Au-pair vagyok Angliában

Éjjel új idő szerint már 3 is elmúlt, mikor lefeküdtem, de kb. egy órán keresztül nem tudtam elaludni, egyszerűen nem voltam álmos valamiért. Aztán 9-kor keltem magamtól. Megreggeliztem, elkezdtem készülődni. Észrevettem, hogy Pelin írt sms-t még 7-kor, hogy akkor ért haza, 10 körül kel és majd hív. Hívott is, megbeszéltük, hogy egy órával később találkozunk.

Elindultam biciklivel, közben kaptam sms-t, de csak a vonaton olvastam el: lekéste a vonatot. Elkezdtem írni a választ, mikor hívott, hogy vissza kellett mennie a telefonjáért, otthon hagyta. Úgyhogy volt egy magányos órám Guildfordban. Megvettem az angol könyvet, 3 kis fülbevalót egybecsomagolva, és egy farmert a New Lookban. Aztán találkoztam Pelinnel, átmentünk a plazan, és meglátta, hogy dolgozik az egyik török barátnője. Elkezdtek angolul beszélni miattam, de mondtam, hogy én nézelődök, nyugodtan beszéljenek törökül. És találtam egy elfogadható kabátkát még elfogadhatóbb áron: 5 fontért :) Igaz ott tökre sötétkéknek tűnt a feketék mellett, most simán azt mondom, hogy fekete... Dehát 5 fontért megérte. Ezután megebédeltünk, majd sétálgattunk tovább. Pelin is vett kabátot, pedig nem akart...és én is vettem egy kabátszerűséget a H&M-ben...

Vonat előtt még beültünk a Wetherspoonba, ittunk egy capuccinot, csacsogtunk még egy kicsit, aztán a 6 körüli vonatainkkal hazajöttünk/mentünk. Tényleg bírom Pelint :)

A bringás hazautamon elkezdett cseperegni az eső, de szerencsére nem durvult el. Itthon skype-oltam anyáékkal, aztán Nórival meg Zsófival beszéltem facebookon, jó sokat :) Közben azért hallottam az eső kopogását, szakad rendesen. Még letusoltam, és lefeküdtem aludni...

Tegnap este elhatároztam, hogy csinálok egy szoftverfrissítést szegény telefonomon,  eléggé ráfért már. Az utóbbi pár hónapban már nem akart rendesen csatlakozni a géphez, nem ismerte fel a zenéket, csak 9-et, szóval minden baja volt már... És mire letöltögettem a programokat, stb... fél 12-kor feküdtem le végül.

Jó sokat aludtam, mert fél 10-kor keltem. Netezgettem, megreggeliztem, tv-ztem. Be akartam menni Camberley-be, de úgy szakadt az eső, hogy normális ember nem biciklizik ilyen időben. Úgyhogy először elpakoltam a szekrényemben, aztán nekikezdtem angolozni, és kisebb-nagyobb pihenőkkel ezt csináltam egész estig. Valamikor ebédeltem is, és mivel megittam 2 liter vizet, folyamatosan tartanom kellett kisebb szüneteket :)

Pelinnel leegyeztettük, hogy holnap megint Guildfordozunk, dél körül találkozunk. Remélem ő is tudja, hogy óraállítás van. Írtam neki, remélem addig elolvassa. 7-re kellett jönnöm sittelni, úgyhogy előtte még letusoltam, összeszedtem magam és átjöttem.

Karen tök jól nézett ki, csini kis koktélruhát vett fel, és a haja is szép kontyban volt. Egy kicsit még nézték a tv-t: egy tehetségkutató megy, Dorothy szerepére keresik a megfelelő lányt...a gyerekek is ezt nézték. Yasmin még megkérte apát, hogy helyezze kényelembe...Aztán kb. megint ahogy kitették a lábukat, mondta, hogy WC-re kell mennie. Mondom OK, de azért megkérdeztem, hogy akkor ugyan miért kérte meg egy perce az apját, hogy helyezze kényelembe? Hát, mert akkor még nem kellett... Mondom, akkor másszon... Fáj a térde... Mondtam, hogy nem hallottam róla, hogy cipelnem kellene, vagy hogy valaki egész ma meg tegnap délután cipelte volna, mert tegnap óta romlott volna az állapota...De, apa igen...Mondtam, hogy én nem ő vagyok :) Letettem a földre közben, hogy másszon. De nem mozdult, csak hanyatt feküdt. Már Seb is mondta neki, hogy haladjon. Szó szót követett, mindenféle alkut akart kötni, és több okot is felhozott, hogy miért nem tud most mászni, és miért tud majd lefekvés előtt az ágyába mászni a nappaliból...egyébként annyi idő alatt már simán háromszor megjárta volna... Mivel láttam rajta, hogy tényleg kell neki, és nem akartam pizsit cserélni, mérgesen felkaptam és ráraktam a WC-re...Aztán becsuktam az ajtót és kijöttem. Végignéztem a dalt, ami éppen ment, kb. 2 percig kiabálta a nevemet, de gondoltam tud várni. Eléggé felhúzott amúgy, lehet, hogy Alinaval mindig ilyen volt, azért nem szerették egymást. Aztán még megkérdezi, hogy mi a baj, otthoni problémák? Mondom nem, most te vagy a probléma. Persze azért félig már röhögtem, meg kell tanulnom jobban kezelni az ilyen félszándékos húzásait. Aztán mondta, hogy nem akar rossz lenni, ne haragudjak, a barátom akar lenni, és én vagyok a legjobb au-pair, az is leszek mindig.

Ezután még néztük a tv-t egy kicsit, Seb pedig a szobájában játszott. Kb. fél 9-kor tettem ágyba Yasmint, állítólag nagyon fájt a hasa, majdnem sírt is...még egy kicsit beszélgettünk az ágya mellett, milliószor megkérdezte, hogy mit fogok mondani apának, és kérte, hogy kapcsoljam ki a tv-t. Mondtam, hogy ki nem, de át esetleg, és persze lehalkítom, mert ők még süketebb család, mint én :) mondta, hogy az ezután következő műsor mindig megijeszti, és azért kérte, hogy ne nézzem :) Szerencsére gyorsan elaludt, tényleg fáradt volt szegénykém (tegnap este 11-ig fent voltak). Sebbel pedig nem volt baj, egyszercsak kijött, és mondta, hogy lefekszik, jó éjt...

