Ma háromnegyed 7-re mentem, Matt már nem volt otthon, 6 után se volt már itthon a kocsija, mikor felkeltem. Yasmin a wc-n ült és még aludt, Seb pedig a konyhában csinálgatta a háziját, aminek még péntekre kellett volna elkészülnie, csak ugyebár nem ment suliba. Karen mondta, hogy azért most csinálják, mert tegnap egész nap Berttel dolgozott a projektjén, és erre már nem volt idő. Mondta, hogy nem muszáj mindet megcsinálni, ahogy halad(unk) vele... 7-ig csinálgattuk is (szórendgyakorlós feladat volt, több, mint 10 mondatot kellett alkotni a megadott szavakból), aztán felpattant, hogy kezdődik az állatos műsora a tv-ben, és anya megengedte, hogy nézze. Addig kivittem a kukát, remélem a szürkét kellett ma... Fél 8-kor aztán visszatért, megreggelizett, alkottuk a mondatokat, én közben csináltam az uzsiját. Tök aranyos volt, mindig hívott, hogy "Viki, szerinted melyik az első szó?" :) Jól elvoltunk vele, végül ügyesen megcsináltuk mindet. Meg is fésültem majdnem teljesen, aztán felfedezte, hogy van még betűzős házija is, amit gyakorolnia kellett volna...kérdezgettem tőle, de nem igazán megy neki, el is szaladt, mert közben még a fésű a kezemben volt (volt egy rész, ami nagyon gubancos volt), és így egyszerre el tudott menekülni a spellingelés és a fésülködés elől :) Jó kis reggeli torna volt, csomót röhögtünk, mert aztán persze Thula is beszállt, kaptam is pár puszit tőle. Annyira fura volt egyébként ma csak Thulát etetni...

Fél 9 előtt aztán útnak indítottam, és elkezdtem takarítani. A mosógép ma is egész nap ment, Karen is elindított reggel egy adagot (azt nem tudom, hogy írtam-e már, de ő nem igazán figyel arra, hogy színes, fehér, sötét, világos...mindent mindennel...). Hát én is mostam még szám szerint 5-öt... Lecseréltem Karenék és Seb ágyneműjét, elpakoltam (ma nem volt oltári kupi), porszívóztam és felmostam. Közben vártam Berték csomagjait (átjött és megkért, hogy vegyem már át, ha megjönnek, mert ők elmennek bevásárolni...olyan aranyosak amúgy, mindig kirittyentik magukat és együtt járnak a Tescoba:). Szóval vártam, de nem jött semmi...

Jó hosszúra nyúlt a reggeli műszak, dél is elmúlt már, amikor eljöttem. Még benéztem Pauline-ékhoz, hogy otthon van-e már valaki, aki át tudja venni a csomagjukat. Úgy bírom Pauline-t, olyan kedves velem mindig,"sweetie", "darling" vagyok általában :) Bár szerintem mindenkivel így beszél.

És ezután következett a jól megérdemelt pihi. Anyus pont hazaért, skype-oltunk egy kicsit, ma kapta meg a bankkártyámat, amit elvileg már érvénytelenített az HSBC. A PIN-kódomról még nincs hír...És a csomagküldő is visszajelzett, úgyhogy hétvégén elvileg gazdagabb leszek 1-2 otthoni dologgal :D És sikerült befejeznem a Hét életet is, nagyon jó volt, nézzétek meg!! 2-kor hívott Karen, hogy már 1 órája a kórházban vannak, meg kell nézetniük Yasmin térdét. Csak szólt, hogy Lisa fogja hazahozni Sebet a suliból, legyek ott. Nem mintha amúgy nem lennék ott mindig már 3 előtt :)

Mikor odaértem, még elrendezgettem a ruhákat, felhúztam a párnahuzatokat, stb. Megjött Seb, megevett 2 csomag kis chipset, és tv-zett. Közben írt Karen, hogy itthon van-e Seb, meg Pauline is átjött, hogy megvan-e? Nem volt térerő a kórházban, úgyhogy sms-eztünk, megkérdeztem, hogy kb. mikor jönnek, csináljak-e valamit vacsira. Nem tudja, hogy mit... Volt még egy kis tortellini, gondoltam, azt megcsinálom, de Seb átment Berthez projektezni. Megbeszéltük, hogy majd megfőzöm, ha hazajött. Mivel már mindent megcsináltam, elkezdtem vasalni, hogy holnap annyival is kevesebb legyen. Közben befutott Matt, beszélgettünk egy csomót. Szóba kerültek az angol családok, meséltem neki egy kicsit a tiedről Gabi...mondta, hogy ő is rengeteg sztorit hallott már rémcsaládokról, és nem érti, hogy miért viselkedik valaki így az au-pairrel...bár azért abban megegyeztünk, hogy a jó viszonyunkhoz hozzájárul a "különélés" is. Persze nem ezen múlik minden.

Én vasaltam, Matt megcsinálta nekünk a kaját, Seb hazajött, ettünk, aztán  elvitte teniszre. Én még a helyére tettem a kivasalt ruhákat (végül mindent kivasaltam),  megetettem Thulat, és éppen megírtam a bevásárlólistát, mikor megérkeztek Karenék. Yasminnak már kopogott a szeme az éhségtől. 5 órát töltöttek a kórházban, legnagyobb részét várakozással, nem csak nálunk van így :) Megállapították, hogy a csontjai rendben vannak, de attól, hogy egész álló nap a székben ül, és derékszögben van a lába, a porcok nem úgy állnak, ahogy kellene, és a szalagokkal is baj van. Továbbküldik egy térdspecialistához...Karen mondta, hogy a legjobbat ajánlják neki...állítólag a legjobb az a pasi, aki a csípőjét is szokta vizsgálgatni, szóval most az a következő állomás.

Karen főzött neki tésztát (vajjal és sóval eszi), én elmosogattam a hazahozott cuccokat, közben beszélgettünk, meg hülyéskedtek. Matt mondta, hogy "Képzeld Karen, Viki mondta, hogy Gabi mondta neki, hogy milyen szerencsés....hogy ilyen jóképű 'apukája' van!" :) Karen mondta, hogy "Álmodban esetleg' :) Még mielőtt valaki azt hinné, hogy Gabi tényleg mondott ilyet, nem, nem mondott. Nem is tudom, hogy mennyit látott Mattből egyébként, mikor vasárnap itt volt. Mennyire láttad? :D

Kb. 1 percig úgy volt, hogy este egy kicsit sittelnem kell, de aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is az ötlet. Csak gondolták beülnek valahova inni egyet itt a közelben, de inkább áttették holnapra. Mondja Karen, hogy: "Ma hétfő van, amúgy sem kellene innnunk." Hát mondtam neki, hogy:"Úgyis minden nap isztok, teljesen mindegy, hogy mondod-e, hogy ma nem kellene" :) És ez még folytatódott...

Megbeszéltük a holnap reggelt, kaptam egy filmet, aztán eljöttem. Azt hiszem háromnegyed 7 körül volt. Eléggé elfáradtam ma, hosszú nap volt. De holnap délelőtt legalább nem kell majd rohannom, hogy elkészüljek délre.

Itthon skype-oltam egy órát anyáékkal, e-mailezgettem, majd tusolás és alvás.