hétben maradtunk, valószínűleg kedden jön, már azt is eldöntötte, hogy milyen játékot hoz. Ilyenkor már fél 8 fele járt, alvásidő volt (előtte persze fürdött, nagyobb részben Karen segített neki), kért vagy háromszor jó éjt puszit, szeret, stb. És megijedt, amiért elhoztam a szalámikat. Kérdezte, hogy azért még adok-e neki? Én mondtam nekik, hogy vágjunk belőle, de nem akartak, azt mondták sokat vártam rá :) És azt is, hogy anyuskám valószínűleg azt hiszi, hogy éheztetnek :D
És tegnap este ugye azt mondta, hogy ne menjek ma reggel (mondjuk jó kedve volt reggelre), csak anya meg ő. Most meg, mikor megbeszéltük, hogy 8-ra megyek, mondta, hogy szeretné, ha fél 8-ra mennék, mert annyira szeret, hogy szeretné, ha ott lennék vele. Most éppen ilyen kedve volt :D Végül háromnegyed 8-ban maradtunk.
Az idő egyébként pocsék volt ma, néha iszonyatosan szakadt az eső, néha egyáltalán... Karenék szerint általában nem ilyen rossz, és nem ENNYIRE esős...és már Mattnek is elege van, ami nagy szó :)
Jaj, ez még múlt héten volt, de leírom, mert otthon nem hiszem, hogy jellemző. Mondjuk itt sem gondolom, hogy általános: pénteken kaptak egy sajnálkozó-kártyát az állatorvostól, bele volt ragasztva egy szép vers, és vagy 6 aláírás és kis üzenet volt rajta. Kedves tőlük azért, de egy kicsit furcsának találtam...
És végül, de nem utolsó sorban: ahogy a címben is írtam, nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok a világ legjobb körmös barátnőjének, Icukámnak!!!! :) Nyáron tartunk egy összevont bulit! :D
Igazából nagyon élveztem a délutánt, szerintem sosem beszélgettem még ennyit egy huzamban velük, mindkettőjükkel egyszerre meg pláne nem. Mostmár viszont alszom, mert - bár fél 8 után hazajöttem - , megettem a maradék kalácsot, és egy kis ropit is...közben pedig beszéltem Gabival, három részletben, összesen kb. 10 perc híján 4 órát... volt mit mesélnie, a családja szerencsére elutazott szombaton, és egy barátnőjével próbálta meg "kipihenni" a "kedves" (remélem mindenki érzi az iróniát) családját az elmúlt 4 napban... És most mindjárt 2 óra, úgyhogy tényleg ideje aludni.
Utolsó kommentek