Én pedig elkezdtem rendbeszedni a konyhát, mert elég nagy kupit hagytak. Mondta is Karen, hogy egy kicsit rendetlenség van, mint általában... Hát igen, mint általában. Papírdarabok a földön, tele az asztal, a pultok, a koszos edények és tányérok nagyrésze a mosogatógépben, kisebb része a mosogatóban és környékén. Bepakoltam minden mást a gépbe, el is indítottam, aztán elpakoltam és letöröltem a pultokat. Nem hiszem, hogy szóvá tették volna, ha mindent úgy hagyok, ahogy volt, mert ma nem ez a dolgom, de egyszerűen nem bírtam nézni...És emiatt lecsúsztam anyuskámról skype-on :( 2 perccel azután néztem rá a gépre, miután írta, hogy mostmár kikapcsolja...

Tök büszke vagyok magamra, mert ezután angoloztam, sikerült behoznom a lemaradást a könyvben (azt a részt, amikor még nem jártam suliba). Fél 1 körül értek haza. Mattet még nem láttam ilyen részegnek, elég vicces volt. Mindketten majd' éhen haltak, Matt mondta, hogy főzzek neki gulyáslevest :) Karen egyébként nem ivott sokat. Matt sajtos melegszendvicset akart enni, be is rakott a sütőbe pár szelet kenyeret, reszelt sajtot, aztán lefeküdt a kanapéra, egy ideig kiszólogatott nekünk a konyhába, aztán elaludt, és már nem evett :) Karennek szófosása volt, elmesélte az este fontosabb történéseit, hogy Mattre hogy ragadnak a lányok, rá meg a pasik :D Mesélt Lisaék rossz kapcsolatáról, egy csomó mindent elmondott megint a baráti körükről... Mondta, hogy ők az egyetlen nem-veszekedős pár, szerencsém van velük :) Aztán ettünk egy kis melegszendvicset (én felet, ő sokat:) is közben, és csak beszélt-beszélt :D Ez ment kb. 1 órán keresztül, aztán háromnegyed 2-kor, vagyis háromnegyed 3-kor jöttem haza. Ez az óraállítás most lerövidíti az alvásomat...

Amúgy mondta Karen, hogy jól tettem, hogy nem kapcsoltam ki a tv-t, és tuti, hogy nem fájt a hasa Yasminnak :)

Először is egy gratulációval kezdeném, amit tegnap nagy örömömben el is felejtettem: ugyanis tegnap megérkeztek Edina és Laci régóta várt kisfickói :) Sok boldogságot nekik!!!

8-ra jöttem reggel, már majdnem teljesen kész voltak, Yasmin be volt sózva a kirándulás miatt (planetáriumba mentek). Sürgette a többieket, hogy haladjanak, mert el fog késni...9-kor indultak, szóval még volt egy csomó idő. Sebnek is mondogatta, megígéri, hogy majd ha ő megy kirándulni jövő héten, akkor nem kell rá várni, de most haladjon... Végül negyedkor elindultak...soha ilyen korán még nem sikerült :)

Én végeztem a dolgom, fürdőszobákat is takarítottam és vasaltam is, na meg mostam. Karen közben hazaugrott, aztán elvitte Thulat sétálni. Aztán megint hazaugrott kb. 5 percre, és már ment is Lisaval Windsorba, mert whiskeys üveget akarnak gravíroztatni holnapra ajándékba, és a közelben nem találtak senkit, aki megcsinálná.

10 körül megjött a Sainsbury's-es kocsi, tegnap este rendelt Karen, úgyhogy van ennivalóm a hétvégére. A héten valamelyik nap már vett egy pár gyümölcsöt, meg nem hűtős cuccokat amúgy.

Mivel már nem volt dolgom, és kértem, hogy vegyen borsót (egyébként is szokott), csináltam isteni zöldborsófőzeléket. Persze nem olyan, mint otthon, azért érződik, hogy más a tej, de olyan jó volt eszegetni. Nagyon keveset csináltam, meg is ettem majdnem mindet, ők úgysem vevők az ilyenekre, ahogy észrevettem. Meg tegnap, amikor meséltem hogy készül...ők nem is ismerik a főzelék fogalmát...

A szerény ebédem után elpakoltam a boltos cuccot, aztán dél fele eljöttem. Persze én hülye az asztalon hagytam egy táskát: mikros rizs és egy kis doboz müzliszelet-szerűség volt benne, ezekről tuti tudtam, hogy nekem szánja őket Karen, így nem pakoltam be öket a szekrénybe...kitalálhatjátok mi lett a sorsa...pedig nem is a szélén hagytam! Megette mind a 6 mézes szeletet, a rizsből viszont hagyott egy kicsit...És egy kis vattát is széthordott Thula barátunk...

Ezt mind 3 körül láttam, mikor visszamentem. A pihenőidőmben egyébként kitakarítottam a kis hajlékomat, majd skype-oltam Orsival. be akartam menni Camberley-be, de nagyon fújt a szél és esőre állt (aztán esett is), úgyhogy nem mentem.

Ahogy hazaért a népség a suliból, Karen és Seb már mentek is Guildfordba bevásárolni Seb jövő heti kirándulásához. Én elmostam az uzsis cuccot, tettem nekik vizet a hűtőbe, és kb. ennyiben ki is merült a tevékenységem... Megittunk egy sört Matt-tel, illetve ő kettőt :) és beszélgettünk egy órát, aztán megetettem Thulát és fél 5 körül fogtam a rengeteg gyümölcsöt, joghurtot, a mikros kajákat, és eljöttem. Matt amúgy mondta, hogy egyszer voltak Gordon Ramsey egyik londoni éttermében és nevetségesen drága: csak a kajáért 4-en 800 fontot fizettek...persze finom volt minden, és 5 fogás volt :D Oh, és még tegnap mondták, hogy jövő csütörtökön megyünk vacsorázni, megünnepeljük a "holiday" kezdetét!

Itthon neteztem, videozgattam, majdnem elaludtam, aztán skype-oltam anyáékkal. És mivel kaptam sms-t, hogy hétfőn jön a csomagom, elkezdtem Pelinnel szervezkedni vasárnapra...még nem tudom, hogy lesz-e belőle valami.

Ma este angolozni akartam, de túl fáradt vagyok hozzá, majd holnap délután. Vagy filmet nézek és alszom, vagy csak alszom. Bár elég durván veri az eső a tetőt...

Háromnegyed 7-re jöttem, kivittem Yasmint a kocsiba, aztán már mentek is. Seb még tv-zett fél 8-ig, akkor ment tusolni és hajat mosni. Megcsináltam a reggelijét meg az uzsiját, aztán evett, majd játszott, én pedig megfésültem a haját közben, megint engedte :) És megbeszéltük a kártya-ügyet, mondtam, hogy bocsi, nem voltam elég alapos, erre ő: "Semmi baj, ne aggódj, az én hibám, nem kellett volna bennehagynom a zsebemben...sokszor bennehagyom a cuccaimat, pedig ki kellene vennem..." - és ezzel vége is volt. Tényleg annyira könnyű vele reggelente, meg amúgy is...egy csomó mindent meg tudtam csinálni úgy is, hogy otthon volt.

A szokásoson felül port töröltem meg lépcsőt (a többit már tegnap megcsináltam), majd 9 után nem sokkal végeztem is. Volt egy nagyon ragacsos-rászáradt olajos-mindenes tepsi, amit még lefújtam zsíroldóval, aztán eljöttem. Elklészültem, és 10 után elindultam Camberley-be. Első utam a kedvenc bankomba vezetett. Szerencsére nem kellett várnom, megkaptam a kártyámat, és félve kipróbáltam, hogy vajon tényleg passzol-e a hazaküldött PIN-kódommal...és IGEN!!! :) Szóval ki tudtam venni egy csomó pénzt, és be tudtam fizetni egy csekket anélkül, hogy a kirendeltségvezetőnek engedélyeznie kelljen...

Utána nézelődtem egy kicsit, vettem egy-két dolgot a Bootsban, és szert tettem egy szép karkötőre és nyakláncra is :) Bementem a suliba, befizettem a következő tanfolyamra, aztán kezdődött is az óra. Véleményezni kellett a kurzust, aztán beszélgettünk arról, hogy ki mit csinál a jövőben, ki megy, ki marad. Nyelvtanoztunk egy kicsit, majd megint tabuztunk. Persze az eső elkezdett szakadni közben...szerencsére mérséklődött, mire vége lett az órának. Gyors elköszöntünk egymástól (egy pár embert már nem látunk viszont), aztán indultam is haza. Igen, az esőben.

Útközben utolért a svájci lány, inkább már nő (2 gyereke van), aki Frimley Greenben lakik, de sose jöttünk-mettünk még együtt, csak néha jár biciklivel, akkor is elektromossal...kicsit könnyebb neki a dombokon... Nagyon durván beszél egyébként, tényleg alig lehet érteni. Hozzászoktam minden külföldi akcentushoz mostmár, nyilván a mienk is nehéz egyeseknek, de az övé a legérthetetlenebb. Szóval a suliig együtt mentünk, ott én csatlakoztam Karenékhez. Hazajöttünk, Matt már itthon volt, a lasagne pedig a sütőben, ez volt Yas kívánsága már kb. 2 hete. Seb átment Berthez, én pedig meg akartam fürdetni Yast még vacsi előtt...de neki még rajzolgatni támadt kedve...aztán mikor már Matt és Karen is erélyesen rászóltak, mondta, hogy OK...mert előtte azt mondogatta, hogy csak 1 perc, 2 perc, 5 perc...végül elhúztam az íróasztaltól, valamire jó is ez a kerekesszék.

Tusolt, én pakolásztam a konyhában, aztán egyszercsak Yas megjelent a nappaliban. Egyedül kijött a fürdőből. Ez azért volt jó, mert így nem én töröltem és öltöztettem fel, hanem Matt és Karen megosztva. Nekem volt dolgom a konyhában... Ezután megvacsiztunk, közben megjelent Bert, hogy megjavítsa Yasmin székének a fogóját. És ha már ott volt, megkérdeztem, hogy van-e picike csavarhúzója, amivel meg tudom csinálni a fényképezőmet...mert szombaton kiesett a zsebemből, ha még nem írtam volna :( Nem lett semmi komoly baja, csak kijött egy kis fekete pöcök, aminek bent lenne a helye. Először egyébként észre sem vettem, annyira kicsi volt. Bert pedig azt hitte, hogy az egy gomb, és kérte a használati utasítást, aztán mondtam, hogy nem hiszem, hogy szükségünk van rá...és Karen is engem erősített. Bert pedig: "Nők...", aztán be kellett látnia, hogy igazunk van, és az tényleg nem egy gomb :) Fogta és el is vitte, pár perc múlva visszahozta: hát, egy nagyon kicsit megkarcolta a művelet közben, de illedelmesen megköszöntem neki! Persze azt nem mulasztotta el megjegyezni, illetve viccesen megkérdezni Karenéktől, hogy én ilyen mindent leejtős lány vagyok-e? Igen, az vagyok :) (Ez mondjuk közvetlenül azután volt, hogy kipörögte Karenéket a keddi evezős-terv miatt...) Aztán később, mikor leejtettem egy műanyag dobozt, Karen mondta Mattnek, hogy "Látod,..." :)

A vacsihoz vörösbort is kaptam, Bertnek azt bontott Karen, így mi is ittunk. Most először ittam itt vörösbort, chilei merlot volt, nekem ízlett. Desszertnek fincsi narancs volt..aztán lepakoltam az asztalt, tisztára súroltam a tepsit, megetettem Thulat, és közben beszélgettünk. Matt újságolta, hogy kapott egy kb. 1000 dollár értékű VIP-jegyet Wimbledonra (nem a döntőre), és hát mindenkit majd' megevett a sárga irigység...úgyhogy ezzel is ment a poénkodás. Matt mondta, hogy ha nem iszik túl sokat, akkor talán készít fotókat majd... és ment a "De vigyél el engem, mert...". 

A ma délután amúgy is nagyon vicces volt. Általában sokat nevetünk, de ma különösen jó hangulatban voltunk valamiért, talán mert vége a fizionak. Itt tényleg mindenki poénkodik a másikkal, Matt és Karen is állandóan ugratják egymást, meg sokszor nekem "méltatlankodnak", pl. Karen ma mondta, hogy nem szereti, ha délután megy a tv, főleg nem Matt főzős műsora...erre Matt mondja, hogy nézzem meg, itt az ő háza, az ő tv-je, és nem nézheti, mikor a munkából megfáradtan hazaér :) Meg múltkor is mondta például, hogy fogalmam sincs mennyibe került neki Karen...cipők, táskák, ékszerek... :) Hát szép kis kollekciója van mindenből, az biztos... És minden nap több ilyen van, amik lehet, hogy így már nem viccesek, de nekünk nagyon azok az elhangzás pillanatában :)

Matt és Seb aztán harcoltak a nappaliban, olyan aranyosan kacag Seb, imádja az apját! Yasmin háttérképeket szerkesztgetett, mi pedig Karennel frizurát néztünk neki szombatra, valami fonott kontyot szeretne. Aztán Matt elvitte Yasmint drámára, én pedig elindultam haza. Egy párszor. De mindig volt valami, ami még eszünkbe jutott, és tovább kellett beszélni...végül fél 7-kor jöttem el, de kb. 5-től már semmit sem csináltam. Beszélgettünk húsvétról, utazásról (Kubáról, már voltak ott), angolról, kajáról, stb...de azt hiszem ezután jön el az ideje annak, hogy elkezdjem ne felsorolni, hogy mikor kivel miről beszélek :) Egyrészt úgyse jut eszembe minden, másrészt számotokra ennek semmi jelentősége.

Az azért fontos, hogy Yasmini állapota sokat javult (mint ahogy mindig) a 3 hét alatt, de hogy ezt fenntartsuk, naponta legalább 20 percet tornáznia kell itthon is. Majd megmutatja Karen, hogy mit-hogy, mert lehet, hogy majd nekem is kell vele csinálnom. Állítólag egyszerű, mint a pofon. Oh, és Karen már alig várja az orvos válaszát az USA-ból, reméljük holnapra vagy hétfőre meglesz.

Még valami: Gina mondta, hogy a kínai nő, akihez jár takarítani, nyitni akar egy "gyerekmegőrzőt" Camberley-ben, valószínűleg augusztusban, és kérdezte Ginát, hogy ismer-e kedves lányt, akár részmunkaidőben. És mondta is, hogy én állok rendelkezésére. Hát nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, egyelőre nem fűzök hozzá nagy reményeket, és még nagyon messze van, de jó lenne. És ha Gina hazamegy június végén, talán a takarítást is átvehetem, majd meglátjuk milyen messze lakik a nő...

Kicsit elkalandoztam, szóval: hazajöttem, skype-oltam anyusékkal, ma felvette a futár a csomagomat, szóval elvileg már úton van :) Aztán skype-oltam Móniékkal meg Binyussal is egy csomót. Zárásképpen blogot írtam, mindjárt tusolok, és szerintem alszom. Választhattam, hogy hányra akarok menni, úgy döntöttem, 8-ra :)

...igen, az olajos sminklemosóval kezdtem el törölgetni az arcomat...így indult a napom, és így is folytatódott...

Ma is korán keltem, hajat mostam. Fél 8 előtt már ott voltam, gyorsan csomagoltam Sebnek uzsit, Matt mondta, hogy "Köszi Viki, csodálatos anya vagy:)"  aztán már mentek is karatera. Karen pedig elvitte Thulat, fizio közben megsétáltatta (régen minden nap vitte), úgyhogy gyorsabban haladtam, nem kellett kerülgetnem, és csukogatnom utána az ajtót.

Elpakoltam...Karenék szobájában reggelente általában (néha nem:) bombatámadás utáni állapotok uralkodnak...törülköző(k), fürdőköpeny, ruhák-ruhák, Karen levetett cipői, csizmái, szekrényajtók elhúzva, stb. Pl. most is ott van  Matt sáros cipője hétfő óta az ágy mellett, de azt már nem az én dolgom letakarítani, legalábbis gondolom. Kíváncsi leszek, meddig nézegetik még. Yasmint pedig gyanítom reggel meglátogatta Thula, persze sáros tappancsokkal...úgyhogy kb. most piszkosabb az ágynemű meg a lepedő, mint tegnap mosás előtt volt...

A szokásos után kicsit megsúroltam a tusolóban a csempét és a fugát, hát, egy fokkal lett csak jobb...pedig legalább másfél órát állt rajta a vízkőoldó-spray. Karen szerint jó lett. Mostam ma is, mily meglepő :) a kutyák, illetve mostmár csak Thula ágytakaróját, meg a tegnapi szennyest. Nem tudom, hogy csinálták, de alig fért a gépbe... Ezután megint kicsit előredolgoztam: megtisztítottam a tükröket meg a konyhaajtókat, így holnap már csak a portörlést kell megcsinálnom.

Egy kicsit még ottmaradtam, beengedtem Bertöt meg egy építészt, aki úgy tűnt, mintha ugyanaz lenne, aki múltkor is itt láttam, de nem mernék rá megesküdni. Kíváncsi vagyok mikor kezdődik a felfordulás, Karen már március elejétől szerette volna.

Itthon aztán megírtam a bejegyzés egy részét, és pihengettem is. Kicsit hamarabb kellett visszamennem, mert Yas ma nem akarta elkísérni Karent Sebastianért. És krumplipüré volt a kívánság rántott husival, úgyhogy el is kezdtem szorgoskodni. Seb ma megkapta a karatés védőfelszerelését: kar-, lábszár- és fogvédő. Ezekben rohangált és mutogatta mindenkinek :) Persze Yas is ki akarta próbálni, és Seb véletéenül belerúgott a karjába, úgyhogy volt nagy sírás, meg "Gyűlöllek, tűnj a szemem elól azonnal!". Ilyenkor nagyon ijesztő tud lenni, teljesen kikel magából, és sírva ordít... Pedig ez tényleg nem Seb hibája volt, Yasmin kapadozott össze-vissza... Szegény Sebnek kell mindig az okosabbnak lenni, és jól kezelni az ilyen szituációkat, úgy látom, már belejött az évek alatt...

Nem volt elég olaj, úgyhogy nagyrészt olivaolajban sütöttem a husit, egy kicsit féltem, de finom lett. A krumplipürémet pedig megint dicsérgették, de azért hozzátette Karen, hogy a hétvégén Matt is finomat csinált, hirtelen nem is tudták, hogy akkor most melyikünké a jobb :) Köretnek még volt vajas főtt kukorica, de én inkább utána ettem, desszertnek.

Vacsi után Yas egyedül átöltözött úszódresszbe, én elpakoltam a konyhában. Nagyon büszke volt magára, hogy egyrészeset is fel tudott venni egyedül :) Kicsit úszott, közben hazajött apu 2 mentőmellénnyel, mert kedden (amikor Seb 3 napos kiránduláson lesz), Karen és Matt leeveznek a csatornán nem tudom meddig, ott megebédelnek, és visszajönnek. Szerintem tök jó, hogy csinálnak ilyen programokat, és persze jó nekik, hogy megtehetik... Karen mondta, hogy majd meglátom, milyen gyorsan el fog telni a szünet, majdnem 3 hét...19-én mennek először suliba. De tényleg elviselhető lesz: Seb jövő héten 3 napot New Barnban lesz, aztán a hétvégére lemennek a nyaralóba keddig, szóval ott töltik a húsvétot. Azon a héten akkor 3,5 napom lesz velük..., és hétvégén elvileg megyek Gabihoz Sevenoaksba ottalvós partira :) A következő héten pedig Matt megy Yasminnal Cornwall-ba (a snowboardozás helyett), azt hiszem három napra, és haza se jönnek vasárnapig, mert péntek este a nyaralóban egyesül a család... És már itt is a 19., a suli folytatódik...

Karen elvitte Sebet teniszre, mi Matt-tel kiszedtük Yast a medencéből, aztán megmostam a haját. Enyhén fárasztó volt ma, pedig igazából múlt hét óta nem is nagyon voltam vele (hétfőn kórház, tegnap Shania)...lehet, hogy pont ezért. Ezekkel az "Adj egy percet!", "Adj két percet!", stb...mondtam, hogy először hadd samponozzam be a haját, aztán tőlem negyedórát is üldögélhet a tus alatt...Kezdett kihozni a sodromból...aztán mondtam, hogy nem fogok könyörögni, akkor nem klórszagú marad...OK, jöhet először a sampon. Aztán másik tusfürdő kellett neki, odatettem, mondtam is, hogy ott van, aztán kijöttem. De persze mivel sokszor elkalandozik, nem vette észre. Kb. 5 perc múlva hív, hogy még szüksége van 1 újabb percre, és adjam oda neki a másik tusfürdőt...mondom fordítsa el a fejét...Ezt mindig mondom neki, hogy nézzen körbe, és utána kérdezzen! Jó, ilyenek minden nap történnek, de ma valamiért nem volt hozzá türelmem, mondtam is neki. De ő csak ölelgetett, mondta, hogy szeret, és jól fog viselkedni. Meg persze a hajam...Mattnek is mondta, hogy: "Apu, meg kell érintened Viki haját, olyan, mint a selyem! Érintsd meg a törülközőmet, aztán a haját, sokkal puhább a haja'" :) Úgyhogy Matt is megtapasztalta, milyen puha is a hajam :D Egy kicsit szárítottam a haján, aztán meg is jött Karen.

A következő felvonás a konyhában zajlott: Thulanak fújni kell a füleibe valami sprayt, állítólag csak tisztítóspray. Ezzel szenvedett egy csomót Matt meg Karen, nem olyan könnyű egy ekkora kutyát lefogni úgy, hogy hagyja is törölgetni a fülét. És szegénynek tegnap a körmét is lekezelte az állatorvos, elég durván végig volt repedve az egyik, nagyon fájhatott neki.

Ma a tv-ben szó volt egy 3 éves brit kislányról, akit decemberben műtöttek St.Louis-ban, és már észrevehető a változás. A műtét során átvágnak egy csomó ideget a gerincoszlop aljában, amik a a kötött izomzatért, és úgy általában a járásképtelenségért felelősek. ennek a kislánynak például 70% volt, amit elvágtak... Csodára nem képes, de lényegesen javítható a gyerkőc állapota. Itt volt egy érdekes, csak hogy szemléltessem, hogy a - minden rosszindulat nélkül mondom, valószínűleg én is megadnék szinte mindent a gyerekemnek, ha tehetem/tehetném majd...- szóval hogy a hozzájuk hasonló gyerekeknek mennyire nincs fogalmuk a világról: Yasmin megkérdezte Mattet, hogy "Miért kellett gyűjtögetni a kislány családjának a műtétre?? És ha nekem is lesz, azt a másik ház eladásából fizeted ki?" Matt csak annyit mondott, hogy a pénz miatt ne aggódjon, Yasmin dolga csak az elszántságot biztosítani, na meg a bátorságot...

Fél 7-kor aztán eljöhettem, itthon skype-oltam Mónival is végre, meg Icával is egy kicsit, meg anyáékkal. Aztán háromnegyed 8-ra visszamentem, vigyáznom kellett Yasmin álmát, amíg Karen elment Sebért teniszre (Matt is elment inni). Általában azért nem tart tovább fél óránál, de majdnem 9 volt, mikor hazaértek, már mindenre gondoltam, telefonálni akartam. Karen mondta is, hogy bocsi, meg korábban mondta Sebnek, hogy szegény Viki már biztos azt hiszi, hogy balesetünk volt...Segítettem nekik behozni a cuccokat, Seb olyan aranyos, tényleg mindig mindent megköszön, ahányszor meglát egy nap, annyiszor köszön :)

Ja, és a teniszedző tartotta fel őket, Seb kapott egy egész mappát: otthoni edzéstervet és kajatáblázatot (miből egyen keveset, eleget, többet és rengeteget...cuki kis ábrák is vannak rajta:). Be kell írni, hogy melyik nap mit csinált otthon, mit teljesített... 4 hónap ebben a teniszsuliban 350 font, hetente 3-szor 2 óra. ugyebár. De állítólag tényleg nagyon ügyes, szófogadó, lelkes, és a legjobb a korosztályában. Még több versenyre akarják küldeni. Karen mondta, hogy alig várta már, hogy befejezze, Seb már rég aludni szokott ilyenkor, úgyhogy nem is kérdezett semmit, mikor az edző kérdezte, hogy van-e még kérdése :)

Megírta a csekket az angol sulimnak, és megkaptam a fizetésemet is a hétre. Itthon vettem észre, hogy most nem írt rá nagyobb összeget a szombati babysittelés miatt, de szerintem csak ziziségből, legalábbis remélem. Bár lehet, hogy múltkor azért adott, mert az már kora délutántól volt, ez meg csak kb. 5-6 órától. Vagy nem tudom. Majd egy alkalmas időben megtudakolom:) Bár az, hogy fizetik a 198 fontos következő "term"-et a suliban, lehet, hogy betudható a szombati béremnek...

És kérdezte, hogy minden rendben van-e, talán rámtört a honvágy? Mert még Yasmin is mondta, hogy olyan szótlan voltam ma...pedig csak szimplán fáradt, nagyon nehezen keltem reggel, aztán délután próbáltam aludni, de csak szenvedtem, és valamiért tényleg nem volt jó a közérzetem már reggel óta, a fejem is fájt egy kicsit, így nem csacsogtam annyit...Egyébként Yasmin is rosszul volt reggel, állítólag nagyon hányingere volt, és valószínűleg tényleg, mert nem is evett...pedig amúgy olyan, mint én, mindig tud és akar is enni :) 9 körül aztán elköszöntem.

Ja, és anyusék ma megkapták a PIN-kódomat is, úgyhogy holnap bemegyek a bankba - mondjuk amúgy is bementem volna. Remélem megjött a kártyám, és kipróbálhatom a PIN-kódommal. Mondtam Karennek, hogy ha nem működik, megszüntetem ezt a számlát. Nem szeretnék további bonyodalmakat az HSBC-vel: még több hazaküldött kártyát, PIN-kódot, telefonálgatást, bejárogatást, stb. Mondta, hogy ő is ezt tenné. Vegyem ki a pénzem és várjak, majd nyitunk a Barclays-nál.

Most még netezgetek egy kicsit, e-mailezek, tusolok, aztán lefekszem, mert holnap háromnegyed 7-re megyek, Matt megint nagyon korán indul.

Ma újra a szokásos időben, fél 8-ra mentem. Seb már megreggelizett addigra, a szobájában tv-zett, ki se jött szinte indulásig. Úgyhogy csak az uzsonnáját kellett megcsinálnom, gondoltam én...aztán mikor már rég kész voltam, mondta Seb, hogy szerinte nem kell, mert ma van a diszlexiás megbeszélése. De mivel nekem se Karen, se Matt nem mondta, én meg ezért nem akartam reggel telefonálgatni, mondtam, hogy vigye el, max nem eszi meg. És nem is kellett, mert Matt ment érte fél 11-re, 11-re odaértek a "tanárnőhöz", Windsorhoz közel van ez a hely. Másfél órát ott töltöttek, aztán elmentek teniszezni, és valamikor 3 után jöttek haza. Hetente egyszer jár majd ide, óránként 70 fontért...És mint kiderült, Matt azt hitte, hogy Karen szól, Karen pedig állítólag megkérte Mattet, hogy mondja nekem, hogy nem kell uzsi :) Mindegy, amúgy is egy csomó kaját kidobnak, ez meg se kottyan...

A délelőtt egyébként gyorsan telt, kimostam Yas ágynemújét, meg a saját ruháimat, pakoltam. Vasalnom ma nem kellett, így, hogy tegnap megcsináltam, úgyhogy 11 körül eljöttem. Főztem egy kis tésztát a szombaton megmaradt paradicsomszószomhoz, meg is ettem mindet. Aztán elkészítettem magam a sulira, és negyed 1-kor jött értem Gina.

A suli tök jó volt, mivel ez az utolsó hét, kicsit másmilyen volt. Vezetéknév szerint kellett ülnünk, így Mervi, a finn lány lett a párom. Egy sztorit kellett írnunk 5 dolog felhasználásával: Nelson Mandela; hal; Waterloo Station; laptop; egy pár piros cipő. Hát, vicces történetek születtek :) Aztán egy kicsit nyelvtanoztunk, majd megint tabuztunk. De a legjobb a legvége volt, amikor Anna csinált rólunk fényképet, mert csütörtökön már nem tud jönni, az áprilisira pedig már nem fizeti be magát. Mikor a második képet csináltuk, azt mondta az egyik olasz lány, csíz helyett, hogy "terhes vagyok". Azt hittük viccel, de rögtön megismételte, és hozzátette, hogy tényleg...Mondjuk már 30-on felül van, és van egy kislánya, azt hiszem 2-3 éves. Így már nem vicces, de ott nagyon jól jött ki :)

Suli után hazahozott Gina, ledobtam a cuccomat és már mentem is. Elrendeztem a tiszta ruhákat, amiket a szárítóban hagytam. Hazajöttek Matték a teniszből, dumáltunk kicsit. Aztán megérkezett Karen a lányokkal, Shania megint itt vendégeskedett, amiből az következett, hogy nem kellett Yasminnal foglalkoznom. Karennel beszélgettünk, felhívta a biztosítót, mivel augusztusig már csak 4 hónap van, így 275 font helyett már csak 160 font a biztosítás. Még gondolkodik...

Sütöttünk fagyasztott pizzát fokhagymás baguette-tel, finom volt, desszertnek fagyit ettünk. Vacsi közben valamin nagyon nevetett a két lány, és nem-de játékot játszottak, Seb pedig ráunt és méltatlankodott, hogy ezek a lányok... cuki volt :) A gyerkőcök aztán fürödtek egyet kint, én addig elpakoltam bent. Az úszás végeztével megmostam Yas haját és meg is szárítottam nagyjából, meg félig fel is öltöztettem.

Megint ment a piszkálgatás meg a hülyéskedés, szerencsére nincsenek annyira letörve Shaka miatt, mint gondoltam. Pauline egyik barátnője még lapot is küldött, hogy nagyon sajnálják a veszteséget, együtt éreznek ebben a nehéz időszakban, stb...és ez direkt ilyen kutyás lap, durva, hogy itt már minden van :) Karen mondta, hogy ki fogja dobni, kedves tőlük, de nem akarja ezt nézegetni...

Ma megint "romboltam": általában - eddig azt hittem, hogy mindig - átnézem a zsebeket mosás előtt, egy pár dolgot már kipakoltam így. Hát ma úgy látszik nem voltam elég alapos: kimostam Seb Club Penguin-es kártyáját, asszem 12 lap volt. Illetve még mindig jók, csak kicsit megviseltek, egyben maradt mind a 12... Elkezdtek szívatni, hogy a zsebpénzéből vette, és ezek nagyon értékesek, stb... Aztán kérdeztem, hogy volt-e már au-pairjük, aki ennyit tört-rombolt? Mondták, hogy mindenki tört valamit, de én viszem a pálmát :) De csak egy lányt emeltek ki, aki valami nagyon értékes üvegből készült dísztáskát tört össze egyszer portörlés közben, amit ráadásul Sebtől kapott Karen anyák napjára... De nem haragudott rá sem, rám meg végképp nem, semmi fontosban nem tettem még kárt.

Fél 6 után aztán eljöhettem egy órára, majd fél 7 előtt visszajöttem. Karenék vacsizni mentek, ezúttal csak kettesben. A gyerkőcök már ágyban voltak, legkésőbb 7-ig kaptak időt, Seb titokban fent maradhatott tovább. Yasminnal nem is volt gond, olyan fáradt volt szegény, még ahhoz sem volt ereje, hogy Sebről kérdezősködjön. Megint mondta, hogy szeret, megpuszilgatott, és szerintem rögtön elaludt. A kis angyalom pedig cseles volt, illetve akart lenni: mondtam, hogy mosson fogat, amíg én Yasmint lerendezem, aztán mikor kérdeztem, hogy megmosta-e, mondta, hogy persze. Én viszont láttam a fürdőszobában, hogy ott ugyan senki nem mosott fogat... Azt mondta, hogy visszatette a fogkefét a szekrénybe. Mondtam, hogy soha nem teszi vissza a fogkefét, és talán a mosdót is letakarította? mert általában az is fogkrémes marad..., a cipőjét is csak néha rakja el, soha nem csinál semmit itthon, úgyhogy ne nézzen hülyének :) Aztán mondtam, hogy nekem mindegy, megmossa-e, nem az én fogaim, stb... Aztán hagytam még tv-zni egy kicsit. Kérdeztem, hogy amúgy mit néz, de nem tudja. Kérdeztem, ahogy akkor miért nézi? Hát, mert "cool" :)) (egyébként valami angol barátok közt lehet szerintem). Ez mind nevetgélve történt :D

Fél 8-kor aztán mondtam, hogy mostmár menjen lefeküdni. Ment is, "jóéjteztünk", aztán kiállt az ajtóba, és megkérdezte: "Jó fiú voltam ma, Viki?". Mondtam, hogyha fogat mos, akkor igen. Az állát dörzsölgetve, kaján vigyorral, 1 perc alatt csak amellett döntött, hogy fogat mos. Gyanús volt, hogy sokáig van bent: mikor kijött, mondta, hogy menjek be én is a fürdőbe. És a kisangyal elpakolt mindent...mikor kijöttem, elbújt a konyhába, aztán átmászott az asztal alatt, és megkérdezte, hogy honnan tudom, hogy most tényleg fogat mosott? Hát, éreztem a leheletén. Eloldalazott a szobájába, befeküdt az ágyba, és még egyszer megkérdezte, hogy jó fiú volt-e? :)

Ezután blogot írtam, skype-oltam egy kicsit anyáékkal, majd e-mailekre válaszolgattam. Ma írt egy új-zélandi lány, hogy erre a vidékre jön, holnapután érkezik, elvileg decemberig marad, és szívesen találkozna velem. Semmit nem tudok róla ezeken kívül, csak a nevét: Courtney-nak hívják. És persze az e-mail címét, ami talán "aggodalomra adhat okot":  szerepel benne a "proud to be blonde" - kb.  "büszke vagyok rá, hogy szőke vagyok". Azért lenne jó vele találkozni, mert tőle is sokat tanulhatok, csak angol az anyanyelve...

Karenék 9 után már haza is jöttek, egy thai étteremben voltak Farnhamban. Megbeszéltük a holnapot, majd eljöttem. Még befejeztem az e-mailezést, letusoltam, és lefeküdtem.

Ma háromnegyed 7-re mentem, Matt már nem volt otthon, 6 után se volt már itthon a kocsija, mikor felkeltem. Yasmin a wc-n ült és még aludt, Seb pedig a konyhában csinálgatta a háziját, aminek még péntekre kellett volna elkészülnie, csak ugyebár nem ment suliba. Karen mondta, hogy azért most csinálják, mert tegnap egész nap Berttel dolgozott a projektjén, és erre már nem volt idő. Mondta, hogy nem muszáj mindet megcsinálni, ahogy halad(unk) vele... 7-ig csinálgattuk is (szórendgyakorlós feladat volt, több, mint 10 mondatot kellett alkotni a megadott szavakból), aztán felpattant, hogy kezdődik az állatos műsora a tv-ben, és anya megengedte, hogy nézze. Addig kivittem a kukát, remélem a szürkét kellett ma... Fél 8-kor aztán visszatért, megreggelizett, alkottuk a mondatokat, én közben csináltam az uzsiját. Tök aranyos volt, mindig hívott, hogy "Viki, szerinted melyik az első szó?" :) Jól elvoltunk vele, végül ügyesen megcsináltuk mindet. Meg is fésültem majdnem teljesen, aztán felfedezte, hogy van még betűzős házija is, amit gyakorolnia kellett volna...kérdezgettem tőle, de nem igazán megy neki, el is szaladt, mert közben még a fésű a kezemben volt (volt egy rész, ami nagyon gubancos volt), és így egyszerre el tudott menekülni a spellingelés és a fésülködés elől :) Jó kis reggeli torna volt, csomót röhögtünk, mert aztán persze Thula is beszállt, kaptam is pár puszit tőle. Annyira fura volt egyébként ma csak Thulát etetni...

Fél 9 előtt aztán útnak indítottam, és elkezdtem takarítani. A mosógép ma is egész nap ment, Karen is elindított reggel egy adagot (azt nem tudom, hogy írtam-e már, de ő nem igazán figyel arra, hogy színes, fehér, sötét, világos...mindent mindennel...). Hát én is mostam még szám szerint 5-öt... Lecseréltem Karenék és Seb ágyneműjét, elpakoltam (ma nem volt oltári kupi), porszívóztam és felmostam. Közben vártam Berték csomagjait (átjött és megkért, hogy vegyem már át, ha megjönnek, mert ők elmennek bevásárolni...olyan aranyosak amúgy, mindig kirittyentik magukat és együtt járnak a Tescoba:). Szóval vártam, de nem jött semmi...

Jó hosszúra nyúlt a reggeli műszak, dél is elmúlt már, amikor eljöttem. Még benéztem Pauline-ékhoz, hogy otthon van-e már valaki, aki át tudja venni a csomagjukat. Úgy bírom Pauline-t, olyan kedves velem mindig,"sweetie", "darling" vagyok általában :) Bár szerintem mindenkivel így beszél.

És ezután következett a jól megérdemelt pihi. Anyus pont hazaért, skype-oltunk egy kicsit, ma kapta meg a bankkártyámat, amit elvileg már érvénytelenített az HSBC. A PIN-kódomról még nincs hír...És a csomagküldő is visszajelzett, úgyhogy hétvégén elvileg gazdagabb leszek 1-2 otthoni dologgal :D És sikerült befejeznem a Hét életet is, nagyon jó volt, nézzétek meg!! 2-kor hívott Karen, hogy már 1 órája a kórházban vannak, meg kell nézetniük Yasmin térdét. Csak szólt, hogy Lisa fogja hazahozni Sebet a suliból, legyek ott. Nem mintha amúgy nem lennék ott mindig már 3 előtt :)

Mikor odaértem, még elrendezgettem a ruhákat, felhúztam a párnahuzatokat, stb. Megjött Seb, megevett 2 csomag kis chipset, és tv-zett. Közben írt Karen, hogy itthon van-e Seb, meg Pauline is átjött, hogy megvan-e? Nem volt térerő a kórházban, úgyhogy sms-eztünk, megkérdeztem, hogy kb. mikor jönnek, csináljak-e valamit vacsira. Nem tudja, hogy mit... Volt még egy kis tortellini, gondoltam, azt megcsinálom, de Seb átment Berthez projektezni. Megbeszéltük, hogy majd megfőzöm, ha hazajött. Mivel már mindent megcsináltam, elkezdtem vasalni, hogy holnap annyival is kevesebb legyen. Közben befutott Matt, beszélgettünk egy csomót. Szóba kerültek az angol családok, meséltem neki egy kicsit a tiedről Gabi...mondta, hogy ő is rengeteg sztorit hallott már rémcsaládokról, és nem érti, hogy miért viselkedik valaki így az au-pairrel...bár azért abban megegyeztünk, hogy a jó viszonyunkhoz hozzájárul a "különélés" is. Persze nem ezen múlik minden.

Én vasaltam, Matt megcsinálta nekünk a kaját, Seb hazajött, ettünk, aztán  elvitte teniszre. Én még a helyére tettem a kivasalt ruhákat (végül mindent kivasaltam),  megetettem Thulat, és éppen megírtam a bevásárlólistát, mikor megérkeztek Karenék. Yasminnak már kopogott a szeme az éhségtől. 5 órát töltöttek a kórházban, legnagyobb részét várakozással, nem csak nálunk van így :) Megállapították, hogy a csontjai rendben vannak, de attól, hogy egész álló nap a székben ül, és derékszögben van a lába, a porcok nem úgy állnak, ahogy kellene, és a szalagokkal is baj van. Továbbküldik egy térdspecialistához...Karen mondta, hogy a legjobbat ajánlják neki...állítólag a legjobb az a pasi, aki a csípőjét is szokta vizsgálgatni, szóval most az a következő állomás.

Karen főzött neki tésztát (vajjal és sóval eszi), én elmosogattam a hazahozott cuccokat, közben beszélgettünk, meg hülyéskedtek. Matt mondta, hogy "Képzeld Karen, Viki mondta, hogy Gabi mondta neki, hogy milyen szerencsés....hogy ilyen jóképű 'apukája' van!" :) Karen mondta, hogy "Álmodban esetleg' :) Még mielőtt valaki azt hinné, hogy Gabi tényleg mondott ilyet, nem, nem mondott. Nem is tudom, hogy mennyit látott Mattből egyébként, mikor vasárnap itt volt. Mennyire láttad? :D

Kb. 1 percig úgy volt, hogy este egy kicsit sittelnem kell, de aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is az ötlet. Csak gondolták beülnek valahova inni egyet itt a közelben, de inkább áttették holnapra. Mondja Karen, hogy: "Ma hétfő van, amúgy sem kellene innnunk." Hát mondtam neki, hogy:"Úgyis minden nap isztok, teljesen mindegy, hogy mondod-e, hogy ma nem kellene" :) És ez még folytatódott...

Megbeszéltük a holnap reggelt, kaptam egy filmet, aztán eljöttem. Azt hiszem háromnegyed 7 körül volt. Eléggé elfáradtam ma, hosszú nap volt. De holnap délelőtt legalább nem kell majd rohannom, hogy elkészüljek délre.

Itthon skype-oltam egy órát anyáékkal, e-mailezgettem, majd tusolás és alvás.